Érseki tanítóképző intézet, Esztergom, 1916

Az iskolai év története. Az 1916—917. iskolai év, intézetünknek is harmadik háborús éve, nem kezdődött kedvező auspiciumok között. Miután az intézet az 1915—916. tanév elején visszakapta a katonaságtól helyiségeit, egy esztendőn át ismét saját helyiségében lehetett és iparkodott ott mihama­rabb, mint otthonában berendezkedni. Sajnos, az 1916. év nyarának hadieseményei ismét arra késztették a katonaságot, hogy a városbeli középületek és iskolák legnagyobb részét igénybe vegye; a lucki gyors visszavonulás és az áruló oláh betörés Erdélybe sebesültekkel és mene­kültekkel töltötte meg a várost. Intézetünkből ezúttal hadikórház lett, az oláh horda vadsága elől menekülő székely testvéreink egy része pedig a vízivárosi Szt. Vince apácák zárdaiskolai helyiségeinek egy részében nyert elhelyezést. Az intézet tanulóinak egy része a nyár folyamán és szeptember hónapban a közelben fekvő hercegprímási uradalmi birtokokon és egyebütt a betakarítási munkálatoknál segéd­kezett, ezért és közélelmezési okok miatt az iskolai év csak október 1-én vette kezdetét. A tanulók létszáma igen megcsappant a felsőbb osztályosok bevonulása folytán, úgy hogy az intézet ezen évet a béke­idők létszámának felével, 75 bek­t rendes növendékkel kezdette meg. A tanári kar száma is megfogyott eggyel. Parcsami József uradalmi intéző, aki az utolsó évben a hadbavonult és orosz hadifogságba esett rendes gazdasági tanárt helyettesítette, nem volt tovább nélkülözhető és teendőit az év folyamán a főegyházmegyei hatóság felhívására a tanári kar egy másik tagja, Oberth Ágoston rendes tanár látta el önkéntes vállalkozásból. Az intézet elhelyezése nehéz kérdésének megoldása körül igen nagy hálával tartozunk a Szt. Vincéről nevezett apácák érdemes főnök­nőjének, M. Benkő Szerénának, aki a menekültek részbeni távozása után az újonnan épült zárdai leányiskolának földszinti részén négy nagy termet és egy tanári szobának alkalmas helyiséget bocsátott a délelőtti órákra a tanítóképzőintézet rendelkezésére. Ilyen módon ezúttal meg­szabadultunk a kilakoltatás egyik legkellemetlenebb és az első háborús

Next