Esztergom, 1912 (17. évfolyam, 1-53. szám)
1912-01-01 / 1. szám
felkelteni. Ahol eme tulajdonságok megvannak, ott annak hatása szükségszerűleg érvényesül még az ellenfélnél is, így lett lehetővé, hogy politikai szava mindenkor belehasított a múlt és jelen küzdelmének testébe. Sejtelmeink homályába fáklyát gyújtott, amelytől láttuk, amit eddig sejtettünk. Mint valami próféta, úgy hatott s föltárta a gyötrelmes helyzetet, melyben a magyar katholicizmus s a nemzeti törekvések vergődnek. De vergődött akárhányszor ő is, mint minden sziv és lelkiismeret, amelyre rárovatott a kötelesség ama nagy súlya, hogy bátoritson s cselekedjék a nemzet sorsának intézésében. Aki Zichy Nándor gróf államférfiú nagyságát megmérni akarja, annak elsősorban a szintért kell ismernie, melyben ő mint hős, szerepét végigküzdötte. A mult század 80-as s 90-es éveiben a magyar államkormányzat kezében nem villogott többé a kereszt; a liberális hatalom lenyűgözi a magyar katholicizmust, hogy megakadályozza az egyház s ezzel a nemzet jogainak védelmében is. Az egyházellenes uralom eloltással fenyegette azt a világosságot, mely a keresztény hit s alkotmányos szabadság sugaraiból oly felemelőleg áradt szét a hármas halom s négy folyam közt elterülő országrészre. Mig nemzet és egyház igy vajúdik, izgatott, hogy mit tegyen a kereszténységet elnyomó szabad szellem ellen, egyszerre a Schmerling korszak alatt tüntető hazafiságáért már megszenvedett Zichy Nándor jelenik meg a sáncokon s amint egykor Zrinyi a költő azt harsogta : ne bántsd a magyart, úgy ő viszont azt kiáltotta oda az elsápadt liberalizmusnak: ne bántsd a magyar katholicizmust! A katholikus ébredés korszakot alkotó pillanataiban, az egyházpolitika nagy harcaiban, a székesfejérvári néppárti zászlóbontásnál, a népgyűléseken, mintha isteni kéz érintette volna lelkét .... Egy keresztes vezér nagy hivatásának szelleme szállja meg, az Úr kezébe veszi s ostort fon belőle az egyházellenes pusztitások megfenyitésére. Tisztítótűzzé változtatja s végig söpör vele a liberális szabadkőművesek sorain. Mint aféle nagystilü államférfi a jövőbe lát s hogy nemzete sorsát az egyházellenes liberalizmustól elhódítsa, kitűzi a keresztény-nemzeti politika zászlóját s hirdeti a kereszt tövében a nemzeti nagyság tavaszát. Zászlóbontására megmozdul az ország, a nép ihlettel hallgatja, mint valami apostolt a népgyűléseken, olvassa bátorító újságcikkeit, azok között emlegeti, akik szabadulást hoznak a magyarnak s hosszú idő óta egy ország leláncolt lelkiismerete riad föl az új politikai programmra, mely már nem töredék, hanem tető alá jutott kész mű. A piaci szellem s a korlátolt konokság igyekszik ugyan őt is bántani, mint annyi providenciális katholikus államférfiút. De ő, miként a bánya, melyet fúrókkal, csákányokkal sebeznek, — hallgat s arannyal fizet, a közéleti tisztaság fedhetlenségével. Deák óta alig van, aki mélyebb, önzetlenebb, puritánabb s következetesebb államférfiú lett volna nálánál. Érezte mindenki, hogy aki ott állt az új magyar alkotmány bölcsőjénél Deákkal, ugyanaz most ott áll a keresztény revindikáció tűzhelyénél is. " Zichy Nándor eszményi lelkesedéssel fogta fel politikai pályáját s nincs egyetlen államférfink se, aki úgy helyezte volna politikai hitvallását a kereszténység alapjára, mint ő. És mégis, a küzdő vonal élén sokszor kellett gondolkodnia afölött: lesz-e segítsége létrehozni az ideákat, melyek negyedszázad óta bolyongtak-borongtak lelkében? Lesz-e ereje szembe szállni minden akadállyal, melyek " a keresztény politika útját intra muros, annyi felöl elzárják ? Fog-e tűrni hidegséget azok részéről, akiknek a keresztény politika ügyét elsősorban kellene melengetniök ? Fog-e némán vérzeni s szenvedni hallgatagon, megfosztva olykor még seregétől is? Fog-e ostromot kiáltani a kísértések között, melyek útjáról eltántorítani igyekeznek? Fog-e a szél s a habok ellen küzdeni, ha sokan a fegyvertársak közül elhagyják ? ha politikai hitét a palotákban nem merik megérteni? ha hálátlan politikai tusának látszik az, amit a kereszt szeretete lelke mélyében sugallt? Mindezen hullámverések dacára, Zichy Nándor tántorithatatlan lélekkel s meggyőződéssel állott a keresztény politika sáncain, mikor mi a szeretet ünnepét üljük. S hogy ez a szó e helyen nemcsak pengő érc és zengő cimbalom, hanem eleven valóság, azt kézzelfoghatóan bizonyítja körünknek egész működése. Mert a mi szeretetünk nemcsak abban nyilvánul, hogy egymás társaságában jól érezzük magunkat, hogy kölcsönös megbecsülés alapján állunk, hanem mi szeretjük édes hazánkat és vidékünket, melynek szépségeit megismertük s másokkal is megismertetjük, szeretjük városunkat, melynek idegenforgalmát emeljük, társadalmát szorosabban fűzzük, szeretjük azokat, akik a mi működésünket elősegítik és szeretjük azokat is, kik a mi támogatásunkra szorulnak, akikkel jót tehetünk. S ennek a szeretetnek nemcsak nyilvánulnia, hanem szívünkből ki is kell törnie. Hangot ad, hogy meghallják, gyertyát gyújt, hogy messze világítson, fát emel, mely fölfelé mutasson, aranynyal-ezüsttel ékeskedik, hogy világítson s hódítson, szivekbe markol, hogy életre keltsen s tettekre ösztönözzön, lelkünkbe száll, hogy elbájoljon s boldogítson. Nem szabad félnünk e szóktól, mert hisz az mondotta ki, aki elhagyta mennyei boldogságát és tündöklő trónusát, hogy szegény istálóba, nyomorult jászolba költözzék s aki a hősök hősét, a férfiasságnak tündöklő bajnokát is felülmúló hősiességgel és bátorsággal tudott szenvedni és meghalni a szeretet eszméjéért. Ha valamitől félnünk lehetne, az az volna, hogy e szeretet, mely a múltban teljes erővel érvényesült s a jelenben káprázatos színben tündökölt, a jövőben meg ne fogyatkozzék bennünk. S ezt nem mint aggodalmat, hanem mint buzdítást óhajtottam kifejezni, s kívánom, hogy a szeretet szelleme erősítsen, vezessen és védjen bennünket hasznos munkánkban! S most hozzátok fordulok szeretetünknek Voltak bizonyára, akik a politikai eszmék gazdagsága s a politikai harc taktikája tekintetében őt fölülmúlták, de ott ahol nagy elveket nagy érzelemmel s bensőséggel kellett védeni, a szivet kellett mozgásba hozni, ott Zichy Nándoré az elsőség. Ezért marad útmutató s vértezet számunkra az ő emléke. Útmutató a keresztény politika haladásában, vértezet a küzdelmekben kétkedő kishitűség ellen. Nem is búcsúzunk tőle. Hisz emlékének tanításából törvényt csinálunk s minden sziv egy-egy ereklyetartó lesz, mely az ö áldott lelkének hagyatékát őrzi számunkra. Haló porának, igy lesz enyhe a pihenése, halhatatlan lelkének igy lesz dicsőséges a feltámadása. Kössetek fátyolt karjaitokra magyar katholikusok, mert a legnagyobb katholikus lélekért ég a halotti áldozat! Férfiak! ne rösteljetek gyászolni, asszonyok! tanitsátok meg gyermekeiteket nevének szent tiszteletére, hogy a késő unokák is elmondhassák : iste confessor. Keményfy K. D. — A népszövetség választójogi tervezetéhez. Rendkívül tartalmas a választójogi tervezet, melyet mult héten a kath. népszövetség központi szerve kidolgozott s a belügyminiszternek benyújtott. Ha a kormány igazi népképviseletet akar, s az országfentartó elemek érvényesülését a törvényhozásban, ugyancsak sok megszívlelendőt találhat e tervezetben. Abszolút értékű reformok a választójog terén: a községenkénti szavazás, a jelvények eltörlése, és — hamisítások elleni kellő garancia mellett — a választás titkos jellege és a szavazás kötelező volta. E reformok ellen csak oly elemek foglalhatnak állást, kik az eddigi ázsiai választórendszer révén uralkodtak az országon. De a népszövetség reformtervezetéből kimaradt a legnagyobb horderejű reform, mely a parlamentarizmusnak még mindig vajúdó intézményét tulajdonképen életképessé teszi: az igazi egyenes választás, hogy a választók ne személyekre, hanem pártokra adják le szavazatukat, s így egyetlen szavazat se menjen kárba az országban. Az összes eddig felmerült választójogi reformok életbeléptetése után is a parlament nem tekinthető igazi népképviseletnek. Mert megtörténhetik, amint Németországban csaknem így van, hogy az aránylag legtöbb szavazattal rendelkező pártnak legkevesebb számú képviselője van a parlamentben. Maradjon valamely párt csak 50—100 létezését, melyek a sok részleges szempont fölé helyezkedve, az osztályok közti űrt áthidalják, a társadalom munkájában összhangot és egységet teremtenek s a szíveket egymáshoz közelebb vonják. A nagy ellentétek talán helyes elven alapulnak, de helytelen irányban fejlődve hozzák az emberiséghez nem méltó gyümölcsöket. A helyes elv a munkafelosztás, mert csak egy bizonyos irányban kifejtett működés lehet célravezető és tökéletes, de helytelen az irány, ha valaki azt hiszi, hogy csak az ő munkája hasznos az emberiségre, vagy hogy csak úgy ismerik el az ő munkakörének komolyságát és méltóságát, ha azt a komolyságot és méltóságot hivatalán kívül is érezteti az emberekkel. Bizonyára szükség van bizonyos méltóságra, mert hiszen társadalmi berendezésünk a tekintély elvén alapszik, s ha ez megdől, csak az erőszak következhetik. De hogy az emberi s különösen a hivatali méltóságnak szüksége volna gőgre, fenhéjázásra, büszkeségre s elkülönítésre, azt tagadom s tagadja a mi egyletünk, mert hisz szervezkedésünk sokkal nemesebb alapon történt meg. S nyugodtan merem kérdezni, hogy van-e még egy testület vagy kör,mely demokratikusabb s az emberi méltóságnak jobban megfelelő szempontok szerint alakulna? Mert bizonyára mi emberek körünknek tagjai valamennyien, de mi emberek maradnának akkor is, ha nem az állást és foglalkozást, hanem a becsületet, tisztességet, a társadalmi szabályoktól megkívánt illendőséget, kölcsönös tiszteletet, a nemes ügy iránti buzgóságot s a sziveket összekötő szeretetet tekintenénk. Kimondtam kedves turistatársak a nagy szót, szeretet szavát, s ezt akkor mondottam ki, választottjai, kedves gyermekek! Mint látjátok a nagyok szive örül, mert a kicsinyeknek örömet szerezhetett. Ez a legtisztább öröm, mások boldogságának örvendeni! Ez legyen a ti tanulságtok, ti is szerezzetek örömet a nagyoknak, szüleiteknek, tanítóitoknak, s minden embernek szorgalmatokkal, munkátokkal s jó viseletetekkel. Mert hisz tudjátok, hogy a kinek nevében mi titeket megörvendeztetünk, a kisded Jézus is növekedett bölcsességben és kedvességben Isten és ember előtt. S ha később erős küzdelmek és szenvedések jutottak is számára, gyermekkorában sok-sok boldogságban volt része, mert ő jó volt mindenkihez és szerette mindenki, szülei, játszótársai, a felnőtt emberek és az angyalok védték, szolgálták és gyönyörködtették. Nincs gyermekség öröm nélkül s a tiszta szivet és nemes kedélyt legjobban jellemzi, hogy örülni tud nemcsak e nagy, hanem a kis dolgoknak, jótéteményeknek s ajándékoknak egyaránt s legjobban örül annak, amit szívesen és szeretetből adunk. Mi önzetlenül, szivünkből és szeretettel adjuk nektek, amink van, hogy örüljetek a karácsonyfának, mely a maga pompájával, csillogó-villogó tárgyaival, égő gyertyácskáival s a sok-sok édességével és ajándékaival az angyalok körébe ragadja a gyermekeket s mint tiszta és nemes öröm mennyei boldogsággal árasztja el szivünket. Ne feledjétek el e napnak gyönyörűségét, őrizzétek meg az ünnep emlékét, gondoljatok hálásan azokra, kik titeket szeretnek s keressétek mindig annak az országát, ki számunkra hozta a szeretetet, aki táplálja az ég madarait s ruházza a mezők liliomait, mert íme, ha őt keresitek és szeretitek, a többiek megadatnak nektek! Isten veletek!