Esztergom, 1920 (25. évfolyam, 1-227. szám)
1920-09-19 / 186. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. AQ c^Órn ÚVS* • hétköznap 80 fillér, CD 3 £ dNA CIL C. • vasárnap 1 korona. Egy Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Az Esztergomi Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának vezetősége az Ébredő Magyarok Esztergomi Csoportjának kérelmére felhívja a párt választmányi és rendes tagjait, hogy f. hó 19.-én d. e. Va 11 órakor az Ébredő Magyarok nagygyűlésén a vármegyeházán okvetlenül jelenjenek meg. Úgyszintén felkéri a pártvezetőség a t. tagokat, hogy f. hó 19.-én, vasárnap délután Va 5 órakor a Keresztény Nemzeti Liga alakuló gyűlésén minél nagyobb számban jelenjenek meg a vármegyeházán. Esztergomiak ! Keresztények ! Az Ébredő Magyarok Egyesületének helyi csoportja ma, vasárnap d. e. fél 11 órakor nagygyűlést tart a vármegyeház nagytermében. A múlt héten egyesületünk vezető férfiai az egész országból összegyülekezve, Budapesten nagyszabású értekezletet tartottak. Keresztény Magyarország szekere kátyúba jutott. Nem megy sem előre, sem hátra ? Politikusaink nem bírnak vele! Ki segitsen rajta ? Erről tanácskoztak Budapesten az Ébredő Magyarok vezetői és elhatározták, hogy ismét nagyszabású akcióba lépnek. Magyarország leglelkesebb, legmegbízhatóbb, legcéltudatosabb és összefogni, együttműködni legkészebb embereit gyűjtötték eddig is össze az Ébredő Magyarok. Számuk felül van már a két millión. Esztergomban is a keresztény és magyar emberek legjobbjai gyűltek egybe az Ébredők zászlaja alá. Olyanok, akiknek hazafiúi és keresztényi elvekért való bátor síkraszállása közismert. Akik tudatában vannak annak, hogy új honfoglalást végez ma a magyar! Nem új egyesületről van most szó. Nem a jelenről, hanem a jövőről, nem siró reménytelenségről, hanem lángoló reményről, régi hitről és új jövőről: hazáról, jólétről és új ezer esztendőről ! Aki ezt átérzi, az a mi zászlónk alá tartozik, velünk küzd és bennünket támogat. Mindenki ott legyen tehát ma a megyeházán, aki megérdemli, hogy magyarnak és kereszténynek nevezzék, aki nem önző haspárti e keresztre feszített hazában és nem dölyfös farizeus, amikor a magyar kereszténység szent ügyéről van szó! A megyeházi gyűlésen ismertetni fogjuk az Ébredő Magyarok „Mit követel a magyar nemzet?" című proklamációját, melyet a budapesti nagygyűlés részletesen, a mai idők súlyos követelményeinek figyelembevétele mellett állított egybe és rámutatunk a kötelességekre, melyeket el kell végeznünk, ha e hazát teljesen tönkremenni nem engedjük ! Ha ismersz bennünket, ismered céljainkat, úgyis ott leszel, hogy velünk dolgozhass! Ha nem ismersz, jöjj el, hogy megismerhess ! De ha otthon maradsz és kritizálsz anélkül, hogy tudnád, miről van szó és kikkel van dolgod s ahelyett, hogy meggyőződnél az igazságról, hitelt adsz ellenségeink hazugságainak és rágalmainak, magadra vess, ha szembetalálkozol avval a két millió Ébredő Magyarral, akik nélküled, — sőt ellened, ha kell — de megteremtik az új keresztény Magyarországot, mert tudják a kötelességüket Istenük és hazájukért! Testvéri szeretettel vár az Ébredő Magyarok Egyesületének helyi csoportja, NOK ROUflTn. Kedves délutánt szerzett a belvárosi földmives leányok Mária-kongregációja a belvárosi elemi iskola szegény gyermekeinek f. hó 12.-én. A kongreganisták kosárszámra hozták a sok édes szilvát, hamvas barackot, piros almát, mosolygó körtét és minden elképzelhető jót, ami kicsinek, nagynak kedves manapság. Volt öröm a gyermekek között. Leírni nem lehet, látni kell azokat az örömtől ragyogó szemeket, mosolygó arcokat, amint tartják a kalapot, kötényt, szatyrot, zacskót. Szinte remegnek az örömtől, mikor megáll előttük a nagy kosár, hogy kikapják belőle részüket. Boldogan, elégedetten mentek szét a kicsikék, ajkukon a köszönet szavaival, szívükben a hála érzelmével. Hányan vannak csak itt Esztergomban is — hát még az egész hazában — akiknek a jó Isten szintén „sokat adott" és mégis éhezve, sirva hagyják felebarátjukat maguk mellett elmenni. — Soha, soha ne tegyétek ezt. A szigetek mindig maradjon puha, meleg, megértő, segitő és irgalmas. Minden keresztény magyar nő és férfi tanulja meg az irgalmasság szép erényét, mert sok a szegény, sok az árva, sok az éhező száj és a korgó gyomor és sokan vagytok, akiknek az Isten sokat adott! H. S. HIREK. Napirend. Vasárnap d. e. xh 11 órakor az Ébredő Magyarok gyűlése a vármegyeház nagytermében. D. u. 722 órakor a budapesti Egyesült Keresztény Nemzeti Liga tagjainak érkezése a hajóállomáson. D. u. 725 órakor az Egyesült Keresztény AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A szép Esztergomérti Az Esztergomi Sétahelyszépitő Egylet elnöksége, mint keddi számunkban jeleztük, f. hó 12.-én tartott közgyűlésén számolt be az elmúlt négy év eseményeiről. Zsiga Zsigmond elnök az ülést megnyitván, Bleszl Ferenc kir. tanácsos, társelnök a következőkben tett részletes jelentést az egylet működéséről : „A nagy világháború és annak szerencsétlen vége megakasztott minden tervet és felforgatott minden rendet és igy bénítólag hatott egyesületünk működésére is. Mi azonban ennek dacára 1917. év végéig — bár csendben — de lankadatlanul haladtunk azon az uton, melyet elődjeink a szigeti sétányon évtizedek előtt, a többi alkotásainkra nézve pedig 1913. évben magunknak kijelöltünk. Igaz ugyan, hogy a nagy drágaság folytán a szigeten újabb befektetéseket nem eszközölhettünk és a sétautakat sem javíttathattuk úgy, mint régebben, mégis a sétány most is elég jó állapotban van és városunk egyik legszebb, sőt közelségénél fogva legkedveltebb üdülőhelyét képezi. A Csernoch János úti kisdunaparti városi új sétány kiépítése 1915. évben befejeztetvén, az elmúlt években csupán annak kiegészítése és gondozása képezte feladatunkat. Sajnos, a munkabér a múlt évben, de különösen ez évben oly magasra szökött, hogy szerény egyletünk képtelen az utat úgy fenntartani és ápolni, amint azt az előző években tette és mint az kívánatos volna. De a másfél kilométer hosszú út egy-egy alapos tisztogatása és hordása, mely az első években 400—500 koronába került, 100—150 napszámot és 50—60 korona napidíjat számítva most 5000—9000 korona kiadást jelentene, ily kiadást pedig mi külső segítség nélkül nem áldozhatunk. Egyébként a sétány befásítása a lehető legjobban sikerült, a fák gyönyörűen fejlődnek, törzsük és lombjuk után ítélve kétszer oly időseknek látszanak, mint a valódi életkoruk. A szenttamási kopár hegyoldal befásítása azonban semmikép sem sikerült és az ott elültetett több száz bokor - és magastörzsű fából, valamint több ezer fenyőből már csak 1—2 haldokló fa áll. A sikertelenség oka ugyan egyrészt a száraz, rossz talaj is, de főkép az ottani lakosság, különösen a szabadjára bocsájtott gyermeksereg sportszerű pusztítása úgy, hogy e szép tervünkről teljesen le kell mondanunk, az ezen célra fordított kiadás s fáradság pedig egészen kárba veszett. Harmadik működési terünk az új honvédtemető volt. Itthon elhunyt hőseink rendszertelen nyugvóhelyének illő keretbe való foglalását a helybeli gyalogezred támogatásával egyesületünk vállalván, megfelelő tervek alapján osztottuk be az egyes táblákat, a szép széles utakat vadgesztenyefákkal szegélyeztük, a katonatemető közepén megfelelő felírással egy szépen faragott fakeresztet állíttattunk fel, ezt pedig díszes ültetvénnyel vettük körül. Sajnos, az utolsó 2 év gyászos eseményei és a magas napszámbórek itt is megakasztották működésünket és így szomorú szívvel szemléljük e gyászos elhagyatottságot, mely állapoton csakis a katonai munkaerő újbóli beállítása és megfelelő pénzsegély változtathatna.4* Mindezek dacára az előadó azon véleményének adott kifejezést, hogy a szigeti sétány gondozásával, de főkép a Csernoch János úti dunapart rendezésével erőntúli, sikeres munkát végezett az egyesület. Végre Bleszl Ferenc társelnök e közgyűlésen tett jelentést arról is, hogy a szerencsétlen világháborúban elesett esztergomi és esetleg háziezredünkbeli áldozatok méltatására a szenttamási hegyoldalnak a Fürdő szállodával szemben levő sarkára egy emlékcsarnokot tervezett. A „Hősök emléke" terve már el is készült, félkupola alatt oszlopcsarnokban állott volna a háború alatt elhunyt uralkodónk, I. Ferenc József mellszobra, a mögötte levő kőtáblákba pedig a hősök névsora lett volna bevésve. A hősök emlékére már a gyűjtés is megindult és arra első sorban az Esztergomi Takarékpénztár adott 5,000 koronát. Erre támaszkodva, előadó megvásárolta és a város nevére iratta a jelzett hegycsúcson disztelenkedő 3 1/2 kis házacskát, azonban 1918. évben egyik helybeli újság kicsinylő cikket közölt az eddig történtekről és mivel senki sem érdemesítette az ügyet pártfogásra és mert az előadó hírlapi polémiába bocsátkozni nem óhajtott, egyszerűen úgy oldotta meg a kérdést, hogy a to-