Esztergom, 1920 (25. évfolyam, 1-227. szám)

1920-08-01 / 166. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP N Ofh AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. U­rn­ űkC CZÓ1YI «51»a • hétköznap 80 fillér, ^SiCk b/.did­ did. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc­ utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­­ nyomdájában. A második év. Irta: Gábriel István. Esztergom, 1920 augusztus 1. Külön számitjuk a magyar ezredévet min­den dicsőségével, szenvedésével és becsületével — a bolsevizmus szégyenletes napjait szeretnénk kiűzni történelmünk fényes csarnokából — és külön számítjuk a bolsevizmus bukása utáni időt, amelyet a nemzeti újjászületés, a keresz­tény-magyar irányzat idejének szeretünk nevezni. Ennek az időszaknak a második esztendejéhez értünk el ezekben a napokban. A küzdelem ve­retékes útján visszatekintünk egy pillanatra, hogy azután ismét előre szegezzük elszánt tekintetün­ket. Mit hozott az elmúlt esztendő és mit rej­teget az új ? Látjuk-e már a keresztény Magyar­országnak legalább az alapköveit a maguk szi­lárd helyén, vagy a kontúrjait, vezérfalait, amelyekhez minden keresztény-magyar tényező­nek alkalmazkodnia kell ebben az országban és ha mindez még mindig nincs meg, ha még ezek is csak a nemzet szent akaratában s a parla­menti viták erőfeszítéseiben vannak meg, akkor reménykedhetünk-e a második esztendő keresz­tény irányzatában ? A magyar végzet pörölyének csapásától megrendül a jövőben bízók lelke és megremeg az államélet új, egyéves idegzete s a frissen alkotott társadalmi konstrukciók csoportozata, amikor ez a kérdés felötlik a második év bi­zonytalanságából. A magyar nemzet élete bele­idegződött a keresztény irányzatba, ez a veleje, ezzel virul vagy sorvad: ez a végzete. Minden munkának, könnynek és szenvedésnek az értéke a keresztény irányzathoz való viszonyától függ és minden bűn, korrupció és visszavonás ezer­szeresen nagyobb ma, amidőn a keresztény irányzatú Magyarország az ideálunk. Szeretnénk felrázni egymás agyát a gépies, köznapi munkából és szeretnénk a magyar sorsért remegő érzelmet feljajdítani egymás szívében, hogy törjük magunkat rajta és fájjon, miért nem fejleszthette ki erejét a keresztény iányzat úgy, hogy ma az irányzat munkájának melegénél és fényénél a testvériség és a nemzeti nagyság szellemében egységes munkát folytat­hasson minden magyar ! ? Hogy milyen bűnöket követtek el és milyen mulasztások történtek e tekintetben, azt az idő és az események pontról­pontra be fogják igazolni. Most nem a hajba­kapás és vádaskodás ideje van, a kor halottai­nak ébresztgetését pedig hagyjuk jobb időkre. Ehelyett inkább jól bele kell néznünk az elmúlt küzdelmes év keresztény irányzatának arculatába és lényegébe, miért volt tehetetlen az élet prob­lémáival szemben. És most nevessük ki saját ma­gunkat, akik friss vérkeringésű, békés társadalmú, keresztény erkölcsű, igazságos és testvéries új Magyarországot akartunk, nevessük ki magun­kat a megbánás keserű kacajával és próbáljuk állítani és hinni, hogy szocializmus nélkül van keresztény irányzat! Akik eddig ámították saját lelkiismeretüket és cégérül használták a keresz­tény jelzőt s akik tisztán a negatív visszatorlá­soknak, vagy a „régi jó világ" régi bűneivel való visszahozatalának éltek, hazudjanak még egyszer, nevessék ki saját magukat és próbálják elhitetni a második esztendő közvéleményével, hogy a szocializmus mellékes, hogy a szocializ­mus nem szükséges, hogy szocializmus nélkül lesz új Magyarország! Maga a keresztény irányzat, amelynek lelkéből ki akarták szakítani a szocializmus gondolatát, vádolja az elmúlt év bűnöseit. A népet elfogulttá tették a szocializmussal szemben, a parlamentben leszóltak a társadalmi kérdé­sekkel és a keresztény munkások ügyével fog­lalkozó szónokokat, a kormány összetételénél fogva tehetetlen sakkban állott a szociális kér­déseket illetőleg, a hatóságok mumust csináltak belőlük, a munkásság egy része pedig ismét a szociáldemokráciával kompromittálta a szocializ­must. És így akartuk mi megalapozni a keresz­tény irányzatú Magyarországot! Hogyan is ala­kulhatnának egészséges és hazafias társadalmi szervezetek, hogyan is tömöríthetnénk a Move-ba, a Tevel-be a társadalmi osztályokat osztály­különbség nélkül eredményes együttműködésre, ha a társadalmi kérdések axiómái nincsenek megoldva és életbevágó ügyek az osztályellen­tétek elsimítása érdekében elintézve nincsenek? A keresztény irányzat második esztendejé­nek reménysége tehát a keresztényszocializmus, amely sem az irányzatot meghamisítani, sem a magyarságot és kereszténységet egyes osztá­lyok jelszavává aljasítani nem engedi. A keresz­tényszocializmus fogja a könnyek felszárításával, a veretek letörlésével, a munka feltétlen meg­becsülésével, a dolgozók megélhetésének bizto­sításával a keresztény irányzatnak az élethez való viszonyát realizálni, a magyarságot a nem­zet jövőjét megalapozó eszmék, a sok terv kivitele érdekében munkára egyesíteni. Ahhoz a forró vágyakozáshoz pedig, hogy ez a második esz­tendőben így legyen, az első év rengeteg csaló­dása, pazar munkája, könnye, nyomora­­ és elszánt akarata tapad. Akarod-e, hogy Esztergom városát közéletének minden megnyilvánulásában keresztény és magyar szellem hassa át ? Ha igen, terjeszd az „Esztergom" című újságot! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Fekete tó felett... Fekete tó felett sír a sötét bánat, Lengyelország felett sötét felhők járnak. Level­e vagy árnyék: síró völgyeken át, Holló szárnyán jött el bús Magyarországnak; Bús Magyarországnak kicsiny falujába... Kegyetlen rovása, méreg a pecsétje; Magyar asszony kapta reszkető kezébe. Tüzes alkonyatkor lengyel hazán túlra könnyes szemű asszony válaszát megírta . . . Rossz fiának irta, keserűen rótta: Elhagyott faludban sír a magyar nóta! Holló hordja szárnyán, szellő viszi szerte. Átkozott fiú a hazát elfeledte . . . Szőke lány siratta, anyja eltemette. Elly: A Galilei-páholyban. — Saját tudósítónktól. — Margit­ körút 44. Köríves ablakokkal, nagy modern palota. Alul kávéház üzlettel, azután polgári lakások, egészen ártatlan háznak látszik, mint a többi, ahol emberek, családok élik csen­des polgári életüket gondban, munkában, gyász­ban és örömben. De van ennek a háznak egy izgató titka, amely engem is odavonzott. Oldal­bejáraton följutunk az első emeleti lépcső kitá­guló terraszára a hátulsó épület elé. A benyíló ajtón nagy vörös pecsétek. Megkopogtatjuk ,az ajtó vastag üvegtábláját. Egy leltározó tisztvi­selő nyitja az ajtót. Az első emeletről vagy 15 méterrel a földszint alá futó sötét lépcsőházba vész el a tekintetünk. A lépcsők korlátfája sze­cessziós, rajta a két kőtáblára emlékeztető díszek és szabadkőmíves jelvények. Nagy villa­mos csillár függ a faltól. Akárcsak a jeruzsá­lemi templom hétágú gyertyatartója. Kisebb villamos égők üvegjén a hatágú csillag. Talán egyik zsinagógának bejárata ? Nem, a G­alilei és Hajnal páholy helyisége. A budai szabadkőmi­vesség centruma. A falon olvasom a vastag betűs figyelmeztetést. A műhelybe lépés előtt minden testvér köteles nevét a látogató könyvbe beírni. Még az első emeleten a lépcsőházból a könyvtárba megyünk, ahol a leltározó tisztvi­selők dolgoznak. Megnézzük ennek a világosság és haladás után szomjúhozó szabadkőmives pá­holynak a könyvtárát. Minden rendszer nélkül összehányt könyvtömeg. Többnyire regények. Látszik, hogy a páholy úgy örökölte a könyveit egyes páholytestvérektől. Inkább hivalkodás az egész. Kirakatba kellett néhány könyv a bejárat mellett, még fent az első emeleten, ahol világos­ság szűrődik­­ be az ablakon. A könyvtári napló mutatja, hogy a testvérek nem is használták a könyveket. A többnyire német zsidó budai és pesti kereskedőknek más gondjuk volt itt a páholyban. Érdekesebbek a képek. Zichy Mihály­nak a kath. egyházat gyalázó képét látjuk re­produkcióban. Krisztus Urunk fényt lövelő alakja jelenik meg a kép közepén. Haragos tekintetére összeomlik a pápa trónja, bíbornokok, papok, szerzetesek futnak. Szűz Mária ledőlt szobrát egy barát fanatikus arccal menti Krisztus lábai elől. Az Úr Jézus körül az eretnekek, aposztaták zsidók, pogányok és bűnös nők gyülekeznek. Legbizalmasabban egy zsidó rabbi szorongatja az Úr kezét. Ez a káromló kép igazán jellemző a sza­badkömivességre. Más egyház- és papgyalázó képek is jelzik a Galilei páholy gyűlölködő szellemét. Sok iratot, a szabadkömives jelvényeket és ruhákat a testvérek még a kommün kitörése előtt elvitték. Ők persze informálva voltak az elkövetkező bolsevizmusról. ,­­ A könyvtárból visszajőve a sötét lépcső­házban alászállunk. Valamivel a földszint alatt

Next