Esztergom és Vidéke, 1879 (1. évfolyam, 1-61. szám)

1879-10-09 / 38. szám

De főkép emlékezzék édes sz illő városunk jö­vőjére. Emelje fel a szavát, de ne csak azért, hogy a stenograph­oknak munkát s a hírlapok­­­nak egy kis anyagot adjon, hanem azért, hogy legszentebb érdekeinket erélyesen megvédel­mezze.­ Követelje két érdektársával törvényszékünk visszaadatását, a jogosság férfias szavával. Kérje az országos intézetet mellőzött városunk esdek­­lésével.őÉs fogjon hozzá erélyesen ahoz a mun­kához, melyet szülővárosának megfogadott, vá­lasztóinak megígért s melyet az ellenőrző ellen­zéknek sürgető kötelessége megkövetelni. Ezekre emlékeztetjük az országgyűlés meg­nyitása alkalmával.­­ A győri ünnep. — október 7. A., kegyelet nyilvánításában, melyet az egész nemzet­­­ tanúsít az október hatodika vértanúi iránt, Győr nem utolsó, hanem első akart lenni, és ezért a 30-ik évfordulón az eddiginél nagyobb arányok­ban történtek az előkészületek. Már vasárnap a dél­utáni vonatok hozták vendégeinket is Budapest, Szé­kesfehérvár, Pápa, Komárom, Sopronból, bár néhány, igen várt kedves vendégünk nem érkezett meg, így Damjanichné, Batthyányiné, Tóth Kálmán. Vasárnap este vendégeink az ismerkedésnek szánták az időt. Hétfőn a város ünnepi színt öltött; fekete gyász­lobogók, nemzeti színű , gyász szalagos zász­lók hirdették a nap jelentőségét, az ünnepies hangu­latot. A közönség V,8 órakor sietett a Benczések templomába, hol szent­mise ünnepeltetett. Kiváló érdeket kölcsönzött ennek az, hogy az ekkor tartott misénél mind negyvennyolczadiki honvédlelkészek ténykedtek­. Emlékezet okáért neveiket feljegyzem : Sebessy­­ Kálmán csornai áldozár, Csáktornyai József csicsói plébános, Tóth István gönyői plébá­nos, Horváth Lajos győrujvárosi plébános, Pokorny Frigyes szt.­benedekrendi jószágkormányzó és R­évffy András egyházasfalvi plébános. A főoltár előtti gyászravatalt tizenhárom arany­nyal hímzett és a vértanuk nevével ellátott babér­­koszom disziti. Az 1848/9-iki szabadságharczban el­vérzett­ honvédek emlékére, a honvédet megillető cserkoszorúval a győri honvédek díszítették föl a kápolnát. Az egyházi ünnepély után a közönség a Lloyd terembe vonult, hol a színtársulat énekelte a Hym­n­us­t, utána P­er­e­s­z­lény­i János lelkész olvasott fel egy emelkedett, viharos indulat-kifeje­zésekkel fogadott beszédet, utána Dr. Sikor Jó­zsef olvasta fel emlék­beszédét, mely szinte tet­széssel fogadtatott. Feltűnt e két beszédnél, hogy ama nagy korszak megteremtőjét és mindvégig ve­­zérférfiát Kossuth Lajost egyik sem érinté egy szóval sem! Számra Csépi Pál volt honvéd olvasta fel Tóth Kálmánnak két gyönyörű költeményét: „Kik v­o­lt­ak a h­o­nvé­d­e­k?“ és „Az aradi gyász­nap“ czimű­eket, végül a színtársulat énekelte el a „Szózatot“, mel­lyel az ünnepély itt befejeztetett. A hangulatról, mely a közönségben uralkodott, teljes képet adnom, toltam nagyon gyönge. Egysze­rűen azt jelzem, hogy a közönség mind­végig emel­kedett, a naphoz méltó hangulatban tartotta meg az emlékünnepet. Délután 2 órakor az Auer-féle helyiségben dísz­­ebéd volt, nagy részvét mellett, a város és megye kitűnőségeivel, melynek végén megeredtek a felkö­szöntések. Az elsőt Krivácsy ezredes mondotta a hazára; utána Zichy Ottó gróf emelt poharat a királyra; Sebő ezredes a királynéra; azután jöttek a többiek, Kossuthra stb. az aradi höl­gyekre, a győri hölgyekre, stb. Este a színházban díszelőadás tableaux-kal. Előadatott: Bíbor és Gyász híres történe­ti órá­in­­nk. Megemlékszem még a koszorúkról. A ravatalon volt 13 és a többi, nagyobbrészt hölgyek által kötött koszorúkból a honvéd-egylet a következőket küldi szét: A „Pöltenberg Ernő“ nevére szóló szalagos babér küldetik Fack Guido vasúti felügyelő nejének, mint a boldogult tábornok leányának. Lahner György nevére szóló szalagos babér a még életben levő özvegynek küldetik Milanóba. Török Ignácz nevére szóló szalagos koszom küldetik Török Dénesnek, lakik Aradon. Knézich Károly nevére szóló szalagos babér küldetik a tábornok leányainak, u. m. Olga, férje­zett Gröber Józsefné és Irén, férjezett Gröber Ká­­rolynénak, laknak Egerben. Gróf Vécsey Károly nevére szóló szalagos ba­bér küldetik a még életben levő özvegynek, lakik Aradon. Desewffy Arisztid nevére szóló szalagos babér küldetik Dessewffy Lajosnak, megyei pénztárnok Eperjesen. Schweidel József nevére szóló szalagos babér küldetik a még életben levő özvegynek Budapestre, barátok­ tere 9. sz. Lázár Vilmos nevére szóló szalagos babér kül­detik Székely Imrénének, Budapesten, szarka-utcza 5. Aulich Lajos rév­re szóló szalagos babér kül­detik Aulich Péter, nyugalmazott törzs hadbírónak, Bécsben. Damjanich János nevére szóló szalagos babér küldetik a még életben levő özvegynek, Budapesten. Nagy Sándor nevére szóló szalagos babér, kül­detik a Nagyváradon felállított emlékkőre leendő függesztés végett Nagyvárad város törvényhatósá­gán . Gróf Leiningen Westenburg Károly nevére szóló szalagos babér küldetik az elhunyt özvegyének, most gróf Bethlen Józsefn­ének, Temesvárott. Kiss Ernő nevére szóló szalagos babér külde­tik Kiss Miklós földbirtokosnak, Temesvárott. Gróf Batthyányi Lajos nevére szóló szalagos babér, a még életben levő özvegynek, Dákán. Miecyslaw Korybut Woronieczky hrczg nevére szóló szalagos babér átadatik az országos honvéd­egylet küldöttségének, a megboldogultnak a buda­pesti kerepesi úti temetőben levő sírkövére leendő függesztés végett. B. Perényi Zsigmond nevére szóló szalagos babér küldetik báró Perényi Zsigmondnak, mint a megboldogult fiának, Budapesten. Csányi László és b. Jeczenák János nevére adományozott szalagos babérok, a Benczések győri múzeumában letéteményeztetnek. Végre pedig a győri 184s­.,­ki szabadságharcz­ban elesett honvédek emlékére adományozott cser­­koszorú a győri sirkertben nyugvó, a győri csatában elesett honvédek sírján fog illő helyet találni. Az ünnepély társadalmi hatásáról későbben, ha becses lapja szívesen veendi.*) Somló Sándor, megnevezni, elég annyit mondanunk, hogy ő is ama bajban szenved, mit a német költő egy cynikus per­­czében „Jugend-Eselei“-nak nevezett. ■ E most rajzolt két ur főleg azok, kik tettleg is részt vesznek a sétában, a többi csak stallage avagy obligat kísérők gyanánt szerepelnek. Vannak aztán olyan bus­z­­ vitézek is, kik félrevonulva az árnyba csak messziről teszik azt, amit a költők oly kiváló boldogságnak tartanak: szíjják ugyanazt a léget, amelyet husz-harmincz lépés távolban „0“ is szi. Ezek az igazi idealisták. Ezekkel ellentétben az arany if­uság b­azirtabb része fenn a kioszkban büszke tartózkodással nyeldeli fagylaltját közbe-közbe szerelmesen kacsintván a fagylaltosztó Hébére, a csi­nos kis Klotildra. 1 S ime eltűnt minden. A ruha titokzatos sutto­gása, az édes hangok, a szőke ifjú, a dicső argo­nauta. Megszűntek ábrándozni a homályt szeretők, nem fagy­laltozik többé a jeunesse dorée, bezárult a kioszk. .. De nem szabad hálátlannak lennünk. Mert felnyílott helyette Thalia temploma, s gyönyöre lett a szemnek, élvezete a léleknek. Örömmel szólok, ezen estékről, mert duplán, vagy mint egy jóakaró barátunk szokta mondani: pazarul élveztünk.­­ Gyönyörködtünk a jeles előadá­sokban s majdnem ugyanannyit a sétatéri szépeinkben kikkel itt újra találkozunk. És a szőke ifjú és az argonauta is itt van nagy makacssággal ugyanazon helyen tartózkodván. Nagy ereje lehet a mágnesnek.­­ ..Hogy kedves színésznőink hány szivet sebeztek meg­, arról szólni is fölös, azt — távoztuk után — leginkább bizonyítja a fiatalabb és vénebb urak egész serege, kik mindent elkövetnek, hogy bubánatjokat felejtsék, — Maritta bájalakja ott lebeg előttünk tündérkép gyanánt felejthetetlenül — s az észak­­nyugoti irányban támadt szelet, nyilván a Győr felé irányzott számtalan sóhajnak volnánk hajlandók tu­laj­doni­tani. Szerencsére, ha ez való, szép női ajkak is segittettek benne. -­ igen érdekes volna összeállítani városunk leá­nyaiból azok sorát, kiket viszont Thali papjai voltak szerencsések meghódítani. Bizony-bizony magam is tudok .-egy-kettőt, kiknek arczok ugyan hevült, módia l­eg magasb enthusiasmussal beszéltek egyik másik színi hősről. S nem hiába ismertették meg Beődyék a „Kisasszony feleségem“ jelszavával. „Jaj annak a ki férje a közönséget, mert akadtak még a me­nyecskék sorából is, kiknek szemök egy pár csinos legényen megakadt. És sajátszerű tüneménye a természetnek: a leányok kizárólag az énekesek után lelkesültek. És milyen háládatlanok ezek a színész urak. Például ez a Somló. Semmikép sem akarja elérteni, hogy egy fiatal lány miért kéret tőle kölcsön köny­veket, miért irat vele emlékverseket emlékkönyvébe — nem is iparkodik megismerkedni vele, daczára a szives colporteur kitartó buzgalmának. Hja bizony nem árt, ha néha megtanulják az ifjú hölgyek, hogy még sem oly nagy ellenálhatatlanságuk, hogy okvet­lenül meg kell hódolni mindeniknek, kire csak rá­nézni is kegyesek. De vége e kedves estéknek is. Bezárták a szín­ház ajtaját és Marittát és­­ Sevért s a többit elvitte az az irigy, csúnya gőzhajó. Anatole: A szőlő­gazdák figyelmébe. A sürgés-forgás a tudomány terén minden nap szebb és szebb találmányokat hoz elő, melyek arra nógatnak bennünket, hogy mindent, amivel bírunk, rendelkezünk, a lehető legnagyobb mértékben fordít­suk hasznunkra azaz, minden dolgunkban, vállalko­zásunkban okszerűen járjunk el. S mégis hányan vannak, kik fonákul cselekszenek, vagy nem fonák tett az, hogy a szőllőt nagy drágán miveltetjük, annyi munkaerőt elpazarlunk, s azután szüretkor oly minden alapos rendszer nélkül fogunk a szedéshez ugyannyira, hogy a­ jó borra való kilátás reményé­től mi magunk magunkat fosztjuk meg, így cselek­szik az, ki rendes módon nem szedi szőlőjét. Fődolog a szőllő szedés ideje, de ezt nem a kalendáriumban kell keresni, hanem magában a szőllő tökéletes megérésében. A szőllőt vagy úgy vehetjük, mint gyümölcsöt vagy pedig, hogy belőle­­ jó bor szülessék; e szerint két érettségi fokot különbözte­tünk meg. A szőllő, mint kellemes élvezhető gyümölcs akkor mondható eléggé kifejlettnek, ha mindenik faj a maga színét megnyerte, megpuhult és az édesség­nek azon kellemes nemét nyerte, melynél fogva kedves asztalcsemegének beválik. A másik érettségi foka a szőlőnek,mely szesz-, gazdag borra nyújt kilátást, ez pedig akkor áll be, ha a szőllő egy kevéssé túlérett azaz: ha a bogyók tulédesek s e miatt mint gyümölcs már nem kellet­mes az élvezetre: nedvök ragadós, izükön némi zamat, vehető észre; csutkájuk zöldszinü végét elveszti s megbámul, egy kicsit megfonnyad, a szemek töppe­*) Minél előbb kérjük. Szerk. A specialisták: „Ars longa, vita brevis“ igy szólt Hippocrates az orvosok ősatyja, — az orvosi művészet nagyon is hosszú a rövid élethez. — Mit szólna ő ma, midőn az orvosi tudomány oly óriási terjedelmű, midőn az orvostan hatalmas törzsén száz galy meg ág csu­gg alá, melyek egyenkint legnagyobb fontosságúak ? De a­mi még a legrosszabb, ez a megnagyob­bított, kiterjesztett orvosi tudomány nem képes az életet hosszabbá tenni, mint az Hippocrates idejében volt. Az élet nagyon is rövid arra, hogy egy ember be­­hatólag kiterjeszkedhessék az egész orvosi tudományra. — Itt f­enn maradt más kibúvó ajtó, mint a „munka­megosztás“ modern törvényének alkalmazása. És így lépett életbe nagy reményeket keltve — a „spe­cialisták“ formája. De a specialisták keletkezésének még más oka is van, — s ez az orvosok túlszaporodásában rej­lik. — Az alma mater évenkint számos ujonczot szabadit fel Aesculapnak , kik éhségüket többnyire a praxis által szeretnék kielégíteni. És kivehetné ezt rész néven? Evek hosszú so­rán át foglalkoztak belső és külső ügyekkel, méreg­gel és halállal, s több effélével, mig végre a rigo­­rosumok purgatorium­án áthatolva, az önállóság egébe juttattak, hol orvosilag nagykorúaknak nyilvánitattak. Csodálni való-e ha a nagykorusitott urak első sorban már rég nagykorú gyomrukra gondolnak ? Mi természetesebb hogy az ily újdonsült doctor — mint Diogenes lámpával embert —­ nyakra főre pa­­tienseket keres ? S ezeket legkönnyebben meg­találja a­­ specialitás terén. — Hic Rhodus hic salta! A tudomány és művészet határtalan s az élet rövid és drága. — S hogy ezen segítve legyen, Aesculap így szól tanítványaihoz: „vegyétek elő a beteg világot, s mindegyitek azt válas­sza belőle, ami neki tetszik. “ S úgy is jön. — Aesculap tanítványai éhes farkasként neki estek a testnek, a betegségeknek, a gyógymódoknak s mindegyik igyekezett egy konczot kapni, hogy megdolgozni való szántóföldje legyen, uralkodni való országos s különben fejős tehene. Dr. A. magához ragadta a fejet, B. a tüdőt, C. a hast, D. a gyomrot, E. neki veti magát a fogaknak, F.a szemeket veszi bérbe, X a lá­bakat, Y. a veséjét kutatja, Dr. A. leginkább nőket cuktivál s e­mellett megkönyörül a gyer­mek­eken, H. híres hajorvos,­­ bőrorvos,Dr. Alpha az idegeknek szánja életét, Dr. Omega ági lis­ták számára entreprise de pompes funebres-et lép­tet életbe, végre Dr. Z. special szakmája az ember g­e­n­u­s­ában kezdődik. S így látható, hogy minden testrész egy párt­fogóra akad, minden bajnak meg van az orvosi kép­viselője , minden gyógymód megtalálja gyámját, minden nem, minden köz ügyvivőjét. S igy aztán vannak még egyes orvosok, kik minden betegséget gőzzel továbbitnak, mások ismét ugyan­ e bajokat vízbe fullasztják, — vannak megint olyanok, kik minden betegségeket villanyos ütésekkel tradtálják, sőt, kik a betegségeket tornázás által szüntetik meg. Különben a specialitás eszméje nem új, már régi időkben léteztek szem és fogorvosok, kik messze vidékekre kiterjedő praxissal bírnak. Azonban az újabb korszak vívmánya volt a specialitás, eme csiráját kifejleszteni s az orvosi műszervezet decen­­tralisátióját mind inkább kiterjeszteni. Kisebb váro­sokban még ritkábbak a specialisták, m­íg a nagyobb városokban a specialitás már dogmát képez, az or­vosi monot­heis­m­u­s tehát ellentétben áll a pan­­theisticus doctorokkal. így képezi a specialitás az utat a praxishoz, az első lépcsőt a capitolium­­hoz, vagy helyes­ebben a captalishoz. Tekintetbe véve azon óriási lépéseket, melyek­kel a jelen orvosi tudomány előre halad, továbbá a mindinkább szaporodó beteg kereső orvosok számát,

Next