Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)

1880-04-22 / 33. szám

Esztergom, II. évfolyam. __ __ 33. szám. _________________Csütörtök, 1880. április 22 én Imít. és VIDÉKE Előfizetési­ ár : egész évre........................................6 frt. — kr. fél évre.............................................3 „ — évnegyedre........................................1 „ 50 *, Egyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek­­i kiadó h­ivatalh­oz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz­tőséghez, SZÉCHENYI TÉPV 35-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Városi és megyei érdekeink közlönye. „ESZTERGOM ÉS VIDÉKEK­ TÁRGYÁJA. Gondoliero. Ragyogjatok, ti csillagok, Kék, gyöngyös Adriára ! Aliiig láng fényetek ragyog, Zeng mandolin danája.­­ Halkan suhan a gondola Kéj s szerelemnek élén; Jövet, ég sápadt vándora Ragyogj a tenger mélyén ! Mily édes ez a néma csönd ; A légbe, balzsamillat ; Csak a mandolin húrja zöng, Ébred rá sok szemcsillag. Öli ébredj, nyisd ki ablakod, Velencze szép virága ! Szivem csak érted ver, dobog, Míg el nem huny világa! öli jer ki, csöndes éjszakán Oly édes elmerengni ! Ringó habon, lágy gondolán Szerelmi kéjbe rengni. Mi g gondolánk viszik habok S hallgat a húr danája — Ragyogjatok ti csillagok Kék, gyöngyös Adriára ! Aradi József: Szintigy. A győri szinpííztolú-egylet ■—mint halljuk mindent elkövet, hogy az ő áldozatkészsége mellett létrejött kitűnő szik­társulat állandósi­­tassék, s hogy a kerületnek szinügye ne száll­jon vissza ismét kétes jellemű kóbor színigaz­gatók kezére, kik hangzatos szavakkal csak ígérni és ámítani tudnak, de a szinügyet a mai műigényeknek megfelelőleg a kellő szín­vonalra felemelni nem képesek; tisztelet a ki­vételeknek. Városunk is a győri szinkerülethez tar­tozván, olvasóinkra nézve nem lesz érdektelen ha a szinpártoló egylet működéséről s a szín­társulatról egyet mást elmondanunk. Midőn a szinpanoló-egylet 1878. évben megalakult, Győrött 250 drb 25 frtos rész­vény bocsátatott ki; a részvények nem várt gyorsasággal elkeltek. Azonban az egyletnek mindent újból kell vén előteremteni u. m. könyv­tárt, és ruhatárt, a részvények utján nyert tőke csakhamar elfogyott, illetve a szerzett vagyonba fektettetett. Az 187­0-iki télen az egylet meggyőződött arról, hogy a társadalom érzi a mostoha idők súlyát, mert a legjobb elő­adások sem csináltak tele házat ; már pedig hogy a vállalat defic­ittel ne végződjék a győri kis színháznak naponkint meg kellene tenni. Hogy tehát a színpártolóegylet érdeket keltsen, uj darabokról, különösen uj operet­tekről kellett gondoskodnia. Tudni kell azonban, hogy az uj darabok megszerzéséhez pénz kell, s pénz pedig nem volt, akkor a választmánynak­­ egyes derék tagjai előlegezték a pénzt, hogy csak az új darabok gyorsan beszerezhetők le­gyenek, mind­hiába! a bevétel nem volt arányban a nagy kiadással, úgy annyira, hogy a színi évad utolsó két hónapjában a színészek fizetésének egy részét gyűjtés útján lehetett csak előteremteni, a derék győri közönség nem zárkózott el a gyűjtés elől, mert a két havi gyűjtéssel több mint 2000 frt folyt be. De a választmány e viszás helyzetet fen­­n­tarthatónak nem látván, hogy a feltett sziki­­ügy meg ne bukjék — módokról és eszközök­­kellett gondoskodnia ! Elhatároztatott tehát, hogy újabb részvények bocsátassanak ki, oly­­ módon, hogy az elhelyezés ne csak Győrött történjék, melynek közönsége már úgy is elég áldozatot hozott — hanem hogy a színi ke­rületbeli társvárosok is, u. i­. : Sopron, Ko­márom és Esztergom is megkerestessenek, mi­szerint figyelembe véve, hogy a színpártoló­egylet a jeles színtársulatot nemcsak Győr számára szervezte és tartja fen hanem a többi városok számára is — az ujabbi részvények el­helyezéséről gondoskodni kegyeskedjenek. Ezen megkeresésre Sopron tagadólag vá­laszolt, Komárom feleletre sem tartotta méltó­nak, csupán Esztergom város hatósága volt az, mely az ügyet magáévá tévén, a város 4 rész­vényt vásárolt, az átküldött gyüjtőíveket pedig a polgármester ur buzgó ügybarátoknak kiadta , s ezen eljárásról, illetve eredményről a győri szinpártolóegylet hálás elismerésül fogadta ezen értesítést s az egylet ügyészét küldötte ki Esztergomba oly utasítással, hogy a város kép­viseletében a polgármester urnak fejezze ki az egylet köszönetét hazafias közreműködéséért, s szia ügynek felkarolásáért. Csepy Pál egyleti ügyész ur a napokban csakugyan körünkben volt, s eljárt kikülde­tésében. Tőle tudtuk meg, hogy a szinpártoló egylet belátván, hogy az operett előbb - utóbb megbuktatja az üdvös vállalatot — mert az uj operett viszi el a jövedelem kétharma­dát — jövőre lemondott az operettekről ; így a színház illetve szín­ügy, ismét visszaadá­­s­u­k eredeti rendeltetésének : a gyönyörködve oktatásnak. Lesz tehát jövőre jó dráma s népszintársulatunk s igy lánykáinkat is minden tartózkodás nélkül vihetjük a színházba ; mert nem kell tartanunk a kétértelműségtől és fri­­volitástól. Ezen intézkedésért a színpártolóegy­­letet méltó dicséret illeti meg. Félreértések kikerülése végett kijelentjük azonban, hogy Beödy Gábor művezető úr igaz­gatása alatt legközelebb ide érkező társulat még régi szervezetében van, tehát a nyár fo­lyamán még operettek is adatnak , az uj intéz­kedés csakis f. ó. októberben kezdődő színi évadra értendő. Most tehát rajtunk esztergomiakon van a sor. Nem elég az, a­mit a szinügy érdekében Akad itt több miniszter aspiráns, mások ismét az alakító művészetek terén szándékoznak babérokat aratni, és ismét másoknak a nyomdafesték­re hi­vatva megalkotni a „monumentum aere perennius“-t. Hanem minden még a jövő dolga. Ma csak annyit constatálhatunk miszerint ez a kis kör estén­ként úgy 9—12 óra között a Schooll egyik kis asztalánál szokott összegyűlni, a­hol is azután a Ganymedesként szereplő Ignácz úr kávéja és cigaret­­tejei mellett elolvastatnak a lapok, s alaposan meg­vitattalak a haza ügyei, sőt még a szőkébb érte­lemben vett haza, egy dunamelléki kis város állapotai is bírálat alá vétetnek, még pedig oly hévvel hogy pl. — kérem borzadjanak — a múltkor is recon­­struálták az egész megyei és városi tisztikart, s bi­zony ha rajtuk állana a dolog, furcsa világ volna ma otthon. A viták között vagy után, pihentetőül elő­kerülnek a személyes ügyek is. Jelen állapotok és jövő remények, s bizony szerep jut néha illatos levélkék, és épenséggel nem illatos zálogczédulák­­nak is. Ezek között a magánügyek között a tár­saság egyik tagja, ki mellesleg megjegyezve azon rögeszmében szenved hogy neki bajusza is van, nem régiben szőnyegre hozza hogy milyen furcsa dolgot álmodott ő a múlt éjjel. — Képzeljétek csak, azt álmodtam, hogy ott­hona vagyok egy szép májusi napon, s legnagyobb csodálatomra az egész városban bizonyos izgatottság uralkodik. Kíváncsian néztem körül hogy mi lehet ennek a ritka tüneménynek az oka. — Hát, vágott közbe a jövő egyik művésze, bizonyosan plébánost választottak. Nem képzelhető­ hogy az árvizen és a választásokon kívül, valami érdekeltséget tudjon kelteni az édes otthon közön­sége között. Minthogy pedig májusban nincs árvíz, bizonyos hogy............ — Ho­hó barátom, csalatkozol ! Most az egy- Egy álom a­mely valósulni készül. (Wahrheit und Dichtung.) Ugy­e kérem, mindnyájan hallották már hirét a „Kávéforrás“-nak, melynek egyik kis asztala mel­lett annyi nagy eszme született, mely eszmék azután Rákosi, Toldi, Dóczi, Csepreghi stb. műveiben lát­tak napvilágot? Természetesen, hallottak felőle. Hanem már most kérdem, hogy ismerik-e a Schodl kávéházat, mely a múzeum-körút és a Sándor utcza sarkán ékeskedik? Erre a kérdésre valószínűleg csak kevesen fog­nak igennel felelni. Pedig hát én tudnék több nevet említeni, a­mely neveknek fiatal tulajdonosai készek esküt tenni arra, hogy a Schooll kávéház egykor legalább is oly nagy betűkkel fog feljegyeztetni Csio könyvébe, mint a­milyenekkel ott diszeleg már is a kávéforrás, mert a Schooll lesz azon archimedesi pont, a hounét . . . Jelenleg is már több nevezetessége van ennek a kávéháznak. Először is tisztességes kávét lehet benne kapni, a­mi bizony Budapesten elég ritkaság. Itt láthatók továbbá a nemzet „pókászá“-nak orosz­lán sörényhez hasonló rengeteg hajfürtéi, minden este. No meg az is nyílt titok, talán még a rend­őrségnek is van tudomása róla, hogy a­ki nasivasin akarja elverni a pénzét az legrövidebb utón elérheti czélját ha . . . Az az hogy, ne szólj szám ! Hanem hát a Schoollnak az a nevezetessége a melynek alapján igényt formálhat majdan a történe­lemben való megörökittetésre, manapság még csak felkelő nap, melynek egyes sugarait a kerek asztal lovagjai alkotják, kik mindnyájan erősen készülnek arra, hogy egykoron a két magyar haza visszhan­gozza nevüket épen úgy mint a Kávéforrás asztal­­körének tagjaiét.

Next