Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)

1880-01-29 / 9. szám

Esztergom, I­. évfolyam. ___________ 9. szám.______________________ Csütörtök 19 °9. január 2S-én. ZTEIidOllI VIHEKE Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Előfizetési­ ár : egész évre........................................6 írt. — kr. fél évre.............................................3 „ — évnegyedre........................................1 » 50 „„ Egyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. „ESZTIM!! ÉS VIPIEU" TÁIGZMA, Farsangi dal. Egy lányt szerettem, mélyen, lángolón Forróbban, mint a nap, sugárt ha hint szét, Mélyebben, mint a tenger rejti kincsét. — S gyilkos láztól b­evü­lt egész valóm. Szép volt a lány, mosolygón angyali . Remegve néztem mindig szép szemébe . — Szerelmemet — leborulván elébe — Nem volt elég erőm megvallani ! Csak égtem érte csendes-szótlanul, Építve titkon lenge régi várat, A mért sóvár lelkem hisz annyit fáradt, Találtam angyalt búm jutalmául. Csendben, suttogva elbeszélgeténk, Egy szebb jövőt emlite édes ajka, S felvitte lelkem, mint egy tünde sajka, Oly égbe, honnan üdv, kéj int felénk, Hol szerelem a jég minden paránya, A külvilág egy állandó tavasz , Boldogság, üdv, gyönyör minden viránya, S ki már nem tud szeretni, meghal az. Egy lányt szerettem, az nagyon szerettem, S ő azt susogta egykor csendesen, Sajnálja azt, hogy meg se hibáz engem, Mert menyegzője „zártkörű“ leszen. Sz­ó: Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz­tőséghez, SZÉCHENYI TÉPV 9^-JK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Emlékirat a műkedvelői társasághoz. Folyó év január negyedikén az alapsza­bályok ereje szerint a Műkedvelő Társulat ha­tározatképes közgyűlést tartott, melynek tárgya az alapszabályok revideálására kiküldendő bi­zottság választása volt. A közgyűlés e czélból a bizottságot kö­vetkezőkép választotta meg : Elnök : Kőrösy László. Bizottsági tagok : Bártfay Gréza, Földváry István, Latky Károly és Nedeczky Vincze. A revideáló bizottság működésének ered­ményéről van szerencsénk Elnök urat s a t. közgyűlést következőkben értesíteni. A műkedvelő­ Társulat, mostani szerveze­tével nem életrevaló. Legdöntőbben bizonyítja ezt a közönség meghűlése s a tagok elkedvet­­lenedése. Mi nem sorakozhatunk azon párthoz, mely a mulasztások és miseriák miatt egyese­ket vádol s kegyelemdöfést ajánl az egész in­tézménynek. Mi meg vagyunk róla győződve, hogy az eddigi akadályokat és zavarokat nem egyesek, hanem­ a rendszer hibái okozták. És minthogy a rendszer zátonyán fenek­­lett meg egyesek jó törekvése, a revideáló bi­zottság elsőben is azon az alapon kezdte meg tárgyalásait, hogy az eddigi alapszabályokat végképen elhagyandóknak ítéli.­­Javasoljuk pedig, hogy a Műkedvelő­ Tár­sulat egyes egyedül működő tagokból álljon ; javasoljuk, hogy a tisztek száma lehető­leg redukáltassék ; javasoljuk végre, hogy az eddigi kint levő követelések behajtása után a közönség csatla­kozását elhagyjuk s egyedül csak mint előadás látogató faktort vegyük igénybe. Rövid bevezetőnk után már most van szerencsénk részletező discussio végett az uj­­jonan átdolgozott alapszabályokat következő tételekben bemutatni : Az Esztergomi Műkedvelő Társulat alapszabályai. 1. §. A társulat czime: Esztergomi Műkedvelő Társulat. 2. §. A társulat czélja : állandó színház léte­sítése Esztergomban: városi jótékony czélokra, vagy a helyben működő magyar színészet pártolására elő­adásokat rendezni. 3. §. A czél elérésére szolgáló eszközök: az adományok és ezek kamatai valamint az előadások jövedelme, a társulat czéljaira rendezendő felolva­sások, hangversenyek és estélyek tiszta bevételei. 4. §. A társulat tagjai működő tagok. 5. §. Működő társulati tag az, a­ki működé­sét felajánlotta. 6. §. Minden társulati tag, jelentkezése alkal­mával a társulati anyakönyvbe nevét bejegyzi s vi­szonya csak akkor szűnik meg, ha elfogadható okok­kal indokolt lemondással járul az elnökség elé. 7. §. A társulat alaptőkéjét: a) adakozások, b) az előadások tiszta jövedelme s c) a kellékek képezik. 8. §. A társulat tisztikarát a társulati tagok választják meg. 9. §. A társulat feje az e­l­n­ö­k, kit az érte­kezlet három évre választ. 10. §. Az elnök teendői : Felügyeletet gyakorol a társulat minden mű­ködése felett ; a titkár által összehivatja az értekez­leteket s ezeken elnököl ; minden oklevelet aláír s a szükséges kiadásokat utalványozza; képviseli a tár­sulatot a törvényes hatóságokkal és magán­szemé­lyekkel szemben ; a társulat tevékenységéről az ér­tekezleten jelentést tesz ; végrehajtja az értekezlet határozatait ; a társulat vagyonát felelősség mellett kezeli. 11. §. A társulat titkárát az értekezlet három évre választja. 12 §. A titkár teendői: Jegyző­könyvet vezet az értekezletekről s ezt az elnök s két kiküldött tag által hitelesítteti ; szer­keszti a felhívásokat és nyomtatványokat; a levele­zéseket viszi ; a társulat levéltárát rendezi és őrzi ; az értekezletről értesítést állít össze úgy a he­lyi sajtó, mint a társulat számára ; a pénztárnak ellenőre. 13. §. A társulat pénz­tárnok­át az értekez­let három évre választja. 14. §. A pénztárnok teendői : a társulat által rendezendő előadások estélyek stb. jövedelmét ke­zelni ; a kiadásokat az elnök utalványára kifizetni s a tiszta jövedelmet a végleszámolás után nyugtat­­vány mellett az elnöknek átadni; mindennemű eljá­rásáért szigorúan felelős. 15. §. Rendező az, kit az elnökség kinevez. 16. § A rendező teendői: az előadandó dara­bok vagy egyéb előadások szervezése. Utasításait az elnökségtől kapja. Egy pityókos fiatal ember volt vele, a­ki nagy dicse­kedve kérkedett merész játékaival. Erős szándéka volt megbuktatni a bankot. — Jó madár vagy, — gondoltam magamban a lábbeli készítőre — hát nem csak játszol, de játé­kos-ügynök is lettél. Mi mindenné nem fajulhat el i a becsületes ember ! Később megtudtam, hogy minden ujonezért öt dollárt kap s a nyereségből már az ujonczok veszte­sége szerint két, egész tiz dollár provisiót húz. Megérkeztünk egy diszes épület elé, melynek második emeletére tartottunk. Mielőtt beléptünk volna, nem tudtam eleget hálálkodni a lábbeli készítő fáradozásáért s figyel­meztettem az ifjút, hogy becsülje meg tallérait s ne vesse a játékasztalra valamennyit. A gonosz bizo­nyos elszántsággal szavalta: — Akárki nyeri meg, ha elvesztem, nem bánom. Százhatvanöt dollár nagyon sok pénzt, de a szerencse megpróbálása mégis többet ér. A czipész kopog. Kilép egy egészséges hajú ifjú s kérdi a jelszót. — Yankee Doddle came to town — suttogá de olyan arczczal, hogy meg nem állhattam a nevetést. A kettős ajtó kitárult s mi a csarnokba léptünk. A czipész megint nagy művészettel s valódi szaba­dkőművesi titkolózással kopog újra. Itt megint ismétlődött a fentebbi jelenet, azután egy fényesen és elegánsan bútorozott szobába léptünk. Az ébenfekete ajtónálló szolga megkérdezte, hogy nem kívánunk-e vakamit,alázatosan — Hozzon jó bort s néhány finom kétszersül­­tet — mondá harsány hangon a boldog és büszke lábbeli készítő s letelepedett egy pompás bársony­­székre. Csakhamar néhány úr érkezett közénk a szomszéd játékos szobából s megeredt a beszéd a Egy new-yorki játékoshoz. — Wickede rajza. — — És ön mégsem fog innét elmenni ! — mondá egy jól megnyúlt lábbeli készítő, az én ifjúsági ba­rátom, kivel New­yorkba érkezésem után találkoztam s kivel Taylor elegáns hotelében, hová az egész beau i monde befordul, mokkánkat szürcsölgettük. — Ön­­ nem fog innét elmenni, mielőtt játékos termeinkben meg nem fordul s egypár dollárt ott nem hagy. — No már abban igaza van, ha a játékot s veszteségemet egy kalap alá hozza, de azt még nem is tudtam, hogy itt játékos­ termek is volnának. Azt hiszem, hogy a nyilvános játék mindig tilos. — Hiszen a titkos is meg van tiltva, de a pénzért való játékot ép oly nehezen tilthatnák meg, mint a gondolkozást. — Óhajtom látni a nagyobbszerű játékoster­meket. Kérem vezessen majd oda. — Hagyja csak rám. Jól ismerem az elsőrendű helyiségeket, mert a tél nagy részét s különösen éjjeleit mind ott töltöttem. Majd elvezetem olyan elegáns játékos házba, a­hová rendesen el szoktam látogatni. — Rendesen ? Hisz akkor önnek egész nap halásznia kell, hogy estére legyen valami a hálóban ? — Úgy van barátom. Én nem kívánom, hogy ön is részt vegyen a játékban. Csak szeretném bemu­tatni önnek a farkasvermet. Erre elhatároztuk, hogy esti kilencz órára újból Taylornál találkozunk és elváltunk. A lábbeli készítő bizonyosan halászatra indult, magam pedig megte­kintettem a City Hall előtt táborozó katonaságot, mert ez időben a déli háború még javában folyt. A meghatározott órában bevállottuk adott sza­vunkat és találko­z­unk. 1Y lábbeli készítő, a­mint már előre is gondoltam, társasággal jelent meg.

Next