Esztergom és Vidéke, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1881-09-11 / 73. szám

Úi képviselőinkhez sok várakozás csat­lakozik. De ha becsületes czélzattal, kitartó erél­lyel s rendületlen igazságszeretet­tel karolják föl népünk képviselői a a nép ügyét s háttérbe szorítják a ma­guk személyes előnyeik képviselését, akkor több eredményt fogunk élvezni s több honatyát tisztelni, mint a le­folyt években. Horánszky Nándortól joggal el lehet várni, hogy Esztergomnak a szó leg­nemesebb értelmében országgyűlési kép­viselője lesz. És akkor tőlünk is joggal megvár­hatja, hogy bizalmunk meg ne csökken­­henjen s a ragaszkodás meg ne hűl­jön. Üdvözöljük tehát városunkban sze­retett képviselőnket s kívánjuk, hogy az a viszony, mely közte s a választó­­közönség közt létesült sohase veszít­sen értékéből, maradjon ez mindig olyan nemes, a milyen nemes törek­véseket tűz ma ki közöttünk érdekeink képviselésére. A primási palotáról. A Budapesten megjelenő „Vállal­­kozók Lapja“ legutóbbi száma egy po­lemikus hangú czikket közöl, melyet egész terjedelmében bemutatunk. A közvélemény részletesen nem bírálja ugyan a szakközlöny hasábjain herczegprímási palotánkat, de azért sok igen figyelemreméltó megjegyzést koczkáztat. A czikk egész terjedelmében kö­vetkező : A múlt számban ígértük, hogy az esztergomi prímási palota építése tár­gyában a 31. számunkban hozott ér­tesítés ellen, védelemre kelő czikkel, bővebben fogunk foglalkozni. Tesszük ezt, nem a kérdéses czikk érdemleges méltatásáért, hanem igenis azért, mert az építés foganatosítása körül a Bécs felé gravitáló műépítész úr befolyása következtében a hazai építési ipar pártolása figyelmen kívül hagyatott. Ha élctlap volnánk, úgy közölnők a kérdéses levelet a maga terjedelmé­ben, mert a Kraxelhuber Tóbiásnak méltó társa lehetne. Többi közt azt írja, hogy nem le­hetett tudni előre, hogy az alapoknál nehézségekre fognak bukkanni, még ha kémlelték volna is a talajt. Hogy ez mennyire vad állítás, azt minden laikus felfogja, mert ha nem lelték volna meg a talajt, úgy bizonyosan rá is jöttek volna arra, hogy nincs szilárd talaj. És ha az ember a Duna tövében építtet, el lehet rá készülve, hogy a víz színen felül semmi esetre sem, ha­nem azon alul fog szilárd talajt ta­lálni, és hogy az ember ezzel előre is tisztába legyen, még egy kunyhó építésénél is megkulaszolja a talajt, csak ték ezt.a primási palotánál nem tet­Ha a czikkíró ar állítja, hogy elég anyagjuk volt úgy elhiszem ezt, miszerint Eggenhofer úr a téglát kellő időre szállította, de azon állítására, hogy azért nem vesznek hazai fást, mert a hazai fakereskedés zsidó kéz­ben van, és hogy ezek megbízhatlanok, feltéve, de meg nem engedve, hogy ez úgy van, hát Eggenhofer úr is zsidó? tudtommal nem, pedig ez is egyike legtekintélyesebb fakereskedőinknek. Végül azt írja czikkíró, hogy: „asztalos munka Bécsben is készül, no ez ugyan valami, itt palota készül nem kunyhó, ide minden a legjobb hkel, hogy adassék.“ É: E stylus mutatja, hogy írója atya­fiságban van Béc­csel, és azt hiszi, hogy nálunk hazai iparosok által még nem készültek csak kunyhók. Pedig hát föltéve, de meg nem engedve, hogy Esztergomban nincsenek elég képzett iparosok, de azt csak nem akarja elvitatni, hogy Budapesten sincsenek ! ? IV. Hogy pedig­ az orvostant nyilván taní­tani és művelni kezdték, az is a keresztes háborúk eredménye volt, mert míg keleten­­azt művelték, addig itthon Mundiuus or­vost két női hulla felbonczolásért VIII. Bo­­nifácz pápa ki a „dicsértessék a Jézus Krisz­tus“ köszöntést hozta be örök fogságra vet­­teté. A prágai, bécsi, heidelbergi egyete­mek ekkor keletkeztek. A straszburgi, köl­ni, freyburgi székes­egyházak és Bécsben sz. István temploma, ez időben épült re­mek­művek nem csak a művészet virágzá­sát, de mesterük képzettségét is hirdetni fogják századokig míg csak romjaikban is állani fognak. A góth styl­e kor szülötte máig is építkezésünk legszebb modora. 130­0. körül Cimabue feltalálta s Hol­landiában van Eyk János száz évvel később tökéletesbité az olaj­festést. Ez időben h­­­ugy megérdemlik a közönség rokonszenvét, mint Mártonffyné és Tóth Béla szerepei. Hanem úgy látszik, hogy már miná­­lunk — ha csak a közönség rideg közönye meg nem törik, — rossz szürete lesz a tár­saságnak. Mert oda künn a hegyek között, ha aranyosan érlelő verőfényes napjaink lesz­nek, jó szüretre van kilátásunk. A venyige gyönyörűen termel s gaz­dáink sok szép reménnyel tekintenek az idei termésre. Már előre is örülök a vidám szüreti ünnepeknek ott künn a hegyek kö­­­zött. Tárczatöredékem terjedelmét megszabta a szerkesztő. Nagyon kurtára szabta. De azért mégis illendő lesz helyet szorítanom egy német kis rimes epigrammának, melyet a napokban egy Budapestről Esztergomba utazott hölgy csinált. Többen voltak abban az utazó társa­ságban, hol az élezés kis epigramma nagy hatást keltett. A társaság egy tagja eset­leg Munkatársam, s ez lopta el kurta tár­­czám számára a következő kis verset : Ohne Gluth und ohne Witz ist der liebe Kruplani­tz. Az epigrammában nincsen ezukor, ha­bár igen édesen is csattant a szerzőim ha­mis ajkáról. Különben olvastam én a városház ka­puján hosszú prózában sokkal kegyetlenebb ■ epigrammát, melynek szerzője a mi Krup­­laniczunk. Egy olyan közbecsülésű öreg ur ellen van intézve, a ki negyvenkét éven keresz­tül volt megyei tisztviselő s kit mindnyá­jan annyira szeretünk és becsülünk, hogy szén küzdött, a mennyiben véres verejték­abból a szeretetből és becsületből tisztuji­­táskor aiz alispán megválasztatása is kike­rülne. Tehát kevesebb czukrot s több tisz­teletet! A héten különben semmi se történt. Minden a maga egyhangú kerékvágásában halad. Még a szobbi vasúti szerencsétlenség is a múlt héten esett meg. A­mint mondják a közlekedési minisz­tériumban ezt is adatul használják a mi vasútvonalunk ellen. Lehet, hogy a kegyelmes úr ez ada­tokat már polgármesterünkkel is közölte, mert tőle hallottam közvetlenül a szobbi baleset után . — Ergo, mégis csak legbiztosabb, ha az ember gyalog jár. Némo. ■ ||M Művelődéstörténeti töre­dékek setkezett az üveg festészet is. A találmá­nyokban kifogyhatatlan leleményességü né­metek közt 1330 körül Angn­eren Konstan­tin máskép Schwarz Bertalan freyburgi fran­­ciscanus a salétrom, kén és szénpor sajátságos vegyítése által a lőport találta fel volna ez már a dunaiaknál s a művelt araboknál ismeretes volt, sőt Spanyolhon­­bol kiüzetésök alkalmával Alicante város ostrománál legelőször használták, honnan a francziák, aztán az angolok is át­vitték ma­gukhoz, de ez az európaiak előtt­­­ eddig mé­gis ismeretlen volt. A görög tűz és a pa­pír feltalálása szintén az araboknak tulaj­­doníttatik. Az újkor civiliáziójának virágzására kü­lönösen négy fontos esemény volt legna­gyobb befolyással. Ez 1. a könynyomtatás mesterségének feltalálása ; 2. Konstantiná­polyinak a törökök által tett elfoglalása; 3. Amerika felfedezése; és 4. a Reform­atió. A könyvnyomtatás feltalálásáig rendsze­­szerint írták a könyveket és pedig a papír­nak 14-ik században történt feltaláláság pergamenre és kutya­bőrre. Az igy irt köny­vek már csak azért is igen ritkák voltak s a tudomány terjesztésének csekély eszközét képezhetek, mert rendkívül sok munkával járt leírásuk és azonfelü­l szerfelett drágák voltak. Egyetlen egy biblia 300—400 arany forintba került, mit most pompás kiadás­ban 25 ujkrért megkaphatni. Rendkívüli és soha eléggé nem magasztalható fontosságú volt tehát Guttenberg Jánosnak 1436-ik év táján tett felfedezése, melyet Fast János aranymivessel és Schöffer Péter szépíróval egyesülve később tökéletesített. Csak most vola lehetséges a műveltség előhaladását minden rendiseknél elősegíteni s azt az em­berek és népek közbirtokává tenni. Alig kezdett e találmány tökéletesbőllni, már is Európa-szerte mindenütt állitattak nyomdák úgy hogy feltalálási idejétől 1436 — 1500-g csak Olaszhonban már 30 nyomda volt. Magyarhonban Budán Heisz András állított 1472-ben. Volt még Lőcsén, Bártfán, itt papírgyár is állitatott fel: nyomdája volt Kolozsvár városnak, és Nádasdyaknak mo­­sonymegyei birtokán Pottendorfban, hol a Corpus Juris 3-ik és legszebb kiadása ké­szült. Még több más találmányok is teszik kitűnővé e kort, mint a rézmetszés, a zseb­órák Hele Péter által Nürnbergb­én, a fonó­kerék, az iránytű, a szemüveg és a puska­szerszám, melyet eleinte mint az ágyút, kanócczai sütöttek el. A tudományok felvázulására nem kis befolyással volt Konstantinápolynak a török által 1453-ban tett elfoglalása. A még fenn­álló kelet­római birodalom fővárosában élt számos tudós elhagyva hazáját, nyugatra de leginkább Olaszlionba vándorlása által a keleten virágzó tudományosságot és művé­szetet átülteték, hogy a fejedelmek, annyival is inkább, mint­kik gyakran maguk is tudósok voltak, versenyezve vették pártfo­gásuk alá e tudós menekülteket. Ebben leginkább kitűntek Majlaudban a Visconti, és Sforza fejedelmek ; Florenzben a Medi­­ciek­, kik Florencet mind tudomány mind művészet tekintetében egy olasz Athénévé varázsolták. A jeles vaticáni könyvtárnak ez időben veté meg alapját V. Miklós pápa. kel küzködött azon időben a franczia nyelv elemeivel. Politikai nézetei Lónyayhoz húzzák már t. i. ahhoz, a ki 1871-ben hadnagya volt és kit tüskén-bokron keresztül követett, de kit akárhányszor meg is tréfált. Álljon itt egy adoma e korán hona­tyává lett fiatal ember katonáskodásából. A győri homokbuckák ugyancsak ti­­portattak egy forró nyári napon a huszár­­lovak patkói által és elkeseredésükben óriá­si porfellegeket küldtek a vitéz fiuk bo­­szantására. Nagy csatározások voltak és katona s ló derekasan megizzadt mire pihenő fuva­­tott. Egy kis csomóban állt a tisztikar, s féllófejnyi tiszteletteljes távolságban az ön­kéntesek csoportja. Az egyik közvitéz hadnagya elé vág­tatott és szabályszerű tisztelgés után igy szólt: — Jelentem alásan hadnagy ur, elmegyek a kardomért. — Jól van fiam, volt a hadnagy úr válasza. A heves tréfacsatározás közben ugya­nis kiesett a huszárgyerek pengéje a kard­­hüvelyből. Rövid idő múlva egy második, majd egy harmadik jelentkezett hadnagya előtt, mind ugyanazon kívánsággal. Ezeket még mind igen kegyesen bo­­csátta el a szakparancsnok, de mikor már a tizedik, tizenötödik is jelenté, hogy el­veszett kardját megy keresni, L. hadnagyot is elhagyta a béketürés és ugyancsak kez­­dé emlegetni azt a rézfán fütyörgő csilla­Az ébredező tudásvágy új tanintézetek és egyetemek alapítását tette szükségessé, milyenekkel e korban majdnem minden nyugat-európai állam bír. Némethonban az eddigiek mellett az erfurti, lipcsei, rostocki thüringiai, greifswaldi, Scothonban a glas­­gowi, Dániában a koppenhágai, Svédhonban az upsalai, Lengyelhonban­ a krakkói egye­tem alapittatott. Magyarhonban Hunyadi a pozsonyit, pécsit alapitá s Budán egy rop­pant nagyszerűnek alapját tévé le. Száz év­vel később a nagy Pázmán Péter gazdagon veté meg alapját a nagyszombati orvosi és littani egyetemnek, mely Lippay és Lósi esztergomi érsekek gazdag dotatiója által benne a jogi tanszék is felállittaták Budára majd II. József alatt Pestre áttétetett, hol ma is­­ van. A Reformatio uj irányt jelöl a civil­­ j sajió történelmében. A tudományosság egyed­­árusága a papságtól elvetetett, a gondolko­dás és sajtószabadság sok országban meg­­alapíttatott. A búvárkodó szellem és tudás­vágy felébresztett a kritikának a tudomány minden ágaiban határtalan erő nyittatott meg, melyen a tudósok uj meg uj felfede­zéseket tettek. A pápai hatalom és tekin­tély megtámadtatok , és vele megtámadtat­­tak az eddig ismert tekintélyek is. Az alatt­­­valók szabdon gondolkodtak és írtak a nép jogairól és kötelességeiről. Schmied a Ifire­s történész XIV. Lajos zsarnokságát a követ­vetkező szavakkal rosszaim nem rettegte: „Ludwigs XIV, berüchtiges wort ; L’etat :­i c'est moi“ war nur falsch, weil er damit­t alle Zwecke seines Volkes seinen persönli­chen fehlerhaften Neigungen unterordnen wollte“. Eddig ilyent feszegetni szabad nem volt. Első volt e tekintetben a hollandi tudós, Hugo Grotius, ki „de iure belli et pads“ és „mare liberum“ című­ nagyhatású ; munkáiban a nép­fönségről értekezett. Szabó Titus | Színházi szemle. lóban A lelkes társulat derék igazgatója va­változatos műsorával, nap nap után a legjobb és legújabb darabokkal igyekszik a közönség figyelmét magára von­va, pártfogásukat ki is érdemelni. A Proletárok és Márkányi összevágó előadása bebizonyította, hogy vannak a tár­sulatnak jeles erői, s ha tán az operettek­ben kevésbé, de a vígjáték és színmű te­rén megállja helyét , hogy életképes. A­mily örömmel jeleztük és újból ismételjük ezt, úgy ismét csak sajnosan üres házat kell constatálnunk. Színészeink azonban nem csüggedve mindnyájan jó kedvvel, és so­kan közülök jól játszottak s a kis közönség csak megelégedéssel távozott. Szerdán S • Mukányi. » * Reviczky Károly. — A Budapesti Hírlap photographusa után. — Már régóta benn lenne a képviselő­­házban, de még nem volt hozzá való kora. Pedig az érettségit már a­ hatvanas években tette le és majoritásáról azon fe­lül beszélnek azon szőke fürtű­, nefelejts sze­mű gyermekek . . . Szép ember, nyalka huszárh­adnagy. Részt vett az 1870—71-iki franczia-porosz hadjáratban (a mennyiben akkor szolgálta le egyéves önkéntesi évét a Lichtenstein huszároknál.) . . . Reviczky a franczia ré­(Vígjáték 4 felvonásban írta Csiky Gergely) Első sorban a társulat fiatal komiku­sát Deák Pétert kell kiemelnünk. Ko­zákja felfogásban úgy mint jeles alakítás­­­ban túlszárnyalta elődjét. Mindvégig mélt gát az anyámasszony huszárjainak, kik ol­ A dalukról elvesztik esküdt feleségüket, azaz­­ édes kardjukat . . . Ekkor vágtatott oda Reviczky Károly és félbeszakítva az ékes káromkodást ha­talmas hangon így szólt: — Hadnagy ur alícssan jelentem ... elmegyek a kardot keresni . . . Erre már nagyot ugrott mérgében a­­ hadnagy. — Ejnye Reviczky hát maga is. — Nem én — viszonzá Reviczky sut­togásig hallatva, hangját, — hanem a had­nagy úr vesztette el kardját . . . Ilyen volt ő akkor. Félre állt az út­ból, de a kellő időben ott termett. Hallga­tott sokáig, de azért semmi sem kerü­­lé el figyelmét ... s ha egyszer megszólalt, rendesen a többi hallgatott el utána. esse jó szeme, jó hallása, nyílt jelleme éles ’ volt . . . akkor! . . . Hogy most milyen, majd megmutatja ő maga. Jogi vizsgáit kitűnő sikerrel végezte.. . Egy időben laktársak voltunk, de m­íg L­o otthon olvasott, én a színházban és a­­ pajtások közt mulattam. Midőn hazaérve földszintes szobánk ablakán zörgettem, hogy adja ki a kulcsot, a sok olvasástól része­gen feltápászkodott az ágyából és nagy ál­mosan kezdett lapozni könyveiben, engem­­ pedig az alatt az utczán rázott az isten hi­dege. — Mit csinálsz olyan sokáig ? kiáltot­tam türelmetlenül. — A kulcsot keresem ! Volt az álmos­­ válasz és csak nagy nehezen bírtam őt an­­­­nyira magához téríteni, hogy megtalálja a kapukulcsot.

Next