Esztergom és Vidéke, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-10-09 / 81. szám
ha társalgásba kezdenek, vagy levelezést folytatnak, szívesen választják a német nyelvet, ha épen folyékonyan írnak és beszélnek is fiazai nyelvünkön. De a czikkíró csak constatálja a betegséget s nem keres gyógyszert. Pedig anélkül semmit se lehet előbbre segíteni-Lapunk már nem egyszer szólt hozzá az igen hálás sociális kérdéshez s nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy zsidó kérdésről csak addig leszen szó, mig egészen meg nem magyarosodnak. Mert józanabb nemzetet a magyarnál vallási türelemben nem igen lehet találni. A magyar csak érzés és fitársait s nyelv szerint qualificalja honmindenki vallása iránt a legpéldásabb türelemmel viselkedik. Kereskedőségünk megígérte, hogy jelen év elsejétől magyarul vezeti magyarországi levelezéseit és üzleti könyveit. Megindult a névmagyarosítás mozgalma, mely nemcsak külső hatású, hanem a nemzeti érzületet is hatalmasan növeli, ha nemes czélból indul ki. És mégis ritka holló az első ígéret megtartása s csak elvétve magyarosodik meg egy-két német firmánk. Szörnyű döczögősen halad a magyarosodás ügye. Az ifjabb nemzedéktől várunk el mindent. — Az hozzon be kereskedésünkbe magyar szót, levelezésünkbe magyar írást, firmáink közé magyar nevet, a zsidó társaságokba magyar tónust és szellemet s az öregek közé a nemzeti nyelv hegemóniájának elismerését és becsülését. Az ifjabb nemzedéken függ a zsidókérdés megszüntetése s az ifjabb nemzedék fogja még a szószék nyelvéül is csak a magyart elismerni. Rohamos átalakítás sehol se jár üdvösséggel, de lassú veszteglés sem. — Megfeszített munkával kell a magyarosodás és magyarítás ügyét előre vinni.— A másik czikkíróval ellentétben tehát ki kell jelentenünk, hogy sokkal hűvösebbnek tartjuk, ha a magyar szó előbb szenteltetik meg náluk a templomban, mint a családban, mert ha kizárólag magyar egyházi beszéddel dicsérik az istent, akkor kegyelettel leszek azon nyelv iránt, mely lelkeket az istennel köti össze — a társadalomban s a családi életben is. Ez a mi álláspontunk a két egymás ellen fölmerült eszmével szemben. — Felhívás. A rollipar emelésének és versenyképessége fokozásánal egyik leghatósabb tényezőjét képezik a szakkiállítások. Ezen, bő tapasztalatok által igazolt meggyőződésben a hazai műipar és a közönség műizlésének fejlesztésére hivatott Országos Magyar Iparművészeti Múzeum is, a nagy méltóságú magyar királyi vallás-és közoktatásügyi Miniszter úr helybenhagyásával, időnként egyes iparágakra vonatkozó kiállítások egész sorozatát tervezi, melyeket jelenben a könyvnyomtatás, könyvdíszítés és könyvkötés termékeinek bemutatásával szándékozik megnyitni. Czélja e kiállításnak a keretébe eső nagyfontosságú iparágaknál ,melyeknek közgazdászati jelentősége a közművelődés terjedésével párhuzamosan nőttön nő, azoknak hazánkban történeti kifejlődését, jelen állapotát és követendő mintáit felmutatni. Ehhez képest a kiállítás alkatrészeit képezendik: 1. A nyomtatást megelőző korból, a magyar nyelven írt és a legjelentékenyebb hazai vonatkozású latin kéziratok, valamint egyéb, hazánkban létező oly codexek, melyek kiállításuk fényénél és mintaszerű díszítésüknél fogva figyelmet érdemelnek. Itt fognak helyet találni a Corvin- könyvtár maradványai, melyeket úgy a hazai mint a külföldi könyvtárakból lehetőleg nagy számmal összegyűjteni igyekezünk, és a melyeket ledel mig a nagy közönség hazafiéi kegyefog szemlélni, a miniatűr-festészet művelői és a kaligraphusok, kiknek naplóinkban díszoklevelek, feliratok stb. előállitása hő foglalkozást nyújt, haszonnal tanulmányozhatnak. 2. A magyarországi nyomdászat fejlődését feltüntető könyv kiállítás, mely a Magyarországban (bármely nyelven) nyomatott műveket 1711-ig lehetőleg teljesen, azontúl napjainkig az egy egyes nyomdáknak jellemző vagy díszes kiállítás által feltűnő termékeit fogja magában foglalni. Régibb idő óta fennálló nyomdáink tekintetében óhajtandó, hogy azok az általuk felállításuk óta napjainkig nyomatott munkák kiválóbbjait időrendes sorozatban állítsák ki, s eddigi termékeik teljes jegyzékének kinyomatása által a kiállítás érdekességét és tanulságos voltát emeljék. gibb 3. A magyarországi könyvkötészet fédíszes példányai mellett az ez idő szerint működő hazai könyvkötők munkáinak kiállítása, mely azt hisszük, ki fogja tüntetni, hogy úgy az alakítás és díszítés szépsége, mint a munka tökéletessége és az előállítás költségei tekintetében a magyarországi ipar kiállja a külfölddel a versenyt, és csakhamar a nyomdászat példájára a magyarországi megrendelőket a külföldi piacztól el fogja vonni. 4. Egyes magángyűjtők kiálltásai és általában oly nyomdászati érdekességek, melyek a kiállítás czéljait előmozdíthatják, így bírjuk egy kiváló gyűjtő ígéretét, hogy régi nagy mesterektől származó könyvdíszítményekből álló ritka gazdag gyűjteményét át fogja engedni. A kiállítás történeti részének rendezésére bizottság Mákul, mely alulírottakon kívül Dr. Ballagi Aladár, Csontosi János, dr. Franknói Vilmos, Dr. Hegedűs Candid Lajos, Majláth Béla, Dr. Pulszky Károly, Szilágyi Sándor és id. Szinnyei József urakból áll. A bizottság fentartja magának további, különösen kültagokkal való kiegészítését. Az újabb könyvnyomtatást a könyvkötési kiállítás rendezésére maguk a kiállítók által választandó bizottságok támogatását fogják kikérni. A kiállítás a Műcsarnoknak az országos Magyar Képzőművészeti Társulat által átengedett tág és díszes helyiségeiben jövő 1882-ik évi január hó 15-én fog a nagy közönség számára megnyitottuk. szives Ezek után felhívjuk a hazai közönség figyelmét ezen kiállításra, mely a nemzeti múlt nagy emlékeinek felmutatása mellett jelentékeny gyakorlati czélokat is tart szem előtt. Felkérjük mindazok közreműködését, kik ezen kiállítást részvételük által gazdagíthatják ; névszerinti. a) A hazai könyvtárak őreit és a magángyüjtőket, hogy folyó évi október hó végéig egyelőre az 1711 előtt bármely nyelven kiadott magyarországi nyomtatványaik betűzedes jegyzékét, valamint a kiállításra szánt diszkötések és codexek leírását beküldeni szíveskedjenek; b) A hazai nyomdákat és könyvkötőket, hivatkozva az ez irányban hozzájuk intézett előleges felhívásra, hogy a kiállíttatni kívánt munkák számát, amennyiben még eddig meg nem történt volna, ugyanazon határideig jelentsék be. A kiállítandó tárgyak tényleges beküldésének határidejét a jelenkezőkkel utólag fogjuk közölni, valamint időközben is a kívánandó részletesebb készségesen szolgáltandunk.felvilágosításokkal A kiállításra vonatkozó mindenemű közléseket „Országos Magyar Iparművészeti Múzeum Budapesten (sugárut, műcsarnok)* czimzéssel kérjük ellátni. Kelt Budapesten, 1881 szeptember .hó 30-án. Pulszky Ferencz, mint a könyvtárak és múzeumok országos felügyelője. Rath György, mint az Országos Iparművészeti Muzeum ideigl. vezetője és felügyelője. Dr. Fejérpataki László mint a kiállítási bizottság jegyzője. A tornázás, mint iskolai tantárgy. A tornázás nálunk Magyarországon T még gyermekkorát éli. Nem is csoda hisz minden olyan dolog, mely külföldről plántáltatott át, csak akkor nyert nálunk értékben és becsben, lm kézzelfogható, szemmel látható haszonról tett tanúbizonyságot. S miután a tornázás a mondott értelemben nem nyilatkozik, mert haszna egészen más jellegű, mint más iskolai tárgynál, azért sokaknál még mindig olyannak tekintetik, mint amely csak mellőzést érdemelmény. Ez okból származik tehát azon közülhogy a tornázás több helyen — t. i. ahol már létezésének legkevesebb 12-ik évfordulóját élhetné — jelentőségre vergődni egyáltalán nem bír. Váljon miért igtattatott a népoktatási törvények közé a tornázás, mint kötelező tantárgy ? Azért-e hogy ebben csupán külföldet, különösen a németeket utánozzuk ? Nem. A tornázás által előmozdíttatik a testnek természetszerű egészségefejlődése , mi az iskolai padok közé helyezett s a jelenkor tanulmányi rendszere mellett szellemi munkával elhalmozott gyer ,melleknek annyira szükséges, mint az életnek az eledel. Ezt tudva már Montaigne (1592) is a testgyakorlást sürgette következő szavaiban : „Nem elég a gyermek lelkét, hanem izmait is kell erősíteni, a lélek a fáradalmak alatt meghajol, ha a test nincs segítségére, s nem támogatja, — rá kell szoktatni, hogy a testgyakorlat fáradalmait és nehézségeit elviselhesse. Nem egy test vagy egy lélek az, amit nevelni akarunk, hanem egy ember, a kiből ne csináljunk kettőt.“ Értve ez utóbbi tétel azt, hogy ki fejleszteni, legyen az embert négyoldalúan testileg vagy szellemileg véve, hanem e kettőt akként kell nevelésünkben a másikat kiegészítse, egyesíteni, hogy egyik egyik se fejlesztés ‘sék a másik rovására. Montaigne szellemében többen is nyilatkoztak, kiket a torna-történelem följegyzett. Hogy a tornázás nem az újkor embereinek agyszüleménye, bizonyítja legjobban az agörögök története, ahol a tornyázást rendszeresen gyakorolták, mert intézmény volt, mely az általunk ismert időszámítás szerint már Kr. e. 1000 esztendőre vezethető vissza. A görög classicusok olvasása időnként , többekben fölkeltette a tornászat fontossága iránti érdeklődést, melynek kiváló eredményeként csak a legújabb kor leir legtöbbet felmutatni, midőn a különböző balfelfogásokból keletkezett s a tornászatot megsemmisíteni igyekező nézeteken ültette magát. — Manap az európai culturállamokban — kivéve Eranczia országot — virágzásig korát éli a tornászat s folyton tért hóditóiinak, azt akarja, hogy bocsássam be azfional a tekintetes úrhoz A szolgabiró homloka befelhősödött. — Bocsássátok be azonnal. Otthagyta a reggelijét s feszült figyelemmel várta az ajtó megnyílását. Varga Zsófi a szobába lépett. Nem félt, nem reszketett. Csak reszketett az éjszakai úttól,sápadt volt és — Hát megkerültél, Varga Zsófi ? — kezdett a szolgabíró szigoran beszélni, hát tudod-e hogy az apád akasztófára kerül ? Varga Zsófi megrendülve nézett a kegyetlen szókat mondó szolgabiróra. — Csak azért jöttem tekintetes uram, hogy ne bántsák az én apámat, mert az egészen ártatlan. Mert az apám keze nem volt véres a Tölgyesi Sándor ur vérétől. Hallgassa meg az én mondásomat tekintetes uram, azután tegyen velem amit akar. A daczos tekintést a sápadt lányka nagy bátorsággal folytatta: — Vasárnap este meggyilkolták a földes urat szolgabiró ur. Hétfőn reggel azután szuronyos pandurok hozták be az apámat erős vaslánczokkal meglánczolva- Azt mondták hogy ő gyilkolta meg a földesurat. En oda vetettem magamat a kocsi elé és összetett kezekkel kértem a pandúrokat, hogy ne üssék úgy az én szegény apámat. Ekkor egy pandúr a puskatusával fejbe vágott, de úgy szolgáltiró ur, hogy azt gondoltam, no most már végem van, s azzal bedobott a kukoriczásba. Amint magamhoz tértem, a második béres, a Miska bácsi, azt mondta nekem, hogy az apámat föl fogják akasztani. Hát azóta után vagyok ide gyalog, éllen, ittan, álmatlanul. Nagyon siettem, mert nagyon sietős az uram szolgabiró ur. — Hát hallgasson meg engem. Vasárnap délután azt mondta nekem a tekintetes földesur. Te Zsófi, gyere be máma hozzám, adok majd neked szép ruhát, arany függőt, magas sarkú czipőt, gyere be hozzám. Megmondtam az apámnak, hogy a földesur magához hí engem. Az apám szörnyű haragos volt s Miska bácsi előtt azt mondta, hogy a földesur gonoszlelkű ember, aki vadállat is tud lenni, mikor bort iszik. Nekem pedig azt mondta : — Te Zsófi, tudod mivel halt meg az édesanyád? Azt mondta, hogy inkább öld meg azt, aki el akarja venni az erkölcsödet. Szegény parasztlány vagy, ha megakarsz gazdagodni, hát maradj szegény és becsületes. Járj parasztosan, ne áhítozzál úri mód után. Maradj meg lányomnak. Légy becsületes. Meg ne feledkezzél magadról Zsófi, mert akkor én oltom ki az életedet. Istenem, szolgabiró úr, istenem a tanúm rá, hogy úgy mondta szórul-szóra. Akkor vasárnap este a fiatal földesur megint részeges fejjel látott meg engem és beparancsolt magához. Azt mondta, hogy kiadja a bérem. Bementem hozzá. Reszkettem testemben, lelkemben, mikor rám csukta az ajtót. Azt mondtam neki: — Tekintetes iram, nyissa ki mindjárt azt az ajtót, mert én az isten haragjára esküszöm, hogy nem maradok magánál. A földesur nevetve ölelt magihoz s olyan erősen szorította össze mind a két karomat, hogy nem tudtam mozogni. Odakint az apám szavát hallottam. Behallottam, amint Miska bácsinak ezt mondta : — Megölöm azt a gazembert!.. Akkor én haldosó édes anyám szavára gondoltam, erőt kezdtem érezni karjaimban, hamarosan kicsúsztam a földesúr- karjai közül, fához, kirántottam odarohantam az íróasztatom a szive közepébe,vadászkéset s beledöt- Mikor a vére rám föccsent, akkor elvesztettem az eszemet. Szörnyen megijedtem s mintha azóta más lakoznék bennem, úgy állok most itten. Miska bácsi azt mondta, hogy az apám ölte meg a földesurat. El is vitték el is ítélték. Én nem szóltam még senkinek egy árva szót is borzasztó bűnömről , de bevallom magának tekintetes szolgabíró úr, így történt, édesanyám üdvösségére mondom, hogy így történt, így kellett történni, szolgabiró úr. Engem nem éget a földesúr piros vére , csak az édesapám gyötrelme. Eressze ki a szegényt tömlöczéből, de ne mondja meg neki, hogy magamra vallottam. És ne engedje, hogy lássuk egymást, mert akkor meghasadna a mi szivünk, ha találkoznánk. így történt szolgabiró ur. Tegyen velem amit akar. Más lélek lakik bennem mint azelőtt. Nem félek én Szolgabiró ur sem a legmélyebb tömlöcztől, se a legnehezebb vaslánczoktól, se az Ítélettől, se a hóhértól. Tegyenek velem a mit akarnak. Én megtettem a mit el nem kerülhettem. Szánja meg helyettem szolgabiró ur az édesapámat.... A szolgabiró tizennégy esztendős megindulva tekintett a gyilkos lányra, aki úgy állt előtte, elszánt vértanú,mint valami minden kiura Azután nagy sokára, mikor reszkető hangja szóhoz juthatott, igy szólott a be-csöngetett pandúrhoz. — Vegye le a bilincseket Varga János kezéről lábáról. Csukja le ezt a leányt a legvilágosabb szobába. Mind a két rabot jó móddal, mig az igazság napja fölvirrad. Varga Zsófi megcsókolta a szolgabiró kezét. Az édesapjáért cselekedte. Körösy László. — A Budapesti Hírlap nemcsak legolcsóbb, de egyike a legszellemesebb maafjgyar napilapoknak. Vezérczikkeit a legkitűnőbb magyar publicisták írják s egyéb rovatai nemcsak sokoldalúak, de olyan szellemesen vannak tárgyalva, hogy egyik czikke se maradhat olvasatlanul. A szerkesztett napilapot részünkről is kitünően, őszintén ajánlhatjuk mindazoknak, kik kedves?.' irodalmi barátot óhajtanak családi körükbe.. Ára egész évre csak 14 frt. Kiadó hivatalai Budapesten a Haris-bazárban van.