Esztergom és Vidéke, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1881-10-09 / 81. szám

ha társalgásba kezdenek, vagy levele­zést folytatnak, szívesen választják a német nyelvet, ha épen folyékonyan írnak és beszélnek is fi­azai nyelvün­kön.­­ De a czikkíró csak constatálja a betegséget s nem keres gyógyszert. Pedig anélkül semmit se lehet előbbre segíteni-Lapunk már nem egyszer szólt hozzá az igen hálás sociális kérdés­hez s nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy zsidó kérdésről csak addig le­szen szó, mig egészen meg nem ma­gyarosodnak. Mert józanabb nemzetet a magyarnál vallási türelemben­­ nem igen lehet találni. A magyar csak ér­zés és fitársait s nyelv szerint qualificalja hon­mindenki vallása iránt a legpéldásabb türelemmel viselkedik. Kereskedőségünk megígérte, hogy jelen év elsejétől magyarul vezeti ma­gyarországi levelezéseit és üzleti köny­veit. Megindult a névmagyarosítás moz­galma, mely nemcsak külső hatású, ha­nem a nemzeti érzületet is hatalma­san növeli, ha nemes czélból in­dul ki. És mégis ritka holló az első ígé­ret megtartása s csak elvétve magya­­rosodik meg egy-két német firmánk. Szörnyű döczögősen halad a magyaro­sodás ügye. Az ifjabb nemzedéktől várunk el mindent. — Az hozzon be kereskedé­sünkbe magyar szót, levelezésünkbe magyar írást, firmáink közé magyar nevet, a zsidó társaságokba magyar tó­nust és szellemet s az öregek közé a nemzeti nyelv hegemóniájának elisme­rését és becsülését. Az ifjabb nemzedéken függ a zsi­dókérdés megszüntetése s az ifjabb nemzedék fogja még a szószék nyel­véül is csak a magyart elismerni. Rohamos átalakítás sehol se jár üd­vösséggel, de lassú veszteglés sem­. — Megfeszített munkával kell a magya­rosodás és magyarítás ügyét előre vin­ni.— A másik czikkíróval ellentétben tehát ki kell jelentenünk, hogy sok­kal hűvösebbnek tartjuk, ha a magyar szó előbb szenteltetik meg náluk a templomban, mint a családban, mert ha k­izárólag magyar egyházi beszéddel dicsérik az istent, akkor kegyelettel lesz­ek azon nyelv iránt, mely lelke­ket az istennel köti össze — a társa­dalomban s a családi életben is. Ez a mi álláspontunk a két egy­más ellen fölmerült eszmével szem­ben. — Felhívás. A rollipar emelésének és versenyké­pessége fokozásánal­ egyik leghatósabb té­nyezőjét képezik a szakkiállítások. Ezen, bő tapasztalatok által igazolt meggyőződésben a hazai műipar és a közönség műizlésének fejlesztésére hivatott Országos Magyar Ipar­­művészeti Múzeum is, a nagy méltóságú magyar királyi vallás-és közoktatásügyi Mi­niszter úr helybenhagyásával, időnként egyes iparágakra vonatkozó kiállítások egész sorozatát tervezi, melyeket jelenben a könyvnyomtatás, könyvdíszítés és könyv­­kötés termékeinek bemutatásával szándéko­zik megnyitni. Czélja e kiállításnak a keretébe eső nagyfontosságú iparágaknál ,melyeknek köz­gazdászati jelentősége a közművelődés ter­jedésével párhuzamosan nőttön nő, azoknak hazánkban történeti kifejlődését, jelen álla­potát és követendő mintáit felmutatni. Ehhez képest a kiállítás alkatrészeit képezendik: 1. A nyomtatást megelőző korból, a magyar nyelven írt és a legjelentékenyebb h­azai vonatkozású­ latin kéziratok, valamint egyéb, hazánkban létező oly codexek, me­lyek kiállításuk fényénél és mintaszerű dí­szítésüknél fogva figyelmet érdemelnek. Itt fognak helyet találni a Corvin- könyvtár maradványai, melyeket úgy a hazai mint a külföldi könyvtárakból lehetőleg nagy szám­mal összegyűjteni igyekezünk, és a melye­ket ledel mig a nagy közönség hazafiéi kegye­fog szemlélni, a miniatűr-festészet művelői és a kaligraphusok, kiknek nap­lóinkban díszoklevelek, feliratok stb. előál­­litása hő foglalkozást nyújt, haszonnal ta­nulmányozhatnak. 2. A magyarországi nyomdászat fejlő­dését feltüntető könyv kiállítás, mely a Ma­gyarországban (bármely nyelven) nyomatott műveket 1711-ig lehetőleg teljesen, azon­túl napjainkig az egy egyes nyomdáknak jellemző vagy díszes kiállítás által feltűnő termékeit fogja magában foglalni. Régibb idő óta fennálló nyomdáink tekintetében óhajtandó, hogy azok az általuk felállítá­suk óta napjainkig nyomatott munkák ki­válóbbjait időrendes sorozatban állítsák ki, s eddigi termékeik teljes jegyzékének kinyo­­matása által a kiállítás érdekességét és ta­nulságos voltát emeljék. gibb 3. A magyarországi könyvkötészet fé­díszes példányai mellett az ez idő szerint működő hazai könyvkötők munkái­nak kiállítása, mely azt his­szük, ki fogja tüntetni, hogy úgy az alakítás és díszítés szépsége, mint a munka tökéletessége és az előállítás költségei tekintetében a magyar­­országi ipar kiállja a külfölddel a versenyt, és csakhamar a nyomdászat példájára a magyarországi megrendelőket a külföldi piacztól el fogja vonni. 4. Egyes magángy­ű­jtő­k kiálltásai és általában oly nyomdászati érdekességek, melyek a kiállítás czéljait előmozdíthat­ják, így bírjuk egy kiváló gyűjtő ígéretét, hogy régi nagy mesterektől származó könyv­­díszítményekből álló ritka gazdag­­ gyűjte­ményét át fogja engedni. A kiállítás történeti részének rende­zésére bizottság Mákul, mely alulírottakon kívül Dr. Ballagi Aladár, Csontosi János, d­r. Franknói Vilmos, Dr. Hegedűs Candid Lajos, Majláth Béla, Dr. Pulszky Károly, Szilágyi Sándor és id. Szinnyei József urak­ból áll. A bizottság fentartja magának to­vábbi, különösen kültagokkal való kiegé­szítését. Az újabb könyvnyomtatást a könyvkö­tési kiállítás rendezésére m­aguk a kiállítók által választandó bizottságok támogatását fogják kikérni. A kiállítás a Műcsarnoknak az orszá­gos Magyar Képzőművészeti Társulat által átengedett tág és díszes helyiségeiben jövő 1882-ik évi január hó 15-én fog a nagy közönség számára megnyitottuk. szives Ezek után felhívjuk a hazai közönség figyelmét ezen kiállításra, mely a nemzeti múlt nagy emlékeinek felmutatása mellett jelentékeny gyakorlati czélokat is tart szem előtt. Felkérjük mindazok közreműködését, kik ezen kiállítást részvételük által gazda­gíthatják ; névszerinti. a) A hazai könyvtárak őreit és a ma­­gángyüjtőket, hogy folyó évi október hó végéig egyelőre az 1711 előtt bármely nyel­ven kiadott magyarországi nyomtatványaik be­tű­zed­es jegyzékét, valamint a­­ kiállításra szánt diszkötések és codexek leírását bekül­deni szíveskedjenek; b) A hazai nyomdákat és könyvkötő­ket, hivatkozva az ez irányban hozzájuk in­tézett előleges felhívásra, hogy a kiállít­tatni kívánt munkák számát, a­mennyiben még eddig meg nem történt volna, ugya­nazon határideig jelentsék be. A kiállítandó tárgyak tényleges bekül­désének határidejét a jelenkezőkkel utólag fogjuk közölni, valamint időközben is a kívánandó részletesebb készségesen szolgáltan­dunk.felvilágosításokkal A kiállításra vonatkozó mindenemű köz­léseket „Országos Magyar Iparművészeti Múzeum Budapesten (sugár­ut, műcsarnok)* czimzéssel kérjük ellátni. Kelt Budapesten, 1881 szeptember .hó 30-án. Pulszky Ferencz, mint a könyvtárak és múzeumok országos felügyelője. Rath György, mint az Országos Iparművészeti Muzeum ideigl. vezetője és felügyelője. Dr. Fejérpataki László mint a kiállítási bizottság jegyzője. A tornázás, mint iskolai t­a­n­t­á­r­g­y. A tornázás nálunk Magyarországon T még gyermekkorát éli. Nem is csoda hisz minden olyan dolog, mely külföld­ről plántáltatott át, csak akkor nyert ná­lunk értékben és becsben, lm kézzelfog­ható, szemmel látható haszonról tett ta­núbizonyságot. S miután a tornázás a mondott ér­telemben nem nyilatkozik, mert haszna egészen más jellegű, mint más iskolai tárgynál, azért sokaknál még mindig olyan­nak tekintetik, mint a­mely csak mellőzést érdemel­­mény. Ez okból származik tehát azon közül­hogy a tornázás több helyen — t. i. a­hol már létezésének legkevesebb 12-ik évfordulóját élhetné — jelentőség­re vergődni egyáltalán nem bír. Váljon miért igtattatott a népoktatási­ törvények közé a tornázás, mint kötelező tantárgy ? Azért-e hogy ebben csupán­­ külföldet, különösen a németeket utánoz­zuk ? Nem. A tornázás által előmozdít­­tatik a testnek természetszerű egészsége­­fejlődése , mi az iskolai padok közé helye­zett s a jelenkor tanulmányi rendszere mel­lett szellemi munkával el­halmozott gyer­ ,­melleknek annyira szükséges, mint az élet­nek az eledel. Ezt tudva már Montaigne (1592) is a testgyakorlást sürgette következő sza­vaiban : „Nem elég a gyermek lelkét, ha­nem izmait is kell erősíteni, a lélek a fá­radalmak alatt meghajol, ha a test nincs segítségére, s nem támogatja, — rá kell szoktatni, hogy a testgyakorlat fáradal­mait és nehézségeit elviselhesse. Nem egy test vagy egy lélek az, a­mit nevelni akarunk, hanem egy ember, a kiből ne csináljunk kettőt.“ Értve ez utób­­­­bi tétel azt, hogy ki­ fejleszteni, legyen az embert négyoldalú­an testileg vagy­­ szellemileg véve, hanem e kettőt akként kell nevelésünkben a másikat kiegészítse, egyesíteni, hogy egyik egyik se fejlesztés­ ‘­sék a másik rovására. Montaigne szellemében többen is nyi­latkoztak, kiket a torna-történelem föl­­­jegyzett. Hogy a tornázás nem az újkor embe­reinek agyszüleménye, bizonyítja legjob­­­­ban az a­görögök története, a­hol a tor­­n­yázást rendszeresen gyakorolták, mert intéz­mény volt, mely az általunk ismert­­ időszámítás szerint már Kr. e. 1000 esz­­­­tendőre vezethető vissza. A görög classicusok olvasása időnként , többekben fölkeltette a tornászat fontossága­­ iránti érdeklődést, melynek kiváló eredm­é­­­­nyeként csak a legújabb kor leir legtöbbet­­ felmutatni, midőn a különböző balfelfogá­­­­sokból keletkezett s a tornászatot megsem­misíteni igyekező nézeteken­­ ültette ma­gát. — Ma­nap az európai culturállam­okban — kivéve Era­nczia országot — virágzásig korát éli a tornászat s folyton tért hódit­óiinak, azt akarja, hogy bocsássam be azfio­­nal a tekintetes úrhoz A szolgabiró homloka befelhősödött. — Bocsássátok be azonnal. Otthagyta a reggelijét s feszült fi­gyelemmel várta az ajtó megnyílását. Varga Zsófi a szobába lépett. Nem félt, nem reszketett. Csak reszketett az éjszakai úttól,sápadt volt és — Hát megkerültél, Varga Zsófi ? — kezdett a szolgabíró szigoran beszélni, hát tudod-e hogy az apád akasztófára kerül ? Varga Zsófi megrendülve nézett a ke­gyetlen szókat mondó szolgabiróra. — Csak azért jöttem tekintetes uram, hogy ne bántsák az én apámat, mert az egészen ártatlan. Mert az apám keze nem volt véres a Tölgyesi Sándor ur vérétől. Hallgassa meg az én mondásomat tekinte­tes uram, azután tegyen velem amit akar. A daczos tekintést a sápadt lányka nagy bátorsággal folytatta: — Vasárnap este meggyilkolták a föl­des urat szolga­biró ur. Hétfőn reggel azu­tán szuronyos pandurok hozták be az apá­mat erős vaslánczokkal meglánczolva- Azt mondták hogy ő gyilkolta meg a földes­urat. En oda vetettem magamat a kocsi elé és összetett kezekkel kértem a pandú­rokat, hogy ne üssék úgy az én szegény apámat. Ekkor egy pandúr a puskatusával fejbe vágott, de úgy szolgáltiró ur, hogy azt gondoltam, no most már végem van, s azzal bedobott a kukoriczásba. A­mint magamhoz tértem, a második béres, a Miska bácsi, azt mondta nekem­, hogy az apámat föl fogják akasztani. Hát azóta után vagyok ide gyalog, él­len, ittan, álmatlanul. Nagyon siettem, mert nagyon sietős az uram szolga­biró ur. — Hát hallgasson meg engem. Vasár­nap délután azt mondta nekem a tekinte­tes földesur. Te Zsófi, gyere be máma hoz­zám, adok majd neked szép ruhát, arany függőt, magas sarkú czipőt, gyere be hoz­zám. Megmondtam az apámnak, hogy a föl­desur magához hí engem. Az apám szörnyű haragos volt s Miska bácsi előtt azt mondta, hogy a földesur gonoszlelkű ember, a­ki vadállat is tud lenni, mikor bort iszik. Nekem pedig azt mondta : — Te Zsófi, tudod mivel halt meg az édesanyád? Azt mondta, hogy inkább öld meg azt, a­ki el akarja venni az erkölcsö­det. Szegény paraszt­lány vagy, ha meg­akarsz gazdagodni, hát maradj szegény és becsületes. Járj parasztosan, ne áhítozzál úri mód után. Maradj meg lányomnak. Légy becsületes. Meg ne feledkezzél magadról Zsófi, mert akkor én oltom ki az életedet. Istenem, szolgabiró úr, istenem a ta­núm­ rá, hogy úgy mondta szórul-szóra. Akkor vasárnap este a fiatal földesur megint részeges fejjel látott meg engem és beparancsolt magához. Azt mondta, hogy kiadja a bérem. Bementem hozzá. Reszkettem testemben, lelkemben, mi­kor rám csukta az ajtót. Azt mondtam neki: — Tekintetes iram, nyissa ki mind­járt azt az ajtót, mert én az isten ha­ragjára esküszöm, hogy nem maradok ma­gánál. A földesur nevetve ölelt magihoz s olyan erősen szorította össze mind a két karomat, hogy nem tudtam mozogni. Odakint az apám szavát hallottam. Behallottam, a­mint Miska bácsinak ezt mondta : — Megölöm azt a gazembert!.. Akkor én haldosó édes anyám szavá­ra gondoltam, erőt kezdtem érezni kar­jaimban, hamarosan kicsúsztam a földes­úr- karjai közül, fához, kirántottam odarohantam az íróaszta­tom a szive közepébe,vadászkéset s beledöt- Mikor a vére rám föc­csent, akkor el­vesztettem az eszemet. Szörnyen megijed­tem s mintha azóta más lakoznék bennem, úgy állok most itten. Miska bácsi azt m­ondta, hogy az apám ölte meg a földesurat. El is vitték el is ítélték. Én nem szóltam még senki­nek egy árva szót is borzasztó bűnömről , de bevallom magának tekintetes szolga­­bíró úr, így történt, édes­anyám üdvössé­gére mondom, hogy így történt, így kellett történni, szolgabiró úr. Engem nem éget a földesúr­ piros vére , csak az édes­apám­ gyötrelme. Eres­sze ki a szegényt tömlöczéből, de ne mondja meg neki, hogy magamra vallottam. És ne engedje, hogy lássuk egymást, mert akkor meghasadna a mi szi­vünk, ha találkoznánk. így történt szolgabiró ur. Tegyen ve­lem amit akar. Más lélek lakik bennem mint azelőtt. Nem félek én Szolgabiró ur sem a legmélyebb töm­löcztől, se a legne­hezebb vaslánczoktól, se az Ítélettől, se a hóhértól. Tegyenek velem a mit akar­nak. Én megtettem a mit el nem kerül­hettem. Szánja meg helyettem szolgabiró ur az édes­apámat.... A szolgabiró tizennégy esztendős megindulva tekintett a gyilkos lányra, a­ki úgy állt előtte, elszánt vértanú,mint valami minden kiura Azután nagy sokára, mikor reszkető­­ hangja szóhoz juthatott, igy szólott a be-­­csöngetett pandúrhoz. — Vegye le a bilincseket Varga Já­nos kezéről lábáról. Csukja le ezt a leányt a legvilágosabb szobába. Mind a két ra­bot jó móddal, mig az igazság napja föl­virrad. Varga Zsófi megcsókolta a szolgabiró kezét. Az édes­apjáért cselekedte. Körösy László. — A Budapesti Hírlap nemcsak legolcsóbb, de egyike a legszellemesebb ma­afj­gyar napilapoknak. Vezérczikkeit a legk­i­­­­tű­nőbb magyar publicisták írják s egyéb ro­vatai nemcsak sokoldalúak, de olyan szel­­­­lemesen vannak tárgyalva, hogy egyik czik­­­­ke se maradhat olvasatlanul. A szerkesztett napilapot részünkről is kitünően, őszin­­­­tén ajánlhatjuk mindazoknak, kik kedves?.' irodalmi barátot óhajtanak családi körükbe.. Ára egész évre csak 14 frt. Kiadó hivatalai Budapesten a Haris-bazárban van.

Next