Esztergom és Vidéke, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-12-11 / 99. szám
s dobjuk sutba mindazt, ami a valódi műveltséget meghozza, a mi a szellemet valóban megnemesiti s a szivet kellemesen érinti. Azt hiszem kedves Elzám, te is az én véleményemen vagy ha azzal fejezem be levelemet, hogy nem egyedül a zongoraverés manapság a szellem képzője. Isten veled a viszontlátásig. Margit: Átolvastam a levelet s a bosznakodás bizonyos nemével tettem le, Mari néni rendezi a névnapestélyt. Műsora a következő: Ilonka eljátsza a mi<ifit. Irmácska elzongorázza Hubay Szűznéhány sentimentális í Petőfi dalát. Bella Strausz legújabb tinglitangli keringőjét mutatja be. Mariska és Etelka játszanak különféle ábrándokból.négykezeset Az illatos leveske tizenöt sorában pedig olyan tizenöt orthographiát és stylicnai hrbácskát találtam, ami kétségbe tudna ejteni minden helyesírót. Elmentem kedves Elzám az estélyre. Ritka kedvességgel fogadott Mari néni s csak úgy tündököltek a szemei az előre érzett diadaltól. Az egész társaság a zongora közzé csoportosult. Néhány fiatal ember összes bókja zátonyra akadt, mert a hangversenyben résztvevő hölgyecskék erős lámpalázzal harczoltak. A mamák aggodalmasan várták a műsort, a papák az egyszer nem politikáról,hanem a zongorázásról csevegtek. Lehettünk mindössze vagy buszán. Mindenki feszülten várta a zongora megszólalását. Mari néni végre megkezdte a műsort, odavezette a zongorához Ilonkát. Hát te ismered kedves Elzám velem együtt egész az unalomig elcsépelt s egész a nevetségig ábrándos Szüzimáját azokkal a holdkóros futamokkal, melyeket egy nagyon hosszú hajú zongora tanufcó az ujjak gymnastikájának nevezett. Ilonka nem imádkozott, hanem szenvedett s mi szenvedtünk és imádkoztunk. Szenvedtük a lélekkínzást s imádkoztak a felszabadulást. Mari néni tapsolt legreklámosabban, Ilonka udvarlója azonban nem volt annyira elragadtatva, mint azt mindenki méltán elvárhatta volna. Irmácska következett. A kedves kis Irmácska néhány népdalnak nevezett műdalt játszott. Ügyesen, szabatosan, de hidegen. Nem érezte át, nem éreztette át amit játszik. Bella keringője alatt hozzám jött Mari néni s ünnepélyesen megjegyzé : — Ez aztán a fülbemászó zene. Még Shakspere operáiban sincsenek nyájasabb részletek! — Nincsenek. Mariska és Etelka négykezese után az egész társaság szörnyen ki volt merülve. Vilamii szellem, semmi élénkség. A kedély fáradtó madár szárnya volt. Eloszlottunk. Mikor Mari néni véleményemet kérte, megmondtam neki, hogy elküldöm Shakspere egyik legkitűnőbb operáját ; az igaz hogy kevesebbet ér, mint Strauss. Másnap megküldtem neki könyvtáromból Lear királyt. Lásd kedves Elzára. Ide jutottunk a zongorázás járványa után. Azok a Marilété nénikék azt hiszik, hogy egy kis leány szelleme, szelleme és műveltsége csak azon fordul meg, hogy ügyesen tudjon zongorázni. Ahoz persze kevés közük, hogy „zongora* művésznőiknek“ fogalmuk sincsen Shakspereről vagy csak közepes stylusról. Verjük csak kedves Elzám a zongorát A papa lemegy Marionhoz és elmondja neki ajánlatát — Bizonyára, — szólt a festész, — boldognak érezném magamat, ha veje lehetnék. — Akkor hát hozzuk mindjárt rendbe a dolgot .. . — Igen ám . . . csakhogy elébb pénzemet kell bevárnom, — válaszolt némi a lelkiismereti furdalással a festész. — Szükségtelen, barátom ! Virginiánk akarja önt, szereti önt és mi sem bánjuk, li egy ily tehetséges művész lesz a férje. — Ah, de mikor nem volt egy sousza se, ön nem engedte, hogy arczképét 20 frankért megfessem . . . — Akkor csak a fotográfiákért rajongtam ! Oh ne hozza családunkba a kétségbeesést, visszautasítva ajánlatomat. — Ám jól van, elfogadom.. — Köszönöm Marion úr, ezerszer köszönöm, kedves nöm. És a papa karjai közé veti magát. * Két héttel később. A házasság megtörtént. Nehogy időt veszítsen, a papa nem sajnálta a pénzt, hogy a szokásos formalitásokat megrövidítse. — Bizony sajnálom, hogy ezeket a becsületes embereket rászedtem. Azt hiszik, hogy 600,000 frankot örökölök, és hiába bírnak örökségemre. De hála cselemnek , állásom biztosítva van. Virginia csakugyan őrüilésig szeret, s aligha meg nem öli bánat, ha kezét visszautasítom ... Ez a a Wzii&tig bizony még jótétemény volt ! . . ! Hírek — Pleschée György elhalálozásáról a következő gyászjelentést adták ki: Pleschée Georgina, férj Milanovits Antal, valamint gyermekei Szerénke és Margit, továbbá sógornéja Grunszt Anna és a többi rokonok nevében szomorodott szívvel jelentik szeretett atyjuk és illetőleg nagyatyjuk Pleschée Györgynek f. hó 6-án esti S órakor, tüdőszélhűdés következtében, életének 70. évében, az Urban történt gyászost elhunytak A boldogult hült teteme f. hó 8-án, d. u. 2 órakor fog a kir. városi sirkerthe örök nyugalomra tósetni, lelkéért pedig az engesztelő sz. mise áldozat f. hó 9-én, reggeli 8 órakor a Sz.-Ferenczrendik templomában fog a Mindenhatónak bemutattatni. Az örök világosság fényeskedjék neki! — A nőiparkiálitás bizottsága a vidéki kiállítóknak odaítélt érmek és okmányok elcsomagolását és szétküldését már javában eszközli s így legközelebb kiki kezéhez kapja a kitüntetést. — Felolvasás. Ma este az iparos ifjúság egyesületi helyiségében (Simor utcza) kettős felolvasást tartanak, melyre kiválóan figyelmeztetjük a közönséget. A felolvasás hét órakor kezdődik s a művelt közönség minden tagja részt vehet benne. — Ekkert Antal úr lapunk munkatársa a fővárosi népszerű felolvasásokat rendező társulat rendezésében legközelebb felolvasást tartott a világ végéről. — A karácsonyi ünnepek főleg pipere és játékárus boltjainkat szereltették föl jó előre csinosabbnál csinosabb apróságokkal. A bevásárló közönség ugyancsak megtalálhat már mindent idehaza s nem kell ízlésesebb ajándéktárgyért Budapestre folyamodni. Különösen diszess meglepően tartalmas fölszereléseket láttunk Ékesi Adolf, Rudolf Mihály s Kecskemétiy János boltjaiban. Bármelyik üzlet de különösen Ékesi Adolfé valóban dúsan bő De hogy adjam családomnak tudtára helyzetemet? ... * — Szabad! — Jó reggelt, Edgár. — Szervusz barátom. — Kedvesem, írd amit diktálok. — Nos még egy amerikai levél ? — Igen ! — Szolgálatodra állok. — írd ! „Uram ! Kellemetlen hírt kell önnel tudatnom. Okirataiból kitűnt, hogy ön nem is unokaöccse Marion Anastasius urnak. Tévedés forog fönn. „Fogadja sajnálatom kifejezése mellett legőszintébb nagyra becsülésemet stb.“ Marion egészen leverve adja át e levelet öregjének. Az após nagyot nyög, az anyós elájul. . . . Marion azonban fényesen házasodott . . . velkedik a legremekebb karácsonyi csikkekben. — Érdekes hymenhir érkezett hozzánk. Városunk egyik átalánosan ismert hölgye ugyanis, aki még a negyvenes évek nyájas tavaszaira is édesen vissza bír emlékezni s a kiderült mosolyairól sokat beszéltetett, legközelebb fölveszi hymen rózsalánczát s besorakozik a menyecskék táborába. Gratulálunk. — A buda bécsi vasút tengerikigyója megint megjelent vérmes reményeink tengerén. A fővárosi napilapok majd egyhangúan azt jósolják, hogy a nevezetes vállalatból mindaddig semmi sem lesz, míg kivitele felől magánvállalkozók érdeklődnek. A szép jövőjű vonal kiépítéséhez fogjon hozzá maga a kormány s akkor nemsokára lejön a terv a papirosról. — A Somogyi-könyvtárból mai napig összesen nyolczvannégy láda a a könyv érkezett meg Szegedre mint ezt „Szegedi Napló írja.“ A ládák a könyvtár nagy helyiségében vannak elhelyezve, hol jelenleg az asztalos muunkálatokon Juhász György és társai dolgoznak. — Városi kisdedóvónk föntartására újabb aláírási íveket adtak ki. A felhívást lapunk más helyén közöljük. Itt csak annyit említünk föl, hogy jelentkezni egyszer s mindenkorra alapító tagul 40 forintjával, rendes tagul három évre két forintjával a következő hölgyeknél és uraknál lehet: Kaán Jánosné, Munkácsy Károlyné, Gróf Csáky Károly, Csorbásmy Lajos Níübschl Sándor, Mattyasoszky Vilmos, Menténa János, Mészáros Károly, Papp János, Scheiber József, Takarékpénztár, Szttamási bíró. — Végül megemlíthetjük, hogy az intézet jótevői egyszer s mindenkorra tetszés szerinti ajánlatott tehetnek. A közérdekű ügyre e rovatban is felkérjük közönségünk szives jóindulatát. — Az „Esztergomi Társaskör“ f. hó 15-én tartja 3-ik felolvasó ülését, a következő tárgysorozattal: Perényi Kálmántól „Dalok“ 2. Szölgyén Fér. szavalja Kiss J. „Simon Judit“ c. balladáját. 3. Sebők Zsigmond felolvassa „A rósz kislány karácsonyestéje“ c. beszélykéjét. 4. Szilárd Ferencz szav., Petőfi „Egy gondolat bánt engemet,“ költeményét 5. Lányi Adoár felolvasása. — Kiss József költeményei a régen várt kötet, végre megjelent. Tartalmazza fiatal nemzedékünk e jelesének hatvanegy versét. Köztük az összes balladák, melyek megjelenésükkor közfeltűnést keltettek az irodalmi körökben. A kötet a Petőfi-társaság kiadásában a Grill-féle udvari könyvkereskedésben jelent meg. MLt nyomtatvány a legdíszesebb és legstílszerűbb könyv, mely eddig a magyar könyvpiaczon megjelent. A Franklintársulat nyomdája e czélból meghozatta a párisi Lemerre-czég összes betűit és sok szép typografikus díszítményt. Az amateuröket figyelmeztetjük, hogy csekély számú példányt nyomattak hollandi papíron is. A kiváló tehetségű ifjú költő művének pártfogását kiváló tisztelettel ajánljuk főleg hölgyeink pártfogásába. Mindenkit biztosítunk, hogy Kiss József költeményeinek megszerzésével a legtartalmasabb s legdíszesebb művet szerezte meg. Egy példány ára 2 frt 40 kr. megrendelhető Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. — Első bálunk január 7-dikén lesz s ezt a Budapesten tartózkodó egyetemi fiatalság, az esztergomi Társaskör rendezi. Fölkérettünk annak kijelentésére, hogy kik a hét folyamán tévedésből vagy postai akadályból meghívót nem kapnak , arra igényt tart Kaufmann és Simon hamburgi czég mai lapunkban megjelent különösen felhívjuk a közönség hirdetésére figyelmét. Főnyereményekkel gazdagon javadalmazott eredeti sorsjegyekről van itt szó. A vállalat teljes bizalmat érdemel, miután a sorsolás állami kezesség alatt van és nevezett ház számos nyereményeknek szigorú kezeléséről és pontos kifizetéséről általánosan smert. tanúk, forduljanak egyenesen az egyetemre az esztergomi Társaskörhöz vagy annak akármelyik rendező tagjához. • Sújtás. Hallja nem szégyenli magát, hogy az az kis csitri felesége minden áldott nap elpáholja? — Már miért szégyenleném czimbora? Nekem nem fáj, neki pedig gyönyörűséget okoz.* t * Egy philosophus barátom úgy definálta nekem a szerelmet, hogy az nem más, mint az értelem hiánya s az érzés elfogultsága. Az értelem ilyen hiányát s az érzés ilyen elfogultságát azonban ő maga se helyezte vád alá. * * * Egy professornak kedve kerekedett a doctoratus decorumáról értekezni. Úgy tett mint az egyszeri dervis, aki erősen becsmérelte az arabs paripát, mert sohase ült rajta s mert sohase fog ülni rajta. Miről nem kerítenek még sort ! Nyilttér. F. hó 8-án d. e. 9 órakor telt. Sz. J. biró úrhoz fordultam azon kéréssel, váljon lehet-e ma délelőtt —• hazulról elindulva elfeledem, hogy ma átalában ünnep van — a telekkönyvihivatalban felvilágositást egy ügyben kapni, hogy újabban ne kénytelenitelenitessem Esztergomba lejönni. A tek. Járásbíró úr legelőzékenyebben értesített, miszerint ünnepnapon is délelőtt 10-ig van hivatalos óra, csak menjek le a telekkönyvi hivatalba, ott majd kapok felvilágosítást. Én követtem ezen utasítást, de ott Szankay Ádám úr, ki mint telekkönyvi kiadónak hivatalos kötelessége felvilágosítást nyújtani, e szavakkal fogadott: „roszkor jött! roszkor jött.“ „Jöjjön el szombaton, mármost kérdem, azért fizetjük- e a temérdek adót, melyből a hivatalnokok díjaztatnak, hogy a közönség ily bánásmódban részesüljön. Úgy hiszem, hogy a telekkönnyvi kiadó úr a közönség számára van alkalmazva, nem megfordítva, valamint minden tisztviselőtől, úgy Statikai úrtól is elvárható, hogy a telek irányában kellő udvariassággal viseltessék és hivatalával járó kötelezettségeinek megfeleljen. Szükségesnek tartottam ezeket a a nyilvánosság elé hozni, hogy az illetékes helyen megismerjék az alabitas közeg eljárását, nehogy a jövőben ilyen a közszolgálattal meg nem egyező dolgok elő forduljanak. Bátorkesz, 1881. decz. 9. Fürst Adolf: Köszönő nyilatkozat. Istenben boldogult ipám néhai Pleschée György elhalálozása illetőleg örök nyugalomba tétele alkalmával, midazok kik személyes megjelenésük által a boldogult iránti barátságuk s tiszteletüknek, és a gyászolók iránti részvétüknek kifejezést adni szíveskedtek, fogadják úgy magam mind családom nevében legforróbb köszönetemet. Esztergom, 1881. deczember hó 10. Milanovits Antal. -i___ Felelős szerkesztő : Dr Körösy László.