Esztergom és Vidéke, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1881-12-11 / 99. szám

s dobjuk sutba mindazt, a­mi a valódi mű­veltséget meghozza, a mi a szellemet való­ban megnemesiti s a szivet kellemesen érinti. Azt hiszem kedves Elzám, te is az én véleményemen vagy ha azzal fejezem be levelemet, hogy nem egyedül a zongorave­rés manapság a szellem képzője. Isten veled a viszontlátásig. Margit: Átolvastam a levelet s a bosznako­­dás bizonyos nemével tettem­ le, Mari néni rendezi a névnapestélyt. Mű­­sora a következő: Ilonka eljátsza a m­i<if­it. Irmácska elzongorázza Hubay Szű­z­­né­hány sentimentális í Petőfi dalát. Bella Strausz legújabb tinglitangli keringőjét mu­tatja be. Mariska és Etelka játszanak különféle ábrándokból.négykezeset Az illatos le­veske tizenöt sorában pe­dig olyan tizenöt orthogr­aph­iát és stylicnai h­rbácskát találtam, a­mi kétségbe tudna ejteni minden h­elyesírót. Elmentem kedves Elzám az estélyre. Ritka kedvességgel fogadott Mari néni s csak úgy tündököltek a szemei az előre érzett diadaltól. Az egész társaság a zongora közzé cso­portosult. Néhány fiatal ember összes bókja zátonyra akadt, mert a hangversenyben részt­vevő hölgyecskék erős lámpalázzal harczol­­tak. A mamák aggodalmasan várták a mű­sort, a papák az egyszer nem politikáról,­­hanem a zongorázásról csevegtek. Lehettünk mindössze vagy buszán. Mindenki feszülten várta a zongora megszólalását. Mari néni végre megkezdte a műsort, odavezette a zongorához Ilonkát. Hát te ismered kedves Elzám velem együtt egész az unalomig elcsépelt s egész a nevetségig ábrándos Szüzimáját azokkal a holdkóros futamokkal, melyeket egy na­gyon hosszú hajú zongora tanufcó az ujjak gymnastikájának nevezett. Ilonka nem imádkozott, hanem szen­vedett s mi szenvedtünk és imádkoztunk. Szenvedtük a lélekkínzást s imádkoztak a felszabadulást. Mari néni tapsolt legreklámosabban, Ilonka udvarlója azonban nem volt annyira elragadtatva, mint azt mindenki méltán el­várhatta volna. Irmácska következett. A kedves kis Ir­mácska néhány népdalnak nevezett műdalt játszott. Ügyesen, szabatosan, de hidegen. Nem érezte át, nem éreztette át a­mit ját­szik. Bella keringője alatt hozzám jött Mari néni s ünnepélyesen megjegyzé : — Ez aztán a fülbemászó zene. Még Shakspere operáiban sincsenek nyájasabb részletek! — Nincsenek. Mariska és Etelka négykezese után az egész társaság szörnyen ki volt merülve. Vilamii szellem, semmi élénkség. A kedély fáradtó madár szárnya volt. Eloszlottunk. Mikor Mari néni véleményemet kérte, meg­mondtam neki, hogy elküldöm Shaks­pere egyik legkitűnőbb operáját ; az igaz hogy kevesebbet ér, mint Strauss. Másnap megküldtem neki könyvtáromból Lear ki­rályt. Lásd kedves Elzára. Ide jutottunk a zongorázás járványa után. Azok a Mari­lété nénikék azt hiszik, hogy egy kis leány szelleme, szelleme és műveltsége csak azon fordul meg, hogy ügyesen tudjon zongorázni. Ahoz persze kevés közük, hogy „zon­gora* művésznőiknek“ fogalmuk sincsen Shakspereről vagy csak közepes stylusról. Verjük csak kedves Elzám a zongorát A papa lemegy Marionhoz és elmondja neki ajánlatát — Bizonyára, — szólt a festész, — boldognak érezném magamat, ha veje le­hetnék. — Akkor hát hozzuk mindjárt rendbe a dolgot .. . — Igen ám . . . csakhogy elébb pénzemet kell bevárnom, — válaszolt némi a lelkiismereti furdalással a festész. — Szükségtelen, barátom ! Virginiánk akarja önt, szereti önt és mi sem bánjuk, li egy ily tehetséges művész lesz a férje. — Ah, de mikor nem volt egy sousza se, ön nem engedte, hogy arczképét 20 frankért megfessem . . . — Akkor csak a fotográfiákért rajong­tam ! Oh ne hozza családunkba a kétségbe­esést, visszautasítva ajánlatomat. — Ám jól van, elfogadom.. — Köszönöm Marion úr, ezerszer kö­szönöm, kedves nöm. És a papa karjai közé veti magát. * Két héttel később. A házasság megtörtént. Nehogy időt veszítsen, a papa nem sajnálta a pénzt, hogy a szokásos formali­tásokat megrövidítse. — Bizony sajnálom, hogy ezeket a be­csületes embereket rászedtem. Azt hiszik, h­ogy 600,000 frankot örökölök, és hiába bírnak örökségemre. De hála cselemnek , állásom biztosítva van. Virginia csakugyan őr­üi­lésig szeret, s aligha meg nem öli bánat, ha kezét visszautasítom ... Ez a a Wzii&tig bizony még jótétemény volt ! . . ! Hírek — Pleschée György elhalálozásá­ról a következő gyászjelentést adták ki: Pleschée Georgina, férj Milanovits Antal, valamint gyermekei Szerénke és Margit, továbbá sógornéja Gr­unsz­t Anna és a többi rokonok nevében szo­morodott szívvel jelentik szeretett aty­juk és illetőleg nagyatyjuk Pleschée G­yörgynek f. hó 6-án esti S órakor, tüdőszélhűdés következtében, életének 70. évében, az Urban történt gyászos­t elhunytak A boldogult hült teteme f. hó 8-án, d. u. 2 órakor fog a kir. városi sirkerthe örök nyugalomra tó­­setni, lelkéért pedig az engesztelő sz. mise áldozat f. hó 9-én, reggeli 8 órakor a Sz.-Ferenczrendik templomá­ban fog a Mindenhatónak bemutattatni. Az örök világosság fényesked­jék neki! — A nőiparkiálitás bizottsága a vidéki kiállítóknak odaítélt érmek és okmányok el­csomagolását és szétküldé­­sét már javában eszközli s így legkö­zelebb kiki kezéhez kapja a kitün­tetést. — Felolvasás. Ma este az iparos ifjúság egyesületi helyiségében (Simor utcza) kettős felolvasást tartanak, melyre kiválóan figyelmeztetjük a kö­zönséget. A felolvasás hét órakor kez­dődik s a művelt közönség minden tagja részt vehet benne. — Ekkert Antal úr lapunk mun­katársa a fővárosi népszerű felolvasá­sokat rendező társulat rendezésében legközelebb felolvasást tartott a világ végéről. — A karácsonyi ünnepek főleg pipere és játékárus boltjainkat szerel­tették föl jó előre csinosabbnál csino­sabb apróságokkal. A bevásárló közön­ség ugyancsak megtalálhat már min­dent idehaza s nem kell ízlésesebb ajándéktárgyért Budapestre folyamodni. Különösen diszess meglepően tartalmas fölszereléseket láttunk Ékesi Adolf, Rudolf Mihály s Kecskeméti­y János boltjaiban. Bármelyik üzlet de különö­sen Ékesi Adolfé valóban dúsan bő­ De hogy adjam családomnak tudtára hely­zetemet? ... * — Szabad! — Jó reggelt, Edgár. — Szervusz barátom. — Kedvesem, írd a­mit diktálok. — Nos még egy amerikai levél ? — Igen ! — Szolgálatodra állok. — írd ! „Uram ! Kellemetlen hírt kell önnel­­ tudatnom. Okirataiból kitűnt, hogy ön nem is unokaöc­cse Marion Anastasius urnak. Tévedés forog fönn. „Fogadja sajnálatom kifejezése mellett legőszintébb nagyra becsülésemet stb.“ Marion egészen leverve adja át e le­­velet öregjének. Az após nagyot nyög, az anyós elájul. . . . Marion azonban fényesen háza­sodott . . . velkedik a legremekebb karácsonyi csik­kekben. — Érdekes hymenhir érkezett hozzánk. Városunk egyik átalánosan is­mert hölgye ugyanis, a­ki még a negy­venes évek nyájas tavaszaira is édesen vissza bír emlékezni s a ki­derült mo­solyairól sokat beszéltetett, legköze­lebb fölveszi hymen rózsalánczát s be­sorakozik a menyecskék táborába. Gra­tulálunk. — A buda bécsi vasút tengeriki­­gyója megint megjelent vérmes remé­nyeink tengerén. A fővárosi napi­la­pok majd egyhangúan azt jósolják, hogy a nevezetes vállalatból mindad­dig semmi sem lesz, míg kivitele felől magán­vállalkozók érdeklődnek. A szép jövőjű vonal kiépítéséhez fogjon hozzá maga a kormány s akkor nemsokára lejön a terv a papirosról. — A Somogyi-könyvtárból mai napig összesen nyolczvannégy láda a a könyv érkezett meg Szegedre mint ezt „Szegedi Napló írja.“ A ládák a könyvtár nagy helyiségében vannak el­helyezve, hol jelenleg az asztalos muun­­kálatokon Juhász György és társai dol­goznak. — Városi kisdedóvónk föntartá­­sára újabb aláírási íveket adtak ki. A felhívást lapunk más helyén közöljük. Itt csak annyit említünk föl, hogy je­lentkezni egyszer s mindenkorra ala­pító tagul 40 forintjával, rendes ta­gul három évre két forintjával a kö­vetkező hölgyeknél és uraknál lehet: Kaán Jánosné, Munkácsy Károlyné, Gróf Csáky Károly, Csorbásmy Lajos Níübschl Sándor, Mattyasoszky Vilmos, Menténa János, Mészáros Károly, Papp János, Scheiber József, Takarékpénz­tár, Szttamási bíró. — Végül megem­líthetjük, hogy az intézet jótevői egy­­szer s mindenkorra tetszés szerinti aján­latott tehetnek. A közérdekű ügyre e rovatban is felkérjük közönségünk szi­ves jóindulatát. — Az „Esztergomi Társaskör“ f. hó 15-én tartja 3-ik felolvasó ülé­sét, a következő tárgysorozattal: Pe­­rényi Kálmántól „Dalok“ 2. Szölgyén Fér. szavalja Kiss J. „Simon Judit“ c. balladáját. 3. Sebők Zsigmond fe­lolvassa „A rósz kis­lány karácsony­­estéje“ c. beszélykéjét. 4. Szilárd Fe­­rencz szav., Petőfi „Egy gondolat bánt engemet,“ költeményét 5. Lányi Adoár felolvasása. — Kiss József költeményei a ré­gen várt kötet, végre megjelent. Tar­talmazza fiatal nemzedékünk e jelesé­nek hatvanegy versét. Köztük az ös­­­szes balladák, melyek megjelenésükkor közfeltűnést keltettek az irodalmi kö­rökben. A kötet a Petőfi-társaság kia­dásában a Grill-féle udvari könyvke­reskedésben jelent meg. MLt nyom­tatvány a legdíszesebb és legstílsze­­rűbb könyv, mely eddig a magyar könyvpiaczon megjelent. A Franklin­­társulat nyomdája e czélból meghozatta a párisi Lemerre-czég összes betűit és sok szép typografikus díszítményt. Az amateuröket figyelmeztetjük, hogy cse­­kély számú példányt nyomattak hollandi papíron is. A kiváló tehetségű ifjú költő művének pártfogását kiváló tisz­telettel ajánljuk főleg hölgyeink párt­fogásába. Mindenkit biztosítunk, hogy Kiss József költeményeinek megszerzé­sével a legtartalmasabb s legdíszesebb művet szerezte meg. Egy példány ára 2 frt 40 kr. megrendelhető Buzáro­­vits Gusztáv könyvkereskedésében. — Első bálunk január 7-dikén lesz s ezt a Budapesten tartózkodó egyetemi fiatalság, az esztergomi Tár­saskör rendezi. Fölkérettünk annak ki­jelentésére, hogy kik a hét folyamán tévedésből vagy postai akadályból meg­hívót nem kapnak , arra igényt tar­t Kaufmann és Simon hamburgi czég mai lapunkban megjelent különösen felhívjuk a közönség hirdetésére figyelmét. Főnyereményekkel gazdagon javadalmazott eredeti sorsjegyekről van itt szó. A válla­lat teljes bizalmat érdemel, miután a sor­solás állami kezesség alatt van és nevezett ház számos nyereményeknek szigorú kezelé­s­éről és pontos kifizetéséről általánosan smert. tanúk, forduljanak egyenesen az­ egye­temre az esztergomi Társaskörhöz vagy annak akármelyik rendező tagjához. • S­újt­ás. Hallja nem szégyenli magát, hogy az az kis csitri felesége minden áldott nap elpáholja? — Már miért szégyenleném­ czim­­bora? Nekem nem fáj, neki pedig gyö­nyörűséget okoz.* t­ * Egy philosophus barátom úgy de­­finálta nekem a szerelmet, hogy az nem más, mint az értelem hiánya s az érzés elfogultsága. Az értelem ilyen hiányát s az ér­zés ilyen elfogultságát azonban ő maga se helyezte vád alá. * * * Egy professornak kedve kerekedett a doctoratus decorumáról értekezni. Úgy tett mint az egyszeri dervis, a­ki erősen becsmérelte az arabs paripát, mert sohase ült rajta s mert sohase fog ülni rajta. Miről nem kerítenek még sort ! Nyilttér. F. hó 8-án d. e. 9 órakor telt. Sz. J. biró úrhoz fordultam azon ké­réssel, váljon lehet-e ma délelőtt —• hazulról elindulva elfeledem, hogy ma átalában ünnep van — a telekkönyvi­­hivatalban felvilágositást egy ügyben kapni, hogy újabban ne kényteleni­­telenitessem Esztergomba lejönni. A tek. Járásbíró úr legelőzéke­­nyebben értesített, miszerint ünnepna­pon is délelőtt 10-ig­ van hivatalos óra, csak menjek le a telek­könyvi hiva­talba, ott majd kapok felvilágosítást. Én követtem ezen utasítást, de ott Szankay Ádám úr, ki mint telekkönyvi kiadónak hivatalos kötelessége felvilá­gosítást nyújtani, e szavakkal fogadott: „roszkor jött! roszkor jött.“ „Jöjjön el szombaton, mármost kérdem, azért fizetjük- e a temérdek adót, mely­ből a hivatalnokok díjaztatnak, hogy a kö­zönség ily bánásmódban részesüljön. Úgy hiszem, hogy a telekkönnyvi ki­adó úr a közönség számára van al­kalmazva, nem megfordítva, valamint minden tisztviselőtől, úgy Statikai úr­tól is elvárható, hogy a telek irányá­ban kellő udvariassággal viseltessék és hivatalával járó kötelezettségeinek meg­feleljen. Szükségesnek tartottam ezeket a a nyilvánosság elé hozni, hogy az il­letékes helyen megismerjék az alabitas közeg eljárását, nehogy a jövőben ilyen a közszolgálattal meg nem egyező dolgok elő forduljanak. Bátorkesz, 1881. decz. 9. Fürst Adolf: Köszönő nyilatkozat. Istenben boldogult ipám néhai Pleschée György elhalálozása illetőleg örök nyuga­­lomba tétele alkalmával, midazok kik sze­mélyes megjelenésük által a boldogult iránti barátságuk s tiszteletüknek, és a gyászolók iránti részvétüknek kifejezést adni szíveskedtek, fogadják úgy magam mind családom nevében legforróbb köszö­­ne­temet. Esztergom, 1881. deczember hó 10. Milanovits Antal. -i___ Felelős szerkesztő : Dr Körösy László.

Next