Esztergom és Vidéke, 1882 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1882-01-01 / 1. szám

y / 7( Előfizetési ág­a : egész évre ................................................. fél évre....................................................... évuegyeik­ ....................................................... Egyes szám: 7 kr. Az ellíti/,ölési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadói mul­tijához Széch­enyi-tér 35. sz. infézomldk Városi ás megyei érdekeink közlönye M­égj­­‘Imiik : K­­e­l­e­ti ki ii­t kétsz­e­r vasárnap és csütörtökön. NyilUér petit soronként. 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltétnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz­tőséghez, ^■ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. tj fit — ki­ 3 . — 1 . 50 . Olvasóinkhoz. Lapunk a mai számmal a negye­dik évfolyamát kezdi meg. Abban a meggyőződésben folytatj­uk t­ovább a szer­kesztést, hogy közönségünk pártfogá­sának is folyta­tása lesz. Vezérelveinket, melyek meggyőző­désünk közlésében vezetnek, már ka­rácsonyi számunkban kifejtettük. Itt csak annyira szorítkozunk, hogy ed­digi irányunktól hajszálnyira se té­rü­nk el. Irodalmi összeköttetéseink újra gya­rapodtak, munkakedvünk uj serken­tést kapott s így megizmosodva foly­­tatjuk pál­yafu­tásunkat. lünk G­yors és élénk tudósításokat köz­­közéletünk és társadalmunk ne­vezetesebb eseményeiről s lapunk min­den tekintetben meg fog felelni a sajtó hivatásának. Lapunknak van már olyan múltja, melyből hitelt lehet következtetni a jövőre s igy kérjük Esztergom városa és megyéje művelt olvasó közönségét, hogy ez évre is becses pártfogásával kitüntetni méltóztassék. A szerkesztőség. Az Esztergom és Vidéke előfize­tési ára h­etenkint kétszeri megjelenés­sel egy évre ... 6 frt — kr. félévre . . 3 * — „ évnegyedre . 1 „ 50 „ egyes szám­ára — „ 7 „ Az előfizetéseket legegyszerűbben a mellékelt utalványon lehet eszkö­zölni. A kiadóság. Az Esz­te­rgom és Vidéke uj évi számát több helyre mutatványul megküldtük. Kérjük régibb előfizeté­ie­inket, hogy hatáskörükben lapunkat­ ajánlani szíveskedjenek s lapunk uj pártfogóit, hogy bizalmukkal ne tar­tózkodjanak lapunk köré sorakozni. As „Esziszgyia és Viáéks" tárcsája, A koldus Édes anyám azt mondta, hogy Nem jó koldust elűzni Mert isten az ily szívtelent Kem­­ény­en megb­ü­n­te­ti. Koldult nálam a szerelem És hidegen elűztem, Nyilaz is most boszus Ámor 8 bünteti fájó szivem. Vaskovich Serédy Bella Nemsokára . . Nem sokára megöl engem a Olyan sokat búsulok én utánad,bánat, Nincs öröme, boldogsága szivemnek Gondolatim mindig téged keresnek. Olyan vagyok mint a száraz fa­ ága. Elbervadt már reménységem virága; Nem hajt többet, hiába jön kikelet; Nem felejt az, aki mint én ugy szeret. Elmerengek angyalszelid arczodon, l­óla eltűnt boldogságom olvasom. Elmerengek­, s könny­be lábad két szemem; Hej, nem leszek én már boldog sohasem ! Hevesy József Ujesztendőre. Nem választhattunk volna illőbb jeligét, mint a legnagyobb magyar költő egy igen szép gondolatát uj évi elmélkedésünk kiindulásául. Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen beborult, De nem esett le csillaga, Ez a múlt esztendő története né­hány szóban; ez a nemzet története majd egy évezred óta. Örökösen ismétlődő szívós léthar­­cza, a­miben valamennyien osztozunk.. Be­végzett eseményekkel állunk szemben, a­melyek fölött teljesen ren­delkezhetünk s egész nyíltan ítélhe­tünk. folyt Más helyen emlékezünk meg a le­fgy­ott év történetéről Esztergomban s nem szorítkozhatunk egyébre, mint átalános ítéletre. A lefolyt év sok veszteséggel gya­rapította súlyos sorsunkat. Sokan ki­dőltek a közélet tevékeny harczosai kö­zül, sokan képességekkel, tért foglaltak aránytalan a mi kettős szempont­ból is sújtó. Közéletünk igen gyéren mutatott­­ föl nevezetesebb mozzanatokat. Minden , a maga megszokott rendes folyásában­­ haladt, a mi városunk társadalmi éle­­­tének nevezetesebb ajándékokkal nem­­ kedveskedett. De úgy vagyunk alkotva, hogy ha­­jp^taink fölött nem szabad kárhoztató ítéletet mondani. Eltemettünk egy esz­­­­tendőt, maradjon háUító ékezete ille­­­­tétlenül minden megszólástól. Tekintsünk azonban a jövő elé­­ őszinte bizalommal. Új fejezet kezdődik minden tevé­keny ember élettörténetében, mindenki hazájának szentelhet,a­mit Valamint emberi hivatását csak az tölti be méltán, a ki felebarátai hasz­nát szolgálja, úgy jó hazafinak csak az nevezhető, a­ki hazájában szülővá­rosa vagy hatásköre szűkebb arányú érdekeinek szolgája. Ajánlkozzunk tehetségünk teljes erejével városunk és megyénk anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítására s akkor megérdemeljük, hogy jó ha­zafiaknak nevezzenek. Ne idegenítsen el egymástól ez év összehangzó munkálkodásában se vis­­­szavonás se ellenszenv. A kíméletlen súrlódások, melyek csak a közjó rovására kerülnek ki, ma­radjanak le ez év napirendjéről. Városunk és megyénk nyújtson egy­másnak baráti kezet, hogy erős egyet­értésben találja őket a közel­jövő, mely a lét kérdését hordja mellében. Herczegprimásunk jótékonysága árad­jon szét még bővebben székvárosára, hogy az emelhesse minden tekintetben büszkén föl fejét az első vidéki vá­rosok közül. Főpapságunk áldozatkészsége gyá­­molitsa mindennemű anyagi és szel­leme igyekezetünket s adják nekünk uj évi ajándékul nagyon is ránkférő bizalmukat és jó indulatukat. Testvérvárosaink fölött ne folyjon el már több esztendő egyetértésteleníti, szétszakadva, hanem testvérekhez illő egyenlő jogszabással és előnyökkel igye­kezzenek mielőbb az összeolvadás há­lás­ művét­ elősegíteni. Adja isten ne­künk ez évben az egyesült Eszter­gomot. Kereskedelmünk és iparunk fen­­akadatlan szorgalom mellett jusson el virágzása művelőink legmagasabb fokára s föld­verítékes munkáját áldja meg a Teremtő bőséges áldással. Ne legyen közöttünk se vallási se társadalmi kérdésekben visszavonás, ha­nem közös egyesüljünk inkább mindnyájan czélra, közös eszközökkel, sze­retettel és buzgalommal. Adja Isten ez őszinte óhajtások megtestesülését áldása gyanánt ez uj esztendőre ! Egy sir mellett. (Németből.) Mire vándor utamra térte­ u, A Tiber-s balti tengerhez, Hajóm az uj világ felé sodort — Idegen, uj emberekhez: Boldogságot számomra nem hozott, A mit szereztem oda át, S minthogy mindenkim a sírba születtc Egyedül tértem vissza hát, És most egy sir mellett állok itt, Egyedül és szomoruan, A melyben az a kis leány szendereg, A kit könnyelműm elhagytam. K. R. IMT* Mai számunkhoz feliv melléklet van csatolva, Egyesületeink érdekében. B. u. é. k. (Ujesztendős tárcza.) Nekem sohase volt valami kedves napom ez a januárius elseje, mikor az üdvözletekből üzletet s egy régi szép társadalmi szokásból valóságos sportot csinálnak azok, a kik rendesen csak a zsebünket üdvözlik. Már kora reggel bekopogtat hány tűzoltó. Az egyik „bátrabb“ nő­a másiknál s szóvivőjük kegyetlenül czifra beszédben kívánja, hogy múld fölül­rethuzalom apánkat.­­ Alig hogy távoznak, beköszöntenek a városi rendőrök. Teljes díszben s egé­szen józanul, a­mi meglepően sikerül. A leghetykébben kipödört bajuszu ren­dőr rágyújt egy ékes diczióra s olyan lehetetlenségeket kivan, hogy ha gon­dolkodnék, akkor még maga sem hinné el. Két embergyű­lölő arcz jelenik meg a távozó rendőrök mögött, zásukra nézve a legszomorubb Foglalko­foglal­kozású emberek. Még a látásuk se kel­lemes, nemhogy üdvkivánatuk. Azt merik kívánni, hogy mentős tovább él­tesen az isten. Ezek a sírásók. Erre jönnek a hordárok kétségbe­ejtő rossz fimekkel s öngyilkosságba űllő költeményekkel. Ezek már nem be­szélnek, hanem csak honoráltatni óhaj­tják versüket. Elég belőle egy strapka elolvasása arra, hogy az ember den bűnéért örökre megbünhödjék.miu- A kéményseprők tiszta ruhában s egy hosszu kormos üdvözlettel akarják eloltani kedvedet az élettől s alig hogy megmenekülsz tőlük, jönnek a lámpa­­gyujtogatók, a­kik sohase váltják be Esztergomban j Goethe végrendeletét. Szintén­­ nyomatott verssel törnek reád, a­mi azonban még szerencse, hogy erő­sen átütő petróleum foltokat mutat, különben el sem is ógne a kandaléban. Hazajön a méltóságos úr a minisz­tériumból, hol nagyon belefáradt a ke­gyelmes urnak adott útbaigazításokba, mert tanácsos. íróasztalán hat meghívó fekszik. — Meghívjuk Méltóságodat a nem­zeti casino választmányi ülésére. Meghívjuk Méltóságodat a ma tar­tandó nemzeti lovarda közgyűlésére. — Méltóságodat tisztelettel hívja meg az Erzsébet-árva­ház a ma este tartandó rendkívüli közgyűlésre. „Tévedésből“ fordulnak be hozzád a csorda pásztorok. Karácsony táján igen rokonszenves alakok. Az ember nagyon hajlandó nekik betelekemi rokonaikért minden hibájukat megbocsátani. Erősen mentegetőznek, hogy házat tévesztettek, de azért itt van az fölséges szíp uj esztendő napja . . . Egy göndörhaj­u kis gyerek moso­lyog reád. Valóságos modern Rendkívül kedvesen nyújt át egy Ámor­ kis névjegyet, azután még kedvesebben mo­solyogva eltűnik. Mintha csak szárnya­kat használt volna. Gyorsan letéped a borítékot. Egy kedves név tűnik elődbe illatos kis névjegyen s alatta ez a négy kis betű: B. u. é. k. Ez a megemlékezés föl­vidít s ez az üdvözlet boldoggá tesz. Csak el ne rontaná aranyos hangulatodat egy sen­ki bebotorkálása. Valami csavargó ván­dormadár lehet, most érkezett a vá­rosba, foszlányokkal illusztrálja egy darab zsíros papírra szántott sorát s szánalmas arczot vág, mikor éktelen sorait olvasod. Mindenkinek ugyanazt s ugyanazért. Az ajtó előtt zaj keletkezik, mintha veszekednének. A lárma folyton fokozó­dik, boszankodva tekintesz ki s az bi­ted, hogy két szolgagyerek egymás

Next