Esztergom és Vidéke, 1882 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1882-05-28 / 43. szám
Esztergom, IV. évfolyam, 43. szám. MlEGJELENIK hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre...................................................6 frt — fél évre.........................................................8 „ — negyedévre...................................................1 „ 50 Egyes számára 7 kr. Városi ás megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: PöklNCZ-UTCZA <^0., 7 ^szellemi részét illető közlemények küldendők. DOHIVATAL: " SZECHENYI-TER hová a hivatalos s a magán hirdetések a 35., 11 yi lidérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és rechimálások intézendők. Vasárnap, 1882. május 28-án HIRDETÉSEK, HIVATALOS HIRDETÉSEK : MAGÁN HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — írt 75 kr megállapodás szerint lehető leg 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ jutányosabban közöltetnek. 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 80 kr- . NYILTTÉR sora 20 kr. A budapesti újszőnyi vasút. — Tatai prodomo. — — A tataiak Brzorád Rezső czikkének épen nem örültek meg. Sok olyan érvet találtak benne, melyet tatai prodromo szerint alá kellett aknázni. Erre vállalkozott Hangay Lajos, kinek czikkéből a leglényegesebbeket a következőkben közöljük : A magyar kormány és a szab. osztrák állam vasúttársaság között létrejött előleges megállapodás, mely minden kétséget kizárólag végleges törvényű szerződéssé fog válni, korszakot alkotó esemény Magyarország vasúti politikájában. Könnyebben lélekzünk, mintha lidércnyomástól szabadultunk volna meg. Valóban nem a szerencsés csillagzat alatt született közlekedési politikánk, mely annyi milliónyi meddő áldozatot követelt a nemzettől, egyszer végre sikerrel dicsekedhetik, mely nem egyszerű siker csupán, hanem gyökeres átalakulást jelent. Igaz, hogy a vasúti kamatbiztosítások sok 1 milliónyi terhétől nem szabadultunk, de vasúti közlekedésünk lerázta az osztrák állam vasút nyűgét. És ez sok. ! Elmondhatjuk : „Haec est victoria !“ Alig száll hire, hogy ama megállapodás folytán a magyar kormány is létesiteni fogja a Budapest és Bécs közti legrövidebb összeköttetést, vagyis a ki épitteti a budapest-ujszőnyi vonalat, fazonnal előállt az ellenfélnek vagyis i.a dorogh-nyergesujfalu-almás-ujszonyi ionalnak egyik védője Bizorád Rezső L aláirással, Mogyorósról. Czikkiró azt mondja, hogy közel harminc évvel ezelőtt, 1853-ban ő tervezte legelőször ezen vonalat. Őszintén megvallva indokaiban és sében nem bírom fölismerni azt, érvelés ki vasutat tervez, mert eddig legalább úgy képzeltem, hogy annak a vasúti üzem tényezői és feltételei iránt alapos tájékozottsággal kell bírni. A czikkben ezt nem találom meg. Az ország herczegprímása körülbelől egy évvel ezelőtt emlékiratot nyújtott be a kormányhoz ezen vonal érdekében. Abban ugyancsak az emlékiratban meg vannak ugyanezen érvek. A doroghi kőszénbányák, a piszkei és süttői vörösmárvány, meg három cementgyár. Ebből áll az ellenfélnek összes holmija. A doroghi kőszénbányák két millió méter mázsa kőszenet szolgáltatnak jelenleg, czikkíró föltételezi, hogy tiz millió métermázsát is szolgáltathatnának és azt mondja : „Ezen áruczikk elszállításából magából megélhet egy vasút.“ Igen ám, de czikk elszállittassék, hogy valamely áruahhoz megkivántatik legelőször, hogy az áruczikk meg legyen. Évenkint tiz millió métermázsa kőszén előállításához nagy üzleti tőke is szükségeltetik és czikkíró elfeledte megmondani, hogy hol van ez az üzleti tőke ? Ha az üzleti tőkéről czikkíró nem feledkezik vala meg, úgy bizonyára eszébe jutott volna, hogy a doroghi kőszénbányák közel vannak a Dunához, hogy tíz miliőméter mázsát termelő üzleti tőke könnyen fedezheti a bányáktól a Dunáig vezető olcsó vasutat, s hogy mindenféle terménynek a szállítása vizen sokkal olcsóbb, hogy a vasút versenyezhetne vele,semÁtalában fölötte csodálatos, hogy aki annyira hangsúlyozza a közgazdasági szempontot, ugyanaz észre sem veszi a Dunát. Különösen feltűnő ez a márványtelepekkel és a cementgyárakkal, melyek közvetlen a Duna partján. Hát abból, hogy „Piszke, Lábatlan, Süttő, Neszmély (?) és Almás községek kimerithetetlen márványtelepekkel bírnak s a márvány kifejtéséből és faragásából élnek csaknem kizárólag“, — nem az következik, hogy vasutat kell nekik építeni, hanem igenis az, hogy ha a márványt minősége többféle alkalmazásra teszi képessé, akkor fejtsenek minél többet és szállítsák vizen, mert a vasúton szállított márvány nagyon drága találna lenni. Különben azt se feledjük el, hogy Magyarországon a márvány igen csekély keresletnek örvend, a külföldnek pedig, legalább ez a márvány nem kell, mert van neki sokkal különb. Ezen három problematikus ámczikk érdekében kellene tehát a vasútnak Doroghtól kezdve van a Duna partján Ujszőnyig folytonahaladni, s noha Béccsel a legrövidebb összeköttetésre törekszünk, mégis legalább egy fél mértfölddel hosszabb utat tenni, mint Bicskén és Tatán át. Czikkíró maga kiszámítja, hogy a vonal Doroghon bicske-tatai irányát 12 és fél, mig a csak 12 mértföld. Az már mégis furcsa logika, hogy saját számítása dacára is a rövidebb, vagyis a bicske-tatai vonalat nevezi kerülőnek, midőn így szól: „Hisz az említett kerülő után a legcsekélyebb az alkonyi szellő, s elárasztja vele az egész mindenséget, mint tömjén illat az egyházat. Az úri fogatok aranysujtásos inasaikkal, büszkén robognak a sétányerdő felé. A bioszk sétánya üres, s csak néhány typikus dajka alak halad a kavicsos porondon, gefrajter szive választottja mellett. — Hajh ! gyermekeinket dajkákra bízzuk, de lovainkat magunk vezetjük sétálni mindig. Ez a mostani bon ton, a chic! De hagyjuk a hintákban ülő hölgyeket kik bűvös álomképekként piperés nyilsebesen vonulnak el szemeink előtt s lépjünk a mi lakóinkon szerényen a külutczába, hol köröskörül kiholtnak látszik minden, s csak a távoli kocsik dübörgését viszhangoztatják a mogorva falak. És még sem oly szomorú, oly puszta itt minden, mint első pillanatra látszanék. A költészet földi vándorlásának nyomai ide is eltévedtek. Tekintsünk csak egyik magányos lakba, mely ma a rend, a tisztaság ünnepi köntösébe öltözött. Nesztelen, csendes minden, csak az esti szellő fejti át a kis szobát, mintha az alkony egy vigasztaló szót suttogna kedves lakóinak. Az alvó kisded bölcsőjét ringatva ül az édes álmoktól ringatott — halvány, szép asszony. Egyedül van. A szegénység daemona, melynek feje a nyomor, karjai a nélkülözések, szive a bú és gyötrelem, az ünnepnap szentsége elől félrevonult; a béke angyala gazdag kincseket rejtett lelkébe, mely az ünnepet hozzá méltóan, magasztosan üli meg. Kék szemeinek merengő tekintete oda tapadt a kis ringó bölcsőre, mintha valami bűverő tartaná megigézve. Mozdulatlanul ipart sem találja , ugyan miből akarja üzemét táplálni.“ Erre saját maga adja meg a választ. Sürgeti ugyanis, hogy a nyugati vasút építse ki a buda-győri összeköttetést ,mivel erős gabna kivitel idején igen jó szolgálatokat tehetne, mert a kivitelt egy pálya aligha győzi. Tehát a bicske-tatai vonalon oly nagy forgalmat helyez kilátásba, hogy azt maga nem is győzi. Ebben az elismerésben rejlik a létjoga a bicske-tatai vonalnak ; ez adja a közgazdasági indokot, mely irányadó ; ez pozitív valami, mert az azon környéken fekvő uradalmakban a mezőgazdasági termelés tényleg megvan, míg a doroghi bányatermelés csak föltételeztetik. Megbotránkozik a Duna melletti vonal védője a fölött, hogy a kormány a Bicskén és Tatán átmenő fővonalból Biánál kiinduló szárnyvonalat tervez Esztergomba, így akarja a bányákat is némileg kielégíteni. kőszén Megbotránkozik azért, mert ez esetben a doroghi kőszénnek útja — számítása szerint — Budapestre, egy egész, Bécsbe pedig hat mértföldel hosszabb és így annyival drágább a szállítás. Noha czikkíró már harmincz évvel ezelőtt vasutat tervezett, mint előbb rámutattam a közgazdasági szempontokkal nem igen jó lábon áll , de mi több , a most említett okoskodását olvasva úgy látom, szüksége lenne egy kis fölvilágosításra arról, hogy mi az a vasúti tarifa, vagyis a szállítási díj, midőn az állam a saját vasútain, ha indokolva van, azt tetszése szerint mérsékelheti. * * néz, s a szemeiből kisugárzó szelid fény árul el csak egy-egy titkos epedést, valami elérhetlen vágy után. Lelke az emlékezet szárnyain elkalandoz messzire... messzire... felkutatja a lezajlott gyermekévek édes képeit. A emlékezet felállítá gazdag színpadát; a gondolatok, eme ügyes színjátszók, oly életben játszák néma szerepüket, hogy a halovány szép asszony azt hiszi, hogy mindaz, ami érzékeit elfoglalja, valóban meg is történik 1Í o iCl n m mii rli_1 .'RÍ fU „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Török Annna. Betegen tért haza Szegény Török Anna, Megveti a háló ágyát Üreg édesanyja. ,,Városba, szolgálni Minek is mentél el ? Megvert engem a jó isten Mind a két kezével !“ Könnyet hullat érte Itt 11 vőlegénye; Mint sírra a szomorúfríz, Úgy hajol föléje. ..Mi bajod van, Annám ? Hogy nem is szólsz hozzám ? Hej pedig a csillagot is Lábad elé raknám !“ „Jaj, ne kérdd hibámat! Beteg vagyok, fáradt — Nem tudom én , úgy szorongat Valami nagy bánat!“ ,.Jej közelebb, mellém, Én szomorú gerlém ! Turbékold el bánatodat, Hallani szeretném !“ ..Nyelv azt le ne mondja, Lelkemet mi nyomja , Elviszem én azt magammal Sötét sirhalomba. Tekints a szemembe, Onnan a szivembe, S hagyj el engem, vőlegényem, Hagyj el mindörökre!“ . . . Elkísérte Annát Sírjáig mindenki, Csak, ki legjobban siratta, Öt nem látta senki ! PÓSA LAJOS. Júlia szerelme. — Rajz. — Pünkösd vasárnapja van ma. Az emberek felöltötték ünnepi köntöseiket, s mintha a felkoszorúzott oltárral együtt az ő lelküket is virággal, tömjénillattal árasztotta volna el a szentlélek mulasztja, lelkük leveti a fájdalom, a titkolt bánat gyászmezét, s az öröm, a boldogság mosolygó ruháját ölti fel. Gyönyörű tavaszi alkony. A nap nyugvóra hajlik, végsugarainak lángcsókja alatt pirul az égbolt, s az a könnyedén reája lehelt néhány negédes felhőcske ; a virágok illatát szárnyaira veszi körülötte.* Gyönyörű tavaszi nap. Az ég átlátszóan kék, s az a néhány ezüstös bárány felhőcske csak még élénkebben tünteti fel a mosolygó azurszint. A virágok nyílnak, a csalogányok üdvről, boldogságról dalolnak. Tavasz van a természetben tavasz két fiatal szíven : az első szerelem, arany tavasza. Julia és Jenő szerették egymást. Az ifjú tizennyolc éves, a leányka tizenöt. Mindkettő gyermek a feslő ifjúkor első szerelmével. A szerelem, e magasztos érzelem, a nyomor hajlékában is meg tud honosulni , mert azon érzelmek közt, mikkel közelebb emelé magához az embert a Mindenható, épen a szerelem az, mely márványpalotában, s egyszerű szalmafedél alatt egyenlően osztja üdvét és szenvedéseit. „Raum ist in der kleinsten Hütte Für ein glücklich liebend Paar!“ Éneklé Schiller a földi szerelem mennyei dalnoka. Egy fedél, és egy szerető kebel ! Az ábrándozás, a hóbortos zajongás „ ~ ~ l „ 1 __