Esztergom és Vidéke, 1882 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-22 / 7. szám
Esztergomi !V. évfolyam. Előfizetési ára : egész évre..............................................0 (Yt — >u fél évre.............................................. « . . , évnegyedre..............................................1 , 50 . Egyes szám: 7 kr. Az *»lííliz.«lési pénzek az „Esztergom és VidékeS * * 8 * kiadóinv.-if.iii.1111>•/. Széchenyi-tér 35. sz. intézoiuldk. 7. sz. Vasárnap, 1882. Január 22-én. Megjelenik : he Ienki iit kétszor vasárnap és csütörtökön. NyiKIéi peMI «<imiI?ónt 20 l. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltétnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a *r.erdjenyzőségbe/., |_.ŐRINCZ-UTCZ A <30. SZÁM AI Á, int.ézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Reáliskolánk sorsa. Egy igen nevezetes memorandumot van szerencsénk bemutatni szabad kir. városunk közönségérül a törvényhatósági bizottsághoz. A folyó hó 16-án tartott megyei állandó választmány lelkesedéssel tárgyalta s egyhangúlag elfogadta. A megyei főjegyző úr indítványára pedig elhatározták, hogy a memorandumot, a csütörtökön tartandó rendkívüli törvényhatósági közgyűléshez terjesztik pártolólag. Maga a memorandum egész terjedelmében a következő: Esztergom szab. kir. város képviselő testülete éveken át nagy gondok között állapítja meg költségvetésének kiadási tételeit, amelyek részben az állam kormányzat érdekében, részben a városi önkormányzat, körül felmerülnek, s fájdalommal kell minden alkalommal tapasztalnia azon zsibbasztó helyzetet, hogy a város óriási terheivel egymagára van hagyatva évtizedek óta, úgy culturalis mint egyéb közművelődési törekvéseiben. Költségvetései e kir. városnak, melyek éveken át a tekintetes megyei bizottság elé terjesztetnek, igazolják azt, hogy város ezen 9000 lelket alig számláló magára a tanügyre évenkint 10.000 forintot szavaz meg, nem számítva ide a másfélszázezer frt. értéket felülmúló tan épületeinek fentartási és felszerelési költségeit. A leit is, legszerényebb kívánságok merezen elismerésre méltó ténykedésében senki által nem támogattunk, maga az összeépített három város mely ezen áldozatkészségnek szellemi hasznát velünk közösen élvezi, hidegen nézi a megteszi tett küzdelmet, mely a jelenlegi mostoha viszonyok között kettős sulival nehezedik akarat erejére. A haladás korában, melyben élünk, a tanügy iránt is fejlettebbek az igények. érzi e város közönsége azt, hogy a közművelődés fokozására többet kellene tennie a fentebbieknél is, de lakosságának száma azoknak anyagi viszonyai, és az általános administrátusra fordított költségek terhei, nincsenek egymással arányban, és a kor igényeinek fejlettebb kívánalma a fokozott kiadási tételek között elhangzik. Tanköteles gyermekei száma mindkét nemben e városnak annyira felszaporodtak, hogy a főelemi tanoda parallel utczai osztályait kelle megnyitni a buda oskolában, és ez évben már a harmadik, jövő évre pedig a negyedik leány tanodát mulhatlanul felszerelni kötelessége. Ily viszonyok között, habár fájdalmas érzülettel és tudatában annak, hogy az iskola soha sem sok, mégis határozottan kimondotta e város, közönsége; azt, hogy 4 osztályból álló és jó hír j névnek örvendő reáltanodáját ezen tani év végénél tovább fenn nem tarthatja, ha csak annak költségeihez, az annak szellemi hasznát is élvező szomszéd városok, illetve a tekintetes megye, bizottsága erkölcsi és anyagi támogatásával hozzá nem járul. Ezen feltétel jogossága támogattatik a reáliskola keletkezésének történetében, a melyet van szerencsénk rövid sorok között a következőkben előterjeszteni. Midőn 1854-ik évben az akkori viszonyok között oly üdvösnek tartott reáliskola felállítása szerveztetett, ezen eszme nemcsak Esztergomban, de közigazgatásilag összekapcsolt Víziváros, szenttamás, és Szt-György mezővárosok lakossága által is örömmel karoltatott fel, igazolja ezt az ’1. alatt mellékelt közös tanácskozási jegyzőkönyv, amely szerint a négy város — meggyőződve ezen üdvös reáltanoda felállításának az ifjúságra nézve hasznos jótékonyságáról „Önként együttesen szavazták meg a négy tanár évi illetményét, és kötelezték egy alkalommal a városok magukat teljes készséggel arra, hogy a reájuk esendő mennyiséget Esztergom kir. város pénztárába befizetendik/ Tiy közösen vállalt terheltetés mellett állott és tartatott fenn a reáliskola 1860 évig két osztályával, ezen évben mindinkább felmerült szüksége a reáliskola fejlesztésének, kívánatossá vált a 3-ik osztály megújítása, amelynek költségeihez a város akkép kívánt járulni, hogy legelőjéből 40 hold földet engedett kihasítani, és annak jövedelmeit a kitűzött czélra fordíttatni, azonban ezen áldozat késszég nem bizonyult elégségesnek, az üdvös haladás eszméjének érvényesítése jobb időkre halasztó lett. Hazai alkotmányunknak visszanyerése évében 1860-ik évben a közigazgatásilag egybekapcsolva volt négy városrész is eredeti elemeire szétoszlott, a bukott rendszer gyűlölete átszállt minden intézményre, mely tartama alatt kapott életet, volt azon intézmény üdvös, vagy káros a közönségre ; az új tényezők a leszerepelt emberek munkáit rongálták, természetes hogy az akkori felfogások szerint, a reáliskola közös fentartása vonatkozó és elől idézett alatti jegyzőkönyvnek sem tulajdonittatott kötelező erő; és igy a városok egymásután kísértek meg mindent arra nézve, hogy a reáliskola terheitől magukat felmentsék, ezt igazolja a megyei levéltárban eredetben fekvő 1861. évi 82,285. és 320 számok alatti folyamodás. Az 1861 -ik évi megyei képviselet felfogva magasztos hivatását, melyet egy törvényhatóság a tanügy iránt legbensőbben érezni köteles, ugyanazon év febr. hó 18 és következő napjain tartott bizottmányi közgyűlésében 285 szám hottar alatt kelt határozatával kimondogy a reáltanoda további felállását minden áron biztosítani óhajtja és elhatározta, hogy a szükséges költségek egynegyed részét saját házi pénztárából fedezi, s másod alispánjának elnöklete alatt a megye díszéből alakított egy küldöttséget hogy — mely 0 Emintiáját a bíbornok herczeg Prímást és a mélt. fő káptalant e szent czél kegyeletteljes pártolása, és a reáltanoda költségeinek egy negyed részbeli megajánlására felkérendi továbbá ugyanezen küldöttség feladatává tűzte ki azt is, hogy e kir. várossal egyetemben azon arányt dolgozza ki, mely szerint Esztergom vizi város szttamás és szentgyörgymező városok a közös költség kétnegyed részéhez járulandnak. Ezen telen az, történeti adatokból kétséghogy a reáliskola eredetileg is a négy város közös elhatározása, és aránylagos költségviselés mellett alapittatott. Hogy 1861. évben Esztergom vár- Az „Esztergom és Vidéke 11 tárcsája Köny és gyöngy, Jól besütött kályha mellett Vánkusozott zsölyében Öreg anyóka pihenget Unokái körében. Redő váltá fel a rózsát Arczán és havat kezén Ősz a hajszál, fehér fodros Főkötő alatt fején. És a mélyen fekvő szemek Sugári kialudtak, A szép fogsor, a kekebel Réges régen elmúltak. Lezajlott már a szenvedély Csendes, nyugodt a kebel, Imakönyvben lapoz és vár Mig a halál rálehel. Imakönyvében lapozva Lel egy száraz rozmarint Ifjúsága ereklyéjét, Mely a régen múltba int. S S vissza gondol az életre 8ir széléről anyókám, Egy köny esik le szeméből és egy gyöngy olvasóján. Dr. Vaskovits Seredi Izabella: A várva-várt levél. — Reszélyke — Egy földszintes ház nyitott ablakából egy fiatal leányka szőke fürtös fejecskéje kandikált az utczára. Nagy lelkes szemei sováran tekintenek az utcza, bejáratára. Egyszerre szép szemeibe öröm szikra villant fel s hangosan kezde kiáltani: — Babos bácsi! Babos bácsi ! — Nincs semmi, kisasszony ! — Jöjjön csak ide, Babos bácsi. — Jó reggelt kívánok, édes kisasszony ! mit parancsol ? — Nézze csak meg jobban, Babos bácsi, okvetetlen kell levelemnek lenni. Igye édes Babosbácsi, utána jár leveleimnek, megnéz a postán minden zegetzugot. Talán elhányódtak. Majd meglátja minő borra valót adok én magának, ha elhozza a leveleimet. zom.— Mihelyt jönni fog, azonnal el ho— De ha a papa itthon lesz úgy adja ide, hogy meg ne lássa. — Ne féljen a kisasszony semmit. Jártas vagyok már én az e dologban . . . Az öreg Babos bácsi, ahogy Őt az egész város nevezé, a mint csak hatvan éves lábai bírták, futni kezdett. Mikor már jó távol volt a nyitott ablaktól, hol meg interpellálták meg állt, hogy lélegzetet vegyen. — Jaj Istenem ! kiállta fel, hol vegyek egy levelet ennek a szegény kisaszonynak, s hogy megmeneküljek örökös ostromától. Sokat is kellett tűrnöm ezektől a szerelmes leányoktól harmincz év óta . . . Igaz, ha szerelmes levél nem lenne a világon, nekem se lenne házam, szőlőcském , mert gazdag borravalót csak a szerelmes levelekért kapunk ; de csak a lányoktól, no meg az asszonyoktól ... A férfiak nem oly adakozók ; azok többet kaphatnak, tehát nem epednek úgy érte ! .. . Míg az öreg Babos bácsi a szerelmes levelek fölött elmélkedett az alatt a szép Blanka, be tévé ablakát s zokogva hajtá fürtös fejecskéjét picziny tenyerébe. — Tehát ismét semmi — rebegé fájdalmasan ; ma bátor a hete, hogy elment s azóta egy betűt sem irt. Pedig ha tudná, mint várom az első levelet tőle. Vájjon hogy fog megszólítani ? . . . Elhagyja-e a kisasszony, nagysám c zircieket; s csupán ,Blankának“ fog-e nevezni ? . . Csak az tudja ki mélyen, igazán szeretett, hogy mily boldogság rejlik abban, midőn kedvesünk, szive forró sugallatát követve, elhagy minden hideg czimet, s keresztnevünkön szólít . . . Blanka szive minden dobbanásával szerette azt, kitől oly epedve várta a levelet; még őt nem szólitám Blankámnak, kedvese ; de amit szóval nem merünk elmondani, azt leírjuk bátran. Blanka is azt gondolta, hogy a levélben meg lesznek írva mindazok a szerelmes szavak, amiket oly epedve vágyott tőle hallani . . . * A szép Blanka egyetlen lánya vett Tályai szolgabirónak. Édes anyját korán elvesztő. Egy vén lány nagynénje vezette nevelését. A nagynéni irtózott a férfiaktól, s Blankát is óvta tőlök. Különösen arra oktatá mindig, hogy inkább haljon meg, mintsem hogy valaha szerelmét el egy oly férfiúnak, aki őt nem szereti,árulja A szép szellemes lánykát igen korán körülrajongták az udvarlók , de ő mindegyik iránt érzéketlen maradt. Különösen a megyei főjegyző, Hodosy Zoltán, komoly érzelmet táplált iránta, s atyjától meg is kérte Blanka kezét, de ő atyja legnagyobb szomorúságára, nemet mondott. Tályai igen szerette a főjegyzőt, s látva mennyire szereti az leányát, nem értesité visszautasításáról ; azt mondá neki, hogy még nem határoztak, várjon türelemmel. Az, kit Blanka szive mélyéből szeretett, nem volt az udvarlók közt. Bethlenfalvi Andor volt szíve szerelme , legkedvesebb barátnője bátyja. Andor sokáig nem vette észre a szép Blankát, bár igen sokszor tahi rá nővérénél , inkább Bonhády Etelkának udvarolt, egy szép barna lánykának. Egyszer azonban megváltozott minden. Andor nem kereste többé Etelka társaságát, hanem a Blankáét. A bálban mindig vele tánczolt; nővérétől rendesen haza kisérte, és több apró figyelemben részesité. Ez apró figyelmek nagy befolyással voltak Bianka szivére : még jobban lángra gyurták azt. Rövid idő múltán bizonyosnak hitte Andor szerelmét, s nem kellett félnie, hogy olyannak árulja el érzelmeit, aki őt nem szereti. Egy estélyen Andor mindig vele foglalkozott. A zene még jobban felizgatta szive érzelmeit. Eme érezte volna már életében, a k