Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-18 / 84. szám
Dr. TICRGINA GYULA: Iparosainkhoz. Az állami középipartanoda, igazgatósága a következő sorok közlésére kért fel bennünket: A földmivelés-, ipar-, és kereskedelemügyi m. kir. Miniszter-hím által az állami középipartanodában a stabilgőzgépek kezelői számára rendezett tanfolyam I. évi november hó 2-ik napján fog megnyittatni s ugyanazon napig a beiratások is este 6 órától 7-ig, vasárnaponként délelőtt eszközöltetnek. A tanfolyam január 15. napjáig tart. E tanfolyamon a stabil gőzkazánok és gőzgépek szerkezete és kezelése fog taníttatni. Tanulókul felvétetnek a 20. életévöket betöltött önálló lakatosok, kovácsok s a különböző gépgyárak főbb munkásai. A belépőktől erkölcsi bizonyitvény és írás, olvasás kívántatik. A felvételre jelentkező munkások Üres Budán a királyi lak. Szánjatok alá ősök szellemi ! tertek elő a képzelet dús világából ! Jertek és Budát megvigasztalni, Hol a királyi várnak — megfosztva, jogából — Tompán kongnak busongó falai. Ali mogorván partján ősz Dunának, S bánatosan tekint le a szőke habokra. A mélabús babok is komorak, S mintha félnének őt, ingerelni haragra, Susogva gyorsan tova suhannak. Állj meg vén Duna, te öreg betyár! Mond meg nekem lakik-e még partidon [magyar ? S ha vére nem fajult el, mire vár ? Ez nem felet s mig Buda egy bús könyvijét takar, Messze vidéken már rég tova jár. Néz utána s kesereg magában, Tör zokogó kebléből bubánatos sóhaj, Haj ! de nem igy volt ez hajdanában ! Kevély az ősi fény, s daczos volt az úri raj, De eltűnt s nyugszik gyászos homályban. Hol nagy Mátyás s vele a dicső kor ! Dévaj vidámság, fényes, ragyogó szellemek Vén Szilágyi s Kinizsi a bátor Mindnyájan ugyan hova tüntetek ? Hova lett a hős fekete tábor ? Hajh ! eltűntek annyi dicsők után. Por fedi nyomaikat a büszke ősöknek eltílntek mind hosszú idők folytán. Négyszáz évet kell átfutni a képzeletnek Mig oda ér gyors szárnyú paripán. ...Majd reszket ropogva a sziklabolt Lázong is. ősz Duna is, s hallat boszus [morajt. »Hej oda fönn egyszer jobb élet volt ! »Öreg bajtárs Buda vár most is olyat [óhajt »Bár azóta sok esztendő elfolyt !“ ...Szellő csapátig. Regél a bús várnak Átsuhan a termeken mint repülő sirály. Kérdve dörgnek rá a kopasz falak : »Mikor lesz ismét magyar udvar, magyar király ? ...Vagy nincs becsvágya már a magyarnak? S zúgnak-zúgnak, konganak a falak. Rohanó szélvész szilaj haraggal csikorog, Bősz Dunának hullámi zuhognak. S közben egy siki hang lázitva suttog, [harsog : „Fönn Budán üres a királyi lak.“ TÜYMER JÁNOS. /oMit'is ninth, jelszavi (divise) MILI TEMVS 1601. s az éremmetsző bélyege M. S. H.iV, a pján a bekerített város, alatta: STRIG. CAP. AN 1595. Sidóchenyinél 16 tábla 15. szám. Hessnél 695. sz. a. ára 18 márka ; átm. 49 mm. Súlya 34 gr. 13. Ugyanezen emlékérem megvan aranyban is, 16 arany súlyban. Lásd: Széchenyi cm tál. 1 kt. 153 Ip. 10. sz. 14. Ezüst emlékérem. Előlapján : YTYat LeopoLDVs IMpef^atur hYngarIae reX hostIs efferI Terrora. Esztergom városa, és környéke. Fölötte repülő sas jobb lábbal kardot, ballal paizsot tart, melyen a magyar és cseh czimerek láthatók. Hátlapján : ManDat Caesar et aLtaarX eXfVom*?rq^TatbÉrsekújvár tervrajza. Az érem külkarimáján : YIVis VIVarre CVIJaM pebeIDaLIn^bas. Súlya 33 grátan. 44 mm. Kiadatlan: 15. Ezüst emlékérem. Első lapján mélyebben fekvő mezőben Érsekújvár tervrajza. Körirata ManDat Caesaret aLtaarX eXprignatYr oVate Az érem hátlapján látható két várba és a törökök jármaiba villámok csapnak le. E két vár Esztergom és Érsekújvár. Körirata,: FULMINA AUGUSTA, AD AUGVSTO, MENSE AUGUSTO. Súlya 25 gr. átm. 43 mm. Kiadva Széchenyinél 1 kt. 203 lp. 34. sz. Széchenyi tábla 34 tábla 16. sz. Ezek az emlékérmek járulnak még Esztergom felszabadulásának illusztrácziójához. s főnökeiktől szakbeli bizonyítványt tuddoznak hozni. Az építőiparosok tanfolyama. Az állami középipartanodában a télen szünetelő építő iparosok, kőművek, ácsok és kőfaragók számára tanfolyam rendezetik, a mely 1. hó 5-ik napján fog megnyil lanni. A tanfolyam négy téli félévre terjed s évenként november hó elejétől március hó végéig tart; a tanfolyamon az illető építő iparosok rendszeres szakkiképeztetést, s annak sikeres bevégzése után végbizonyítványt nyernek. Tanulókul felvétetnek a 14-ik életévet betöltött azon kőmives , ács-, és kőfaragó segédek, akik folyékonyan olvasni, irni és számolni tudnak s legalább egy évig a gyakorlatban működtek. A felvételre jelentkezők erkölcsi bizonyitványt, továbbá főnökeiktől igazolványt tartoznak előmutatni arról, hogy mely idő óta működnek a gyakorlatban és melyik szakban dolgoznak. A beiratások az intézet helyiségében VIII. kerület bodzafa, utcza 28. sz., október hó 7-ik napján kezdődnek és e hó folyamában a köznapokon estve 6 órától 7-ig, s vasár és ünnepnapokon pedig délelőtt 8 órától 12 ig tartatnak. Pikantériák. (A Pikáns Lapokból.) I. Poudre. Fontenelle mondja : Három dolgot szerettem mindig, de meg nem értettem soha : a zenét a festészetet és az asszonyokat.* Az asszony, még ha legjobb és a legszebb volna is, sohasem tudja mit ár; elvárja tehát, hogy megmondják neki.* Bizonyos szűzies lelkeknek ép oly kevéssé lehet szerelmet felajánlani, mint he rezeg nőknek a tánczot, guknak kell nyilatkozniok.nekik ma* Saphir úgy értette azt a mondást, hogy valaki meghalt szerelemből, hogy azt a valakit a szerelmes felesége küldte másvilágra.* Egy némely férj létele csak halála után tudódik ki.£ Az asszonyok akárhányszor megbocsátanak azoknak, kik merészen megragadják az alkalmat, de soha meg nem mcsátanak azoknak, kik az alkalmat í 1 szálasztják. * « Ha valamennyi asszony ellen áltaánosságban szólunk valamit, mindannyian nekünk jönnek ; ha azonban csak egy asszony ellen mondunk kifogást, s valamennyien igazat adnak. * „Szeretlek“ és „Szeretem önt“ között oly nagy a különbség mint éj és nap között.* A férfiak arra néznek, hogy mit gondol, a nők pedig arra, hogy mit beszél róluk a világ. * Ha a kedves nem sóhajtozik többé ennek az asszony az oka, mert enged reá neki időt.* A. „Ez, nemde az ön kedves felesége ?“ B. „Bocsánat, a feleségem !“ II. A legyező mögül. — Úgy van, pajtás ! megházasodom! Arám ugyan nagyon csúnya, de is megszépiti az a fél millió, melyet vele kapok . . . Behunyt szemekkel veszem el ! — No pajtás! akkor legjobb lesz, ha többé fel se nyitod ! * — Meg sem foghatom, hogy neked az a kis Hermin nem tetszik . . . Gyönyörű fogai vannak és ő azokat igéző mosolyával oly kecsesen tudja mutatni. — Hisz’ éppen azért . . . Nem szeretem a kutyakiállitásokat ! Asztalnál ülnek. *A csak néhány napos menyecske imádandó naivitással beszéli : — Képzeljék csak, mily nagy veszedelemből menekültem ki az éjjel . . . . Alig feküdtem tíz perczig az ágyamban mikor egyszerre annak menyezete rám összeomlik . . . — Az istenér! kiáltja fel az egyik vendég, nagysád ! csak nem történt valami baja ? de — Nekem nem, felelt a menyecske, szegény férjemnek megütötte a hátat.* — Különös ! te senkivel sem vagy megelégedve, édes Józsim. Minek dobnád oda pereznyi rész kedvednek áldozatául ezt a szelíd lelkű, jó embert,?... A kiállhatatlaan képű Jean fizetése két hónapra előre kiutalványoztatik. Délután Inna más ruhát ölt. Öltözésközben Ninának édes, szép szavakban tudtára adja, hogy ő neki sokszor migrain-je van, azért olyan rész kedélyű. A múltkor is megbántotta. Nem is feledte el. De Nina se legyen rosszabb , feledje el. S oly bájosan mosolygott rá. — Oh drága nagyságos asszonyom, milyen jó énhozzám ! — Jó vagyok Nina ? Csakugyan jó vagyok ? .... De szép már nem vagyok, ugye ?... -- Szép? csókolni való szépig Hát még ebben a kék virágos ruhában ! Oh, boldog, aki nagyságát láthatja ! Te jó vagy Nina. Megengedem, hogy kezet csókolj. Most kimehetsz. Odaül tollette asztalához. Gyönyörködteti hiúságát. Világosság felé fordítja a tükröt. Halk sikoly száll el ajkától . . . Borzasztó .. ! Kígyó ? . . . Nem. Hosszan lekígyózó fehér hajszál. Azok közt az ében fekete fürtök közt ! Leborul a szójára, arczait kezeibe temeti és sir, sir csöndesen . . . — Odavan . . . odavan az ifjúság ! Ez a fehér hajszál a harminczas évek szomorú üzenete. Nem vagyok jó, szép sem vagyok többé ! Nem hiszem már, akárki mondja is ! Aztán mégis felhagy a könnyekkel. Nem szabad sirni. Meglátszanék a szemem. Pedig szemei még szépek. Ajka még bíborpiros. Mosolya, még kedves. Ugye? . . Meg akar győződni róla s újra csak odaül a tükör elé. — Csitt! jön a vendég. Ez Oszkár. Megismeri lépteit, e kedves lépteket. Más nem lehet ! . . . Szive hangosan dobogni kezd.. Csitt, te holló szív, meg ne tudja . . . Hát aztán, ha meg tudná is ?............. Annál jobb . . . Csakugyan Oszkár az. Finom udvariassággal üdvözli Irmát. Megered a társalgás. Irma egyre édesebb, szép arczai ki-kipirulnak, szavai enyelgőkké, lebilincselőkké, válnak. Hát még mikor azt mondja: — Annyira sajnálom, hogy férjem épp most nincsen itthon, sőt ma egész estig távol kell lennie hivatalos ügyben. — — — Nagysád, szól az ügyvéd udvarias mosollyal és egész váratlanul fölemelkedve a törpe fauteuilleből, — azért hiszem, kegyes lesz neki legősöntébb tiszteletemet átadni. — Mintha villám érte volna Irmát, úgy hatott, rá Oszkár rögtöni távozása. Odament újra, úgy kipirultál — csakhogy ez a felindulás pírja volt, — toilette-asztalához. Nézte magát, nézte. Megpróbált mosolyogni is. Addig addig, hogy egyszer sina fakadt, ráütött prczi öklével a tükörre, hogy az menten darabokra tört. — Hazudsz, te is hazudsz ! Nemsokára aztán könnyek között olvasna a talány megfejtését. Ott volt, minden lap közölte, hogy Zerényi Oszkár eljegyezte a szép Fehér Rózát.- Hab az a kis liba! Hát csakugyan az hódította meg ? . . . Azt se tudja a szép asszony, mit tesz . . . Lázasan, izgatottan leül picziny íróasztalához. . . Igen, irok, irok neki, irok egy levelet névtelenül. Meggátlom az egészet. A kis libának lemetszük azt a repeső szárnyait! Elővette az aranyos pillangós tollat, melyiket talán az első bobó szerelmes levelet irtat a férjének, ennek az unalmas Józsinak. [ Hajh, ha az a toll szólani tudna, nem tiltakoznék-e a legerélyesebben ilyen levelek írása ellen ? . . . Gondolkozott . . . Azután egyszerre makacs eltökéléssel beleütötte a rózsaszín ten fába tollát. S a szegény ártatlan toll irt, irt sebesen. Mint apró ördögök tánczolták azt a sok gonosz költelmet magukban foglaló hetük azon az elzevir-papiron előtte ... tára.— Jean ! Adja fel ezt a levelet a pós- Jean nem sok időre jön vissza. — Feladta azt a levelet Jean? — Igenis, elvittem. Tiszteli a tekintetes ur a, nagysági asszonyt. Irma felsikoltott és fehér lett, mint a fal. — Boldogtalan, mit cselekedtél ! — Hát hiszen Zerényi úr itt közel lakik Gondoltam , jobb lesz egyenesen hozzá vinni, hamarább megkapja ! Irma választ sem adhatott. Már nyílt, az ajtó és belépett rajta halványan — Zerényi. Ez kínos jelenet volt ! — Asszonyom ! egy levelet kaptam mely jegyesemet ócsárolja... Én szerettem, tiszteltem, becsültem önt. Nemes szive megbír volt és fényes lelke kápráztatott. Képzelhek mennyire fájt, midőn épen a kegyed kezéből kaptam — tudom, hogy tévedésből, de Egy hölgy a félvilágból komornájához : — Volt itt valaki, a iiig oda voltam ? — Igen, Sándor úr, egy óráig várt nagyságra, azután elment. — Szegény fiú ! . . , de hosszú lehetett neki az idő ! jobb ez igy ! — e sorokat. Ön szép, de nem jó, Irma ! — Róza nem vétett kegyednek soha asszonyom , én sem. Miért tévé ezt hát ? — Oh bocsásson, bocsásson meg Oszkár . . . Pirulok még magam előtt is, ha rágondolok . . . — Aki szólna férje, ha megmutatnám neki e levelet -----— Nem ... az istenért ... Ön sokkal nemesebb . . . Azt hittem, hogy boldogtalan lesz Rózával . . . hogy mással boldogabb lenne . . . Azt hittem hogy. . .. Nem, nem ; Oszkár, ön nem fog visszaélni szavaimmal . . . Úgy hozom helyre hibámat, hogy nyit és őszinte leszek : az hittem, hogy én . . . én szeretem önt ... . Óh ! — ön megbocsáthat már, mikor a legnagyobb áldozatot hozva, ennyire megalázom női büszkeségem ! . . . . — óh Irma, Irma ! tehát mégsem csalódtam : ön jó és nemes. Önnek áldott szive van és meg van az áldva, aki ily szivet mondhat a magáénak. De nézze. Mint mosolyog most az ég, mint ragyog a nap — és mennyien kapnak rajta. Törik magukat ki, ki a szabadba hallani még egyszer — tán utoljára — a madarak édes dalát, és szedni az utolsó virágokat. Ön ne menjen ki ! Látja, ott a hegyek köré halvány ködgyűrű vonul. Esni fog. Hideg, szomorú őszi zápor lesz az, mely a mulatni vágyóknak kedvét szegi, s lehet, hogy elázva-fázva betegen térnek haza. S mennyien mennek mégis! Oh Irma, Irma, csak egyre kérem, arra, hogy: ne higyjen ön többé az Őszi napsugárnak !