Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1883-10-18 / 84. szám

Dr. TICRGINA GYULA: Iparosainkhoz. Az állami középipartanoda, igazga­tósága a következő sorok közlésére kért fel bennünket: A föl­dm­i­vel­és-, ipar-, és kereskede­lemügyi m. kir. Miniszter-hím által az állami közép­ipa­rtanodá­ban a stabil­­gőzgépek kezelői számára rendezett tan­folyam I. évi november hó 2-ik napján fog megnyittatni s ugyanazon napig a beiratások is este 6 órától 7-ig, vasár­naponként délelőtt eszközöltetnek. A tanfolyam január 15. napjáig tart. E tanfolyamon a stabil gőzkazánok és gőzgépek szerkezete és kezelése fog taníttatni. Tanulókul felvétetnek a 20. életévöket betöltött önálló lakatosok, kovácsok s a különböző gépgyárak főbb munkásai. A belépőktől erkölcsi bizo­nyit­vény és írás, olvasás kívántatik. A felvételre jelentkező munkások Üres Budán a királyi lak. Szánjatok alá ősök szellemi ! tertek elő a képzelet dús világából ! Jertek és Budát megvigasztalni, Hol a királyi várnak — megfosztva, jogá­ból — Tompán kongnak busongó falai. Ali mogorván partján ősz Dunának, S bánatosan tekint le a szőke habokra. A méla­bús babok is komorak, S mintha félnének őt, ingerelni haragra, Susogva gyorsan tova suhannak. Állj meg vén Duna, te öreg betyár! Mond meg nekem lakik-e még partidon [magyar ? S ha vére nem fajult el, mire vár ? Ez nem felet s m­ig Buda egy bús köny­vijét takar, Messze vidéken már rég tova jár. Néz utána s kesereg magában, Tör zokogó kebléből bubánatos sóhaj, Haj ! de nem igy volt ez hajdanában ! Kevély az ősi fény, s daczos volt az úri raj, De eltűnt s nyugszik gyászos homályban. Hol nagy Mátyás s vele a dicső kor ! Dévaj vidámság, fényes, ragyogó szellemek Vén Szilágyi s Kinizsi a bátor Mindnyájan ugyan hova tüntetek ? Hova lett a hős fekete tábor ? Hajh ! eltűntek annyi dicsők után. Por fedi nyomaikat a büszke ősöknek eltílntek mind hosszú idők folytán. Négyszáz évet kell átfutni a képzeletnek Mig oda ér gyors szárnyú paripán. ...Majd reszket ropogva a sziklabolt Lázong is­. ősz Duna is, s hallat boszus [morajt. »Hej oda fönn egysz­er jobb élet volt ! »Öreg bajtárs Buda vár most is olyat [óhajt »Bár azóta sok esztendő elfolyt !“ ...Szellő csapátig. Regél a bús várnak Átsuhan a termeken mint repülő sirály. Kérdve dörgnek rá a kopasz falak : »Mikor lesz ismét magyar udvar, magyar­­ király ? ...Vagy nincs becsvágya már a magyarnak? S zúgnak-zúgnak­, konganak a falak. Rohanó szélvész szilaj haraggal csikorog, Bősz Dunának hullámi zuhognak. S közben egy siki hang lázitva suttog, [harsog : „Fönn Budán üres a királyi lak.“ TÜYMER JÁNOS. /oMit'is ninth, jelszav­i (divise) MILI TEMVS 1601. s az éremmetsző bélyege M. S. H.i­V,­ a pjá­n a bekerített város, alatta: STRIG. CAP. AN 1595. Sid­ó­chenyinél 16 tábla 15. szám. Hessnél 695. sz. a. ára 18 márka ; átm­. 49 mm. Súlya 34 gr. 13. Ugyanezen emlékérem megvan aranyban is, 16 arany súlyban. Lásd: Széchenyi cm tál. 1 kt. 153 Ip. 10. sz. 14. Ezü­st emlékérem. Előlapján : YTYat LeopoLDVs IMpef^atur hYngarIae reX hostIs efferI Terrora. Esztergom városa, és környé­ke. Fölötte repülő sas jobb lábbal kar­dot, ballal paizsot tart, melyen a ma­gyar és cseh czimerek láthatók. Hátlapján : ManDat Caesar et aLta­arX eXfVom*?rq^TatbÉrsekújvár tervrajza. Az érem kü­lkarimáján : YIVis VIVarre CVIJaM pebeIDa­LIn^bas. Súlya 33 gr­­átan. 44 mm. Kiadatlan: 15. Ezüst emlékérem. Első lapján mélyebben fekvő mezőben Érsekújvár tervrajza. Körirata ManDat Caesaret aLtaarX eXprignatYr oVate Az érem hátlapján látható két várba és a törökök jármaiba villámok csapnak le. E két vár Esztergom és Érsekújvár. Körirata,: FULMINA AUGUSTA, AD AUGVSTO, MENSE AUGUSTO. Súlya 25 gr. átm. 43 mm. Kiadva Széche­nyinél 1 kt. 203 lp. 34. sz. Széchenyi tábla 34 tábla 16. sz. Ezek az emlékérmek járulnak még Esztergom felszabadulásának illusztrá­­czi­ójához. s főnökeiktől szakbeli bizonyítványt tud­­­­doznak hozni. Az építő­iparosok tanfolyama. Az állami középipartanodában a télen szü­netelő építő iparosok, kőműve­k, ácsok és kőfaragók számára tanfolyam ren­dezetik, a mely 1. hó 5-ik napján fog megny­il­ la­n­ni. A tanfolyam négy téli félévre terjed s évenként november hó elejétől már­cius hó végéig tart; a tanfolyamon az illető építő iparosok rendszeres szakki­­képeztetést, s annak sikeres bevégzése után végbizonyítványt nyernek. Tanulókul felvétetnek a­ 14-ik élet­évet betöltött azon kőmi­ves , ács-, és kőfaragó segédek, akik folyékonyan ol­vasni, irni és számolni tudnak s lega­lább egy évig a gyakorlatban működ­tek. A felvételre jelentkezők erkölcsi bi­zonyitványt, továbbá főnökeiktől iga­zolványt tartoznak előmutatni arról, hogy mely idő óta működnek a gya­korlatban és melyik szakban dolgoznak. A beiratások az intézet helyiségében VIII. kerület bodzafa, utcza 28. sz., ok­tóber hó 7-ik napján kezdődnek és e hó folyamában a köznapokon estve 6 órától 7-ig, s vasár és ünnepnapokon pedig délelőtt 8 órától 12 ig tartatnak. Pikantériák. (A Pikáns Lapokból.) I. Poudre. Fontenelle mondja : Három dolgot szerettem mindig, de meg nem értettem soha : a zenét a festészetet és az­­ asszonyokat.* Az asszony, még ha legjobb és a legszebb volna is, sohasem tudja mit ár; elvárja tehát, hogy megmondják neki.* Bizonyos szűzies lel­keknek ép oly kevéssé lehet szerelmet felajánlani, mint he rezeg nőknek a tánczot, guknak kell nyilatkozniok.nekik ma­* Saphir úgy értette azt a mondást, hogy valaki meghalt szerelemből, hogy azt a valakit a szerelmes felesége küldte másvilágra.* Egy némely férj létele csak halála után tudódik ki.£ Az asszonyok akárhányszor megbo­csátanak azoknak, kik merészen megra­gadják az alkalmat, de soha meg nem mcsátanak azoknak, kik az alkalmat í 1 szál­asz­tják. * « Ha valamennyi asszony ellen álta­­ánosságban szólunk valamit, mindan­­nyian­ nekünk jönnek ; ha azonban csak egy asszony ellen mondunk kifogást, s valamennyien igazat adnak. * „Szeretlek“ és „Szeretem önt“ kö­zött oly nagy a különbség mint éj és nap között.* A férfiak arra néznek, hogy mit gondol, a nők pedig arra, hogy mit beszél róluk a világ. * Ha a kedves nem sóhajtozik többé ennek az asszony az oka, mert enged reá neki időt.* A. „Ez, nemde az ön kedves fele­sége ?“ B. „Bocsánat, a feleségem !“ II. A legyező mögül. — Úgy van, pajtás ! megházasodom! Arám ugyan nagyon csúnya, de is m­eg­­szépiti az a fél millió, melyet vele kapok . . . Behunyt szemekkel veszem el ! — No pajtás! akkor legjobb lesz, ha többé fel se nyitod ! * — Meg sem foghatom, hogy ne­ked az a kis Hermin nem tetszik . . . Gyönyörű fogai vannak és ő azokat igéző mosolyával oly kecsesen tudja mutatni. — Hisz’ éppen azért . . . Nem sze­retem a kutyakiállitásokat ! Asztalnál ülnek. *A csak néhány napos menyecske imádandó naivitással beszéli : — Képzeljék csak, mily nagy ve­szedelemből menekültem­ ki az éjjel . . . . Alig feküdtem tíz perczig az ágyamban mikor egyszerre annak me­ny­ezete rám összeomlik . . . — Az istenér! kiáltja fel az egyik vendég, nagysád ! csak nem történt valami baja ? de — Nekem nem, felelt a menyecske, szegény férjemnek megütötte a háta­t.* — Különös ! te senkivel sem vagy meg­elégedve, édes Józsim. Minek dobnád oda pereznyi rész kedvednek áldozatául ezt a szelíd lelkű, jó embert,?... A kiállh­atatlaan képű Jean fizetése két hónapra előre kiutalványozt­atik. Délután Inna más ruhát ölt. Öltözés­­közben Ninának édes, szép szavakban tud­tára adja, hogy ő neki sokszor migrain-je van, azért olyan rész kedélyű. A múltkor is megbántotta. Nem is feledte el. De Nina se legyen rosszabb , feledje el. S oly bá­josan mosolygott rá. — Oh drága nagyságos asszonyom, mi­lyen jó én­hozzám­ ! — Jó vagyok Nina ? Csakugyan jó va­gyok ? .... De szép már nem vagyok, ugy­e ?... -- Szép? csókolni való szépig Hát még ebben a kék virágos ruhában ! Oh, boldog, aki nagyságát láthatja !­­­ Te jó vagy Nina. Megengedem, hogy kezet csókolj. Most kimehetsz. Odaül tollette­ asztalához. Gyönyörködteti hiúságát. Világosság felé fordítja a tükröt. Halk sikoly száll el ajkától . . . Borzasz­tó .. ! Kígyó ? . . . Nem. Hosszan lekí­­gyózó fehér hajszál. Azok közt az ében fe­kete fürtök közt ! Leborul a szójára, arczait kezeibe temeti és sir, sir csöndesen . . . — Odavan . . . odavan az ifjúság ! Ez a fehér hajszál a harminczas évek szomorú üzenete. Nem vagyok jó, szép sem vagyok többé ! Nem hiszem már, akárki mond­ja is ! Aztán mégis felhagy a könnyekkel. Nem szabad sirni. Meglátszanék a szemem­. Pe­­­­dig szemei még szépek. Ajka még bíborpi­­ros. Mosolya, még kedves. Ugy­e? . . Meg akar győződni róla s újra csak odaül a tü­kör elé. — Csitt! jön a vendég. Ez Oszkár. Meg­ismeri lépteit, e kedves lépteket. Más nem lehet ! . . . Szive hangosan dobogni kezd.. Csitt, te holló szív, meg ne tudja . . . Hát aztán, ha meg tudná is ?............. Annál jobb . . . Csakugyan Oszkár az. Finom udvariasság­gal üdvözli Irmát. Megered a társalgás. Ir­ma egyre édesebb­, szép arczai ki-kipirul­nak, szavai enyelgőkké, lebilincselőkké, vál­nak. Hát még mikor azt mondja: — Annyira sajnálom, hogy férjem épp most nincsen itthon, sőt ma egész estig tá­vol kell lennie hivatalos ügyben. — — — Nagysád, szól az ügyvéd udvarias mo­sollyal és egész váratlanul fölemelkedve a törpe fauteuilleből, — azért hiszem, kegyes lesz neki legősöntébb tiszteletemet átadni. — Mintha villám érte volna Irmát, úgy hatott, rá Oszkár rögtöni távozása. Odament újra, úgy kipirultál­ — csakhogy ez a felindulás pírja volt, — toilette-aszta­lához. Nézte magát, nézte. Megpróbált mo­solyogni is. Addig addig, hogy egyszer sin­a fakadt, ráütött prczi öklével a tükörre, hogy az menten darabokra tört. — Hazudsz, te is hazudsz ! Nemsokára aztán könnyek között olvasna a talány megfejtését. Ott volt, minden lap közölte, hogy Zerényi Oszkár eljegyezte a szép Fehér Rózát.­­- Hab­­ az a kis liba! Hát csakugyan az hódította meg ? . . . Azt se tudja a szép asszony, mit tesz . . . Lázasan, izga­tottan leül picziny íróasztalához. . . Igen, irok, irok neki, irok egy levelet névtelenül. Meggátlom az egészet. A kis libának lemet­­szü­k azt a repeső szárnyait! Elővette az aranyos pillangós tollat, mely­iket talán az első bobó szerelmes levelet irtat a férjének, ennek az unalmas Józsinak. [ Hajh, ha az a toll szólani tudna, nem til­takoznék-e a legerélyesebben ilyen levelek írása ellen ? . . . Gondolkozott . . . Azután egyszerre makacs eltökéléssel beleütötte a rózsaszín ten fába tollát. S a szegény ártat­lan toll irt, irt sebesen. Mint apró ördögök tánczolták azt a sok gonosz k­ö­l­te­l­m­­et ma­gukban foglaló hetük azon az elzevir-papi­­ron előtte ... tára.— Jean ! Adja fel ezt a levelet a pós- Jean nem sok időre jön vissza. — Feladta azt a levelet Jean? — Igenis, el­vittem. Tiszteli a tekintetes ur a, nagysági asszonyt. Irma felsikoltott és fehér lett, mint a fal. — Boldogtalan, mit cselekedtél ! — Hát hiszen Zerényi úr itt közel la­kik Gondoltam , jobb lesz egyenesen hozzá vinni, hamarább megkapja ! Irma választ sem adhatott. Már nyílt, az ajtó és belépett rajta halványan — Ze­­rén­yi. Ez kínos jelenet volt ! — Asszonyom ! egy levelet kaptam mely jegyesemet ócsárolja... Én szerettem, tisz­teltem, becsültem önt. Nemes szive megbír volt és fényes lelke kápráztatott. Képzelhek­ mennyire fájt, midőn épen a kegyed kezé­ből kaptam — tudom, hogy tévedésből, de Egy hölgy a félvilágból kom­orná­­jához : — Volt itt valaki, a i­iig oda voltam ? — Igen, Sándor úr, egy óráig várt nagyságra, azután elment. — Szegény fiú ! . . , de hosszú lehetett neki az idő ! jobb ez igy ! — e sorokat. Ön szép, de nem jó, Irma ! — Róza nem vétett ke­gyednek soha asszonyom , én sem. Miért tévé ezt hát ? — Oh bocsásson, bocsásson meg Oszkár . . . Pirulok még magam előtt is, ha rá­gondolok . . . — Ak­i szólna férje, ha megmutatnám neki e levelet -----­— Nem ... az istenért ... Ön sok­kal nemesebb . . . Azt hittem, hogy bol­dogtalan lesz Rózával . . . hogy mással boldogabb lenne . . . Azt hittem hogy. . .. Nem, nem ; Oszkár, ön nem fog visszaélni szavaimmal . . . Úgy hozom helyre hibá­mat, hogy nyi­t és őszinte leszek : az hit­tem, hogy én . . . én szeretem önt ... . Óh ! — ön megbocsáthat már, mikor a­ leg­­nagyobb áldozatot hozva, ennyire megalázom női büszkeségem ! . . . . — óh Irma, Irma ! tehát mégsem csa­lódtam : ön jó és nemes. Önnek áldott szi­ve van és meg van az áldva, a­ki ily szi­vet mondhat a magáénak. De nézze. Mint mosolyog most az ég, mint ragyog a nap­ — és mennyien kapnak rajta. Törik magu­kat ki, ki a szabadba hallani még egyszer — tán utoljára — a madarak édes dalát, és szedni az utolsó virágokat. Ön ne men­jen ki ! Látja, ott a hegyek köré halvány ködgyűrű vonul. Esni fog. Hideg, szomorú őszi zápor lesz az, mely a mulatni vágyók­nak kedvét szegi, s lehet, hogy elázva-fázva betegen térnek haza. S mennyien mennek mégis! Oh Irma, Irma, csak egyre kérem, arra, hogy: ne h­igyjen ön többé az Őszi napsugárnak !

Next