Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1883-11-08 / 90. szám

A főim rezeg udvari tisztje azután másn­ap regből végig sortirozza a kü­lönféle leveleket s oda teszi a tegna­piakhoz. Hiszen mindannyinak ugyan az a tartalma van. Nem avulnak el azok Alcsuth­on sem. A fő h­e­rczeg annyira, de annyira vendége volt a herczegprimásnak, hogy egyáltalán nem osztotta meg figyelmét mással. Minden hivatalos fogadtatást egészen m­ellőztetni kért, minden tün­tetést előre meghiúsított s igy még csak ki sem éljenezhették magukat az esztergomiak. A prímás elemében volt. Végtel­en szeretettel viselkedett a főherczegi csa­lád iránt s végtelen szeretete megható gyöngédségei viszonzásban is részesült. Margit főherczegnőt, azt az angyali arczu, gyönyörű arany hajú Iris leánykát apró kacsójánál fogva vezette a basili­­kában, midőn az óriási templom műem­lékeit magyarázgatta. József és László főherczegeknek, (ki­ket nem hivatalosan Józsi meg Laczi fenségeknek nevezünk) a prímás még Alcsuth­on pisztolyt és kardot ígért, lift Esztergomba jönnek. Adott is nekik egy pompás kis pisz­tolyt s egy értékes fiók handsárt, a miknek a fiuk nagyon megörültek. Mária főherczegnő s az udvarhülgyek, Zichy comtesse s Buxberg baronesse nagyon kedvelik a zenét. Nem is mu­lasztotta el a szívós házigazda, hogy zongorát állíttasson be az egyik te­rembe. Pedig a primási palotában még nem hangzott zongora. A reggeli misét mindig maga a her­­czegprimás mutatta be saját udvari ká­polnájában s erre az egész fenséges család mindig meg is jelent. József főherczeg galambszintű, prémes és aranysujtásos honvédtábornoki hu­szárkában, széles, piros sávos szürke nadrágban, hegyes orrú, arany sarkan­­tyús csizmában, valóban daliás megje­lenésű férfin, a kin az ötvenes évek csak a szürkülő, kurtára nyírt hajszá­lakban ütöttek ki. A közönség közt nagyon hallgatag, ritkán akad meg­jegyzése s igen óvatos arra, a mit ki­mond. A főherczegasszony bájos fejedelmi jelenség. Hóditó szeretetremél­tóságánál csak elbűvölő előkelősége nagyobb. — Megjelenésében semmi fényűzés, semmi pazarló disz, de annál több ízlés meg természetesség. Mária főherczegnő egészen fenséges édesanyja leánykori képmása. A kecses főherczegnő ritka passióval érdeklődött különösen a festészet remekei iránt, mert maga is kitűnő tehetségű képíró, kinek művei nem mindennapi hivatott­ságról tesznek tanúságot. Margit főherczegnő rendkívül kedves egy teremtés, a ki valóságos kedvencz­nek született. Fenséges nővérével együtt semmiféle ékszert nem visel Mindketten sötét kék bársony kabátot és kalapot hordanak. Csak Mária főherczegnő bár­sony gallérja van arany hímzéssel di­szitve. József és László főherczegek virgoncz természetű kis fiuk, a kik azonban fenségesen tudnak komolykodni is.­­ Egyformán ruházkodnak mind a ketten. Egyetlen ékszerük egy széles ezüst óra­­lánc­, melyet a kabáton kívül viselnek. Nem lenne ha a mi főherczegi csa­latu­nkról nyújtott képünk, ha valahogy ki találnánk hagyni Holdházy apátot, a ki olyan nyájasan tud mosolyogni s olyan melegen és szellemesen csevegni. Az apátkanonok a főherczegi család legbensőb­­b embere, az ő keze alatt vannak a kis főh­erczegek, kiket magyar szellemben művel s édes hazánknak nevel. „A mi főherczegi c­s­a­l­á­­­d­u­­n­k, csak azért is egészen a m­i­­o m­k, mert minden egyes tagja azt a földet emeri el hazájának, a melyet mi, azt a nyelvet vallja és beszéli édes anyanyel­vének, a melyet mi s azt a nemzeti szellemet fejezi ki szavaiban és cselekedeteiben, a melyet mi. Azért is veszi körül a magyar nem­zet őszinte szeretete s azért is nyer ez a szeretet annyi elragadó példát, midőn a fenséges család ünnepelt fejét, József főherczeget tüntetheti ki. József főherceg erősen katonás szel­lemű nevelésben részesült. Innen van az ő példás pontosságszeretete s férfias, katonás modora. Azt mondotta a prímás asztalánál, hogy egész addig, mig meg nem nősült nem ismerte a madrászot. Pontosságát még a primási palotában is megtartotta. Kilenczkor szokott lefe­le adni, ötkor kelni s tizenkettőkor ebé­delni. Első dolga az ágyához készített regalitászra rágyújtani s azután egész nap keményen folytatni. Reggelije sza­lonna és házikenyér. Ebédje legkedven­­czebb ételei gyanánt a magyar ételeket szereti leginkább. A gulyás, pörkölt, czigánypecsenye, meg túrós csusza el képes feledtetni vele a franczia konyha mindenfajta lucullusi kiválóságait. Az idői alcsuthi szüreten vidám szü­reti mulatságot csaptak maguk között Csak az alcsuthi plébános vett részt kívülről, különben mindnyájan a főher­­czegi palotából valók voltak. A főherczeg ezúttal mint szakács óhajtott remekelni s családja számára szüreti ebédül jófajta paprikást s barna lisztből gyúrt csuszát készíteni. Reme­kelt is vele annyira, hogy szinte önma­gát is megbámulhatta a szakácsmester­ség terén fölmutatott sikereiért. Alcsuth­on a kora reggeli órákat nya­ranta kertészkedéssel szokta tölteni. — Olyan szorgalmasan nyeseget, ültet s olyan buzgón forgatja az ásót, meg a nyesőkést, akárhacsak első kertészlegé­­nye volna önmagának. A hires alcsuthi park tündérszépsé­gei az ő ízlésének és passiójának ered­ményei. Ugyancsak a korai nyári órákban szeret szemlét tartani saját tűzoltó csa­pata fölött, mert József főherczeg az alcsuthi önkéntes tűzoltóság főparancs­noka. De meg is látszik azután a fen­séges főparancsnok működése. A fölszerelés, a fegyelem, a ruház­kodás és buzgóság olyan mintaszerű, mint talán sehol sem az országban. Jó­zsef főherczeg áldozatkészsége az intéz­mény szervezésében és főn­tartásában határtalan s és lelkesítő. buzgósága is példaszerű Főparancsnoki egyenru­hájában s aranyos sisakjával ritka l­el­­­kiism­eretességgel vezérli az alcsuthi tűzoltóság ügyeit, a­mire az alcsuthi tűzoltók méltán is büszkélkedhetnek az egész ország tűzoltóságai előtt. A főherczeg kiváló előszeretetét a botanika iránt, hasonló nevű fia is örö­költe. A kis József főherczeg ugyanis az alcsuthi park ezerféle növényeit mind ismeri s növénytani nevükön latinul valamennyieket meg is tudja nevezni. Szívesen tölti óráit azután József főherczeg a múzeumban is, melyet nem rég alapított. Az érdekes és értékes régiségek különböző korszakok szerint általa mennek keresztül gondos rende­zésben. Hiszen József főherczeg kiváló szeretete az archaeologia iránt nem mai újság. Egykori tanára, Rómer Flóris, már rég kifejlesztő okbeli hajlamát most is szívesen üdvözölt vendég Arcja-­s thon, mikor arch­aeologiai ismereteit ér­vényesíti fenséges tanítványa körében. Az alcsuthi főherczegi könyvtár gyors gyarapodása azt jelenti, hogy nagy ott az érzék a tudomány és iro­dalom iránt is. Maga a főherczeg, saját szavai sze­rint, jobban szereti a kardot, mint tollat, mindamellett megjelentek már a tőle apróbb-nagyobb közlemények s nem elvétve időt íróasztala mellett. A napilapok közül majd minden ki­emelkedőbb olvasó asztal­ára kerül. Figyelmesen olvass tájékozást merít mindenről, a­mi hazájában fölmerül. Mindamellett volt egyszer idő, midőn félesztendőn keresztül nem vett­­ lapot a kezébe. Maguk az újságírók adtak rá okot. Reportereink ugyanis igen gyakran elvetették József főherczeg eredeti­ségeivel szemben a sulykot s nem egy­szer úgy írtak róla, akárhacsak velük­­mulató Czámborájuk lenne. Lefestették excentrikusan. Azt írták róla, hogy elduhajkodik a honvédlegénység tábo­rában, vidám széles kedvvel járja a toborzót, hetyke bakás humort fogtak rá s elhitették önmagukkal is érdekes hazugságaikat. Pedig tartozunk vele József főbe­rezegnek és fenséges család­jának, hogy nevét mindig a leghatárta­­lanabb tisztelettel említsük , hogy ne használjuk fel tárgyut kific­amodott ph.intáziájú közleményekhez. Túlzással és k­i­fogások­kal lehet írni meglepő dolgokat a nagyokról, de az igaztalan­­ság és kíméletlenség azután mindig meg is torolja magát. Nagyon gyakran a közügyek végtelen kárára. A szegedi király látogató alkalmából is olyan királyi nyilatkozatok kerültek a közönség elé, melyeket ő Fensége sohasem mondott. De hát a reporteri élelmesség gyakran lelkiismeretlen s az újságíró nem egyszer áldozza fel az igazságot az érdekeiért. Így történt, hogy József főherczeg hónapokon keresztül nem v­­tt magyar lapot a kezébe, mert lehetett oka vala­mit »agyon megfájlalni. Honvédszemléi alkalmával is igen hallgatag s mégis mi mindent nem fognak rá a saját szájukkal halló re­­porterek. Annál beszédesebb azután családi körében. Vidámsága ilyenkor mindenkit felvillanyoz s zamatos magyarsággal csevegi el a legvidámabb tréfákat. Az esztergomiak nem is látták egye­bütt a fenséges családot, mint a bazi­likában, hol a prímás kedves élénk­séggel magyarázta meg s mutatta be a meseszerű drágaságú kincstár egyes tárgyait; a nagyszerű egyházi ruhatár roppant árú kiválóságait ; a pompás szobrokat s különösen Pázmány szob­reskedésre ali­g vala ez idétt hozzá fogható város a szomszéd országokban. Apai­földi Roger nagyváradi kanonok, később spalatzói érsek, a hires Miserabile Carmen szerzője, (I. Schwandtner gyűjteménye L­I. III. szá­mát,) továbbá Bouff­ (VII. k.) és Godefrid, a keresztes háború írója, s több más törté­netírók állítják , miszerint Esztergom haj­dan roppant templomokkal, s egyéb szerű paloták, nagy költséggel épített nagy­köz és magán épületekkel diszelgvén, országunk többi városait nagyság, gazdaság végre megelőzé , miért is az ország s népes­fővá­rosának tartatva, nemcsak Magyarországnak legfőbb, de az összes Európának kitűnő rév­parttal bíró, kereskedési tereül ismertetek. — Olasz, franczia, német nagykereskedők­­­­nek saját utczáik valának . (Régi emlékül máig is fönn van a keleti szőllőhegyekre né­­­ző, de most már igénytelen .Német utca“) — s Indiának keleti tájairól Szambulon ke­resztül hozott, s árumegállitási jognál fogva eladásra kitett kelméiket innen küldözgetők szét Európának többi tartományaiba, ff) Ámbár a Péter és Aba királyok alatti za­varteljes korszakban, valamint az I. Endre alatt a k. hit­ellenes közizgalom alkalmával Esztergom is hihetőleg sokat szenvedett, föni­t virágzó állapota mégis szilárdan tar­tott 1241-ik évig, midőn annak a hatalmas tatárpusztitás véget vetett, fff) — Mitsem használtak a kőfal, árok és fatorony erősíté­sek ; a külvárosokat maga a kétségbeesett lakosság gyújtotta föl, a többit a tatárok borították lángba, alig menekülhetett meg ff) Cimaliotheca Mimei nationals Hungarici. Buda, 1825. — Paluzyay i. h. ■f­ff) Roger „Carmen Miserabile.“ tizenöt a népes Esztergom lakóiból, ffff) Tűzzel vassal emésztenek ők fel mindent, mit magukkal nem vihettek. E csata közben háromszáz esztergomi főbbrangu hölgy kért kihallgatást a vad, Kadon nevű tatár ve­zértől, s ékszereik és drágaságaik átadása után életükért esedeztek ; a vezér a drága­ságok- s ékszereket elfogadta, de a hölgye­ket mind lenyakaztatá. §) Egyedül a magas sziklahegy ormán épült érseki vár, spanyol gróf védelme­­ alatt, daczolt Simon büsz­kén az ellenség rohanásával s tompította el mérges nyilait. Ezenkívül még sz. Benedek rendének Győr-Szent-Mártoni monostora, akkor erősség, és Sz­ékes-Fejérvár fárasztot­ták ki az ellenség erejét, s a járatlanabb hegyek és erdők maradtak épen ; különben Esztergom városának elfoglalása után csak­hamar az egész ország a t­alárdulás iszony­tató színhelyévé Ion. §§) Akaratlanul is eszünkbe jutnak itt jeles magyar Horáczunk édesbús szavai : „Ott nyugosznak a bajnokok Mélyen a föld gyomrában, A töredezett oszlopok között örök homályban.“ „Így múlik el a világnak Minden gyönyörűsége, így minden tündér nagyságnak Veszendő dicsősége !“ „Hősök márvány sorompói! Az idő eltemeti, tftf) Szabó Otmár az 1852. K. Napt. §) Paluoyay i. h. §§) Szabó Othmár i. b. S a félvilág hódítóit Feledékeny por födi.“ — Nász. Vasárnap (i. e. 11-órakor tartja esküvőjét Kölni Albert, Kölni Ignácz leányával Rózával. Szerencse­­kivánatunkkal kísérjük a szép nászhirt. — Egy svéd leány, kinek gyalog­utazásáról Bajorországból Esztergomba s elszántságát a varrótű kivételénél külön tárczában érintettük, elhagyta Esztergomot s Budapestre utazott, de a jószivü emberek jóvoltából most már nem gyalog. Major István püspök se­gélyt küldött neki s a kórház testvérei szintén gyámolitásban részesítették. — EGY SORSÜLDÖZÖTT családos fiatal ember, bármilyen hozzávaló alkalmazást kö­­nyörületnek fogad. Bővebbet a szerkesztő. — Pilismaróthon a közalapítványi uradalom bérbe adott részét Brenner gróf fogadta föl, a ki tudvalevőleg nagy ellensége a magyar szellemnek. Uradal­main német liszteket tart s a kik meg­tanultak jól magyarul s h­onosult pol­gároknak kezdték magukat tekinteni, azokat szépen elbocsátotta. Lehet, hogy Pilis Marótlra is egy darab privát Bach-világ vár. Kozma kiérdemelt nyu­galomba lép s Keresztes Bélát a mi­niszter h­asz­n­ált tisztre mozdította elő, a­mit a derék ellenőr méltán meg is érdemelt. — Felolvasás. A polgári nap este Niederman József az körben vasár­esztergomi­­ nemzetőrökről felolvasást tart, melyet társas vacsora követ. A Polgári Kör minden tagja és jó barátja hivatalos. A Kis Gyarmatban Kovács József derék és hazafias plébános áldozatkész­ségéből egy kisdedovó intézet létesült, mely mielőtt üdvös czéljának gyümöl­csözni kezdett volna, a lángok marta­léka lett. — Uj zenemű. Blaha Károly­tól dr Vállas Rezső egy német költeményére uj zenemű jelent meg, mely Buzárovi­­tséknál rendelhető meg. A vonzó ze­­néjű mű magyar fordításban a következő: Az erdőn kis virágot Oly szépet téptem én De oh letépve gyorsan Elhervadt szegény. Letépted ifjúságom Virágait leány. Megtört szivemben átok Es kin honol csupán. Mi jó a kis virágnak Meghalni hogy tudott, Szivemben kin és átok S meghalni nem tudok. — Emléklapunkból, mely Laiszky János nyomdájában oly díszesen jelent meg, nagy­obb megrendelések történtek budapesti könyvkereskedők által. * Mai számunkhoz van mellékelve Winter Adolf stettini gyógyszer-gyáros­nak biztos szer a rhemnatismus ellen, [czimi­ hirdetése. i a 8 r

Next