Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1883-01-14 / 5. szám

Esztergom, V. évfolyam. M­egjel­enik hetenkint kétszer VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre...............................................6 fit -fél évre...................................................... negyedévre ............................................... 1 Egyes szám­ára 7 kr 0 Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: 1^FALZ HÁZ ELSŐ EMELET hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: 1SZÉP HENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, ji nyilttérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reelam­­lások intézendők. 5. szám. Vasárnap, 1883. január 14 étu­r­es HIVATALOS HIRDETÉSEK :­ 1 szótól 100 szóig — fi­t 75 r. 100—200-ig . 1 „ 50 200-300-ig . 2 „ 25 Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közültetnek. NYÍLTTÉR sora 20 Kr. HIRDETÉSEK. A jó emberekhez. A nyomor és ínség foszlányos kol­duslánya kopogtat be a szegény tabá­niak közt, a­hol az idei farsangot szo­morúság és nyomorúság váltja föl. A vidám czimbalomszó, mely a sze­gények lakodalmát szokta kisérni elné­­mul, a didergő és éhező gyermekek sí­rásától, a fonók nótázó leányai és éne­kes legényei fájdalmasan vonják meg magukat idegen hajlékban s kérik az irgalom kenyerét könyörülő jó embe­rektől. Szegény népünk érdekében szóla­lunk föl. Olyan az a mi szegény népünk, mint a gyermek, csak örülni és sírni tud, örömében, csak a hozzá közel ál­lók osztozik ; bánatát pedig nem érti meg az, a kit az Isten jó móddal ál­dott meg. Azért olyan elhagyatott s azért pusztul olyan könnyen, ha a jár­vány rettentő uralma vagy az ár­víz szörnyű csapása nehezül reája. A kétségbeesés könnyűit első sor­sul u­­is vallásunk választottjai, papok és apáczák szárították föl, ők nyújtot­ták az eleséget s vigasztalást. De minden jószivü emberhez azt a kérést intézik, hogy gyámolitsák az ő segitkezésöket, erősítsék az ő munká­jukat, adakozzanak bármit is, de azon­nal. Bis dal, qui cito dat s a nyomor annál jobban csillapul; mentői gyor­sabban segítünk rajta. Sok jó embert áldott meg az isten jó móddal. Tekintsenek azok a jó emberek a szegény esztergomi népre, mely sehon­nan se várhat segélyt az istenen kívül csak a jószivü esztergomiaktól. Az ő nyomoruságuk nem indít rész­vétre idegeneket, mert az új esztendő eleje úgyis nagyon sok nyomorulttal gyarapította hazánk ínségeseit. Orszá­gos gyűjtést tehát aligha rendeznek egyes dunavidéki csapások enyhítésére, mert mindenfelé elég a házi nyomorult, a helyi szegény. Az árvíz a szegény esztergomi nép jó részét nemcsak hajléktalanokká tette, de úgyszólván minden télijüket tönkre pusztította. A­mit a nyáron nagy ne­hezen összekuporgattak, azt a kis ele­séget, az áradat nagyrészt elrontotta, megsemmisítette. Lehet, hogy a nyomor viskók kö­zül akárhány össze fog roskadni s a szigorú tél derekán sok szegény csa­lád hajléktalanná van téve. De ha gyorsan is elmúlnék fejünk fölött a vészes csapás, ha a medre ha­­gyott viz újra nyugalmas folyásába térne, azok a lakások, melyek ablakain ki- és be­járt a jeges hullám­, sokáig hasznavehetetlenek s nem lakhatók. Nagy tehát a nyomorúság a mi sze­gény népünk sújtott családjai között. A jó emberekhez fordul mindenki segélyért, a jó emberek irgalmát esdi a hajléktalan szegény, a­ki nem tud koldulni, mert dolgozni szokott s ha nehéz munkával is keresi mindennapi kenyerét, mégis a maga szorgalma si­vár gyümölcseit szereti legjobban. Adakozzunk a szegény esztergomi nép nyomora enyhítésére. Adakozzunk tiszta, szivből s azon­nal, hogy a vész csapásait mentői in­kább és gyorsabban megenyhitsük. Az anyatemplomi irgalmas nénék, a derék plébániák s a jótékonysági egyesület azok a legilletékesebb forrá­sok, a­hová könyöradományain­kkal for­dulhatunk. A nyomor és ínség a szegényt job­ban sújthatja, de azért a jobbmódua­­kat sem kerüli el. A ki segített a nyo­morultadon, azon ínsége napjaiban az ég áldása, dús kamatokban árasztja el a visszifizetséget. Az „Esztergom és Vidéked­ tárcsája, Szenvedések, i. Ne higgjed el, ha azt beszélik, Hogy átkozódom szerteszét, A miért te fájó szivemet A kínok tőrével átvered ! ...Nagy hűtlenséged elfeledtem S habár borult az ég felettem, Hogy villámok czikázzanak­ ! • . .. Én téged mégis áldalak. II. Tudom én azt, hogy megbocsátni A vétkes bűnét — szép erény . Azért, — hogy lelkem is ragyogjon — Te néked megbocsátok én. De míg feléd engesztelődve, Áldólag nyújtom két kezem­ ! S rajtuk végigperegni lassan Forró könnycsepped erezem : Nem kell a disz többé szivemnek, Eléd rogyom miként a holt! . . S megátkozom őrjöngve, azt, ki Én tőlem téged elrabolt! I. III. Ne nyújtsd másodszor azt a kelyh­et, Mit ajkamnak Ízlelni kellett ! Irtózta­tó, mi benne volt... ! Egy csepp belőle —érzem —itt Örökkön fáj, sért, vér­ezik ! IV. Azt kérdezik, hogy arezomon Miért a csöndes h­ervadás . Csak ő nem kérdi, mert hiszen úgy tudja, mint tán senki más!... ...S csipkét hímez, sietve varr, Midőn nem látja senki őt : Készít magának és nekem Feh­ér virágos szemfedőt ! PERÉNYI KÁLMÁN: Városi közgyűlés. — jan. 11. — Paj János polgármester megnyitván, előterjeszti azon az ülési intézke­déseket melyeket a bekövetkezett vizve­­szély ellenében foganatosíttatott. Feolvastatott a főkáptalan nevében Mayer István 5 méltóságának a polgár­­mestenez intézett levele, melyben ér­tesít, íogy a méltóságos főkáptalan el­határolta, miszerint az árvíz sújtotta­kat segélyben fogja részesíteni. Ezen értelmes a város közönsége részéről hálás köszönettel vétetett. Eőterjesztő ugyancsak, hogy az esztergomi takarékpénztár 100 frt, Frey Vilmos sajátjából 10 fr­tot kül­dött hozzá a károsultak részére. Kö­szönettel vétetett. Dr. Helcz inditványozá, hogy se­­gélyatás iránt a belügyminiszteriumhoz felirat intéztessék. Elfogadtatott. Inditványozá, hogy a méltóságos főkáptlannak köszönő felirat intéz­tes­sék. E­lfogadtatott. Dézy Ferencz a házról-házra való kéregitést beszüntetni s a hatóság ré­széről a­­l­á­í­r­á­s­i i­v­e­t kér ki­adatni. Ma­rosy József a vészbizottsá­gnak eddigi eljárását nem helyesli, azt tart­ja, hogy a belügyminisztériumhoz a se­gély­nyújtás iránt már rég fel kellett volna­ írni. Horváth Mihály a gátaknak köz­munka erővel való helyreállítását in­dítvá­nyozá. Marosi a szükséges vádintézkedések megtételére a vészbizottságot kívánja m­­eg­bízni. Vágóhíd tárgyában a pénzügyi bi­zottság jelentése, mely szerint a vágó­híd építésének szüksége elismertetik, azonban az árvíz és kaszárnya sén­ek végleges megoldása után kérdé­véle­ményeztetik, foganatba vétetik. Elfo­gadtatott. A kaszárnyára vonatkozó egyezség, melyben a felépítési határidő 1884. évi augusztus végéig meghoszszabbitta­tott, ugyancsak a katonai megtérité­sek 1884. év végéig való kijárultatása ál­lapíttatott meg. Véleményadás végett a pénzügyi bizottságnak adatott ki. Erre az ülés azzal, hogy hétfőn folytattatni fog, feloszlott. Részletek. (Rényi Rezsőnek a „Hum­anismusról“ tartott felolvasásából) A kereszténység abban különbözik minden egyéb isteni kinyilatkoztatás­tól, hogy nem csupán az értelem fel­világosítása, hanem egyénivé vált ki­nyilatkoztatást is foglal magában. —­ Eldobott szerelem. A képviselő úr, mosolygó arczczal, ra­gyogó szemekkel tesz le kezéből egy illa­tos, halvány, rózsaszín papira levelet. Aztán a kályha mellé húzza zsöllye­székét, rágyújtva egy bayadéros flor­ ral a gom­oly­gó szürkésen kék füstön, elégedet­ten mereng el. Újra és újra átolvassa a kis levélkét. Arczán minden vonás elárulja, hogy nagyon kedves lehet az előtt. Talán minden betűje lelkébe, szívébe van vésve, emlékezetéből nem törölheti azokat már ki semmi sem ! Hogy is törülhetné ! Az első üdvözlet. Egy gyönyörű szép fiatal asszonytól kinek bájai jobban elbóditák, mint a mai nap összes dicsősége. Pedig ez a dicsőség igen sok egy napra. Ki is hitte volna ! Egy vagyontalan ifjú, a­ki alig pár éve a közélet színpadán szerepel, már holnap mint nagykövet jelen meg a képviselőháziam, mint azon állásnak örökösi, melyért nagy b­­rit államférfiak ver­senyeztek — izgatott sóvárgással. Nem is tudja, hogy minek köszönheti ezt a végtelen szerencsét ? Kitűnő bizonyít­ványainak, melyeket a tanárok adtak ? — Aligha Senki sem kérte még azokat elő. Mikor képviselőnek megválasztották, az is csak gy krs véletlen volt, hisz nem is ál­­modott róla. Bzrányi volt a párt jelölje, lépteti föl, — Kamilla korteskedett Kamilla mel­lette. bizonyosan meg is választják de . . len, de . . Erre a „de“-re nem tud senki m­t felelni. Emilla a bűbájos asszony nem szeret róla beszélni ; annyi bizonyos, hogy a vá­lasztás napján Rozványi visszalépett s el lett mgválasztva. Így volt lepve nagyon. Ki ajánlhatta­­ őt, a regény, igénytelen ifjút, a­ki a dús gazdaj­ Rozványinak csak titkára volt. Hisz is az, hogy sokan ismerték, de hát elég-e e­z arra, hogy ily fényes, ily szédítő kitünteés érje a 26 éves fiatal embert? lítte való estén épen a tiszttartóék­­a­nál­va , a kis Erzsikét látogatta meg ; a g­y­r­m­ekko­r­i ideált, a forrón szerelő kedvest, kihez az első szerelem üdve, i­aénye kötötte. K­ő este tért v­issza a Rozványi kas­télyba jitja az erdőn vezető keresztül Lova lassú késekben haladt előre, de gondola­tai a össze levő jövőben száguldtak, mi­dőn fel.sülni fognak két szerető szív évek óta táplt vágyai és reményei! Mieu boldogok lesznek ők, — mi­lyen szrencsés lesz, ha Rozványi ur ügyé­szévé nevezi ki, pedig meg lesz nem soká mert meg van ígérve. Merengéséből hangok zavarták fel. A hold­fénynél megismerte Rozványit és szomszéd földbirtokosnőt, a dúsgazdag Ka­a­millát. Kamilláról azt beszélte az egész m­e­­gye, hogy Rozványit szereti , ezért vált el férjétől, — s hogy nem soká egybe kel­nek. Beszélték azt is, hogy Rozványi mást szeret, hogy csak a múlt emlékei csatolják a szép Kamillához. Hogy ki az a más, azt nem tudta senki, csak a hidegség, mel­­­lyel a szép dúsgazdag asszony iránt visel­tetett, az sejteté, hogy szive más hálóba került. Mert hogy egykor és nem is oly ré­gen komoly viszony volt közöttük, azt min­denki tudta. Kamilla nyíltan bevallotta, Rozványi meg nem tagadta. Hanem úgy félév óta, minden megvál­tozott Rozványi kerülte Kamillát, bejárt a székvárosba, visszavonult a közügyektől és kezdett arról beszélni, hogy hosszabb útra indul. Azt sem tudta aztán senki megmagya­rázni, hogy mért fogadta hát el a jelölt­séget újra? Azt mondták: szerelmes, ra­jongó szerelmes a szép asszonyba, de tit­kolni akarja, mert Kamilla kaczérságát akarja megtörni, de azért csak egy pár lesz ő belőlök, akárki meglássa.­­ De ha úgy látta vo­lna valaki őket, a mint a választás előestéén Je iő, az tudta volna hogy itt szakításról van szó. A szép asszony kipirult arczczal he­vesen lihegő kebellel beszélt. A hangokat

Next