Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1883-09-16 / 75. szám

Esztergom, V. évfolyam. 75­ szám. Vasárnap, 1883. szeptember 16-án v­ÉGJ­ELE­NÍ tC HETEN­KINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre........................................6 fit — fél évre .....................................................3„ — negyedéire...............................................1 „ bO Egyes szám­ára 7 kr. tc r. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: P­falz-ház első emelet Imvá a­ lap szellemi részét illető közlemények ItiiMomUSIc. KIAD­ÓH­IV­A­TAL: ySZÉCHENI-TÉR hová a h­ivatalo­s s a magán b­intetések, a­ n­yiltlérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és recla­málások intézetniük. H 1R D E III V ATA 11()S HNI: 1 > 1ITNÍSNíK 1 szótól 100 Sz.óig -­fi t 75 ki J 00—200-LJ „ f>0 „ 200 — 3 ®.■'02 „ 25 „ Hélyegdíj 80 kr. INI A( 1A N111111)In)TlíRlí­ív megál­lapod­­ás szerint lehető lgjutányosabban közöl­tetnek. NY 1 fiLLÉR sora 20 k­r. Pályaválasztás. i. [Seb.A.] A helyes pályaválasztásnál mindenek előtt három dolgot kell figye­lembe vennünk, nevezetesen a válasz­tást szenvedőnek hivatásra való képes­ségét, haj lamait és környezetének anyagi viszonyait. Ezen három tényező közül kétségkívül az első a legfontosabb, ez képezi az alapot, mely nélkül sikeres munkálko­dás nem képzelhető. Hajlam, kedvező anyagi viszonyok sokra képesítenek, de behatóbb kutatásra, állandóságra, ha a hivatásra való ké­pesség hiányzik, értéktelenek. Ez utób­binál különösen figyelembe veendők: az érkezési, értelmi és aesthetikai te­hetségek, melyek, a­mi magától értendő, az egyes pályáknál különböző értékűek. Minden pálya másféle képességet igényel, így például a művésznél elő­térbe jön az aesthetikai ízlés, az órás és gépésznek szüksége van különösen éles szemre, a zenésznek hallásra s­tb., ki tudományos pályára lép, kell, hogy beható felfogása, tiszta ítélete, önálló gondolkozása legyen, egyszóval jó eszű­­nek és emlékező tehetségűnek kell lennie. Figyelembe veendő továbbá a vérmér­séklet, kedélyhangulat, jellem, akarat, hűség és pontosság. De a szellemiek mellett nem hagy­hatók figyelmen kívül a test előnyei és hátrányai, így az iparos vagy földmé­rés lehet hebegő, de kell, hogy erős, kifej­­­zett mellszervezettel bírjon, a nehéz hallású, vagy rövidlátó kereskedő már helyt nem állhat. Lehetnek ugyan kivé­telek, de a­melyek ezen szabályt meg­­ nem döntik. Mindezekre vonatkozólag­­ tehát bizonyos, hogy nem egyszerű, de­­ évek hosszú során teendő megfigyelésre van szükség, hogy a szülők ítélete vé­­letlenség, vagy időközben nem egyen­letesen mutatkozó jelenségek által meg ne csal­altassák. A dolog, természetéből kifolyólag nagy óvatosságot és körültekintést igényel, mert azok, kiknek határozatok kellene, még nem eléggé érettek, míg emezek sok tekintetben kötve vannak. Mily kevéssé ismeri a tanuló az éle­tet ! Mit tud ő a hivatás tulajdonképeni feladatáról ? Igen gyakran csekély külsőség, külső fény, véletlen találkozás,­­ismeretség, sőt balgatagság és szeszély azon körül­mények, melyek az ifjút bizonyos pá­lyaválasztásra ösztönzik. Vájjon ily esetben szabad-e az ifjút egyedül magára hagyni, vagy a szülők lépjenek közbe és a gyermek csak en­gedelmeskedjék ? Mit mondanának a szü­lők, h­a gyermekük későbben semmi megelégedést nem találva az általuk kijelölt pályán a legkeserűbb szemre­hányásokat tennék ?­­ Minden esetre itt a középút választandó. Itt mind a két félnek közreműködni kell az elhatáro­zásnál, úgy, hogy az ifjú hajlamaival és terveivel kihallgattassék, de az utolsó szó a szülőktől mondassák ki. Igaz ugyan, hogy a gyermek gyakran a szülőkre üt és azok pályáját választja. Nem csak az iparosnál vagy kereskedőnél, de a tudományos pályán levő szülőknél is kiskorától fogva tanul az ifjú olyas­mit, mi atyja hivatásához tartozik, lát különféle mesterfogásokat és ügyességet, alkalmilag hall annyi ítéletet és alap­szabályokat, melyek reá vonatkoznak, hogy nem lehet csodálkozni, hogy atyja a pályájára legalkalmatosabbnak lenni látszik. És ha csakugyan arra a pályára lép, akkor az út mindenfelől egyengetve van, az atya utasításokat adhat, hol és mi módon juthat legjobban a szükséges szakképességhez. Atyjának üzletbaráta, vagy tiszttársai felkarolják és úgyszól­ván az egész világ kész neki segíteni, mivel az ifjú helyes pályán lenni lát­szik. Ha az ifjú csakugyan atyja pá­lyájára akar lépni, akkor elfogulatlanul m­eg kell vizsgálni: vájjon vally arra való képesség benne és vájjon nem a puszta kényelmesség tanácsolja-e, hogy ezt a pályát válassza ? Mert az életben igen sokszor lehet látni férfiakat, kik oly módon pályát tévesztettek. Igaz ugyan, hogy vannak szülők, kik foglalkozásaiknak csak árnyoldalai­ról beszélnek s beszédjüket rendesen ilyformán­ végzik. Légy minden csak az én pályámat ne válaszd, mert ez a legháládatlanabb a világon. Vannak ismét szülők, kik oroszukkal kényszerítik gyermekeiket oly pálya el­érésére, melyre képességgel nem bírnak. Ily esetben hány család boldogsága megy tönb­e, ha az ifjú erőszakkal más pályára kényszeríttetik. Mennyi gondot, aggodalmat és költséget okoz ez a szü­lőknek ! Mily keserves csalódás, ha a felsőbb osztályokban kitűnik, hogy szel­lemi képessége nem elegendő. Az isko­lát abban hagyni és alantasb pályára lépni, vagy késő, vagy a büszkeség tiltja; az előrehaladásra pedig hiányzik a szellemi erő. Mennyivel kevesebb gondja lett volna a szülőknek, men­­­­nyivel boldogabban élt volna az ifjú, ha állása környezetében megmaradott volna ! Minden pályánál szükséges a képesség és hajlam­. Tudományos pályára csak oly ifjú adandó, kiben igazán kiváló tehetségek mutatkoznak, mert az ilyen, ha szegény házból is, tehetsége­s szorgalma által helyt fog állani minden körülmény közt. Más részről igen gyakran az az eset is előfordul, hogy magasabb rangú vagy jómódú szülők csak azért iskoláztatják fiaikat, hogy ugyan­azt a pályát érhes­sék el, a­melyen ők vannak. De mi történik ? Az ifjú kedvellen, nincs képessége, se hajlama és utoljára a vége az, hogy félbe kell hagyni az iskolát. Mi van ezzel elérve ? Nem lett volna-e sokkal jobb, hogy idejében egy prakti­kus pályára lépett volna, ha az mind­járt alantast­ is lenne az atyjáénál ? A szabály erre vonatkozólag az, hogy a szülőknek már korán kell fegyelmükbe venniük gyermekeik szellemi képességét s hajlamát és ezekhez mérten a pályát meghatározni Azonban erről a gyermek előtt nem tanácsos beszélni, mert különben a nyílt­­szivű­ség megzavar­ta­tik és a megfigyelés nem sikerül ; ép oly kevéssé szabad a kiváló tehetségeket egyoldalúkig kifej­leszteni, mert különben szenved az ál­talános kiképzés és az ifjúban tápláz­tatnék a hiúság és felületesség. Tekintetbe kell venni tehát az ifjú összes tehetségét. Legyünk azonban óva­tosak és ne gondoljunk egy meghatá­rozott pályára, vagy legalább ne be­széljünk arról idő előtt. Ha látjuk, hogy az ifjú azt, mit gon­dol, másnak értelmesen tudja elmondan­ iz „Esztergom és Vidéke“ tárcája. vetéllj, Örök vetély van szerelmedben . Majd aggályt kelt majd nyugtot ad. Egy kis harag ; — s rá édesebben Érzed már boldogságodat ! Szivednek titkos szentélyébe, . Nincs egy-egy perczig nyugalom — Oh csak vessük egymás szemére A boldogságot angyalom ! A féltésnek világa kétes Folyton más képet tár eléd. S mi titkost bohó szíved érez : A búnak nem tudod nevét. Azt hiszed, a­mi rég elérve Megváltozhat minden napon — Oh csak vessük egymás szemére A boldogságot angyalom ! Egy mosoly könnyekre indíthat, Ha kétkedel, hogy : nem igaz, S egy könnyem viszont fölvidíth­at S mert nekem fáj : neked vigasz ! Nagy, nagy szived féltékenysége,­ Bár nincs ellenem rágalom — Oh csak vessük egymás szemére A boldogságot anyalom ! Minden áldott nan reggel újra Eljő a kényes pillanat, Hogy előtted térdre borulva Végre meghódítottalak ! Pedig nem hittem volna mégse Hogy jöjjön több ily alkalom — Oh csak vessük egymás szemére A boldogságot angyalom ! Es minden estén, általesvén A vallatás nagy kínjain, Mig örök­ hűségem nincs rendén Hitelt se nyernek szavaim ; De ha a leczke véget éré Mosoly ragyog már ajkadon — Oh csak vessük egymás szemére A boldogságot angyalom ! Örök vetély van szerelmedben. Majd aggályt kelt, majd nyugtot ad, Egy kis harag s rá édesebben Érzed már boldogságodat . S e versért — jól tudom előre ! Lesz szinte még forradalom — Oh csak vessük egymás szemére A boldogságot angyalom ! PRÉM JÓZSEF: Simor­ofánoo mint cs­azda .Két tárcza közlemény. I. — El kell önnek egyszer Bajosra jönni, hogy meglássa Magyarország prímása mily jó gazda ! — mondá a múlt évek valame­lyik napján Simor János egy országos kép­viselőnek, ki a főpapi udvarok szívesen lá­tott vendége szokott lenni. Elment-e az illető képviselő Bajosra? nem tudom. De ha elment, jól rendezett uradal­mat, valóságos mintagazdaságot látott, mely­hez hasonlót a magyar főpapi javadalmakon hasztalan keresnénk. Mert hát Simor János ritka gazda. Egyet­len a magyar főpapok között. Legkiválóbb ambíciója, hogy nagy gazdának tartassák azonkívül, hogy szívesen hiszi el magáról, miszerint a festészet terén műértő, egyházi szószéken pedig Pázmány Péter,az Ma­tej­ko és Munkácsi látván a primási képgyűjteményt — vajjon osztoznék-e Si­mor János ezen föltevésében — nem ku­tatom, azt sem tudom vájjon ő Eminencziá­­jának hallgatói csakugyan Pázmányra is­mernek-e prédikációiban ? Azt azonban készséggel elismerem, hogyha sorsa őt nem az oltár, hanem Ceres szolgálatába viszi, mint tiszttartó vagy honorum director szá­mot tett volna kollegái között. Már mint győri püspök a jó gazda és pénzes­­ ember hírében állott. Az ötvenes évek püspöki kara ezen előnnyel nem di­csekedhetett. Haasz Mihály szatmári püspök roppant jövedelmű javadalmait évi 30.000 forintért bérletbe adta. Peitler váczi püspö­köt jószive és bizalma szekvesztrumba vitte, Roskoványi nyitrai püspök tetemes uradalmai dacára szegénységében él, Ránolder veszp­rémi püspök adósággal dolgozott, sőt Sci­­tovszky prímással is nem egyszer megtör­tént, hogy zsebe üres volt.­­ Pedig Magyarország primási méltósága oly óriási javadalmakkal van ellátva, melyek hazánk főpapját egyszersmind legna­gyobb birtokossá teszik. És mégis azt látjuk, hogy prímásaink jövedelmei nem min­dig állottak arányban az általuk­ bírt rop­pant birtokkomp­lekszummal. Kopácsi Prímás fukarság hírében állott. Az esztergomiak ép azért nem is szerették­ Halála napján történt, hogy egyik magtárá­ban a halomra gyűjtött gabona zsizsikké változott. Pedig a negyvenes években nem egyszer pusztított ínség a nép között, —• de Kopácsi nem volt hajlandó meghallani a nyomornak siró szavát. Mikor aztán teme­tésén saját lovai megbokrosodtak és nem akarták vinni a főpap koporsójával terhelt halottas kocsit — és mikor a várhegy ol­dalán a gyászkocsi tengelye eltörött s pa­poknak kelle rudakon tovább vinni a holtat, — senki sem beszélhette ki a nép fejéből a hiedelmet, hogy a nép átkának súlya szállt nehéz teherként a boldogult főpap koporsó­jára ! Mikor a Batthányi kormánya Hám­­ Jánost prímássá nevezte ki, az uradalmi pénztár összes készlete 40,000 forint volt, mely ös­­­szeget egyik gazdatiszt vitte Pozsonyba az új prímás után, a­ki ekkor már Windisch­­grätz tábornok serege elől menekülni volt kénytelen. A skrupulózus gazdatiszt azonban félvén, hogy szállóján, hol útközben hálni volt kénytelen, sok pénzét észreveszik és ellopják, elő­vigyázatból a 40,000 forintot a vaskályha tetején levő vasvázába rejté. A kályhafű­tő azonban akkora tüzet rakott 71. kályhába, hogy a szép Kossuth-bankók mind hamuvá égtek ! Scitovszky nagy gonddal látott a tagosí­tás keresztülviteléhe­z összes uradalmaiban. Ebben keresett kárpótlást azokért a roppant­ veszteségekért, melyek a primatiát a dézsma, pizetum és egyéb jobbágyi jövedelmek el­vesztése folytán érték. Scitovszky alatt a primatia jövedelmeiben lényeges emelkedés volt ugyan tapasztalható

Next