Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1883-09-16 / 75. szám
Esztergom, V. évfolyam. 75 szám. Vasárnap, 1883. szeptember 16-án vÉGJELENÍ tC HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre........................................6 fit — fél évre .....................................................3„ — negyedéire...............................................1 „ bO Egyes számára 7 kr. tc r. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: Pfalz-ház első emelet Imvá a lap szellemi részét illető közlemények ItiiMomUSIc. KIADÓHIVATAL: ySZÉCHENI-TÉR hová a hivatalos s a magán bintetések, a nyiltlérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézetniük. H 1R D E III V ATA 11()S HNI: 1 > 1ITNÍSNíK 1 szótól 100 Sz.óig -fi t 75 ki J 00—200-LJ „ f>0 „ 200 — 3 ®.■'02 „ 25 „ Hélyegdíj 80 kr. INI A( 1A N111111)In)TlíRlíív megállapodás szerint lehető lgjutányosabban közöltetnek. NY 1 fiLLÉR sora 20 kr. Pályaválasztás. i. [Seb.A.] A helyes pályaválasztásnál mindenek előtt három dolgot kell figyelembe vennünk, nevezetesen a választást szenvedőnek hivatásra való képességét, haj lamait és környezetének anyagi viszonyait. Ezen három tényező közül kétségkívül az első a legfontosabb, ez képezi az alapot, mely nélkül sikeres munkálkodás nem képzelhető. Hajlam, kedvező anyagi viszonyok sokra képesítenek, de behatóbb kutatásra, állandóságra, ha a hivatásra való képesség hiányzik, értéktelenek. Ez utóbbinál különösen figyelembe veendők: az érkezési, értelmi és aesthetikai tehetségek, melyek, ami magától értendő, az egyes pályáknál különböző értékűek. Minden pálya másféle képességet igényel, így például a művésznél előtérbe jön az aesthetikai ízlés, az órás és gépésznek szüksége van különösen éles szemre, a zenésznek hallásra stb., ki tudományos pályára lép, kell, hogy beható felfogása, tiszta ítélete, önálló gondolkozása legyen, egyszóval jó eszűnek és emlékező tehetségűnek kell lennie. Figyelembe veendő továbbá a vérmérséklet, kedélyhangulat, jellem, akarat, hűség és pontosság. De a szellemiek mellett nem hagyhatók figyelmen kívül a test előnyei és hátrányai, így az iparos vagy földmérés lehet hebegő, de kell, hogy erős, kifejzett mellszervezettel bírjon, a nehéz hallású, vagy rövidlátó kereskedő már helyt nem állhat. Lehetnek ugyan kivételek, de amelyek ezen szabályt meg nem döntik. Mindezekre vonatkozólag tehát bizonyos, hogy nem egyszerű, de évek hosszú során teendő megfigyelésre van szükség, hogy a szülők ítélete véletlenség, vagy időközben nem egyenletesen mutatkozó jelenségek által meg ne csalaltassák. A dolog, természetéből kifolyólag nagy óvatosságot és körültekintést igényel, mert azok, kiknek határozatok kellene, még nem eléggé érettek, míg emezek sok tekintetben kötve vannak. Mily kevéssé ismeri a tanuló az életet ! Mit tud ő a hivatás tulajdonképeni feladatáról ? Igen gyakran csekély külsőség, külső fény, véletlen találkozás,ismeretség, sőt balgatagság és szeszély azon körülmények, melyek az ifjút bizonyos pályaválasztásra ösztönzik. Vájjon ily esetben szabad-e az ifjút egyedül magára hagyni, vagy a szülők lépjenek közbe és a gyermek csak engedelmeskedjék ? Mit mondanának a szülők, ha gyermekük későbben semmi megelégedést nem találva az általuk kijelölt pályán a legkeserűbb szemrehányásokat tennék ? Minden esetre itt a középút választandó. Itt mind a két félnek közreműködni kell az elhatározásnál, úgy, hogy az ifjú hajlamaival és terveivel kihallgattassék, de az utolsó szó a szülőktől mondassák ki. Igaz ugyan, hogy a gyermek gyakran a szülőkre üt és azok pályáját választja. Nem csak az iparosnál vagy kereskedőnél, de a tudományos pályán levő szülőknél is kiskorától fogva tanul az ifjú olyasmit, mi atyja hivatásához tartozik, lát különféle mesterfogásokat és ügyességet, alkalmilag hall annyi ítéletet és alapszabályokat, melyek reá vonatkoznak, hogy nem lehet csodálkozni, hogy atyja a pályájára legalkalmatosabbnak lenni látszik. És ha csakugyan arra a pályára lép, akkor az út mindenfelől egyengetve van, az atya utasításokat adhat, hol és mi módon juthat legjobban a szükséges szakképességhez. Atyjának üzletbaráta, vagy tiszttársai felkarolják és úgyszólván az egész világ kész neki segíteni, mivel az ifjú helyes pályán lenni látszik. Ha az ifjú csakugyan atyja pályájára akar lépni, akkor elfogulatlanul meg kell vizsgálni: vájjon vally arra való képesség benne és vájjon nem a puszta kényelmesség tanácsolja-e, hogy ezt a pályát válassza ? Mert az életben igen sokszor lehet látni férfiakat, kik oly módon pályát tévesztettek. Igaz ugyan, hogy vannak szülők, kik foglalkozásaiknak csak árnyoldalairól beszélnek s beszédjüket rendesen ilyformán végzik. Légy minden csak az én pályámat ne válaszd, mert ez a legháládatlanabb a világon. Vannak ismét szülők, kik oroszukkal kényszerítik gyermekeiket oly pálya elérésére, melyre képességgel nem bírnak. Ily esetben hány család boldogsága megy tönbe, ha az ifjú erőszakkal más pályára kényszeríttetik. Mennyi gondot, aggodalmat és költséget okoz ez a szülőknek ! Mily keserves csalódás, ha a felsőbb osztályokban kitűnik, hogy szellemi képessége nem elegendő. Az iskolát abban hagyni és alantasb pályára lépni, vagy késő, vagy a büszkeség tiltja; az előrehaladásra pedig hiányzik a szellemi erő. Mennyivel kevesebb gondja lett volna a szülőknek, mennyivel boldogabban élt volna az ifjú, ha állása környezetében megmaradott volna ! Minden pályánál szükséges a képesség és hajlam. Tudományos pályára csak oly ifjú adandó, kiben igazán kiváló tehetségek mutatkoznak, mert az ilyen, ha szegény házból is, tehetséges szorgalma által helyt fog állani minden körülmény közt. Más részről igen gyakran az az eset is előfordul, hogy magasabb rangú vagy jómódú szülők csak azért iskoláztatják fiaikat, hogy ugyanazt a pályát érhessék el, amelyen ők vannak. De mi történik ? Az ifjú kedvellen, nincs képessége, se hajlama és utoljára a vége az, hogy félbe kell hagyni az iskolát. Mi van ezzel elérve ? Nem lett volna-e sokkal jobb, hogy idejében egy praktikus pályára lépett volna, ha az mindjárt alantast is lenne az atyjáénál ? A szabály erre vonatkozólag az, hogy a szülőknek már korán kell fegyelmükbe venniük gyermekeik szellemi képességét s hajlamát és ezekhez mérten a pályát meghatározni Azonban erről a gyermek előtt nem tanácsos beszélni, mert különben a nyíltszivűség megzavartatik és a megfigyelés nem sikerül ; ép oly kevéssé szabad a kiváló tehetségeket egyoldalúkig kifejleszteni, mert különben szenved az általános kiképzés és az ifjúban tápláztatnék a hiúság és felületesség. Tekintetbe kell venni tehát az ifjú összes tehetségét. Legyünk azonban óvatosak és ne gondoljunk egy meghatározott pályára, vagy legalább ne beszéljünk arról idő előtt. Ha látjuk, hogy az ifjú azt, mit gondol, másnak értelmesen tudja elmondan iz „Esztergom és Vidéke“ tárcája. vetéllj, Örök vetély van szerelmedben . Majd aggályt kelt majd nyugtot ad. Egy kis harag ; — s rá édesebben Érzed már boldogságodat ! Szivednek titkos szentélyébe, . Nincs egy-egy perczig nyugalom — Oh csak vessük egymás szemére A boldogságot angyalom ! A féltésnek világa kétes Folyton más képet tár eléd. S mi titkost bohó szíved érez : A búnak nem tudod nevét. Azt hiszed, ami rég elérve Megváltozhat minden napon — Oh csak vessük egymás szemére A boldogságot angyalom ! Egy mosoly könnyekre indíthat, Ha kétkedel, hogy : nem igaz, S egy könnyem viszont fölvidíthat S mert nekem fáj : neked vigasz ! Nagy, nagy szived féltékenysége, Bár nincs ellenem rágalom — Oh csak vessük egymás szemére A boldogságot anyalom ! Minden áldott nan reggel újra Eljő a kényes pillanat, Hogy előtted térdre borulva Végre meghódítottalak ! Pedig nem hittem volna mégse Hogy jöjjön több ily alkalom — Oh csak vessük egymás szemére A boldogságot angyalom ! Es minden estén, általesvén A vallatás nagy kínjain, Mig örök hűségem nincs rendén Hitelt se nyernek szavaim ; De ha a leczke véget éré Mosoly ragyog már ajkadon — Oh csak vessük egymás szemére A boldogságot angyalom ! Örök vetély van szerelmedben. Majd aggályt kelt, majd nyugtot ad, Egy kis harag s rá édesebben Érzed már boldogságodat . S e versért — jól tudom előre ! Lesz szinte még forradalom — Oh csak vessük egymás szemére A boldogságot angyalom ! PRÉM JÓZSEF: Simorofánoo mint csazda .Két tárcza közlemény. I. — El kell önnek egyszer Bajosra jönni, hogy meglássa Magyarország prímása mily jó gazda ! — mondá a múlt évek valamelyik napján Simor János egy országos képviselőnek, ki a főpapi udvarok szívesen látott vendége szokott lenni. Elment-e az illető képviselő Bajosra? nem tudom. De ha elment, jól rendezett uradalmat, valóságos mintagazdaságot látott, melyhez hasonlót a magyar főpapi javadalmakon hasztalan keresnénk. Mert hát Simor János ritka gazda. Egyetlen a magyar főpapok között. Legkiválóbb ambíciója, hogy nagy gazdának tartassák azonkívül, hogy szívesen hiszi el magáról, miszerint a festészet terén műértő, egyházi szószéken pedig Pázmány Péter,az Matejko és Munkácsi látván a primási képgyűjteményt — vajjon osztoznék-e Simor János ezen föltevésében — nem kutatom, azt sem tudom vájjon ő Eminencziájának hallgatói csakugyan Pázmányra ismernek-e prédikációiban ? Azt azonban készséggel elismerem, hogyha sorsa őt nem az oltár, hanem Ceres szolgálatába viszi, mint tiszttartó vagy honorum director számot tett volna kollegái között. Már mint győri püspök a jó gazda és pénzes ember hírében állott. Az ötvenes évek püspöki kara ezen előnnyel nem dicsekedhetett. Haasz Mihály szatmári püspök roppant jövedelmű javadalmait évi 30.000 forintért bérletbe adta. Peitler váczi püspököt jószive és bizalma szekvesztrumba vitte, Roskoványi nyitrai püspök tetemes uradalmai dacára szegénységében él, Ránolder veszprémi püspök adósággal dolgozott, sőt Scitovszky prímással is nem egyszer megtörtént, hogy zsebe üres volt. Pedig Magyarország primási méltósága oly óriási javadalmakkal van ellátva, melyek hazánk főpapját egyszersmind legnagyobb birtokossá teszik. És mégis azt látjuk, hogy prímásaink jövedelmei nem mindig állottak arányban az általuk bírt roppant birtokkomplekszummal. Kopácsi Prímás fukarság hírében állott. Az esztergomiak ép azért nem is szerették Halála napján történt, hogy egyik magtárában a halomra gyűjtött gabona zsizsikké változott. Pedig a negyvenes években nem egyszer pusztított ínség a nép között, —• de Kopácsi nem volt hajlandó meghallani a nyomornak siró szavát. Mikor aztán temetésén saját lovai megbokrosodtak és nem akarták vinni a főpap koporsójával terhelt halottas kocsit — és mikor a várhegy oldalán a gyászkocsi tengelye eltörött s papoknak kelle rudakon tovább vinni a holtat, — senki sem beszélhette ki a nép fejéből a hiedelmet, hogy a nép átkának súlya szállt nehéz teherként a boldogult főpap koporsójára ! Mikor a Batthányi kormánya Hám Jánost prímássá nevezte ki, az uradalmi pénztár összes készlete 40,000 forint volt, mely összeget egyik gazdatiszt vitte Pozsonyba az új prímás után, aki ekkor már Windischgrätz tábornok serege elől menekülni volt kénytelen. A skrupulózus gazdatiszt azonban félvén, hogy szállóján, hol útközben hálni volt kénytelen, sok pénzét észreveszik és ellopják, elővigyázatból a 40,000 forintot a vaskályha tetején levő vasvázába rejté. A kályhafűtő azonban akkora tüzet rakott 71. kályhába, hogy a szép Kossuth-bankók mind hamuvá égtek ! Scitovszky nagy gonddal látott a tagosítás keresztülviteléhez összes uradalmaiban. Ebben keresett kárpótlást azokért a roppant veszteségekért, melyek a primatiát a dézsma, pizetum és egyéb jobbágyi jövedelmek elvesztése folytán érték. Scitovszky alatt a primatia jövedelmeiben lényeges emelkedés volt ugyan tapasztalható