Esztergom és Vidéke, 1884 (6. évfolyam, 1-104. szám)
1884-09-11 / 73. szám
honáját, és elsősorban a magbuzát páczolni. Ezen csávázás sokféle módon történhetik és mind olyan eljárás, ha az üszög gombák kékkővel megölésén alapszik, czéljának megfelelő, habár a legbiztosabb eredményt csak a Kálin féle csávázási mód bírja felmutatni. Ezen a német Dr. Kálin Gyula által felfedezett eljárás abból áll, hogy 5 hektoliter búzára 1 kilo rézgáliczot (kékkő) használjunk ; ezt forró vízben oldjuk fel és kádban 200 liter vizhez keverjük ; az oldatba öntsük a páczolandó búzát, hagyjuk 12—14 óráig benne azután szedjük ki, szárítsuk meg és használjuk fel vetésre. A fentebbi arányt régi mértékre átszámítva, 10 mérő búzára 2 öreg font kékkő és 4 akó víz szükséges. Minthogy a páczolás által a búza megdagad, így a 10 hektoliternyi búzából a mondott idei csávázás után körülbelül 13 hl. búzánk lesz, a vetés tehát 30 százalékkal sűrűbb legyen, a ki pelei. 1 hektárra 189 litert számit az a csávázott buzából 234 lit. vessen el. kékkő mérges anyag lévén, ovatos eljárást követel, különösen ne használjunk vasedényeket a csávázáshoz, mert kékkő oldatban a vas feloldódik. Ifjabb időben kísérleteket tettek más üszögirtó szerekkel, de egyet sem olyan fényes sikerrel mint az általunk leírt mód által. Hangsúlyozom hogy a búza csá •vázasához legjobb minőségű kékszínű rézgálezet használjunk. A Dupuy-féle magcsávázás hatékony alkatrésze szintén csak a rézgálicz, Szilágyi Gyula szerint tartalmaz ezen szer 26 százalék Militzer után 35 százalék kékkövet, a többi alkatrésze vasgálicz, cinkoserdővel és egyéb haszontalan keverékkel. Aki tehát a Dupuy-féle magcsávázást használja, legnagyobb részt kidobja a pénzét. Egybevágó, a jelen sorok írója által keresztül vitt összehasonlító kísérlet ,bebizonyította ezen állítást. Üszögös búza kékkővel csávázva, tökéletes tiszta gabonát adott; az ugyanazon búzából egy másik rész Dupuy-féle ézerrel csávázva, még mindig 2 százalék üszögöt mutatott fel. Egy hectoliter búza csávázása kékkővel 7 kr., Dupuy-féle magcsávával 18 krba kerül, és az eredmény az elsőnél sokkal jobb. Egy helybeli kereskedő szintén készít egy vetőmag csávázó szert, annak fő alkatrésze a rézgálicz (és dicsőül kell említenünk, hogy a legjobb minőségű.) . Egy állítólag 3 hektoliterre elegendő levő csomag ára 28 kr., tehát 1 hect. csávázása 9 krba kerül. Schönbeck úr ezen magtisztító szert nagyban is, és pedig 45 forinttal métermázsáját, eladja, az ára tehát nem a túlságos nagy, mivel a rézgálicz is legalább 34 frtba kerül. De vissza kell utasítanunk azon reklámot, hogy ezen szer alkalmasabb a csávázásra, mint a kékkő és hogy csávája trágyázó erővel is bírna, mint ezt egy ajánlati levélben olvassuk, mely szerint a csávázó szer után kétszer oly gazdag lett a vetés, dús sással, buzogány kalásszal a másik ugyanoly földbe vetett búza mellett. Hogy csávázott, tehát nedves búza gyorsabban és egyformábban kel mint a száraz vetőmag, és is így szebb kinézést nyújt, az igaz és hogy a Schönbeck-féle magcsávájával páczolt búza üszögös nem lett, az is lehet; de hogy a Kuhn-féle mód szerint kékkővel páczolt búza még üszögös marad, az már nem tény, és hogy a Schönbeck féle magcsávázó szer a gabona növekvését más módon befolyásolja mint a kékkő az sem áll. De tudjuk nagyon jól, hogy a kis gazda az egyszeri kékkővel csávázásinak barátja nagy hamar nem lesz és hogy egy szépen becsomagolt titokteljes „vetőmag tisztítószer“ előtte ajánlatosabban fog feltűnni. Ezen tekintetben üdvözöljük Schönbeck úr vállalatát teljes szívből és kívánjuk, hogy földműveseink keservesen keresett pénze inkább itthon maradjon, minthogy azt Dupuynak külföldre küldjék akitől csak részárut kaphatnak Ajánljuk azonban Schönbeck úrnak, hogy többféle haszonvehetetlen szert ne vegyítsen össze, abból egy csávázó szert, előállítván, hanem töltsön a csomagokba tiszta s legjobb minőségű rézgáliczkövet, adja el illendő áron bármilyen név alatt és reség mellett és még csak polgári nyergy is szép érdemeket szerez magának. Esztergomi levél. (A helyi sajtóról.) — Nincs benne botrány ! — Nincs benne szöktetés ! — Múltkor egy népes vacsorát rendeztünk s meg se említették. — Leányom párisi legyőzője föl se tűnik neki. — Ah mennyivel többet tudunk mi a kávé előtt! — Tetszik tudni kérem, ami nagyon pikáns azt nem szabad megírni, ami meg nem pikáns, azt nem lehet elolvasni. — Képzeljék csak kérem, engem két év előtt, mikor Puczikát először vittem bálba, kihagytak a hölgyek névsorából. — No gyönyörű egy újság ! Nyolcz kávézó hölgyből álló akadémia ítél. Az ítélet ellen nincs apelláta. Olyan megmásíthatlan az, mint a napsugár. A kávé tudvalevőleg a pletyka pezsgője. A haragos nyelvecskék még jobban megerednek tőle, a bereskedő kis ajkak még érdekesebben összekucsorodnak s a szemekben még lobogóbb lesz a tűz. Persze csak a fiatalabb akadémikusoknál. És különösen a legfiatalabbiknál, aki olyan kimondhatatlan kedvesen tudta meghozni az ítéletet, hogy — Tetszik tudni kérem, ami nagyon pikáns, azt nem szabad megírni, ami meg nem pikáns, azt nem lehet elolvasni. Az ez olyan ingerlő kritika volt, hogy szinte szerettem volna hamis ajkába harapni. De a tisztelt kávésakadémia nagy hézagot pótol ám a kisvárosban. Pótolja azt, amit a helyi lap kihagy, megszerzi azt, amit a helyi lap meghoz és értekezés alá bocsátja azt, amit a helyi lapocska soha meg se érinthet. Szóba kerül például egy uj párbaj história. Néhányan csak azt róják meg, hogy nem szerepelnek benne hölgyek. Már pedig valóságosan hölgyek nélkül nem lehet lovagiaskodni Elmondják azután egy szentképü kis leány legújabb regényét. Ah, ez a regény olyan naturalistikusan van elmondva hogy Zola is megirigyelné s olyan szikrázó kitérésekkel és episodokkal fűszerezve, hogy a legönmegtagadóbb agglegény is lázba jönne tőle. Beszélnek azután egy szalonkabátról. Ali egy öreg úr salonkabátjáról, mely legközelebb annyira provokálta a frakkot, hogy valóságos udvari kérdés lett belőle. A hölgyek kivétel nélkül előnyben részesítik a frakkot s határozatikig kimondják, hogy elegáns emberek frakot húznak, mikor hölgyekhez vagy rangos emberekhez hivatalosak. Csak egy esetben lehet elengedni a rakkot. Ha a meghívás olyan természetű, <gy csak négy szemre szól. Tovább hullámzik az apró történetek rja s szóba kerül még a főispán mockijától kezdve az ón nyakkendő tűiig mindenféle théma, mikor egyszerre csak behozzák a megkritizált helyi lapot s nagy mohósággal olvassák benne végig a kávéakadémia híven leírt ülését s nagyszerű ítéletét a helyi sajtóról. — Tetszik tudni kérem — veti föl a jóízű ajkú legszebb kritikus — az Esztergomi Levél csak akkor ér valamit, ha plágiumot követ el egy összejövetelünkről. GASTON ez furcsa álom volt s aztán nem gondol rá többet. Miért kell neki lenni annak a századiknak, aki még akkor is szeret, amikor már önmagát is gyűlöli. “ IRON. Olvasó-asztal. (E rovatban említett művek a Buzárovits-féle könyvkereskedésben rendelhetők meg.) — Vörund kovács és rokonai az árja regevilágban. Philologiai értekezés. Irta Katona Lajos. Esztergom 1884. Laiszky Jánosnál. Az összehasonlító mythologiai ismeretek nagy apparátusával irt s pompásan kiállított könyv méltatására legközelebb visszatérünk. — Bajza József: Irodalomtörténeti tanulmány. Irta Szántó Zsigmond. Esztergom, 1884. Laiszky Jánosnál. Az irodalomtörténeti tudorságra pályázó érdekes monographiát nemsokára részletesebben ismertetni fogjuk. — Első kötet. Szávai Gyula jeles fiatal győri poéta költeményei, melyeket a magyar sajtó oly előnyösen fogadott, második kiadásban jelentek meg. Megrendelhető a szerzőnél (Győr, Kazinczy utcza 20.) vagy a Buzárovits-féle könyvkereskedésben. Őszintén ajánljuk olvasóink figyelmébe. A nőkről s a nőknek. * Pompadourtól egy harmadrendű imádója kérte, engedné meg, hogy bárhol is megcsókolhassa ; ő sértett méltóságában így válaszolt : „legfeljebb körmeimet engedhetném önnek csókolásra, miután azt nem tűrném, hogy testemen bárhol is királyokkal, vagy más főurakkal találkozzék.“* Kant egykor vőfélye volt egy igen egyenetlenkorú házaspárnak ; a vőlegény 75, a mennyasszony csak 21 éves volt. A vendégek között egy asszonyság is találkozott, kinek régi vágya volt Kant-tal megismerkedhetni. Amint alkalma nyílt, e szavakkal közelité meg Kantot: „Ah tanár úr ! remélhetők-e még e házasságból gyermekek“ ? Kant végig nézett az asszonyságon, azután komolyan ezt válaszolta: „nem remélhetni — hanem félni lehet, hogy lesznek !“ (Novelette.) Ott a Duna partján, hol a magas fűzfák hangos suttogása s az erdei madarak látoó dallamai gyönyörködtetik a közelében elterülő falu békés lakóit, állt egy kis házikó, mely ódonszerü s exotilitis növényzete által virágos kertté alakított környezete után ítélve egy a jobb módú osztályból származó gazdaember lakóhelyére engedett következtetni. Nemes Némethy uram lakott ott egyetlen leányával a szép kis Piroskával. Felesége, midőn Piroska a második évet betölté, elhalt s igy az egész ház vezetése valamint a kis árva neveltetése, egyedül az ő gondjaira került. Igyekezett is Némethy uram leányát, jó módjához képest, jól nevelni, mert mint mondani szokta: leánya idővel még úri asszonyság is lehet! De nem igy gondolkodtak szomszédjai, kik látva Piroska elkényeztetett neveltetését és munkakerülését, nem a legjobban nyilatkoztak felőle. De bizony nem törődött a szomszédok csevegésével és Némethy uram mende-mondáival ; naponként folytak nála a mulatságok, melyeket persze nem mulasztottak el fölkeresni a falu érdemes cimborái. Vígan mulattak volna talán egész éven át, ha egy véletlen eset, a mi a kis Piroskának ingázatlansága folytán keletkezett, egyszer és mindenkorra meg nem zavarta volna. Ugyanis egy napon midőn a vendégsereg szép számmal gyülekezett egybe, hogy nemes Némethy uram által rendezett barátságos vacsorán részt vegyen. Piroska a folytonos tömjénezések következtében megfeledkezvén a tűzhelyről, a körülötte fekvő fa készlet meggyűlt, s csakhamar az egész ház tűztengerré változott, melyet, az erélyes áltás nem birt megfékezni. A sok faj- és veszélykiáltások következtében el is feledkeztek a házigazdáról, aki elveszett. Csak másnap reggel midőn már sötét falak hirdették a szerény kis házikó pusztulását indultak felkeresésére. Hosszas idestova futkozás és keresés után sikerült őt fellelni a néma romok között, egy szoba gerenda alatt Leírhatatlan volt Piroskának fájdalma melyet atyja halála s a roppant szerencsétlenség okozott. Egyedül állott a szerencsétlen, szüleitől és lakhelyétől megfosztva, egyedül jó szinű szomszédai és emberbarátaiban helyezve összes reményyt és vigaszát. * Egy év múlt el azóta, hogy Piroska teljesen árvaságra jutott. Megváltozott minden, egyedül az árva kislány fájdalma és bánata nem. Ott látjuk most őt a falu legszebb házában, hol híven szorgoskodik új szülei körében. Nem volt ő az a régi elkényeztetett, mit csakis atyja ferde nevelési módja okozott ; nem volt többé munkakerülő, a mire atyja nagyravágyása tanította, hanem hű és szorgalmas olyannyira, hogy az egész házban köztisztelet tárgyává vön. Megtörtént egy alkalommal, hogy a falu legszebb legénye tett látogatást házukban, hogy a kis Piroska kezét megkérje. Az uj szülők megtagadták kérelmét, mely nemsokára az árva lánynak is tudomására jutott s a hit a titkon szerető leányt megtörte. Valamint a virág melyet ha elhagynak elfonnyad , úgy hervadt naponta a kedves kis leány.— Feltette hát magában, a hogy szüleivel szakit s igy könnyebben egyesülhet azzal, kinek vonzalmát és szivét egyaránt bírta Szép tavaszi reggelre ébredének a falu lakói s vidáman kezdtek munkájukhoz, hogy az egész napon át a házi körhöz szükséges anyagi áldozatokat megszerezzék ; szóval : az egész falu népe talpon volt, csak egy házban lakott odahaza a szomorúság ez Bodori uram, Piroska uj szüleinek háza s vala. A szomszédért nem tudták elképzelni Bodoriékt mély bánatát, csak későbben jöttek tudtára, hogy fogadott leányuk az árva Piroska egyszerre csak eltűnt. Keresték de hiába,—eltűnt talán örökre. Kérdezősködtek a szomszéd falvakban de sikertelenül. Jó félév mult el a történtek után, midőn azon megrendítő hit adatott Bodori uramért tudtára, miszerint fogadott lányuk a Dunába ölte magát. Az öregek mély bánattal és szomorkodással vesztették el a kis Piroskát, akinek boldogságát meggátolták. Kocsin vitték a kifogott szegény leányt utolsó nyughelyére a temető árkába s mély megindulással követé a falu nagyja és apraja a szerencsétlen kis árvát, kit boldogtalan szerelme vitt a sírba. * * * Most is látható az árva kis lány néma sírja, melyet szomorúűz lombjai takarnak s az erdei madarak zengnek porai felett megható dalokat, mintha figyelmeztetni akarnák az arra menőket, hogy a rideg hantokból álló kis domb egy árva szivet takar, mely életében Csak egyszer szeretett s akkor is boldogtalanul. Olyan mindennapi törrténet ez, a melynek sohase lesz vége, mig elérhetetlen vágyakért égünk. FÜLÖP. ÖVot/ÍÁetihat Uvétvátlá\ Vidéky Ludmilla k. a. és Goromba Flórián t. m. bölcsész között. — Vége. — Goromba Flórián Vidéki Ludmillának . (A múltkori levél vége.) Hogy óhajának, — ha sikere nem is, — legalább jó szándékom szerint megfeleljek; még a karcolatról kell egyet mást mondanom. Az előbb áhamot említettem, mint a modern képzőművészeti karcolatok mesterét. ■ : Ami e műfajt a térbeli rhythmusok közt jelentkező alakjában jellemzi, ugyanazt kell : időbeli formájáról is állítanom. Mentül többet mentül kevesebb eszközzel: ez jelességének netovábbja. Tehát valóban nagy virtuositás,— ha nem is művészet, — kell ahhoz, hogy valaki sikerült karcolatot hevenyésszen.