Esztergom és Vidéke, 1884 (6. évfolyam, 1-104. szám)

1884-01-13 / 4. szám

Vasárnap, 1884. január 13-án r VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN, egész évre fél ésie . negyedév m ELŐFIZETÉSI AR Egyes szám­ára 7 kr. M­­ -re a Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: Széchenyi tér 55.­­,ov.i­n hip ^ szellemi részűt 111.•(ö i.ü­­lemé­nyek Itiil.liMi­l­ ílt. KIADÓHIVATAL: SZÉCH­ENI-TÉR Imvii * Inivsifíilos s­­ i magán limloHisnk, :i. uVÜK*'m!>o szánl !<<>/­­Icméjivuk, elöli/,elrsi piinxek >;s­ree,la nullások in­lózoinl­"-k. HIVATALOS II­IMHOTIÍSEK : 1 szólói 100 saóig — lYk 75 kr. 1 00—200-ig . I „ f,0 „ 200—­000-ig . 2 „ 25 „ Hülyegilíj «10 Icr. M­A 0 A­N111111) KT­EL K­K megállapod­­ is szerint lehető Ingj 11 tán jósakban közölt ötnek. M V­I­I.­ITIÍI­ sora 20 itr. Megjelenik hetenkint kétszer HIRDETÉSEK. Keresztény-zsidó­ házasság. (31.) Azok ;i milliók, melyek­ a­ ke­­resz­tény­ek zsebéből a zsidókéba kerül­tek és az a több ezer hold birtok, me­lyet a Zsidók keresztények elleni árve­réseken, avagy szerződések által meg­szereztek, a zsidóknak törvény és jog szerinti tulajdonai, azokat tő­l­ük vi­­szonszolgálat nélkül elvenni nem lehet. De tévesen a polgári házasságnak ne­vezett, de valójában pedig csak a ke­resztények és zsidók közötti házasság, törvényjavaslati intézménye, ha életbe lép, ez lesz azon csatorna, melyen át azok a milliók és ingatlan birtokok las­­sanként s ha nem egészen is, de nagy­­részben a keresztények kezébe kerül­h­etnek vissza. Egy nemzet életében száz év nem nagy idő, száz év alatt­­ ezen az uton sokat vissza­szerezhetnek a keresztények a zsidóktól. Ritka eset fog az lenni, hogy gaz­dag keresztény leány szegény zsidóhoz menjen nőül, mert a gazdag keresztény leány talál magának kedve szerinti ke­resztény férjet is, hanem megfordítva fog­­ állani a legtöbb esetben, vagyis, hogy szegény sorsú keresztény kél há­zasságra gazdag zsidóval. Ebből a szempontból tekintve a fő­rendi ház által visszautasított törvény­javaslatot, az határozottan előnyös kereszténye­kre és hátrányos a zsidókra.­ De továbbá, a keresztények zsidóval való házasságra lépése nem kötelező, a­­ házasuló felek magukat önkényt hatá­ro­zza el ar­a tehát akár szívvonza­­­­lom, akár­­ pedig­ anyagi előnyök idézik elő a keresztény és zsidó közötti há­zasságot, azt ellenezni nem liberális törekvés. A­mi pedig a kereszténységet illeti szemben a zsidósággal, az előbbi sokkal erősebben áll, sem hogy az utóbbi el­lenében erőszakos védelembe fogadni szükséges volna. A katholika egyház törvényei sze­rinti házasság­­ai miatt jelenleg sokkal felbonthatja maga több katholikus tér át más vallásra, hogy a rá nézve elviselhet­lenné vált viszonyt végleg felbonthassa­, mint a­hány tagot ezen házasság által veszíthetne. Sőt ellenke­­­zőleg az remélhető, hogy sok zsidó lesz épen e házasság útján kereszténnyé.­ Mert az a zsidónő, a­kinek a férje ke­vés­,tény, a­kinek gyermekei is keresz­tények, sokkal közelebb érezni a keresztényekhez, fogja magát mint a kü­lönben is mindenütt ellenszenvben részesülő zsidósághoz és talán nem azonnal a házasság megkötése után, de később a zsidó valláshoz ragaszkodó szüleinek elhalálozása után maga is örömmel lesz keresztén­nyé. A kor­ és zsidók közötti házasságot az orthodox zsidó nem csak hogy szívesen nem fogadja, sőt nagy csapást lát benne. Az e fajta zsidók már az emanczipatiót is károsnak tekintették felekezetükre nézve, mert némi rést tört a zsidó kasz­ton. És ha igaz, hogy megtörtént, elég oka volt ama rabbinak, hogy köszönetet mondjon Hayna­­d bíbornoknak abbeli fáradozásáért, melyet a javaslat vissza­utasítása mellett kifejtett. Tévedésben vannak tehát a főrendi ház azon tagjai, a­kik azt hiszik, hogy­­ szavazataikkal liberális dolgot csele­ked­tek és hogy ezzel a kereszténység ügyét védték meg a zsidóság ellen. Nmu, sőt megfordítva cselekedtek, melyet egy uj­ alibi szavazás alkalmával még helyrehozhatnak. BÁTOR! SCHULZ BÓDQS: Ny­o­l­c­z­v­a­n e­s­z­t­e­n­d­ő­s s­z­ü­l­e­t­é­s­n­a­p­j­á­t é­r­t­ej m­eg. A dicső tábornok tisztelői méltó tini­l­tétessel fogják emlékezetessé tenni a hol­na­pot. Mert eh­ez a naphoz négy esemény is fűződik. Születése napja s hozzá nyolczva­: nádik születésnapja, névnapja, egyik fényes diadalának, a bodrogkeresztúri­­ csatának emléke s az Esztergom me­­­­gy­e 11 át­án történt be­bö­r­tö­n­öz t­o­tósó­n­a­k napja­. Ünnepeljük meg a hőst, tiszteljük meg az aggastyánt, s nyújtsunk neki elismerést érdeme szerint. A szalm­ághii­ez hőseinek legn­­a­­gyobbik hősét, a bátrak legbátrabbikát s a diadalmasok leghatalmasabb diadal aratóját éltesse még soká a szabadság istene !* Az üdvözlő sorok, melyeket holnap átnyújtanak, egész terjedelmükben a következők : Vitéz Tábornok ur ! Mélyen tisztelt Hazafi­­­ség A szabadság, egyenlőség, és testvéri­nagy eszméjének megvalósítása mellett az 1840-ik évek végén megin­dult szellemi küzdelem forrongása b­lé­kében hordozó, mint a virágkehely, a jövő nagyság himporát, melyből később, midőn a durván megtámadott eszmék és emberi jogok védelme a fegyverek élére bízatott, a dicső szabadságharc­ tere­bélyes fája nőtte ki magát. A zöld asztalok küzdelmei harsogó csaták riadalmaivá változtak át; az esz­métől lángoló honfiak fegyverei előtt megfutva, vagy összezúzva hullott a visszahatás sötét zászlója a porba és győzött az eszme. Csatát csatára vívott ki ennek fegy­vere, az emberiség jogainak ama hármas jelszava ma már megingathatlanul áll, de a titáni harczban küzdött hősök nagy részben elhullottak, elporladoztak és hamvaiból nyer ma táplálékot a sza­badság, egyenlőség és testvériség me­legének áldásos gyümölcse.­­ Dicső hartz volt, egészen illő a nagy eszméhez és azon jelenthetlen bátor­sághoz, mely a küzdőket a történelem­ben megörökíteni volt hivatva. Ezen dicsők között k­izdöttél te is a vitézek legelső vitéze ! itt vagy még közöttünk, mint a szabadság-hősök eré­nyeinek élő mintája. Hozzád zarándokolunk ma születésed és névnapod 80 ik évfordulóján beszá­molni adójával mély tiszteletünknek, mellyel tartozunk nemes egyéniséged iránt, lefizetni hálánkat a tántorítha­tatlan honszeretetből kifojtott mekért, bemutatni bámulatunkat küzdel­hős­tetteid felett és mindezek között legin­kább kérni a Mindenhatót, hogy drága életedet sokáig tartsa meg. Jól esik azonban lelkünknek a fen­t­i érzelmek között is, elkalandozni a múltba, dicsőséges testeidnek honába, a csaták mezejére, a­hol fényes előnevedet a „Bátor“-!, retten­­­tet­len félistenek ado­mányoztak kivívott dicsőségedért. Ad­ták a nevet azok, a kiket megbámul a történelem művelhettél, harczi tetteikben. Miket is hogy „ők“ neveztek el „bátornak“ ? ■ i mg ín 11 -1 it­ t rájó — Pálmai Ilka dalaiból. — I. Az­ i ap hogy először Omoltál karomba Már zöldell a fának Suttogó lombja. Még zöldet a fának Sutt­ogó­ lombja. Csak te nem jösz többé Ölelő karomba. II. Beteg vagy szép lányom, Arczod oly halavány, Keresek számodra Füvet a tó partján. Jó anyára az a fű­ Nem használ én nekem, Pistának csókját hozd Gyógyszerül én nekem. III. Oh mond te kis virág Miért vagy halavány Sötét árnyékbalTnyilfc yEzüst kelyh­ed talán ? A forró napsugár Erinté kelyhemefc, A forró napsugár Felszívta lelkemet. Neked is napsugár Hamvasztja éltedet: Szerelmében hal meg, Ki igazán szeret. Mindenre van idő . Meszelve, sikálva a ken­da, a folyosó seperve, fényes a kapu csenget.­ tij.e s rendben van minden zuga a háznak. Majszter uram pedig falra akasztotta a dikicket. Majszterné asszony fe 11 éri tett az uj abroszét s kitálalta a legények részét, min­­­de­ni­k kap piros fánkot,, piros almát, mákos patkót, diós patkót, és egy rakás mákos gubacsot, meg egy liter bort. — Ez csak elég lesz gondolkozik majsz­terné asszony önérzetesen, „ne mondják, hogy Krébeczéknél rosszul tartják a legé­­gén­yeket.“ Nem gondolkozhatott e felett tovább, ott ugrándozott körülötte a sok gyerek, hogy osztanák már ki a mosolygó frissen sült fánkot. Katicza kisasszony sem bír már velük pedig váltig mondja nekik, hogy semmit sem kapnak. Gabi pedig,a gépvarró legény,azért jár Ka­ticza kisasszony sarkába, mert ez különben is jól esvén néki, s ma különösen arra akarja bírni a szép leányzót, hogy menne ki a szobából s majd ő rendezgetné helyette a farsangi asztalt. Megengedte ezt Katicza, s miért is nem hisz ebben ugyan semmi sincs, pedig dehogy nincs, nagy fontosságú ügy volt ez Gabinak, hogy Katicza kisasszony innen kimenjen, mert majszterné asszony majd csak kiker­geti a gyerekeket és majd maga is kitekint a konyhára addig pedig Gabinak szabad a vásár, így is lett. De ne gondoljon azért senki rosszat. Annyi igaz, hogy Gabi motozott valamit a terített asztal körül, de nem is tett egyebet. Reszketett a keze, dobogott a szive, mi­kor ezt cselekedte, aztán kiszaladt a mű­helybe felkapta a m­ondáját s ugrott át a szomszédba. Megjött a vacsora ideje körül ülték a legények az asztalt, Gabi nem volt itthon majszter uram smm tudta mire vélni a dol­got mi lelte az ő legderekabb legényét. — Anyjuk te! nem bántottad-e meg­­ Gabi legényünket ? — Én-e? felelt az asszony, már hogy bán­tanám meg hiszen az egy erkölcsös derék fiú. örülök hogy nálunk legényeskedik holott már a maga műhelyébe is dolgozhatnék, mert van ám neki szép pénzecskéje, de én már tudom­ mi lesz a dologban. A szürsza­­böók vén Ágnese kerülgette őt.ez a múltkor mikor a szolgabirónénak czipőt ment mérni, azokhoz van farsangolni. Mindenki a majszterné filozófiáját bámulta. S ha nem rá, hanem Katiczára néztek meg­tudhatták volna egész bizonyossággal, hogy ki sajnálja Gabi távolléttét legjobban. Majszter uram nem törődve tovább a gyerek beszéddel föltakart egy asztalt mely meg volt rakva mindenféle ajándékkal a gyerek sereg nagy örömére s magának is gyönyörűsége telt benne, hogy mi minden, nem találni ottan. Ez a házi sapka bizo­­nyosan az övé, igy nézegetve ráesett a szeme egy darabka piros pántlikára amint egy levélbe lógott, azon pedig ez a két szó hogy „Mélyen tisztelt Katicza leányas­­­szonynak.“ Nagy szemeket csinált erre majszter uram s odahívta a lányát, Katicza pedig fülig pirult mert most tudta meg, hogy mért járt Gabi mindig a sarkába. Gabi pedig nem volt sem a szomszédban sem a szűrszabóék Ágnesénél, hanem ott lesett az ablak alatt, ott ágaskodott, hogy lássa mit szól majszter uram mikor a le­velet meglátja. Mikor aztán odaben azt kiáltotta valaki — Hej ! ugorja­tok hát valamerre azért a becsületes legényért, hogy legyen közöttünk ! Nagyot ugrott erre Gabi az ablak alatt , egy percz múlva bent termett a szobában. Az igaz, hogy egy kicsit megszégyelte ma­gát a többi legény miatt, meg sajnálta is Katicza leányasszonyt, hogy úgy irul-pirul miatta, de azért még újra is elmondta majsz­ter uramnak és majszterné asszonynak ami abban a levélben meg volt írva s meg­kérte a leány kezét. Már csak farsangra dukál az ilyesmi. Katicza pedig boldog volt, mert az ő számára nyitotta meg a farsang a hetedik menyország kapuját. VASKÓ VITÁNÉ SE HUND­Y BELE A.

Next