Esztergom és Vidéke, 1884 (6. évfolyam, 1-104. szám)

1884-10-09 / 81. szám

Esztergom VI. évfolyam. 81. szám. ja.LGJELENIK HETEN­KINT KÉTSZER­. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. E­LŐFIZETÉSI ÁR: egész évre............................................13 fit — tor­iéi évre ................................................... negyedévre ............................................ 1 Egyes szám óra 7 kr. no Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: 1SZÉCHENYI-TÉR 2. lop szol Imit­i részét illető közlemények küldendők. K­I­A­D­Ó­H­IV­ATAL: .Szegnem-tér ^, h­ová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltkc.pe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamánsok intézendők. Falusi tanítóink, Esztergom, okt. 7. (Gy.J.) Midőn a népoktatási 1868- évi 38. t. sz., gyermekkorát túlélte s mindinkább nyert jelentőségében, az or­szág azon vidékein, hol a népnevelés fontosságát igazi nevén értelmezték, a tanító helyzete is javulásnak ör­vendbe tett, a­mennyiben megadták fizetésül azt, a­mit a törvény számukra oly szűk­markúkig megszabott. S ezen állapot, mely a tanító hiva­tását finomabb szemüvegen tekintve , a tanügy érdekét kellően szolgálta, egy­úttal annak értékére is jótékony befo­lyást gyakorolt. Vajjon sokáig tartott-e ezen állapot? Csak addig, míg a hiányzó 10,000 főnyi tanítói létszám betöltése vége felé közeledett. Ennélfogva míg tanítói hiány észlel­­tetett, nem ígértek havi tíz fit s élel­mezésen felül kevesebbet, most azonban hogy a­ létszám többé-kevesbé betöltött­­nek tekintetvén, egész évre összesen 60 fr­tot kínálnak Egyszerű élelmezéssel. Tessék ebbőlTfi életet vonni arra nézve, mily gondtalan és remek állás a tanitóság s különösen a segédtanitóság. Ehez a jövedelemhez okvetlen meg­­kivántatik 4 középiskolai osztály s 4 évi tanítóképző tanfolyam s mikor ki­kerül az életbe, aggódva tekintsen a jövő labirintjába : vájjon hol mutatkozik nyugvó pont, mely a mai társadalom művelt tanítójának tisztességes szolgáló bért kínál, hogy legyen miből magát tisztán tartani, jó irányú könyveket vá­sárolni, tanügyi szaklapokra előfizetni, humánus intézményekre adakozni, szóval ezen összeg arra való, hogy tanítói élet­hivatásával kapcsolatos kiadások mind ebből nyerjenek fedezetet. Ez a fizetés a tanítói hivatás gúny­jára szolgál, melyet nem lenne szabad megtűrni az illetékes egyházhatósági közegeknek, tulajdonkép a községi lel­készeknek, mint iskolaszéki elnököknek, mert a tanügy nem bitang jószág, mely­nek ellátása csupán ilyen hitvány ös­­­szeget érdemelne. Azt mondják, hogy ne vállalkozzék erre az, kinek nem tetszik. De hát azért van az állomás szervezve, hogy ember kerüljön oda, ki azt betölti, s ezen ember, legyen bár a boldogta­lanság szülöttje is, a mai kor viszonyá­hoz mérten, de még a törvény rendűi­det­kezése szerint miért legyen ily lea­­lázó fizetésre utalva, melyet megvet a komlás, az ostoros s a kocsis, hiszen ez utóbbiak szolgálata egy polgári évig tart, míg a tanítóé rendszerint 7—8 hónapig s ezen időn túl elmehet akár Kamcsatkába szórakozni. Hány szegény tanító siratja a vacatio közeledtét, mert tudja, hogy nincs szá­mára ilyenkor élelmezés, sőt fizetését is megtagadják néhol, mint az egy-két megyei községünkben már megtörtént. Azt vetették föl ugyanis okul : hátha tanító úr kórházba kerül, mi fizessük a költségeit ? ! Jó lesz hátralévő illetékét e czélra visszatartanunk. És így jön, hogy a különben egész­séges tanító nem jutott fizetéséhez. Ilyen a falusi tanítók helyzete mos­tan, a minek gyökeres megváltoztatását a parancsoló szükség a legerélyesebben követeli. Csütörtök, 1884. október 9-é­i HIVATALOS l­ri­DMTÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fi­t 76 kr. 100-200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNKI­RDETÉSEK megállapodás szerint lehető l­e­gy 111 á­n­y­o­s­a­b­b­an k­ö­z­ö­lt­e­t­n­e­k. NYI­/LTlíK­ sora 20 sr HIRDETÉSEK. Nyílt levél. Báthory Schulz Bódog, 48-iki honvédezredes, réS bajtársamhoz.) Klapka Györgytől a következő levelet kap­tuk lapunk számára : Szabad államban, a vélemény szabad nyil­vánítása első joga a polgároknak. A 48-kk­ szabadságharczosok egy része, Görgey Arthurt nem tartja árulónak. A má­sik rész ellenben azt vallja, hogy 1849-ben, Magyarország romlását egyedül ő idézte elő. Mindaddig m­íg e vita a két fél közt, a tisztesség és kölcsönös tisztelet határai közt folyt, úgy a mint azt egymástól a hazafiak méltán megkívánhatják, kötelességemnek tar­tottam hallgatni, daczára az ellenem intézett támadásoknak. A minden oldalról nyilvánosságra jutott történeti adatok, az ügynek ártalmára nem szolgáltak, de igenis a közvéleményt felvi­lágosíthatták. A pohár azonban csordultig telt, a­­ Füg­getlenség“ legközelebbi czikke által, mely neved alatt jelent meg. E czikket nem Te írtad. Lehetetlen az, hogy e személyemet sértő szavak, te tőled származzanak. Egykori fő­nöködet és fegyvertáradat, kivel Tarczaltól kezdve, Komáromban a legutolsó pillanato­kig, örömet és but egyformán megosztottál, ily méltatlan módon, Te meg nem támad­hattad, nem gyanusish­attad. Kezesség nekem e felől, irányomban min­denkor tanusitoit ragaszkodásod, hogy neved­del valaki visszaélt s említett czikkben, áma botor szemrehányást ellenem dobni nem átallotta. A komáromi julius napokról szólva ugya­nis ezt mondja:­­akkor követte el hazája ellen a zavart agyrendszerű Klapka a leg­nagyobb bűnt, a­helyett, hogy Görgeyt főbe lövette volna, vele kezet fogott, s mint leg­idősebb tábornok, helyette átvette a vezény­letet. Azon tehát, hogy Klapka rehabilitálni igyekszik Görgeyt, senkinek dálkozni. Nobile par fratrum.“sincs oka cso­d­y becstelenséget írni s ily gyöngeséget elárulni, bizonyosan magad soha sem lettél volna képes! I A még életben levő tanuk közül, náladnál jobban nem tudhatja senki, hogy ha én ak­­­­kor Görgeyt főbe lövetem, mi haditörvény­szék utján lehetetlen lett volna, ezt a sereg nagyobb része, mely vak bizalommal függött Görgeyi, közönséges gyilkosságnak tekinti vala s véres harcz támad miatta, saját so­rainkban. Egy ily váltság pedig, a legjobb sereget, melyre a nemzet, élet-halál harczában még számított, szégyenteljes felbomlásra vezette volna. Hogy én Görgeyvel, Kossuth ellen nem áskálódtam, de a kormány rendeleteinek ér­vényt szerezni, mindenkori törekvésem volt, e felől is elég alkalmad volt magadnak meg­győződést nyerni. Ha nem emlékeznél már erre, üsd fel Görgey^.Emlékiratait,“ szám­talanszor panaszkodik ott, nagy ragaszkodá­somért a Kossuth személyéhez. E végzet teljes júliusi napok alatt, csak egy feladatom volt, miszerint közbenjárá­som által oda hassak, hogy a kötelék a kor­­mány és felső dunai hadsereg közt teljesen fel ne bomoljék, sőt, hogy e legszilárdabb része véderőnknek, további hadművelete­inkre, megtöretlen megsziáradjufk­. . .. S úgy hiszem, e feladatomnak lelkiime­­retesen és tökéletesen meg is feleltem. A julius 11-ki ütközet után a sereg rendben elindulhatott, hogy a többi haderőknek az alsó Tiszánál kezet nyújthasson, mi által egy egész hónapon át, a két ellenséges se­reg egyesülése meggátolva jon, és a Pas­­kievits alatti orosz főerő teljesen megbénit­­tatott. Az ekképen nyert idő arra is szolgált, hogy a délen működő magyar hadtestek te­kintélyes sereggé összpontosulhattak, s ön­választott védelmi állásban, Haynau alatt külön előnyomuló osztrák hadaknak ellene szegülhettek. Az össszeütközés Temesvárnál történt. A magyar harczerők, számra nézve, az osztrák haderőkkel meglehetősen egyenlők valának. Az ütközet szerencsétlenül ütött ki. A ma­gyar déli hadsereg tönkre jutott. Miért akarnánk eltitkolni: a temesvári le­­veretés volt függetlenségünk sírja. A vilá­gosi katastrófa, a nagy drámának csak vég- Az „Esztergom és Vidéke“ tárcája. coonnact, cpij,u­a. (Elbeszélés.) Sardou, a francziák szellemes vígjáték írója színdarabot írt egyetlen egy szál fidikusról; egyátalán nem lá­tom át, miért ne volna szabad nekem tár­cát írni a gyufáról, a­mely mindenesetre tekintélyesebb valami a fidikusnál s hozzá még én nem is egy szál, hanem egy egész csomag — úgy nevezett — kénes gyufáról akarok írni, mely Szigetváry minis­­zeri tanácsos urnái a konyhában még csak néhány szál híjával ott hevert a polcon. Hiába, mióta­ törekvő munkás korunk ügyes ipara holmi „Rosa-salon-ZündhölzPi­­ket, meg ,Säckerhts-Täudsticker“-okat állít elő, azóta az eredeti, igazi gyufa, a kénes fejű gyufa kiszorult a konyhába. Hja, a di­csőség múlandó ! Csak néhány évtizeddel is előbb minő kincs, minő áldás volt ez a most megvetett mellőzött ősi gyufa s hra e most divatos unokái majnem egészen leszorították az élet színpadáról. Sic transit gloria mundi ! Tehát­ a csomag gyufa ott hevert a pol­­czon a konyhában s már hetett, mert a por egészen régen ott hever­belepte papir­­boritékát, nem is igen használhatták, mert a falon függő gyu­fatartóból már itt is pi­ros fejű, serczegő salongyufák nyújtogatták ki fejüket. De hát mégis, miért hiányzik néhány szál gyufa a csomagból ?... Ki használta el azokat ?... Hogy ezt megtudhassa a tisztelt olvasó­közönség, legyen szíves visszafáradni velem négy öt hónappal a múlt ölébe, mikor Mándi Béla barátom — ki ma tartja kézfogóját a tanácsosok Gizikéjével, — még szigorló jogász és a tanácsos ék lakója volt. Természetes, hogy Béla már akkor fülig szerelmes volt az angyali kis Gizike, a­mi­ről mindenki meggyőződhetik, ha előveszi a­­ Hölgyfutár“, .Hölgyek öröme* etc. akkori számait, hova sikerült Bélának néhány zön­­geményt az „égszinű kék szemek“ s.arany für­tök“ -ről írni, melyeknek tulajdonosnője a kis Giziké volt. Nem tudom a költeményeknek volt-e hatása, vagy tán még több annak az ügyesen képedzett fekete bajusznak, mely Béla felső ajkát ékesité, de annyi bizonyos, hogy Giziké sem idegenkedett a csinos jó­szágtól. Aki emellett előkelő gazdag család sarja is­ lévén, tanácsoséit sem nézték rossz szemmel az ártatlan viszonyt s ők bizony már régen számítottak erre a napra, mikor Béla mint önálló ember, ünnepélyesen meg­kéri Gizi kacsóit Béla tehát már hónapok óta szerelmes volt Gizibe. Akkor tájban, mikor legheve­sebben dúltak keblében az érzelmek, ke­rült a­­ házhoz Erzsike a csinos szobacziczus. Béla barátomat az a kis fekete bajusz határozott m szerencséssé tette az emberi nem szebbik fele körül, aminek élő bizonysága volt Erzsiké is, aki alig néhány nap alatt Bélához v­aló vonzalmának igen világos­ ta­­nújeleit adta. Egy cseppet sem szabadkozott, ha megcsipkedte rózsapiros arcát, sőt mikor egy ízben Béla szobájában az átölelte kar­csú derekát, nem is igyekezett lefejteni az ölelő karokat, sőt még azt is eltűrte, hogy az a fekete bajusz közelebbi érintkezésbe lépjen az ő pic­i, eperpiros ajakéval. Nem lehet csodálkozni, ha Béla az ügyek ilyetén állásában egyszer csak elkezdett okoskodni, hogy : szép, szép dolog az az ideális, platói szerelem, melyet ő Gizike irányában, s az — kétség kívül — iránta érez, hanem azért Erzsike szerelme sem meg­vetendő dolog ám ... Természetes, hogy ő azért Gizikét imádta! Egy ízben — Béla a hosszú téli estéket ott benn szokta tölteni tanácsoséinál —so­káig elbeszélgettek odabenn. Az óra már éjfél felé járt, a tanácsos ur nejével pas­­siance-ozott, az elfoglalta összes figyelmü­ket s Bélának alkalma volt halk, suttogó hangon regélni a jövő boldogság édes tit­kairól. N'dia — egész véletlenül, — közel­hajoltak egymáshoz, a szőke fürtök ilyenkor azok mindig Béla arczához értek, s kin delejes áram futott végig és szűknek kezdte érezn­i a világot. Mindennek vége szakad egyszer s így — fájdalom — a passiancenak is. Béla fájó szívvel volt kénytelen feladni az irigy­lendő positiót Gizike mellett és búcsút venni. Szobája felé tartott, de könnyen megma­gyarázható izgatottságában a sötétben — tessék elhinni egész véletlenül — saját szo­bája helyett a konyhába nyitott. Természe­tes mindjárt észretért s a sajátságos illat és a konyhából egy nyugodtan alvónak ki­hallatszó szabályos pihegése meggyőzte őt arról, hogy Udin jó helyen jár. Vissza akart vonulni, de felébredt benne a kíváncsiság ördöge s mindenáron tudni akarta, hogy vájjon ki lehet az, aki alig három lépésre tőle az igazak álmát alussza. Tapogatózni kezdett maga körül, megtalálta a polczot, ösztönszerüleg a tetejébe nyúlt és kezébe akadt egy csomag gyufa. Egy szá­lat óvatosan húzott végig a borítékon s mel­lá kénes gyufa első világánál megismerte a­­ nyugodtan alvó­­ Erzsikét. Béla kerekre nyitott szemekkel nézte a­­ csendesen nyugvót. A gyufa már ma­jdnem a körmére égett, kialudni készült, mikor az­­ álmában is mosolygó Erzsike ajkai meg­nyíltak és suttogva esték le ezt az egy szót : — Béla ! Odaben­tán ugyan­ e pillanatban hajtotta le fürtös fejét a hófehér párnákra Gizike, s tán ugyan­ e pillanatban hunyta le álomra, .égszínü kék“ szemeit ezzel az édes szóval: — Béla ! Másnap, harmadnap, negyednap Béla már egész biztossággal nyúlt fel a polez tete­jére gyufáért, néhány nap múlva pedig an­­­nyira tisztában volt a bélszínnel, hogy tel­jesen nélkülözte a gyufa segítségét és meg­­veté azt. Pedig kár volt ezt tennie!... így tűntek el a hiányzó gyufák a cso­magból... A csomag gyufa pedig az el­gyújtogatott néhány szál híján ott maradt a polczon ed­feledve,pörbelepve... Béla barátom úgy találta, hogy neki na­gyon de nagyon irigylendő helyzete van, luR

Next