Esztergom és Vidéke, 1885 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1885-11-08 / 90. szám
Esztergom VII. évfolyam MEGJEI EMIK HETENKINT KÉTSZER*. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. FILOFIZRTfcSI ÁR • évi«............................................. . • 6 frt — kr. fél évre................................................................3 B — . eit évre..............................................I * 50 a Egy sfim ára 7 kr 90. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: S ZENT ^MNA-UTCA 317. hová » h.pHz.öll«ini léssijót. illető li>7.leiii0M.V**lf liid«nilÄk-KIADÓ »Tv A TÁL: jSZÉCHENI-TÉR ^5., Iiotíí a liivnt.ii.lo» s 11 magán hirdetések, a njilitóroe 8’/iljit hiszlemények, dőli/clúsinínz.(*l( «ír reelamúlisok intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS lURDHTIÜSEK MAOÁNIUIDETÉSEK 1 szótól 100 nz.őig — frt 76 Icr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 „ Hélypg'líj 30 kr. megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltét 11 ek. NYINITTNU sora 20 Kr Megéli lézengéssettmk. Esztergom, nov. 6. A kiállítás tartama alatt annyi mindenféle irányban lekötött figyelmünk csak most enged egy és más irányban gondolkozási időt az eredmény szempontokból való mérlegeléséré.helyi Nem is említve a kézműipar megyénkből kitölttetett előnyeit, magán és nemzetgazdászati szempontból legfigyelemreméltóbbnak kell tartanunk megyei collectv lekiállítás eredményét.a Ecclataus módon bizonyítja ez, hogy a kormánynak hosszu évek során a nemzet filléreiből hozott áldozata, nem volt és nem lesz hiába való, másrészről hogy lótenyésztőink felfogták azon intentiókat, melyekből ezen áldozatkészség forrása fakad. Kisebb gazdáinkra nézve megszívlelni való tevékenységnek az okszerű lótenyésztés, mert mutatkozik a gabonatermelésben beállott túl productio s Amerikának e tekintetben nem korlátozható versenye a tisztán földműveléssel foglalkozó s ily viszonyok között kevés jövedelemmel rendelkező legalsóbb néposztályt, minden körülmények között a tönk szélére fogja hajtani, ha csak egyéb mellékes kereset már felhasználása által nem segít magán. Országos lókiállításunk a külföldnek annyira osztatlan elismerésében részesült, hogy joggal várhatni, miszerint ez által nemcsak kivitelünk előnyei hatványozódnak, hanem az anyag belbecse következtében a behozatal is gyérsuni és igy az áru érték tetemesen kedni fog mi által az egyéni és növekezjólét hathatós emeltyűre talál. Érdemesnek tartjuk megemlíteni , akik részben az országos lókiállitáson megyénket képviselték a csoportos kiállításnál, összesen hét négy éves és egy öt éves ló volt kiállítva. Mind a nyolcz kiállított ló kör tetszésben részesült s tulajdonosaik megdicsértettek, hogy oly nevezetes nagyságú és ép lovakat produkáltak. bent lótulajdonosok névsorát következőkadhatjuk : Kéméndről : Kemény Péter és Tóth Mátyás, Magyar-Szölgyónből : M.mgult Mihály, N.gyölvedről : Csömör József, Kétyről : Zsíros I Dávid, Andor András, Bohák József, és Tórák Sándor. Andor András jutalomdij fejében kapott 200 frankot aranyban, Zsíros Dávid 100 frankot aranyban, s előbbinek hováért 800 irtot ígértek, de az fedezve lévén megtartotta unva kanczának, míg utóbbiét 450 írtért egy főhadnagy vette meg. Minguli Mihály bronz érmet nyert jutalmul, Bohák József és Tórák Sándor lovai pedig előbbié 360, utóbbiét 500 írtért azonnal elkeltek, kot. Azért említjük itt fel a körülményes részletesen, hogy e tényekből kis ;isebb gadarak ösztönt merítsenek az okszerű lótenyésztés emelése által a további sikerekre, a mi azonban csak úgy fog elérhető lenni, ha a kancza ^csikók szebbjeit tartják meg nevelő kanczáknak s az ezektől származó ivadékot gondosan nevelik, idő előtt be nem fogják és terhes szolgálatokra nem ■ alkalmazzák, mire nézve igen alkalmas lenne, ha a lótenyésztéssel foglalkozó gazda közönség figyelmére méltatná Forster János közgazdasági előadónak a gyakorlatias indítványt. Eszerint a másod és csikókat az Esztergom sz. harmadfüves kir. városi legelőre volna czélszerü adni, hol csekély díjért megfelelő gondozásban részesülnének, mert hiba nélkül csak szabad mozgási alkalom mellett neveledhetik fel a csikó. Ai^Esztergom és Viiéks“ tárcája. IHT íS. Ifjúságod tündérkertjét. Járod még ma boldogan , Hajh, de alig tekintesz szét, A varázskert oda van. Fehér hajjal, sötét szívvel Állsz a hideg sír előtt. És ahova csak virágért jártál eddig, nyugalmáért Óhajtod a temetőt, Éltél-e már ? Szerettél-e ? Az idő nem kérdi meg. Akárhogyan fukarkodtál, Elrabolja kincsedet Mondhatod, hogy a jövőre Biztad boldogságodat , Száll az idő sebes szám yon, S mig merengsz az eltünt álmon, Már fölötted elhaladt, Mit törődöl hát a múlttal, Mit bajmódol a jövőn ? Élj vígan a pillanatnak, Mit sorsod nyújt kedvezőn, Legalább ha hajótörtén Ülsz a sivár partokon, Emlékeid bűvös szárnya El röpít a tündértájra, A hol bolygál egykoron. INCZÉDI LÁSZLÓ. Vasárnap, 1885. november 8-án. A Zenei Körből, (Tárczalevél.) Itt mindig van élet. Mindig van egy kis programin talán estély, mely rendesen kedves reminiscencziákat szokott örökségül hagyni. A Fürdő vendéglő kistermében minden szombaton este kellemes találkozót adnak egymásnak azok, akik néhány derült órát akarnak élvezetesen tölteni. Van itt azután dal, táncz, tréfa és jókedv annyi, hogy még a nagy terembe se igen férne bele. A Zenei Körnek megvan az a szerencséje, hogy minden igénytelensége és házias jellege mellett is minden szombaton este egy-egy kedves kis társadalmi eseményt szokott okozni. Ami pedig nagyon szükséges egy olyan városban, ahol a szétvonás annélkül is ősi hagyomány. Az előkelő családok hetenkint találkozót adhatnak itt egymásnak s az intelligens vidékieknek feledhetetlen órákat lehet a Kör helyiségeiben szerezni. A Zenei Kör a legújabb metamorphosis szerint átalakult olyan társadalmi körré, melynek középpontja az összetartás s melyben a tagok csak olyan egyforma nagyok, mint a kör sugarai. Az r* kedves köztársasági szellem, az a jóleső demokratikus (de mindig jóizlésü) tónus, mely a Zwei Körben uralkodik, reális alapokat rakott a körnek, melyben a mi szorosan véve csakis középosztállyal bíró társadalmunk mindig elemében érezheti magát. Zenét csak korszakos alkalommal fogjunk hallani, de azért minden szombaton este megcsendül a dal meg a jókedv zenéje, mely azonban mindig rögtönzött s épen azért kellemes harmóniával jár. Hogy nekünk is vannak kötelességeink az ilyen hivatású egyesülettel szemben, az igen természetes. Cseréljünk tehát. Cseréljük ki a Zenei Kör által nyújtott élvezeteket egy kis támogatással s akkor a kölcsönös csere csak az esztergomi társadalmi élet javára és nemesítésére fog szolgálni. Fővárosi levél, Budapest, nov. 6. Ismét elmúlt egy hét és a szerbek még mindig nem lépték át a bolgár határt és igy az újságolvasónak újra van alkalma nem annyira világrendiző, de őt talán közelebbről érdeklő apró cseprő dolgokkal foglalkoznia. Bezzeg nem járt az eszük a bolgár határon ama szerencsétlen honfitársainknak, kiket november elsején hurczolkodásra kárhoztatott a sors keze, illetve a kiállítás alatt nagyot nőtt háziurak irgalmatlansága. A rengeteg butorszállító kocsik egymásután döczögtek végig a népes utakon és az — Rajz. — Az én szegény barátomat kis Harkály Pétert az a merész de okos gondolat szállotta meg, hogy mégis csak körültekint a a fényes, dicső belvárosban. Őt úgy sem ismeri ott senki, egy valamely asztalnál megvonja magát vizsgálódik és olyan helyre áll, hogy a szerencse, ha akarja rátaláljon, ígérvények voltak a zsebében a sorstól, túl akart-e rajtok adni vagy leste a beszélgetésekből hogy ... Oh maga se tudta mit csinál. A derék Szikszay vendéglőjében foglalt helyet. Két tanár, vagy iróforma köziparos ült egy kellemes szögéletben , oda vonta melléjük a juss vagy a vágy. Megeredt a beszélgetés nagy írókról, kiket a hit méltatlanul kapott fel és kis írókról, kiknek mindig volna kiadni való remek munkájuk — de a nagy miniszter csak a festőket szereti ! — írók ? veti fel egyik asztaltárs — mivelünk az ördög se törődne. Nagyon jól esett ez Péter urnak, hogy az írókkal, e követelő büszke spanyol fajjal senki sem törődik. Örömmel is tekintett ide oda. — Mit ? miért is érdemelne egy iró jó sorsot! — Ki egy iró? — Mit akar? Semmi szükség reájuk. Nem is volt. — Tetszik engem csmrui — járult a Harkály úrék asztalához egy szép, dili termelő, jól megtermett vállas , barna piros arczú fiatal ur — — Én ? hogyan ösmerném ? mormogott Harkály úr megtitődve. — Olvassam a regényt ki, s Harkály Páter történetét.. Örvendek, hogy ön még itt köztünk időz. Nem ment tehát falura ? Jól tette. Nem kell félni. — Kérem nem értem az urat — fordította beszédét falusi nyerseséggel Harkály — durvább akkordra. — Ön Harkály ? . . . — Nos én Harkály vagyok. A piros egészséges arcza úri ember letelepedett az asztalhoz és kilátszott a hangjából, hogy akar valamit. — Valakinek tetszik engemet összezavarni ? — kérdé Harkály úr. —• Nem senkivel. Én jó nyomon vagyok. Ah ismét nyomok ! ! — És az a rendőr história megtörtént volna ? Boszantó ! Pompás ! — Nem tudok semmiről semmit ! — Péter, te nem akarsz engemet megösmerni ? — Uram, hagyjon nekem békét, Kinek mi köze az én nyomorúságomhoz, bánatomhoz, szerencsétlenségemhez. — Nekem, Péter. Tudod-e, mikor a templom mellett a szállásodon egykor annyit eliddogáltunk ? Én vagyok a Mihály. Jó helyzetben vagyok, Isten megsegített. Hallottam, hogy itt vagy olvastam a történetedet. Az különös történet! Őh itt kapva kapnak az emberek a különcségeken. Nem láttad az arcképedet ? Minden trafikboltban ott volt. Mindjárt rád ésraertünk: ez Harkály, a Péter. Seprű volt .. kezedben mit sepertél ? Oh itt borzasztó sok seperű, való van. . ott az akadémia, ott marankodnak az emberek a fordításokon, mert ma ott csak fordítanak és históriai adatokat gyűjtenek nagy ingyen ebédek és püspöki ellátások mellett. Édes Páter — én jó helyzetben vagyok, sem látogass meg. — De uram, én nem ösmerem ! Kérem, én itt senkit sem ösmerek. . . Idegen vagyok .. . — Miért teszed ezt ? Én sohase bántottalak. Tudora , egyik tanártársam hidegen, fogadott, de az szívtelen ember, az semmiből a csúszás-mászás után emelkedett fel díszes állására. Péter nem akarsz engemet csinerni ? Szegény Péter! Megvénültél. Ugye én is megvénültem ? S a piros szép egészéges ember derülten pödörgette szép fekete bajuszát és simogatta sötét dús szakálát. — Lásd Péter, ugye megmondtuk ifjú korodban, hogy nagyon szókimondó vagy ! Mai nap nem tartanak már sehol udvari bolondokat. Nem, nem! Te nem bírtál a merészségeddel. Istennek hála én jó helyzetben vagyok, nem tagadom, én igen jól vagyok. Tudod-e, hogy a nagy mezőutczában van egy szép házam ? Jer látogass meg. Oh én nagyon szeretem a bátor embert, aki űzi a gonoszokat, ahol éri bársonyszéken vagy a csapszék előtt. Dühös egy tollad van Péter. Meg kell adni bolond egy ficzkó vagy. A feleségem is örvend és igaz részvéttel van irántad. Jer látogass meg bennünket.. — Nem tehetem. 8 Péter elfordult. — Miért ?