Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)
1886-01-14 / 4. szám
Városházi állapotok. Esztergom, jan. 12. Azon temérdek rendetlenségek, és vétkes mulasztások után — melyekre a z ellenőrző bizotság a városi ügykezelés megvizsgálása alkalmával reábukkant — és melyek e becses lapok hasábjain is egész terjedelemben közzé lettek téve — és melyeket a bizottság nemcsak a városi közgyűlésnek és tudomás vétel végett Esztergom megye alispáni hivatalának is bemutatott, hanem ezen felül a bizottság elnöke sürgős intézkedés czéljából a nagyméltóságú Belügyminisztériumnak is megküldött — lehetetlen hogy az adózó közönség lelkülete és türelme fel ne háborodnék és ezek után mindenki önmagától azt ne kérdezné , hogy hát tutulajdonképen mi is lehet ennek az oka és hogy mindezek végett a felelőség első sorban kiket is terhelhet? Mert hogy baj van a városházán — és hogy a város ügyei évről évre szomorúbb képét tüntetik elő a jólétnek — és hogy Esztergom sz. kir. város gazdálkodási rendszere már is odáig és azon lejtő fokra sülyedt, honnét ha a körülmények változni nem fognak igen rövid idő alatt menthetlenül a legmélyebb örvénybe fog alá suhanni — ezt érezni és sejteni kell mindannak, aki csak egy kissé figyelemmel kíséri a városi ügyek körrüli hanyag eljárást, és felületes gazdálkodási rendszert. Addig is tehát míglen az ellenőrző bizottság jelentése folytán, netalán a megye vagy r. belügyminiszter az észlelt panaszok és mulasztások tárgyában a város közönsége kérdőre fog vonatni, nézetem szerint elsősorban a városi képviselő testületnek kell komolyan sorakozni, és a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni a bejelentett és fenálló mulasztások okozói ellen — és pedig nem csak a mostani, hanem mivel némely mulasztások régibb időkről keletkeznek — a szolgálaton kivüli tisztviselők ellen is. Hogy pedig jövőre a tisztviselőkön kívül, a képviselőket felelősség ne terhelhesse, mert hogy sok bajnak ami idáig megtörtént részben maga a képviselő testület is az oka — és igy ezekre nézve a netaláni felelőség alól senki sem vonhatja ki magát, az készséget nem szenved. Mindenek előtt tehát azon legyen a képviselő testület, miszerint az ellenőrző bizottság által még 1884-ik évben javaslatba hozott nyilvántartás jellenleg ellenőrzési eljárást rendelje el, mert ennélkül a netalán előfordulandó minden mulasztáson nemcsak a tiszti kart, — de a képviselő urakat is együttesen fogja terhelni — továbbá, ami fő és mit a képviselő uraknak is el kell ismerniük, hogy miután ők részint a nép bizalma, — részint pedig törvény szabta vagyonosságuknál fogva a jogosítvak a zöldasztalnál helyet foglalni és ekként a város érdekeit képviselni, ennélfogva ne vigyék magukkal a közgyűlésbe családi ügyeiket, hanem ott tisztán csakis a város közönsége és a város érdekében határozzanak , és döntsenek szavazataikkal és mindenek felett hagyjanak fel egyszer már azon valóban rossz szokással és megjegyzéseikkel, melyek folytán a legszentebb és legfontosabb ügyek elhatározásánál az egyenetlenségek és vádálkodások abból a ferde nézetből keletkeznek, hogy a belsők a külsők ellen, és megfordítva a külső képviselők a belső képviselők érdekei ellen harczolnak, a különben édes mindnyájunkat egyformán illető közös ügy kárára és rovására! Hogy ez tény és való, ezt legfényesebben igazolta a nagy kaszárnya építése körül lefolyt erős harcz, — melynek most mégis az lesz a vége, hogy nagy kaszárnya helyett szerencsés volt a város — a városvégén, egy Isten tudja minek nevezhető, és mégis közel 50—60 ezer forintba került pajta féle helyiséget nyerni. De fokozza ezen egyenetlenséget főleg még azon nem menthető részvétlenség és közönyösség, miszerint a közgyűlésekre az intelligens képviselő urak közül többen pedig csakis akkor sohasem, néhányan szoktak lenni, ha tisztviselők választása megyealkalmával a jelöltek által felkeretnek. Az ilyen nem bánom féle képviselők tehát okosabban cselekednének, ha lemondások folytán helyeiket a város érdekeit szívükön hordó buzgóbb, és lelkiismeretesebb egyéneknek engednék által. Továbbá határozatot kellene hozni a városi közgyűlésnek az iránt is, hogy a város által történendő építkezéseknél vállalkozók egy átaljában, városi képviselők ne lehessenek, mert ezek folytán csakis a város húzza mindig a rövidebbet — mivégből jövőre ha a város valamit épittett azon legyen képviselőtestület, hogy ezen építkezést a a tanács előzőlegi szakértők által behatólag vizsgáltassa meg és az építkezés megkezdése előtt az erre vonatkozó tervezett költségvetéssel együtt jóváhagyás végett a közgyűlésnek terjessze be. Mert ezek is az ilyetén eljárás folytán szűnhetnek meg jövőre nézve olyan káros és visszás esetek mert amilyenek a Lőrincz- és Duna-utczai kövezéseknél és most legközelebb a szentléleki út csinálásánál is történtek. Hogy a cserepesi erdő ut csinálása a város által előirányzott 500 egynehány forint kidobott pénz volt, és hogy a munkálat a kir. főmérnök úr által helyben nem fog hagyatni ez kétséget nem szenved, mert hisz a vállalkozó képviselő által oda szállított prismáknak fele része földből, fele része pedig hulladék kődarabokból állván, ha tehát ezen kotyvalókból álló prisma a sárfenekü útra szétterittetik még csak nyoma sem fog lenni azon buzgó városi törekvésnek, hogy ezen utcsinálás a városnak mégis 500 egynehány forintjába került. Ily nagyobbszerű munkálkodásoknál tehát a gazdasági tanácsos uraknak is meg kellett volna gyakrabban jelenni — és tudomást szerezni magának arról — váljon a vállalkozó képviselő úr az árverési jegyzőkönyvben kikötött feltételeknek megfelelt-e ? Így van továbbá a város a téglaházi faiskola kertjével is, erre is a gazdasági tanácsosnak az erdőmesterrel együtt nagyobb figyelmet kellene fordítani, mert szomorú hogy az milyen rendetlen állapotban van és ezzel kapcsolatban ideje volna már, ha az erdei bizottság is egyszer valahára éles selt adna . „Eszterpís Tiis" tárcája. Minjikiö napján. (Egy uradalom albumából.) Vala pedig szép nap, fényes idő, midőn nemzetes Kadarcsinó asszony kiadásait cselédeinek a mint következik. paran— A kappanokat meg kell már fogdosni, aztán te Vera koppasztani fogod őket, de szépen, egy toll ne maradjon rajtok, mert nál nincs csúnyább , a pulykák nyakát és azt el kell dobni, azt nem szabad beülni egy rendes háznál, a nyul hadd maradjon még délig a páczban, nagyon sűrű szószt ne csináljatok neki, mert az nem ízléses. — ugyan te Ferkó, hogy állhatod meg, nézd csak milyen az az udvar szeglet. Itakaritsd tüstént, az legyen az első hold , de meg állj csak, előbb mondd meg postásnak, hogy a tortákat elhozza ám mind, vagy várj elmegy oda Lida, — igaz annak súrolni kell csak eredj te a pintzébe, segits üvegeket mosni. Ugyan hol jársz olyan soká te Julcsa ? De jó lettél volna halálnak. — No mit szabó? hozza-e már a ruhát? mondotta Montad-e neki, hogy hajtson fel belőle ? — No siess a tányérokat rendezni, a gyertyatartók tiszták legyenek. A mészáros is jöhetne már felvagdalni a pörköltnek valót. Jaj mennyi baj van veletek, semmi sem megy jól, ha csak tíz ember maga nincs ott. Te mégsem törted meg a mákot ? Azután egy kettő az ékszereket kell tisztába hozni. Érted ? az a fő, hogy rendesen menjen minden. Hála istennek, hogy még jó időnk van. Miután bő markulag kiosztogatta parancsait, elhiteti magával, hogy most már minden rendesen fog menni ; nemzetes asszony, hogy leányát is bemegy a készítse a délutáni epochális eseményre. Györgyike a tükör előtt nézegeti magát elmerengve tetszelegve, de olyan zavart mint egy pénztárnok, kinek véletlenül jönnek számadásait átvizsgálni; olyan szórakozott mint egy philosophiae professor. Nagy szükség van ilyenkor az édes anya mindent látó szemeire A leány pusztán azon jövendővel van elfoglalva, mely mint egy felhők közé épített palota meredezik előtte olyan édessen fájó érzéssel, bűvös bájos sejtéssel tekinget be annak titkos ablakán, de nem lát s semmit. Remélli, hogy ez az új vidék, hová indul, a boldogság Kánahánja lesz, azonban lehet a szenvedő lelkek purgatóriuma is, ki tudja azt ? Hiszi hogy vágyai, álmai tervei, melyek eddig csak bimbóban voltak l ott, a családélet kertében teljes rózsává fognak kinyílni s illatával tölték el a boldog vidék boldog lakóit, azonban lehet, hogy azokra a gyenge bimbókra valami kemény dér következik, mely megfagyasztja, vagy a szenvedély tüzének heve, mely elszárasztja. Ki tudná azt ? Lehet, hogy az ifju kinek adja szivét lelkét mindenét megváltója lesz, lehet hogy sátánja. Lehet hogy lépése a boldogság templomába felfelé vezet, lehet, hogy a boldogtalanság katakombáiba lefelé. Lehet, hogy a jövő paradicsom, lehet, hogy pokol, ki tudná azt? Oe mennyi lehetőség én Istenem, melynek terhe alatt reszket e női SZÍV, mint a gyenge bokor, ha madár szállott reá. Csak egy bizonyos, hogy elvirult az ábrándos leánykor a sziv valót cserél ábrándjaiért, de hátha megbánja, hátha vissza siratná majd fényes álmokat, színes ábrándokat azokat a melyek magokba véve mind semmik voltak, hanem azért kedvesebb táplálékai a szenvedések szitáján átszflrt keserű leve ? Szegény Gyöngyike a különféle érzések gondolatok közt hányattatott szive lelke hajladozik, mint szellőben a virágszál. És mélabús ajka csak akkor nyílik mosolyra, mondhatlan bájjal, mint mikor ifju rózsatőn a virág fakad — mikor a Vera szolgáló biztató dala hangzik be hozzá , a ki odakin a tornáczon súrolva a késeket egész szolgálói buzgalommal zengedezi: „Kukoricza édes málé Majd menyasszony leszek már én. Ma menyasszony, holnap assszony, Esztendőre komámasszony." sen Sabbeli követelését már napok óta erőshangsúlyozza, hogy mikor a kisasszonykám felöltözik abba a gyönyörűséges ruhába a mit az a Malter szabó készített, hát aztán neki megmutassák. Mert bizony még talán boldog sem lesz az, ha ő meg nem nézi a menyasszonyi ruhájában. Ne félj jó Vera majd ha jó kisasszonykád oda áll, az Isten és emberek eleibe, hogy elmondja a szavakat melyek ha igazak , áldásnak, ha hamisan, átoknak forrásai, — ne félj, majd meg láthatod akkor. Jaj de ez Verának nem elég; mit ér neki akkor meglátni, mikor már az egész pusztai cselédség laikus szeme is portyázott az ép ruhán, ő itt a szobában akarja körülnézni, hátha valami igazítani való is lesz rajta? De hogy eresztené ő ki a kisasszonykámat a világ eleibe valami hibás öltözéssel. Hol van az aggódó szolgáló ? meg fogod látni csak a kések tiszták legyenek mindenek felett. „No hát azért mondom !” És zeng a nóta. „Ma menyasszony, holnap asszony, Esztendőre komámasszony". . . Ebédelni persze, hogy senki sem de hát miként is tudna ? Még annyi tud, sok elvégezni való van, pedig mindjárt itt a négy óra. Oh és azért mégis milyen lassan telnek a perczek, mintha bukóba tették volna a napot, oly lassan halad az ég stukatorján keresztül. Ez utóbbi gondolat valószínűleg a vőlegény agyában lépett előtérbe, aki reményteljes szívvel sokat jelentő* mosolyai dúdolgatja magában .Szivárványos az ég alja, jól lesz már a fejem alja.* Hej vége a szép legénységnek, Ő reá nézve nem olyan bizonytalanul ijesztő a jövő. Nekünk férfiaknak sokkal vastagabb bőrünk van, sors és más egyebeknek csapásait inkább elviselhetjük, — csak akkor szenvedünk, ha e hűtlenség gombostűivel szurkálják csendes othonunkat De hát ezen is százszor anyi módunk van segíteni, mint a szegény nőknek. Ugyanazért örülhettek boldog vőlegények. Délután már kezdenek gyülekezni a szomszéd asszony, komám asszony, jó barátnék,