Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)

1886-05-23 / 41. szám

ESZTERGOM vill. ÉVFOLYAM 41. SZÁM. VASÁRNAP, 1886. MÁ­JUS. 23 MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉSJCSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉS[ ÁR : egesz évre fél évre negyedévre . Egy szám ára 7 kr. 6 frt - kr. 3 frt - kr. 1 frt 50 kr. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap s­.elle.ill. rész­ét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI­ TÉR 331­ SZÁM, lová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : I szótól 100 100-200-ig B«óig — írt 75 kr. . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. M A G A N - HIRI) BT E$E K megállapodás lángosabban szerint jegji közöltetnek. NYILTTER sora zO kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. TÖBB VILÁGOSSÁGOT. Esztergom, máj. 21. A haldokló halhatatlan Gröthe utolsó javait választjuk alapgondolatul. Mehr­icht ! Több világosságot kívánunk. Minden b­eértés kikerülése végett azonban ezt jelszót egyes egyedül a város világi­sára foglaljuk le. Mert annyi bizonyos, hogy Esztergom világítása, tereink, termeink, kávéhá­ink, vendéglőink s egyáltalán modern rmnaink világítás tekintet­­ben rénge­g sok kivánni­ valót hagynak föl. Évek óta megindult már egy magán illalkozó társaság mozgalma, hogy a i­ost gázzal világitsuk. A tárgyalások inden vonalon megeredtek s a leg­igyobb akadályok legalább az argu­entumok által át volnának némileg dal­va. A haladás legcsekélyebb vívmányának örülni tudunk, ha az városunk javára clgál. A gázvilágítás behozatalát azonban nem kvözöljük valami nagy ért a gáz uralmának órái lelkesedéssel, már meg dnnak számlálva. A világítás első elemei : az olaj, ggyu, s a stearin után rengeteg di­a­ajlal terjedt el a petroleum. Ezt le­őzte a gáz. És a gázt leverte a vil­mos fény. A milyen különbség van a troleum fénye s a gáz világító ereje it, olyan szembeszökően nagy a kü­nbség a villamos fény s a gáz lángja kött. A villamos világítást kezdik tehát meghonosítani mindenütt, a­hol a gáz eddigelé nem csinálhatott átmenetet. Intenzívebb, modernebb s aránylag­­ olcsóbb világítást biztosít a gáznál s ha­­ a szervezés költségei kezdetben nagy áldo­zatokat is igényelnek, az eredmény annál kedvezőbb. A gáz meghonosításával tehát nem érnénk el egyebet, mint egy nemsokára teljesen lejárt világító tényező ideig­lenes használatát. Mert annyi bizonyos, hogy a villamos világítás egyszerűsítése és jutányosítása a napirendről nemso­kára előnyösen le fog válni. Nem lehetünk tehát hívei a gázvi­lágítás behozatalának. A villamos vilá­gítás eszméjének kivitelét sem óhajtjuk azonban elsietve. Igyekezzünk a mostani kőolajos vi­lágítást némileg javítani s várakozzunk még néhány évig, mikor vill­am­világítás bevezetése már a fölséges olcsóbb is, meg czélszerűbb is lesz. Addig ne fosszuk ki a közönséget átmeneti értékű világítási rendszerrel, a lejárt gázvilá­gítás behozatalával, és határozással szerzett be egy drága gőz fecskendőt s azt a legnépszerűbb fő­herczeg nevével ékesítette föl. Az irigy­ség mindjárt kikovácsolta különféle okos­kodásait és megjegyzéseit. Sok lele­ménnyel, de semmi igazsággal. Vannak néhányan, a­kik azt híresz­telik, hogy a gőzfecskendőre épen víz­viszonyainknál fogva szükség nincsen. A jeles eszű urak úgy érvelnek, hogy gőzfecskendőt csak ott lehet meghono­sítani, a­hol vízvezeték van. A közönség nagy része azonban meggyőződött már ar­ról hogy a gőzfecskendő egyáltalán megáll­ja a helyét ott, a­hol gyorsan felhasznál­ható vízkészlet van. És a Duna vala­mint a közkutak elég gyorsan felhasz­nálható készletet biztosítanak. A rosszakaratú okoskodásokra tehát nem szabad hallgatnunk. A gőzfecs­kendő már meg van s most azon kellene iparkodnunk, hogy az teljesen a kö­zönség rendelkezésére álljon. A közönség nagylelkűen adakozik s így már most is kikötheti a maga külön feltételeit. Nagyobb tűzeseteknél a gőzfecsken­dőnek üdvös hivatása lesz. Ebből csak igen kevés m­unkát óhajtunk. Sokkal többet szeretnénk a közegész­ség szempontjából. A gőzfecskendő — vízvezeték híján — kitűnő szolgálato­kat teljesíthetne a város rendszeres öntözése által s ezt a köz­hajtást nem is mulasztom el a városi tűzoltó-egye­sület figyelmébe ajánlani. Egy hozzájáruló. A GŐZFECSKENDŐ. Esztergom, május 22. Tisztelt Szerkesztő úr ! Magam is azok közé tartozom, akik a haladás minden vívmányát tiszteletben részesítik, s a­kik módjukhoz képest mindent elkövetnek, hogy ezek a vív­mányok nálunk is meghonosuljanak. A derék városi tűzoltó-egyesület hatai­zf,Esztergoni és Vidéki" tárcája. Csillag vezérli sorsunkat, s­oh !­a csillagunk fönn tündököl. — Való fiam! de a nagy távol Elrejti azt szemünk elől. — Te pásztor vagy, — most kék az ég — Mondják, értesz rejtelmihez — Minő csillag rohan amott . Szalad, rohan, aztán elvesz. — Az szép menyasszony csillaga, Kit oltárhoz hurczoltanak. — Amott a fényes, nagy csillaga keringve hull a föld felé ? — Hatalmas nép királyáé, Zsarnok volt 8, azért lakott. — Keletre tőlünk is rohan, Kicsinytestű és fénye nincs ! Az egy zsugori csillaga, Oly fösvény volt, hogy éhen halt. — Tehát mind hullócsillagok? — Igen. Csak hullócsillagok. Fiam! ugy élj, hogy csillagod . Ne légyen sem kicsiny, se' nagy. Akkor a földön boldog vagy És lelked égbe juttatod. GRÓF PÁLFFY HELÉN. (A „Fényben és árnyban" czimű uj vers­­kötet gyöngyei.) „Ha meghalunk, Elporladunk A hideg, néma sírban; De a dalokban, miket rólad irtam, Boldog szerelmes párok . Ikán Ezerszer is feltámadunk." II. A hitvesi szerelem gyöngyei melett megteremnek az apai szeretet gyön­gyei is. Rudnyánszky költészetében. Milyen megható bensőséget találunk például a következő költeményben: ENDRE FIAMNAK. Te arany virág, te mennyei harmat! Míg te csicsergsz, apád bánata hallgat. Ha karom ringat, ha némán nézlek, Érzem örülve: van czélja a létnek! Szemed, gagyogásod, gyűszű­ czipőcskéd. Nekem ég követte, földi dicsőség. A­hogy itt játszol, rajtad merengek: Meddig marad ilyen napfényes a regged? Oh, mire jutsz majd,mi vár a világban ? Küzdeni fogsz-e hiven s megállani bátran ? Isten kegye néked áldást sokat oszthat: Boldogabb nem lessz, mint ime most vagy! Fölötted a szép kor jaj he siet! Ma még a teljes üdvösség a tied: Legközelebb vagy az anya szivéhez, S legközelebb vagy az éghez. A­ki ilyen költeményeket tud írni, an­nak boldognak is kellett lennie. Mert min­dent át lehet érezni és képzelni csak a­­ boldogságot nem. Ahoz legalább is olyan­­ feleség is olyan »mennyei harmat« kell, a­milyenekkel a sors a mi költőnket meg­áldotta. Rudnyánszky Gyula költészete nemcsak az élet folyásában, de a visszaemlékezé­sek könyvében is meg tudja keresni azt, a­mi neki minden csapása és keserűsége közt is gyönyört és boldogságot nyúj­tott. Ilyen visszaemlékezése például a NOVEMBER TIZEDIKE­(Esküvőm évfordulója.) Egy éve ... rózsaszín fátyol takarta Szivem szerelmét, lelkem álmait. A teljesülés első mámorában A múló földet messze tűnni láttam, Vágyam kibontá fényes szárnyait S az üdvnek örök országába vitt. Ott éltem, önfeledt gyönyörben égve, Csodás ábrándok bibor jellegén. A perczeket számon nem kérte senki S halom, mely a varázst hevülve zengi, VISSZHANG. ( A mult Fővárosi Levélre.­­ Ad nótám : Nyaraló város. / Igen tisztelt uram ! Ön a múltkor irt fővárosi levélben igen szépen kifejezi azon óhajtást, hogy Esztergom városát elő kellene készíteni a fővárosi nyaralók számára, a­kik az idén is Tatáig kezdenek terjeszkedni, és az egész vidéket lefoglalták. Az idea nekem is tetszik, mert ha megvalósulna, akkor városunk anyagi és szellemi tekintetekben nagybecsű jövedelmi forrásokhoz és előnyökhöz jutna. Jól van ám, de vajjon melyik esz­tergomi egyesület lenne illetékes szép terv kivitelére , már­mint a remek a vidéket hozzá­férhetővé tenni s a fő­városiak nyaraló igényeit kielégíteni ? Nézetem szerint egyik se a sok közül, hanem a propeller-társulatnak kellene odahatni, hogy a fővárosi nyaralók számára alkalmas lakokat kínáljon, őket kellő comfortról biztosítsa. A pro­s­peller társulatban van annyi önzetlen gondolkodás­mód, de másrészt meg rá is ér, hogy a szép tervvel behatóan foglalkozzék s működését szép vidékünk értékesítésére is kiterjessze. Az úgyne­vezett sétatérszépítő egyesület szerény hatáskörét kitágíthatná, a vidék remek pontjaihoz jó utat csinálhatn­a, a for­rásokat gondozná s a nyaralók számára lakásjegyzéket bocsátana ki. Egy kis propaganda mellett ilyen módon Esztergom városa egy két év Mint titkos égi hang éj idején Lengett a légben s elszállt könnyedén. S az éj eloszlott. Itt a nap. Lejöttem, Oh, gyermekem! oh hü nőm, angyalom! Kibontakozva a regék ködébül, lmi, a boldogság kis tanyája épül. Az álmokat mind nektek áldozom. S az égbe többé nem kívánkozom. Van tehát végre egy magyar költő, a­ki legremekebb költeményeihez a lelkese­dést családi tűzhelyénél találja meg. Sok poétát elnémított már az első utód első siránkozása, de Rudnyánszky Gyula minden küzdelme és napszáma mellett is jutalmat és boldogságot keres és talál a maga kis fészkében. Máskép alig is tudna a boldogságról ilyen akkordokat: BOLDOGSÁG. Egy örömem van a világon: Az én egyetlen Zsófikám! Míg élek én csak azt kívánom, Hogy ő szeressen igazán. — Üdvöm, költészetem, szerencsém örök csudaforrása ő: Sivár küzdelmek végtelenjén Egy csöndes, áldott kikötő. Nagy csatatér a föld. Az ember Egymással mindig harczban áll­ó győzelmet a hős hasztalan nyer!

Next