Esztergom és Vidéke, 1889 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1889-01-03 / 1. szám

munkálatok gyorsan és szépen fognak haladni. &?4­ergom szebb jövőjének és gyer­mekei jó sorsának nyújt az újesztendei ajándékot, a­ ki ít vasút létesítéséhez áldozatkészségével is hozzájárni. Sülyedő társadalom.­­ Esz­tergom, jan. 2. Ezzel­­ a czimmel érdekes röpirat j­e­lent m­eg Budapesten. Csupa olyan kérdésekkel foglalkozik, a­melyek min­denkit érdekelnek. Az érdekes röpirat szerzője Bronnus-nak írja magát, s eszme­menete a­ következő : A magyar közélet terén­­ az utóbbi időben sajátos tünetek észlelhetők. Az­­ egész magyar közéletből hiányzik a ma­gasabb törekvés, mintha kiveszett volna belőle a korszerű haladás vágya, a ma­gasabb törekvésekkel szemben való er­kölcsi lendület. Évtizedek óta nem tör­tént a magyar nemzet életében olyan esemény, a­mely kifáraszthatta volna, erejét, meglankaszthatta és manapság mégis olyan volna erélyet, tehetetlenség észlelhető minden irányban, hogy a vizsgálódó elme okvetlenül a tünetek után kutat, s meg is találja azokat. A minden téren, minden társ­ id­ i­mi kasztnál található czinizmus nem szü­letett magától, ennek a csúnya beteg­ségnek a Csirája ott van a magyar k­özélet legfelsőbb fórumán , a parla­mentben. Minden politikai animasitás nélkül, menten minden politikai pártállástól, teljes tárgyilagossággal tekintve a par­lament működését, az ugyancsak szá­nalmas képet nyújt, nincsen meg benne semmiféle ma­gasabb, nemesebb aspirá­czió, sőt a frázis értékére sülledt a parlamentben minden, a­mi a hétköz­napi dolgok, s tárgyalás alatt lévő javaslatok mathematikai bírálatán kívül esik. A vitákat csak a személyeskedések élénkítik néha, de különben azok szer­fölött unalmasak. A parlamentben soha­sem hangzik fel valamely magasabb eszme, a­mely lelkesedésre ragadhatná a nemzetet. De ha tenne is valaki üdvös kezdeményezést, elfojtja a szigorú pártfegyelem, s a hatalomra való rideg féltékenység. Teljesen illuzóriussá vált az elvi kapac­itáczió, mert az a pár­toknak egymással szemben­­ való félté­kenységénél fogva, még a legapróléko­sabb formaságokra is lehetetlen. A kor­mány roppant ereje s a hatalom pol­czán való nagy szilárdsága mellett az ellenzéki pártok összes szereplése meddő akadékoskodássá válik, s így az ellen­zék nem is opponál csak a látszatért,­­s­mi odavezet, hogy a parlamentből kivész a parlamentális lendület és élénk­ség. Másfelől a kormány hosszú állan­dósága mellett a hosszú időn át felsza­porodott elégületlen elemek, minthogy politikai irányváltozás soha ki nem en­gesz el­ őket, már kitörést keresnek. Ez teremtette meg az antiszemitizmus vulkanikus kitörését, ez teremti a nemzetiségek harczias bomlasztja meg a társas túlkapásait, ez élet terén a különben egymáshoz tartozó elemek együttes munkálkodását. Az egyetlen eszme, melyet a parlament a nemzet körébe kidobott, az antiszemitizmus volt; erre a konczra azután ráesett a­ tömeg. A parlamentben is megosztozott rajta szépen kormánypárt és ellenzék egyarán­t. A parlamentnek voltak jelszavai is : a liberalizmus meg más és a de­mokratizmus. Heteken, hónapokon át azon vitatkoztak, hogy ki a liberálisabb, ki a demokratikusabb, és e mellett el­foglaltak olyan álláspontokat, teremtet­tek olyan jelenségeket,, a­­mik a leg­határozottabb ellentétben vannak a han­goztatott magasztos ideákkal. A kath. klérus befolyásáról elmon­dottakat kath. szempontból aláírnunk, de a­mit a piot. nem lehet klérusról olvasunk, az igen találó. A magyaror­szági református egyház a legutóbbi időben kétségtelen jelét adja annak, hogy hierarchikus vágyai vannak, s egyben-másban alig ismer hat­árt. Val­lási türelmetlenségével s il­liberális működésével megtagadja múltját. A protestáns egyház is arra törekszik, hogy felekezeties irodalmat teremtsen és ezenkívül c­entralizálja az egyházi jólétet, a­mi egyrészről tönkretenné az­­ autonómiát, másrészről a hierarchia ki­terjesztésére vezetne. A parlament czinizmusa irányban nem nyilvánul olyan semmiféle eklatáns módon, mint a közerkölcsök felfogásá­ban. A legutóbbi időben olyan dolgok történtek a­ parlamentben, a­melyek ál­talános felháborodást keltettek, s al­kalmasak annak a nézetnek a megszi­lárdítsá­ra, hogy a törvényeket nem szükséges okvetlenül megtartani. Ezek a példák a közerkölcsök elfajulására vezetnek, a­minek szomorú példáit lát­juk is már a magyar közélet terén. Mind e bajokkal szemben a közélet,­­másik nagy orgánuma, a sajtó, tehetet­len, mert a mai informatív zsurnalisz­tikai rendszer mellett nem képes or­szágos áramlatok leküzdésére, de sőt ezekkel szemben nem is harczolhat. Az országos áramlatok, a­miket a parlament teremtett, átjárták az egész s azokat hírlapi czikkekkel társadalmat paralizálni nem lehet. De még manapság a zsur­nalisztika, üzlet, s a lapok fenmaradá­sának­ kérdése is nagy szerepet játszik. A sajtónak számolnia kell a közönség ízlésével, felfogásával és érzületével, mert, különben a közönség elfordul tőle. A magyar sajtó önzetlen, becsületes, és hogy a mostani bajokon még­sem segíthet, az nem rajta, múlik. a Csak a meghamisított közfelfogásnak, magyar nép eredeti karakteréhez képest való megváltoztatása segíthet a bajokon. Erre kell törekednie min­denkinek, a­ki a magyar közéletben most tapasztalható általános­­ helyett az egészséges fejlődést visszaesés óhajtja.­­Egyelőre csak a becsületes eszmék és tisztult nézetek terjesztése lehet erre hathatós eszköz. lgem tollette, az a temérdek sok gyöngy és drágakő egész­­tünd­ér világgá varázsolták a helyiséget. Csipkékkel megrakott selyem és bársony-uszályos hölgyek, mint lebke tündér látszottak a sima padlózaton végig­suhanni, megterhelve virágokkal, szalagokkal. Bámulva, elfogultan tekintettek, a leány­ták maguk elé. Nem, ilyesmi Helénnek még legmerészebb álmait is messze túl­szárnyalta. Úgy tűnt fel neki,, mintha a paradicsom küszöbén állana. Egy perezre kábultan állott meg, szive nagyon dobogott. Valami sajátos nyomást érzett keblére ne­hezed­ni, mely nem engedte őt szabadon lélegzeni mindaddig, mig a bemutatás első nehézségein túl nem voltak. A többi azután már magától jött. A leánykák csakhamar finom urak által hittak magukat körülvéve, lsi-ki ügyességének teljes erejével törve magát keresztül az előtte állókon, hogy ékesszólásának minden tehetségével cseng­jen egy-két tánczot vagy fordulót tőlük. A fiatal tisztek közt az első, ki Helénhez közeledett, Hajnal hadnagy volt. Megütközve tekintett a csokorra, melyet Helén kezében tartott. — Bájos Helén nagysád — monda ele­gáns mozdulattal — kegyed oly zavartnak látszik. Reméltem, egész biztossággal re­méltem, hogy szerény virágaim majd ke­gyes fogadtatásra találnak kegyednél, és ma is megvetette azokat. — ígéíti sajnálom, nagyon hálás vagyok érte ... de fivérem ajándékát lettem volna kénytelen visszautasítani, és a papa — szólt akadozva, alig palástolhatván félénk za­varat. — Ah, értem már. Persze Arthur előny­ben van. Azután nem [kegyetlen állt a vá­lasz . . . Ez vigasztal — susogá Hajnal. Szabad-e kárpótlást remény lenem érte ? Helén megdöbbenve tekintett reá. — Én nem tudom . . . — Egy-két tán ezért esedezem, még mi­előtt egy szerencsésebb megelőzne. Szabad jegyére igényt tartanom, bájos nagysám? Az — örömest, de nem többre, mint kettőre. édes mama ezt nekem határozottan meghagyta. A hadnagy gúnyosan mosolygott. — Ugy a souper-walzer és a cotillon-ért esedezem. Pompás cotillon-figurákat állítot­t­­am össze. I és Azután . Saroltát is felkérte egy tánczra kifogástalan elegancziával meghajtva magát, távozott, hogy másoknak is helyet­­ adjon.­­— Tisztelt nagysám — szólal meg most­­ egy monoklis dandy, ismert alakja a sze­replő világnak — kegyed elragadólag néz­­ ki. Szabad kérnem egy kis szuper-csárdást ? — Igen, ezer örömmel. Ismét tisztul a tér. — Legkedvesebb nagysám —!- szól most egy harmadik előkelő orrhangon — egy óriási kéréssel járulok angyali színe elé. Nemde okvetlen fog boldogítani engemet egy négyes táncz vagy mazurkával ? Le­gyen szabad ezt nekem kérni. m Helén készséggel nyújtotta oda kis ke­zét . . . Egymást érték e jelenetek. " A testvérek csak ritkán érthették meg "az urak neveit, és még ritkábban tudták elolvasni a finom kártyalapokra írt sorokat, melyeket a tán­czosok kezeik közt hagytak. Komárom kapitulácziója. Komárom ugyan még sohase kapitu­lált, és ne is kapituláljon soha sán­czaival, csak az esztergom-füzitői vasút mielőbbi kivihetősége érdekében pró­bálja meg az és sohase fogja egyszer a kapitulácziót megbánni. Dr. Silberstein Adolf és érdektársa a komárommegyei közgyűléshez egy pót­inditványt adott­ be. Már erre megmó­dosult az állandó választmány kedvezőt­len határozata s mint olvasóinkat nyom­ban értesítettük külön bizottságot küld­tek ki a kérdés beható tanulmányozá­sára. Ez a bizottság bizonyára beható figyelemre fogja méltatni Dr. Silberstein Adolf legújabb vasúti dolgozatát, mely­nek veleje a következő: A kormány, mint tudva levő, nov. hó 29-én megtartotta a közigazgatási bejárást, és ezáltal eléggé tanúsította, hogy a tervet helyesli, úgymint Baross ő excellentiája nem egyszer ígérte más­kegyes hozzájárulását az építési tőke 10%-a erejéig. De nemcsak a közlekedési, de a had­ügyminisztérium is kiválóan pártolja e vonalat, melynek operat­ionál­is és ka­tonaelszállitási fontossága minden két­ségen kivül áll. A politikai bejárásnál Almás és Nesz — Egy érdekes autograph­gyüjtemény — kaczagott fel végre Helén. Mit használnak nekem a nevek, ha nem tudom, hogy ki­ket értsek alattuk ? Ha az urak is csak ugy ismernek engemet, mint én őket, ugy bajosan fogunk eligazodni. (Folyt. köv.) — Esztergom tájszépségeinek fel­fedezésére alakult Gróf Csáky Albin miniszter úr elnöklete alatt a Kárpát-Egyesület Budapesti­ Osztálya, mely ala­kuló közgyűlése alkalmából Esztergom­ból Burány Jánost és lapunk szerkesz­tőjét választmányi tagokká választotta. A nemes hivatású egyesületbe eddig a következők jelentkeztek nálunk rendes tagoknak : Burány János, Matina Lajos, Nagy Pál és Dr. Kőrösy László. Az évi tagsági díj három forint. Jelentke­zéseket még mindig örömmel közvetí­tünk. Esztergom természeti szépségeinek megismertetéséről van szó s így bízvást reméljük, hogy a tagok száma szapo­rodni fog. — Hangos napok. Szilveszter­ estéjén már késő délután megkezdték működé­süket az összes esztergomi czigány­zene­karok s privát bandák s gratuláltak kegyetlenül egész másnap reggelig. Az egyveleg khaósza sok helyütt igen komikus volt,hanem azért az összes meg­ is gratuláltak jó egészségnek örvendenek, mely nem csekély kívánságai lettek­ jegyzőkönyvbe igtatva. ( A füritd-esztergomi vasút építési től­kéje minden érdekeltségi kívánság tek­­intetbe vételével 2.000,000 frtra fog­rúgni. Ebből 200,000 frtot az üÚil fog magára venni, 500,000 frt az­ ér­­dekeltségtől kívántatik. A hátralevőí 1200-1.300,000 frtra elsőbbségi rész­vények fognak kiadatni, melyek meg­vétele iránt már elsőrendű magyar és külföldi pénzházak­tól vannak ajánlatok. Az érdekeltség ugyanannyi törzsrész­vényt kap, amennyiszer 100 frtot meg­szavazott vagy aláírt. A törzsrészvén­ye­sek és az elsőbbségi részvények vevői együtt alakítják, egyenlő jogokkal a füzitő esztergomi vasúti részvénytársa­ságot. Az alapszabályokat az állam vizsgálja és erősíti meg és mint nagy törzsrészvényes épúgy lesz képviselve az igazgatóságban, mint a megye és az egyéb érdekeltség. Ha tehát Komárom megyétől 50,000 frtot kérünk az állam és a többi össze­érdekel­tség nevében, ez az építési tőke 2­2%-át, vagy a törzsrészvények 6%-át teszi ki. Ennek pedig megfelel 12 kilométer vasút Físzitőtől Neszmél­ig. Miután az egész vonal csak 42,6 kilo­métert tesz ki, Esztergomra esik 70%, Komáromra 30%. De Eszt­ergom ér­dekeltsége 350,000 frtot, azaz a törzs­részvények 50%-át jegyzi, míg Ko­máromtól csak 6% telik ki. Ebből nagyon is világos, hogy Komárom me­gyét legkevésbbé sem terheljük a kellő arányban. Ez ötvenezer forintot a magyar jel­zálogbank kölcsönzi 50 évi törlesztésre 5­2% számítás mellett, úgy, hogy a megye csak évenkinti 2800 frttal járul voltaképen hozzá a vasút költségeihez. Az alap, melyből e 2800 frt évenkinti járulék fedeztetik, nem is lehet más, mint a közmunka-alap, mely a közutat építésére és f^jmj^t^sáBnkr.sz^lgg^^ A törvényes praxis a vasutakat, egyben a közu­takhoz sorolja. Világos, hogy a~% másfél órányi lata-almási megyei ut fenntartási költségei lényegesen elesnek, miután Almás-Fü­,i­ősi keresztül a köz­lekedés egy negyedóra­ alatt és a­ vasúton minden nap 6000 lesz meg méter­mázsa tehet fog vitetni. A vasút kezelését a magyar állam­vasutak veszik át és a részvény­társa­ságnak biztosítják a részvények minimá­lis kamatozását. Ami a­ füzitő-esztergomi vasút kama­tozását illeti, annak alapja a legszilár­dabb, miután a Drasche-féle tégla,- és k­őszén­bánya-tá­rsaság igazga­t­ósága kész­nek nyilatkozott évi termelését is 2 millióra fokozni és a vasút­társaság által vitetni. Ez 1y2 millióból eredő szállítási haszon legalább is 60,000 frt tiszta évi jövedelmet képvisel, ami már elegendő a részvénytőke elsőbbségeinek kamatoztatására. Hogy a kőszén mellett faragott kövek, mészkövek más épület­kövek, c­ement, tégla, fa, bor, szőlő gabonából legalább is 500,000 méter­mázsa fog vitetni, hogy továbbá­ felieg télen nagy személy­forgalom, nemkülön­ben pedig szapora katona szállítások lesznek, mint tudvalevő tények, s me­lyeknek eredményekép a törzsrészvények gyümölcsözése tisztán kiszámítható.­ De a megye haszna sokkal nagyobb lesz más réven, mintha a törzs­részvé­nyek 7%-ot osztanának is. E fohászon t. i. abból fog állani, hogy a drága kőszenek a szomszéd, tehát olcsó doroghi kőszén által fognak kiszorittatni.• Már Komárom megye körülbelül 200,000 métermázsa kőszenet fogyaszt, mellynek helyi ára 70 krtól 1 frt 20 krig vál­tozik métermázsánkint. A dorogh­i kő­szénnek ára a bányánál 32 kr., a viczinális vasúti vitelbér 10 kr., ugy hogy Tatán alig 50 kr és Komárom

Next