Esztergom és Vidéke, 1890 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1890-09-11 / 73. szám

& = ESZTERGOM XII ÉVFOLYAM. 73. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1890. SZEPTEMBER 11. ' " OT ~~ " ~ ~ ' y ,i ____ íi Városi s megyei érdekeink közlönye. ,j • y MrcajBUSHIK H'ETEMK INT KftTárSA • S­Z­E­R­ETSÜ­­TT­S­É­G ': HIRDETÉSEK. VASAÜFJAP ES CSU­T'Oft 10KON. PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT­I H­I­V­ATA­LOS 111 ií­­) KTBHICK Ij MAIJÁN • IHK­MfiTRNUJK KI.Ol1 T/.K.'ri'nSÍ ÁH • »­­np < Ntellfliiíi r«H/.Ár. lifrtlí lti>»Jfli»«iirnií bín­'l«ri*tJík, I s/.alól 100 nssáiig - frl .75 fcr.l j­­'egiíllajiinliÍH axett'ttt legju e^ém '. , 6 írt - kr. l/lAriÁl 17­7ATAI >' 100-200 ig . IírtJ0kr.il!­tttogoJnkbáji küziiJloh.ek. félévre S frt — kr KIADÜWVA JAl : SQQ-ftOO-lg . 8 frt $5 kr.; i ,— n^en­évie­. . : ; *. : ::!*... i tu m sztd­mnw­ v^ú­í#i. SZÁM. ««ay*««* »o kr. n NYim­ wi*O k,­. j_y *j_.JL... ata ^,J vrj_ Imvá ;i iitp l­iv.italoN 8 ÍI. iiingűii stmlfllései, a n­yilUérbo­issáut kft*­ _J . . _ il Ís tömények, aJ0li«elé»i­lléim-l­ én ren­hmabisok­ in­tézeun­ek. I Püspök szentelés. Esztergom, szept. 8. . Hétfőn, szeptember 8-án, mely napot a magyarok ősi néven Kisasszony-nap­jának neveznek, öröm ünnepet ült a két ősi király város : Székesfehérvár, a magyar királyok koronázó és temetkező városa és Esztergom, az Árpádházi ural­kodók szűk­városa. Ezen a napon szentelte fel ugyanis Simor János Magyarország bíboros her­czegprímása Steiner Fülöp, újonan ki­nevezett székesfehérvári püspököt. Bár az új püspök szívbeli óhajtása volt, hogy a bíboros őt Fehérvárott­ szentelje fel; bár a herczegprimás is szivesen tette volna ezt, tekintettel arra, hogy Fehérvár szülővárosa, de az út fáradalmai miatt ettől el kellett állania. Büszkén lobogott az esztergomi vár fokán a nemzeti zászló, hirdetve, hogy nagy esemény készül Esztergomban. Már előtte való nap szokatlan mozgás volt tapasztalható városunkban. Zalka János győri püspök, dr. Hornig Károly veszprémi püspök és a felszen­telendő érkezett meg; Nyirák Sándor etyeki esperes és Grózony Gryula zsám­béki plébános pedig vagy félezer hívüket vezették Esztergomba, hogy jelen le­hessenek püspök­ük felszentelésén. Kisasszony ünnepén reggeli 9 óra felé öt pompás fogat vitte a primási palotából a herczegpimást, a fölszente­lendő püspököt és a győri valamint a veszprémi püspököket a főszékesegyházba. Bár a herczegprimás ellensége a pa­rádéknak és mindenféle tüntetésnek,­ mégis — tekintve a végbemenendő szer­tartás fontosságát — négyes foga­ton vonult ki az első lovon és a bakon nyalka huszárokkal; őt körül­vették a többi kocsik, melyek közül feltűnést keltett az első, melyen a két püspök ment, Hornig báró magyaros és ízlésesen öltözött huszárjával. A hatalmas bazilika ivei alatt e közben már nagy néptömeg gyűlt össze; a fehérmegyeiek első sorban állván a prímás után, kíváncsian keresték uj püspöküket. A lélekemelő, de hosszu, szertartást melyben a kath. egyház jelentőségtel­jes symbolicával egész pompáját kifejti, a herczegprimás szokott üde ruganyos­sággal végezte. Segédkeztek neki a győri és veszprémi püspökök, mint con­conseeratorok; Michl Jakab, Károly János székesfehérvári kanonokok, a her­czegprimás és a püspökök udvari papjai, a székesegyház praebendatusai és néhány növendékpap. A herczegprimás az oltárnál a tró­nuson helyet foglalván, a szokásos kér­dést tette fel: vajjon van-e a véghez viendő cselekményhez apostoli engedély? Erre Csernoch dr. apátkanonok és primási iroda­igazgató felolvasta a pápai bullát, mely a pápa jóvá­hagyását tartalmazza. Ezután a fel­szentelendő a szokásos esküt tette le. Annak jeléül, hogy a püspök, mig má­sokat kormányoz, maga is az evangé­lium törvényeinek van alávetve, vál­laira tétetett az evangeliumos könyv a »Veni Creator Spiritus« hymnus ének­lése alatt a prímás a* püspökök kezeiket a fölszentelendő fejére tették a mi a lelki hatalom átadását jel­képezi és kezeit és fejét a szent kriz­mával megkenték. Ezután átadta az ujonan szentelt püspöknek méltósága jelvényeit : a pásztorbotot, a gyűrűt és az evange­liumos könyvet. Felajánláskor az ujo­nan szentelt püspök, két égő gyertyát, két kenyeret és két hordócska bort aján­lott fel a prímásnak. A mise végén feltették a püspök süvegét, mire első püspöki áldását adta. Különösen megható volt, midőn az uj püspök, két püspöktársától kisérve vé­gig ment a hatalmas templom óriási ivei alatt, mindenütt áldást osztogatva. Visszatérve háromszor üdvözölte a prí­mást az előirt üdvözlettel : Ad multos álmos ! Ezután a prímás és a két másik püspök a békecsókra fogadták őt. A mise befejeztetvén a fényes menet az orgona ünnepies hangjai mellett elhagyta a templomot. Számosan meghatva távoztak. Maga az ősz herczeprimás is éneklés közben többször kénytelen volt küzdeni ki­kilörő könnyeivel. A közönség között láttuk Székes­ Fehérvár küldötteit, Havranek polgár­mestert, Dr. Major Ferencz városi fő­orvost és Szelke Kristóf háztulajdonost. A egyházi ünnepséget, déli egy órakor fényes szeretet lakoma követte 50 személyre a primási palota remek nagy tem­é­ben. A prímás jobbján Steiner ült, mint a nap hőse, mellettük Zalka és Hornig báró püspökök, jelen voltak a főkáp­talan tagjai, különösen : Major nagyprépost, Palásthy és Knauz István czí­­­zetes püspökök, Sujánszky praelatus, Palotay veszprémi kanonok, Bogisich budavári prépost plébános, Steiner Már­ton az ünnepelt testvére, győri kano­nok, Tam­assi a szentszék bécsi nuncia­turájának aditoreja, Molnár komáromi apát-plébános, Bundaia a budapesti köz­ponti papnevelő lelkiigazgatója, Krup­lanicz kir. tanácsos Esztergom vár­megye alispánja, Villányi a helybeli benczés gymasium igazgatója, Dr. Csi­szárik János theologiai tanár Kassáról, Reinprecht a veszprémi püspökség jó­szágigazgatója, Mattyasovszky Lajos az esztergomi érsekség főszámvevője, Mé­száros dr. az érsekség jogi tanácsosa, Magos esztergomi és Holényi pozsonyi kir. járásbirók, Helcz esztergomi és Havranek fehérvári polgármesterek, Rapcsák érsek uradalmi főorvos vala­mint a fehérvári egyházmegye képvi­selői, Károly és Michl kanonokok, Ko­máromi püspöki titkár, Nyirák és Gró­zony plébánosok Ezekenkivül a herczeg­primás és a jelenlevő püspökök udvari papjai valamint számos egyházi és vi­lági notabilitás. A fényes installáló ebéd menüje ez volt : Consomme anx Monacos Capisantis á la Cardina] Fogas á la Tar tare Sanglier et des pieces de boeuf Filets des perdreaux á la Montmorenci Articliauts Lyonnnises aux petits pois Dindonneaux et faisans á la broehe ktaoiisWlinziia. Uton-tttfélfiB. (XIII. Róma romjai.) (A Palatínus.) Róma romjai bizonyítják, hogy az ősi, fényes márványváros még szabálytalanabb volt, mint a mostani. A hepehupás talaj­viszonyok valóban megnehezítették, sőt sok­szor meg is akadályozták a szabályos kifej­lődést. Már a forum romanum rövid leírásában kiemeltük, hogy a világváros leghíresebb épületei az aránylag kicsiny téren mind egymás nyakán állottak s egymás hatását rontották. Hasonlóképen járt a Palatin is, mely a Capitoliummal a forumot határolta. A Pa­latin Róma legősibb kulturfészke. Még a királyok uralkodása alatt is itt mutogatták Romulus szalmafödeles kunyhóját s az ősi várfalak omladékai még most is láthatók. A köztársaság virágkorában itt lakott Róma előkelősége. Cicero, Catilina, Hor­tensius, Clodius mind a Palatínuson laktak és dolgoztak egymás ellen. Maga Augustus császár is a Palatínuson született s annyira ragaszkodott hozzá, hogy T fényes palotákkal tette nevezetessé. A Palatínus déli oldalá­nak legimpozánsabb romjai jelzik Augusztus palotái nagyságát. Itt állott Apollo híres temploma s Róma egyik legnagyobb görög­latin könyvtára. Tiberius császár a Palatin északi sarkában emelt fényes palotát. A népvándorlás mozgalmas korában Odo*­aker és Theodorik még a Palatínuson lak­tak, de azután hanyatlásnak indultak a fé­nyes paloták, a nagyszerű kertek és szökő­kutak s a pompás följáratok. 1861 óta ássák a Palatínus romjait s napjainkban is folyik a munka. Most csak egyes uj részletek kerülnek napvilágra. Egé­szében már szemünk előtt állanak a Palatínus néhai fényének szomorú omladékai. A forum romanum is el van kerítve, de a nap bármely perczében minden turistának szabad bajárata van a térre. A Palatínus kerítéseinek csak egy bejárata van, a­hol állami egyenruhás közegek szedik el az egy lírányi belépti dijat s csak azután van jussunk az elzárt halom minden történeti becsű romjának megtekintésére. Az utakat kitűnően gondoztatja az állam. A régi kertek helyébe új ültetvényeket iparkodnak rakni, vannak már pálmák is a Palatin tetején, sőt régi szobrok fölhasz­nálásával szökőkutak is. A kőművesek foly­tonosan dolgoznak a merész ívű omladékok megerősítésén, az útszéli őrök gondosan figyelmeztetik a veszélyesebb szakadékokra s négy nyelvű táblák kalauzolnak a túl­zsúfolt omladékok labirinthusában. Az eltávolított törmelékek helyét falép­csőkkel töltötték ki s átalában gondoskodtak róla, hogy a turisták kényelmesen élvez­hessék Róma egyik legősibb halmának be­szédes régiségeit. Róma teli van képírókkal. A­hová még a madár is ritkán jár, ott láthatod a kép­í­rót a maga kis székével, a­mint napernyős­­ kalapja alatt egész áhítattal másol egy-egy­­ omladékot vagy tájképet. A palatínus is tele van művészekkel, a­kik hajnalban, al­konyban, verőfényben, viharban mindig kitartanak s zavartalan hangulattal tanul­mányozzák a festőibb pontokat. A Tiberius palota romjairól nagyszerű kilátás nyílik a Capitoliumra s a velabrumi völgyre. Forró szél mozgatja meg a sovány fákat s a sürübb cserjék közt találkozom Róma romjainak amerikai imádójával, az én futó ismerősömmel, a kis kanadaival, a­ki egy meglehetős festői öltözésű fiatal, de jóformán csúnya festőnővel társalgott. Köztük a lerázhatatlan cicerone, a­ki minden zsebében más palaczk hűsítővel volt föl­fegyverkezve. Az udvarias kanadai az angol művésznőnek egy kis gumi­pohárkából kí­nálta a a nektárt, a­mit az aquadolceval élő hölgy kitűnőnek talált. Gumi­pohárka nélkül nem lehet személyesen megismer­kedni Róma kitűnő vizével. A Palatínuson lépten-nyomon hideg víz buzog s a könnyen összegöngyölíthető­ pohárka nélkülözhetetlen, mert a romok közt nem árulkodnak hűsitő italokkal. A miss a velabrumi kilátásból dolgozott föl egy részletet azzal a conventionális ügyes­séggel, a­mi az ilyen világutazó művésznők technikáját s azzal a gondolathián­nyal, mely egyúttal művészeteket jellemezni szokta. A kis kanadai ott maradt a maga cice­ronéjával és művésznőjével s szorgalmasan ittak egy pohárból mind a hárman a ke­mény omladékok közt helyet foglalva. A Palatínus omladékai közt legérdekesebb egy ősi római magánlak, mely horganynyal van betetőzve, hogy az időjárás viszontag­ságaitól védve maradjon. Itt lakott Tibe­rius császár atyja és anyja Livia, ki feljé­től elvált, hogy Augustus császár nej lehessen, kinek halála után a palatinusi csöndes házban vonta meg magát. Ennek a római magánlaknak tehát nagy története van. De nem ez teszi egyedül híressé. A görög-római művészet néhány bámulatos szépségű emlékei azok, melyek a Palatínus ezt a nevezetességét feledhetetlenné avatják. Az ősi római magánház négyszögletes kis udvaráról három épen nem nagy terjedelmű szoba nyilik, melynek alapzata mozaikkal s melynek falai freszkókkal vannak díszítve. Ez időtájt készülhettek Pompeji legszebb freszkói is , így mielőtt Nápoly­on keresz­tül belemennénk az ó­kori görög-római képírás legtanulságosabb aranybányájába Pompejibe, itt ismerkedünk meg az első ó­kori freszkó-festményekkel. A középső szobában a freszkók festett ablakokból in­dulnak ki. Szép kilátásunk van a szabad természetbe, a­hol mythologiai jelenetek játszódnak. Itt Jo, amint Argus őrzi, ott Mercur, amint megszabadítására siet. A be­járattal szemközt való falon a szép G­alathea és Polyphemus. Az Jo és Merkur képével átellenben levő falban még most is látha­tók a vaskos erős ólomcsövek a vizvezetésre. Az ólomcsövek kifejtett részein most is rajta vannak a régi­ bélyegek, a megrendelő csá­szár nevével. Átalában a régi rómaiak nem­csak öntvényeiket, de tégláikat is bélye­gekkel látták el s igy az archaeologia kön­­nyen eligazodhatik az omladékok régiségé­nek meghatározásánál, mert a bélyegek elég világosan kijelentik a származás korát. A régi római téglabélyegekről egész gyűj­temények vannak a római muzeumokban s több szaktudós egyébbel sem foglalkozott, e

Next