Esztergom és Vidéke, 1890 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1890-10-09 / 81. szám

I ESZTER­GOM -XII. ÉVFOLYAM. 81. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1890. OKTOBER 9. 1r ESZTERGOM és VIDÉKE L_ ____ Városi s megyei érdekeink közlönye. „ •„•.. . tuin:­5.i­.iji:MIK l np­ENK­INT KfcTfeft* • S­Z­E­RKESZTŐS­ÉG: ~T HIRDETÉSEK. VASÁRNAP^S_CSÜTÖRNÖKON. FFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT ; HIVATALOS INI­­DETIÍIS'IOK MA<UN­ IN­KDETIÍIHKIÍ li'.I.Ol­'l'/.li'/rií'.SI Á 11 i ít«s« » laf. NxnlUmi réBíiflfc illető köy­.l«ui«ny»l­ ItiiMnixIflk. 1 SKÓI­ÓI 100 H/,% — frt 75 kr.:-|i megju­stpoilja Hiriut legju­i . eK^*éviH . , ... (5 fii­­ k«. i­t/l­A­n­S"IIZ­ZA­T­A­I .• 1 100-200ig ." I fit r,o kr.iji t4iij-»BaM,aii k»­,»li«tnek. félévre 3 fit - kr. 1 KIADÓHIVATAL:­­ • ISIOO-SíOO-ig % frt sn lu J­­ ,— ; ii»gT<hlévi« I fit no ki. SZ&CHISN­YI-'TÉIR (Í3L SZÁM, Wlwp 80 kr. •: | NYNI.TTKIl sora »O'kr. _J ^U.y ^APU* 1' 8 ^ * tr' il hová a lay Umv­iiiiltiH s a magán hit «hitoad­, ÍI n­yil Uéilie »y.aut lui«­­ A kaszárnya Ugye, Esztergom, okt. 8. A mi haladásunk és fejlődésünk­­ gyümölcsei nem érnek meg egy esz­tendő alatt. Hosszu évek kellenek hozzá, míg a virágokból (többnyire szóvirá­gokból) végre gyümölcsök lesznek ; de még a gyümölcs m­egérésére is soká kell várnunk, mert a mi éghajlatunk lassan termelő. Így vagyunk a kaszárnyával is. Ki­kerülhetetlen, elodázhatlan egy kérdés. A­kit csak egy kissé érdekel Esztergom sorsa, az a kaszárnyát — drága thémának lássék is — akármilyen okvetlenül bele­foglalja tevékenységünk keretébe. Az egész város óhajtja, hogy meg­maradjon katonaságunk s hogy a szét­szórt és tűrhetetlen kaszárnyai helyi­ségek helyett egy olyan telepet épít­sünk, mely tökéletesen megfeleljen a katonai igényeknek s mely másrészt a várost is diszitse. Sok körülményt kell egy modern kaszárnyának kielégítenie, éppen azért sok kritikusa és fóruma van a kész terveknek. Esztendők kellettek hozzá, míg az illetékes fórumok sorra hozzá­járultak észrevételeikkel végre megérte a szakkörök s míg a terv helyeslését­­ és elismerését. A kaszárnya építés azonban min­denekelőtt rengeteg kisajátítást követel. Igen valószínű, hogy az épület útjába eső házak és telkek tulajdonosaival a méltányosság nyelvén tárgyalva, meg fog egyezni a város olyan formán, hogy senkinek vesztesége ne legyen s a vá­ros se vallja kárát. De ne keressenek a tisztelt­­ tulajdonosok üzleti hasznot a városon s ne iparkodjanak házaikat és telkeiket a kényszerhelyzetben túl­zott árakon rádiktál­ni a városra. Elvégre is a kaszárnya közügy s a közügyekért minden derék esztergomi polgárnak némi áldozatot is kell hozni. Nem kiván a város polgáraitól anyagi károsodást, csak azt, hogy mondjanak le minden haszonlesésről s adják át egy­házaikat és telkeiket, hogy min­den üzleti nyereségről lemondjanak. Remélhető, hogy a város valamennyi tulajdonossal szépen és méltányosan meg fog egyezni. Valamennyi tulajdo­nos meg fogja érteni, hogy a kaszárnya középület, melynek tulajdonosa a jelen és a jövő Esztergom s igy a ki csak egy kissé szivén viseli városunk szebb sorsát, az kész is lesz némi áldozatokra. Nem károsodást, nem veszteséget óhajt a város, hanem egy kis önzetlenséget s némi méltányosságot polgáraitól. _ • 1 || || Itímén­yek, (jlíiii'/,ul.tíHÍ [tóii'/.i'k ÍH rotilai­alások intézen­dők. | ják, főfigyelmét ismét kevésbé fordítja a kimutatandó fölösleg emelésére, mint inkább a budget végleges megtisztítá­sára a kétségbe vonható tételektől s különösen arra, hogy a bevételi rovat­ból teljesen kiirtsa az államjószágok eladásából eredő bevételt. A­mi a magyar államháztartás be­vételi rovatában registrálva van, az pénzügyminiszterünk akarata szerint ne csupán a bevétel ismertető jelét viselje, hanem a valóságos jövedelmét is, a­mit az eladott vagyonalkatrészek árá­ból bevételekről csakugyan nem lehet vita nélkül állítani. Ezek szerint tehát a legszivélyeseb­ben üdvözöljük a rég sóvárgott kedves vendéget, kit Wekerle hozott s oly no­bilisan bevezetett. Találjon a fölösleg állandó tanyát nálunk s tegye magát mihamarabb otthonossá. Nőj­jön s vi­ruljon a magyar állam üdvére, de ne vigyen bennünket kísértetbe, hogy le­mondjunk a takarékosságról, mely a szebb kort hirdető izmos kis csecsemő jövetelét lehetővé tette. A legszebb költségvetés. Budapest, okt. 8. vagy Midőn Wekerle pénzügyminiszter ta­oly költségvetést terjesztett be, mely körülbelül félmillió forint defic­it­tel záródott, akkor azt mondtuk, hogy e defic­it nem defic­it, hanem csak jel, mely által Wekerle azon biztos remé­nyének akart kifejezést adni, hogy Ma­gyarország államháztartásában helyre lesz állítva az egyensúly. Ehhez képest azt mondjuk az idén is, mikor a magyar pénzügyminiszter a jövő évre oly budget-t terjeszt az or­szággyűlés elé, m­ely 4040 frt felesleg­gel záródik, hogy ez a felesleg nem felesleg, hanem jel, a­mely által a genialis pénzügyminiszter csak kifeje­zést akart adni azon immár erős meg­győződésének, hogy Magyarország állam­háztartásában a már elért egyesuly ál­landó, csak előre nem látható s el­hárithatlan katastrophale által "megin­gatható. Mi sem lett volna könnyebb, mint egy igen jelentékeny fölösleget praeli­minálni. E­­végből nem kellett volna a pénzügyminiszternek egyebet tenni, mint az államjószágok eladásából be­folyó vételár fejében­ ugyanakkora ös­­szeget beállítani, mint az utolsó elő­irányzatban, vagy támaszkodva az 1889. évi zárszámadások fényes eredményeire, az idei kedvezőbb aratásra a folyó szá­madási év III. negyedében a bevételek kedvező befolyására, a bevételeket ma­gasabban taksálni : az eredmény aligha desavolálta volna feltevéseit és a kritika semmiesetre sem jellemezhette volna azokat jogosulatlanoknak. Csakhogy nagyszabású s oly szeren­csésen vitt pénzügyi politikájában nem vezetteti magát a pénzügyminiszter fis­kális, vagy ephemer parlamenti dicső­ségre számított tekintetek által. A reális, a véletlenség ellen emberi le­hetőség szerint biztosított állapotot, ab­solute defic­itmentes, minden részében megtámadhatlan államháztartást akar elérni. Látni fogjuk, hogy Dr. Wekerle, ha beterjesztett költségvetését — mint biz­ton várhatjuk — a tények sanctionál­ Szőlészeti kiállítás. Gyöngyös, okt. 8. Hevesmegye Gazdasági egyesülete I. évi okt. 18-án Gyöngyösön az egyesü­let székhelyén szőlészeti kiállítást ren­dez, mint azt az Eszt. és Vid, legkö­zelebb jelentette olvasóinak. Sokan a­zt kérdezik: mit akar és mit czéloz az egyesület ezen kiállítás­sal ? Ezen kérdésre szolgálunk felvilá­gosítással. Az Egyesület czélja általá­ban az, hogy létével, működésével a sziszterpéslib^írottja.l Uton-atfélen. (XXI. Paloták. Villák. Magángyűjtemények.) (Quirins 1.) A renaissanse-stil már nemcsak templo­mokat, de remek palotákat s középületeket is teremtett. Olaszország nevezetesebb vá­rosai szebbnél szebb világi épületekkel gaz­dagodtak, melyek a renaissance csodálatos és változatos szépségeit alig győzték ki­meríteni. Róma hódító erejét a renaissance kelet­kezésekor is csatába küldte s Firenze és a többi olasz város korszakalkotó művészeit­­ egymásután lekenyerezte. Rómában talál­kozott minden valamire való olasz művész. Rómának hódolt s Róma hódolt neki. A pápák nemcsak Maecenások voltak, de a lángeszű művészeket barátságukkal tün­tették ki s ez a csodálatos korszak, a re­naissance, páratlanul is áll a világ mű­történelmében. Előkelő római családok szívesen követték és utánozták a fejedelmi áldozatkészséggel pártoló pápákat. Egymás után keletkeztek a szebbnél szebb paloták, melyekben a finom ízlés nem tetőződött be az épület befejezésével, hanem folyton munkált csa­ládi múzeumok gyarapításában. Sok ilyen múzeum van Rómában. Leg­többje nyitva áll a világ számára s majd­nem valamennyiben van valami világhírű museum, a­mi a kisebb-nagyobb gyűjtemé­nyeket tanulságossá teszi. A nagyobb paloták közül való a Quirinal, mely 1870 óta már nem pápai palota többé, hanem királyi. Napoleon 1811-ben először vette el a pápák nyári palotáját, de a világbéke helyreállításával VII. Pius ismét vissza ment lakni a Quirinába s azt Over­beckkel, a kor egyik legkitűnőbb német képíró művészével diszittette. A Quirinalt XIII. Gergely pápa kezdte építeni 1572-ben, mert a Vatikán a forró nyári időszakban nem egészen egészséges s a maláriát meglehetősen terjeszti. A nyári időszakot 1584-től a pápák majd háromszáz éven keresztül rendesen a Qui­rinalban töltötték. Itt történtek egyébként a híres pápavá­lasztások is egész 1846-ig. A konklávák szigorúsága nemcsak a kapuk befalazására, de az ablakok és ajtók részben való el­torlaszolására is kiterjedt, hogy a bíboroso­kat senki se közelíthesse meg s hog­­y mind­annyian befolyások nélkül gyakorolhassák pápaválasztó tisztöket. IX. Piust még a Quirinalban választották. A Quirinal most az olasz király palotája s olasz katonák tartják megszállva. Előtte áll Róma egyik legérdekesebb antik szoborcsoportozata, a két lóidomitó fehér márványból. A classicus szoborcso­portozatot Constantin thermáinál találták. Ugy az athleták, mint a lovak mesteri vésére vallanak s a műtörténet megegyezik abban, hogy a nagyszerű szobrok Lysippos görög képfaragó művész után készült antik utánzatok. A kereszténység első századai épen ugy gyönyörködtek a műremekben, mint mi s a szobrok piedesztáljára csodá­latuk kutforrásából odavésették, hogy Opus Phidiae (Phidias műve) és Opus Praxiteles (Praxiteles műve.) Mind a két felirat azon­ban apokryph s már nem ejti tévedésbe azt, a­ki ismeri Phidias és Praxiteles mű­vészetének irányát. (A late'ani palota.) A Vatikán s a Quirinal után a laterani palota volt a pápák harmadik palota­telepe. A XVI. században épült s 1843-tól múzeum. Itt van a hires Museum Gregorianum Lateraniense 16 teremben. Antik római faragványok, szobrok, mozaikok, görög dom­borművek, római császári szobrok, görög képfaragványok, sarkophágok s egyéb clas­sicus régiségek díszítik az antik gyűjtemé­nyek termeit. A keresztény múzeumban ó-keresztény művészeti tárgyakkal, sarkophagokkal, fa­ragványokkal s katakombabeli freszkókkal találkozunk. (Palazzo Borghese.) A paloták fejedelme Rómában híres kép­tára után, mely tizenkét teremben ritkítja a párját. A palota a XVI. század igen díszes alkotása. Az elsőrangú művészek között ott van Solario, Guirlandaro, Pollajulio, Francia, Raffael, Dossi, Correggio, Sarto, Domeni­chino, Tizian, Caravaggio, Bellini, Veronese, Vecchio. Majd mindegyiktől olyan remek van a gyűjteményben, mely azt feledhe­tetlenné teszi. A Borghese palota képtára Róma szívé­ben az összes római magángyűjtemények között a legelső. De nemcsak ritkítja párját,­­ hanem az egész Rómában világon. (Palazzo Parnese.) Farnese Sándor, a későbbi III. Pál pápa emeltette, a XV. században nem kisebb építőművészek, mint Sangallo J. és Michel­angelo által. Az építkezéshez szükséges anyagot jórészt a Colosseumból s a Ma­rcellus színház omladékaiból festették. Gyö­nyörű udvarai, loggiái és márványcsarnokai vannak. Most a franczia állam é­s mint építési remek minden körültekintőbb turista kedves állomása. A Palazzo Parnese Róma egyik legpompásabb palotája. (Palazzo Doria.) Azelőtt Pamphili-palota volt a neve. A XVII. sz. elejéről származik s Rómának legszebb palotái közé tartozik. A római gyűjtemények első­sorban is a művészek iskolái s a Palazzo Doriában külön terem áll a másoló festőművészek rendelkezésére. Van itt Velasquez, Poussin, Francia, Guido Reni, Lippi, Holbein, Caraggio, Ghirlandaro, Lorrain, Raffael, Rubens, te­­­­hát olasz, franczia, spanyol német és német­alföldi remek akárhány, tiz teremben s négy folyosón. Maga a remek gyűjtemény, melyben, pompás faragott művek is vannak, valósá­­­gos kis nemzeti múzeum. (Palazzo Corsini.) Szintén pápai eredetű, mint a legfőbb, palota, melynek tulajdonosai közül előbb-­ utóbb pápát választottak. 1884-től királyi akadémia. Múzeuma nem nagy, de jelen­­­tékeny. Bartolom­meo, Reni, Poussin, Pie­­­solo és Murillo remekei híressé avatják a Corsini palota gyűjteményét.. (Palazzo Pospigliosi) A Constantin-th­ermák romjain épült a a XVII. sz. elején. A palota főékessége

Next