Esztergom és Vidéke, 1892 (14. évfolyam, 1-105. szám)

1892-01-14 / 5. szám

ESZTERGOM. XIV. ÉVFOLYAM. .­­ . 5. SZÁM.­­ CSÜTÖRTÖK, 1892. JANUÁR ,14^ w ESZTERGOM és iIMEJÍ­T~ ~~" ~7~ • Városi és megyei érdekeink közlönye.*" ^n r~ écz" 'MEGJENÍNth* JUOTENKINT KETSZKN­: n' 7 _ " HIRDETÉSEK : VASÁRNAP P<t P­Q­N­ Tfi­R T íí K íí N í SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I s/.ótól JOO s/.óig 75 Irr, 100-V AdA TM M rW_ U UHUN­. | PFAN­Z-HAZ, FÖLDSZINT. «*­ *»4* 1 * 50 kr, 20n-tól 8^|» kr. | ELŐFIZETÉSI Ált' hová a lap szellemi részét illető közlemények kiadtía<l<'*ír. Bilye^dij jiO kr. I. EüéNy. évr« ........ 6 frt — kr­u­i * n (S­u­I­U & T­A­I • MAGÁN 1I­RDJ2TÉSEK' memWlapoln­ta wwr­at 1 egju lányosak-Pril évre 3 Irt­­ kr­M­M ü­U • n­I­V­ft l « L . bttU kö/.öl­et.iWk. Hegj..H*r. IfrtLOkr 8ZBOHBNYJ­ TKB:S8I, *WM«r2& *n­* b'gy szám­ára 7 kr. ', ova A ^af­­Wratakx és i»agái»hirtl«l.esei, a ur illírbe szánt küxle­ | MNIJLN­MÍ soia *IU Kr. • Q , Q menyek, elíFizetési pén­­­ek és reklamálások intéisendíik. ©­­— — •# Harczias idők. Esztergom, jan. 13. Horánszky Nándor tizenegy esztendei képviselősége után visszalépett Eszter­s­gomból s maga után hagyi a jó emlékét nagyon sok szép megvalósítandó eszméjét örökségül. Esztergom tíz esztendő óta egyebet se csinált, mint ellenzékeskedést. És a kormány egyébbel sem viszonozta elő­zékenységünket, mint kitűnő or­okkal. A­hány város van Magyarországon. Az intelligens magyarság legjava része nem tartja olyan szerencsétlennek az országot a mostani kormány miatt, mint Esztergom egy része­ is . Emberekből teremtik a minisztereket igy az emberi gyarlóság nem egészen ismeretlen a miniszterek alko­tásaiban is. De annyi bizonyos, hogy mióta alkotmányos világot élünk, soha külömb minisztereink egy csomóban nem­­ voltak, mint ez idő szerint. A művelt külföld irigyli tőlünk azo­kat, a­kiket mi — különösen most a legkönnyelműbb kritikával — hazaáru­lóknak tartunk. Barosst még Amerika is bámulja ragyogó tehetségeiért és sikereiért. Olyat alkotott ő a vasút történetében, a­mi korszakteremtő s a mi Magyarországról rövid idő múlva az egész világra el fog terjedni jótékonyan. Wekerle a világ egyik legcsodálato­tosabb bűvésze, a­ki el tudta tüntet­ni a magyar defic­itet az egész ámuló Európa szemei elől. Szilágyi Dezső a legélesebb eszű ma­gyar jogász hivatva van az egész művelt világnak imponálni alkotásaival. Más minisztériumban egy ilyen óriás is alig bírt volna sokáig egyenesen a megállan­, olyan alacsonyra volt­ szabva rendes vevősüek számára emelt épület. És mi ilyen óriásokat kicsinyítünk most és nagyítjuk azokat, a­kik eddig csak szemkápráztató rakétákat ereget­tek föl, de maradandó vezércsillagokat nem gyújtottak a nemzetnek. Azelőtt szidtuk Tiszát, mert kálo­mist­a volt. Szapáry most, katholikus. Rámutattunk az óriási deficcitekre. És nem látjuk most a pluszt. Keressük a hibákat, de­ nem akarjuk megtalálni az erényeket. Hanem azért szenvedélyesen híirsogatjuk és követeljük, hogy éljen az igazság ! Jelöltjeink. I. Frey Ferencz. Ő tette le először a garast, azért kell róla első helyen megemlékeznünk. Frey Ferencz csak három-négy esz­tendő óta Ferencz. Egész addig min­denki Ferkózta. Egyszerre azután.Kés­márki Frey Ferencz lett belőle. Ritka nemesi név, mert nemcsak szép predi­kátumot adott, de egyúttal márki­t csinált, belőle. Frey Ferencznek nincsenek ellensé­gei. Ott született, a hol a szeretetre­méltóság. Bölcsőjét a jóság ringatta. Ő sem ellensége senkinek. Népszerűsé­gét rendkívül szerencsés modorának köszönheti. Meg van benne a­­ bürger minden előnye, de a bürger fogalom minden árnyéka nélkül. Nem lateiner, de sima kereskedő. Szerencsés csil­lagzat alatt született, mert nemcsak jó nevet, és régi firmát kapott apai örökségül. Rendkívül munkabíró ember, a­kit még senki se hallott panaszkodni nagy elfoglaltsága miatt. Igen szerencsés keze van, m­ert a vasat aran­nyá tudja változtatni. Dolinay vezetése­ alatt beutazta Fran­czia- és Angolországot és Turinban áldást kapott Kossuthtól. Az életét mindig a maga vidám oldaláról fogta föl s aranyosabb fiatalság aligha volt valamikor Esztergomban, mint mikor Frey Ferke legénykedett. Mert csak­ugyan helyre egy legény volt a csár­dában. A polgárság Horánszky megválasz­tásáért ezüst, kupát ajándékozott neki. Frey Ferencz egyszer ivott ebből a serlegből s azóta megszállta az ihlet és képviselőjelölt akart, lenni. Ambi­cziója, tökéletesen jogosult. Arravaló ember, de Horánszky meteorhullásként olyan fényt vetett, hogy homályosan lát a Mennünk. még mindig Frey Ferencz a csupa okos ember pártjának jelöltje s igy nagyon nehéz lesz neki a csupa miniszterjelölt, közt meggyökerednie. Mert a nemzeti párt­nak éppen huszonkét kereskedelmi mi­niszt­erjelöl­tje van. De Frey Ferencz szerényebb igé­nyekkel dolgozik. Nem akar, örökös miniszterjelölt lenni, h­anem csak or­szággyűlési képviselő. Képviselni akarja szülővárosát. Elkésett ugyan egy ki­csit, akárcsak a kormánypárt, hanem azért még azok sem fognak rá hara­gudni, a­kik nem szavaznak reá. Va­lamint, hogy ő sem fog neheztelni azokra, a­kik kibuktatják. Ez a sze­retet­remél­tó emberek sorsa az egész világon. Nagyon sokat kell felejteniük. II. Timon Ákos. Timon athéni skeptikus volt, először Kr. e. ugy kétszáz­negyven esztendő­vel. Nem lépett föl ugyan követnek, hanem azért nagyon el volt keseredve az egész világ ellen. Újjászületett azután Magyarországon. Mint hogy haragudtak rá az istenek, professzort csináltak belőle. Győrött az akadémián már kiemelkedett a hét­köznapi tudósok közül s olyan jeles szakmunkákat irt, hogy egyetemi tanár lett belőle Budapesten. Tanította József Ágost főherczeget jogi tudományra. Irt a kongruáról s a városok kegyuraságáról, egyéb egyházpolitikai kérdésről, valamint Vaszary Kolos herczegprimás áldása galambképében szállt Timon fejére s Esztergom felé ez a szózat hallatszott: VÉHTANUK. — Atyám! És összekulcsolta a kezeit. Redőkbe vonta homlokát haragosan az a szép fehér hajú öreg ember. Nem is tekin­tett az esedező szegény asszonyra. A szoba szögletébe nézett sötéten. Nem szánta. Az pedig odarohant hozzá, átkulcsolta a­­ térdeit s a kétségbeesett fájdalom kitöré­sével sikoltott fel: — Nem érted ? Hiszen meghal! S midőn látta, hogy nincs szó, nincs könyörgés, mely meglágyítsa az öreget, egyszerre, mint a kővé változott Niobe, hidegen kelt fel onnan. — Jó.­Hadd Haljon meg..Az unokád Megmenthetnéd néhány rongyos forinttal, a­mi orvosságra kellene. .Nem, akarsz adni. .Ne is . . . Oh, mert ha felnőne az a gye­rek, de gonosz dolgokra is tanítaná az anyja, hogy miért legyen háládatos a nagyatyjához! Fellobbanó haraggal szökött fel erre öl­téből .Balázsfalvy Tivadar s megragadta a balvány,, szenvedő asszony karját. — Tel '. . . " ' — Oh ! nem tartoztatom már vissza ma­gamat — monda '— 's'•fékevesztett dühe­ivel tépte ki karját... az­­ agg­astyán kezéből Mastwha íoj­toltam^ *$$g friiDdeert. Mert & kis gyermekem miatt reszkettem elveszí­teni tazt a te nehezen kikoldult irgalmadat. Tűrtem annyit, mint tán senki más. És kitől ? — Hacsak tőled tűrtem volna, atyám­tól és ha csak tőled tűrt volna az a gyer­mek, nagyapjától, — de kitől kellett el­viselnünk mindent? Nem törődött az öreg fenyeget­ő harag­jával, mely szemeiből felé lövelt. .. —, Mért nem tudtál bennünket soha sze­retni ? Mért ölelt át engem az én szegény boldogult édes­anyám annyiszor, hogy én vagyok egyedüli vigasza ? Mert inasnak nem panaszkodott, csak nekem. — Nem akarta, hogy megtudják, hogy te vagy a megölője. Az voltál . Én mondom ezt a szemedbe, a tulajdon leányod. Vétett ellened valamit csak egy szóval is? A ha­lálos ágyra, a sírba fektetted. S azután ? Az erek kidagadtak az ősz ember hom­lokán az elfojtott dühtől e vádbeszéd alatt, pedig leánya folytatta azt : — Azelőtt se vetted sokba az ő inté­seit, árnyék volt előtted az egész asszony, a mire rátaposhattál. Mikor ez az árnyék is eltűnt — óh mert emlékét is elfeledted teljesen, vak, őrölt dühvel rohantál a vesz­tedbe. Birtokaid egyre-másra kerültek kótya­vetyére. Kellett a dorbézolásra a pénze, sok kellett. — Miket láttam a saját atyám házánál én, a serdülő leány ! Ha oly nagyon nem szerettem volna édes­anyámat, ha imádsá­gomban annyit nem beszéltek vele, mivé­l lettem volna akkor ? Mivé nevettél volna te engem és azok a­ czédák, a­kiket ma­gadnál tartottál, hogy szégyentanya lett hazádból. Hogy is vehettek engem férjhez? Egy szegény ember el bírta hinni azt, hogy egy leány ilyen környezetben ártatlan, tiszta lehet. Áldja meg az Isten azt a sze­gé­ny embert a háló porában. Mert csak­hamar elszállitotta Isten. És én megtört, beteges voltam, férjem hosszú betegsége földönfutóvá, rongyos koldussá , tett, a­kinek átkára változott az Isten áldása: kis gyermekem. A te küszöböd előtt borul­tam le. Beeresztettél. Alig én vagyok a stá'ábian ugy­ e, hogy neked most mégis szemrehányásokat teszek ? Az indulat, az elkeseredés fényes könny­cseppjei ragyogtak a szameiben, mikor az előtte álló aggastyánra nézett. — Azt igértette, hogy utolsó szolgálód leszek. É­s téged szolgáltalak volna ezer örömmel, háládatos szeretettel. De te azt akartad, hogy a lába kapczája legyek annak a becstelen,­ rosszlelkü személynek, a­kit házadba fogadtál és tejben, vajnan fürösztöl, csakhogy el ne hagyjon! —' És tudod, hogy megtettem a­ te is. A szivem majd belészakadt, de megtettem. Meg azért a nyomorult­­ vac­akért, a mit hajlékodban nuk­em­ és gyermekemnek adtál,­meg azért a falat kenyérért, a mi nekem asztalodról jutott. Mert hisz a kicsinyem beteges és ha nálad meghúzódhattam, a keserves karesményemből gyógyi­tálhattam őt. Ezért, laktam én abban a házban, a­hol az én szegény édes anyám emlékét a sárba taposta az apám, a ki úgy gyászolja őt, hogy egy szemérmetlen, aljas terem­tést tart maga mellett s azt követeli, hogy leánya legyen a sz­olgálója a gyalá­zatos .­­*­ — Nem birta kimondani azt a szót, sZokogva elvetette magát az asztalra. — Etel! Felemelte a fejét a siró asszonynak a vén ember. — Azt mondod, hogy apád gázba ti­porja az­ emlékét édes­anyádnak, a­ki el­lene nem vétett egy szóval sem soha ? S heves léptekkel kezdett a szobában járkálni fel és alá. — Nem akartam neked elmondani. Pe­dig el kellett volna már régen. Nem vá­doltál volna engem, de vádoltad volna őt. — őt? ! Miért? S reszketve, el-elálló lélekzettel figyelt rá a halvány asszony ... — Igaz szeretettel vezettem az oltár elé. A legszebben éltünk együtt. És én azt hittem, Örökké háládatos lesz; örökké hű­ségééi lesz hozzám az a nő, a­kit én a Nyo­morúság­ fenekéről emeltem magamhoz, a­kinek az egész családját váltotta meg az a karikagyűrű, a­mit én a leánynak adtam. Elfeledte ezt. Esküdhetett nekem, hogy ár­tatlan. Két jó barátom is bizonyította. Ki kellett volna kergetnem veled, három éves porontyával együtt, hogy semmi sem em­lékeztessen többé rá, a hitszegő, bűnös as­­szonyra! Sapad.v­.? Nem, én megtörtem őt házamnál, de neki megbocsátani nem vol­tam lépes • többé.-- Lehettem hozzá azután jó? Nem, kegyetlen voltam­. Oh, de kellett

Next