Esztergom és Vidéke, 1892 (14. évfolyam, 1-105. szám)
1892-01-14 / 5. szám
ESZTERGOM. XIV. ÉVFOLYAM. . . 5. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1892. JANUÁR ,14^ w ESZTERGOM és iIMEJÍT~ ~~" ~7~ • Városi és megyei érdekeink közlönye.*" ^n r~ écz" 'MEGJENÍNth* JUOTENKINT KETSZKN: n' 7 _ " HIRDETÉSEK : VASÁRNAP P<t PQN TfiR T íí K íí N í SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I s/.ótól JOO s/.óig 75 Irr, 100-V AdA TM M rW_ U UHUN. | PFANZ-HAZ, FÖLDSZINT. «* *»4* 1 * 50 kr, 20n-tól 8^|» kr. | ELŐFIZETÉSI Ált' hová a lap szellemi részét illető közlemények kiadtía<l<'*ír. Bilye^dij jiO kr. I. EüéNy. évr« ........ 6 frt — krui * n (SuIU & TAI • MAGÁN 1IRDJ2TÉSEK' memWlapolnta wwrat 1 egju lányosak-Pril évre 3 Irt krMM üU • nIVft l « L . bttU kö/.ölet.iWk. Hegj..H*r. IfrtLOkr 8ZBOHBNYJ TKB:S8I, *WM«r2& *n* b'gy számára 7 kr. ', ova A ^afWratakx és i»agái»hirtl«l.esei, a ur illírbe szánt küxle | MNIJLNMÍ soia *IU Kr. • Q , Q menyek, elíFizetési pének és reklamálások intéisendíik. ©— — •# Harczias idők. Esztergom, jan. 13. Horánszky Nándor tizenegy esztendei képviselősége után visszalépett Esztersgomból s maga után hagyi a jó emlékét nagyon sok szép megvalósítandó eszméjét örökségül. Esztergom tíz esztendő óta egyebet se csinált, mint ellenzékeskedést. És a kormány egyébbel sem viszonozta előzékenységünket, mint kitűnő orokkal. Ahány város van Magyarországon. Az intelligens magyarság legjava része nem tartja olyan szerencsétlennek az országot a mostani kormány miatt, mint Esztergom egy része is . Emberekből teremtik a minisztereket igy az emberi gyarlóság nem egészen ismeretlen a miniszterek alkotásaiban is. De annyi bizonyos, hogy mióta alkotmányos világot élünk, soha külömb minisztereink egy csomóban nem voltak, mint ez idő szerint. A művelt külföld irigyli tőlünk azokat, akiket mi — különösen most a legkönnyelműbb kritikával — hazaárulóknak tartunk. Barosst még Amerika is bámulja ragyogó tehetségeiért és sikereiért. Olyat alkotott ő a vasút történetében, ami korszakteremtő s a mi Magyarországról rövid idő múlva az egész világra el fog terjedni jótékonyan. Wekerle a világ egyik legcsodálatotosabb bűvésze, aki el tudta tüntetni a magyar deficitet az egész ámuló Európa szemei elől. Szilágyi Dezső a legélesebb eszű magyar jogász hivatva van az egész művelt világnak imponálni alkotásaival. Más minisztériumban egy ilyen óriás is alig bírt volna sokáig egyenesen a megállan, olyan alacsonyra volt szabva rendes vevősüek számára emelt épület. És mi ilyen óriásokat kicsinyítünk most és nagyítjuk azokat, akik eddig csak szemkápráztató rakétákat eregettek föl, de maradandó vezércsillagokat nem gyújtottak a nemzetnek. Azelőtt szidtuk Tiszát, mert kálomista volt. Szapáry most, katholikus. Rámutattunk az óriási deficcitekre. És nem látjuk most a pluszt. Keressük a hibákat, de nem akarjuk megtalálni az erényeket. Hanem azért szenvedélyesen híirsogatjuk és követeljük, hogy éljen az igazság ! Jelöltjeink. I. Frey Ferencz. Ő tette le először a garast, azért kell róla első helyen megemlékeznünk. Frey Ferencz csak három-négy esztendő óta Ferencz. Egész addig mindenki Ferkózta. Egyszerre azután.Késmárki Frey Ferencz lett belőle. Ritka nemesi név, mert nemcsak szép predikátumot adott, de egyúttal márkit csinált, belőle. Frey Ferencznek nincsenek ellenségei. Ott született, a hol a szeretetreméltóság. Bölcsőjét a jóság ringatta. Ő sem ellensége senkinek. Népszerűségét rendkívül szerencsés modorának köszönheti. Meg van benne a bürger minden előnye, de a bürger fogalom minden árnyéka nélkül. Nem lateiner, de sima kereskedő. Szerencsés csillagzat alatt született, mert nemcsak jó nevet, és régi firmát kapott apai örökségül. Rendkívül munkabíró ember, akit még senki se hallott panaszkodni nagy elfoglaltsága miatt. Igen szerencsés keze van, mert a vasat arannyá tudja változtatni. Dolinay vezetése alatt beutazta Franczia- és Angolországot és Turinban áldást kapott Kossuthtól. Az életét mindig a maga vidám oldaláról fogta föl s aranyosabb fiatalság aligha volt valamikor Esztergomban, mint mikor Frey Ferke legénykedett. Mert csakugyan helyre egy legény volt a csárdában. A polgárság Horánszky megválasztásáért ezüst, kupát ajándékozott neki. Frey Ferencz egyszer ivott ebből a serlegből s azóta megszállta az ihlet és képviselőjelölt akart, lenni. Ambicziója, tökéletesen jogosult. Arravaló ember, de Horánszky meteorhullásként olyan fényt vetett, hogy homályosan lát a Mennünk. még mindig Frey Ferencz a csupa okos ember pártjának jelöltje s igy nagyon nehéz lesz neki a csupa miniszterjelölt, közt meggyökerednie. Mert a nemzeti pártnak éppen huszonkét kereskedelmi miniszterjelöltje van. De Frey Ferencz szerényebb igényekkel dolgozik. Nem akar, örökös miniszterjelölt lenni, hanem csak országgyűlési képviselő. Képviselni akarja szülővárosát. Elkésett ugyan egy kicsit, akárcsak a kormánypárt, hanem azért még azok sem fognak rá haragudni, akik nem szavaznak reá. Valamint, hogy ő sem fog neheztelni azokra, akik kibuktatják. Ez a szeretetreméltó emberek sorsa az egész világon. Nagyon sokat kell felejteniük. II. Timon Ákos. Timon athéni skeptikus volt, először Kr. e. ugy kétszáznegyven esztendővel. Nem lépett föl ugyan követnek, hanem azért nagyon el volt keseredve az egész világ ellen. Újjászületett azután Magyarországon. Mint hogy haragudtak rá az istenek, professzort csináltak belőle. Győrött az akadémián már kiemelkedett a hétköznapi tudósok közül s olyan jeles szakmunkákat irt, hogy egyetemi tanár lett belőle Budapesten. Tanította József Ágost főherczeget jogi tudományra. Irt a kongruáról s a városok kegyuraságáról, egyéb egyházpolitikai kérdésről, valamint Vaszary Kolos herczegprimás áldása galambképében szállt Timon fejére s Esztergom felé ez a szózat hallatszott: VÉHTANUK. — Atyám! És összekulcsolta a kezeit. Redőkbe vonta homlokát haragosan az a szép fehér hajú öreg ember. Nem is tekintett az esedező szegény asszonyra. A szoba szögletébe nézett sötéten. Nem szánta. Az pedig odarohant hozzá, átkulcsolta a térdeit s a kétségbeesett fájdalom kitörésével sikoltott fel: — Nem érted ? Hiszen meghal! S midőn látta, hogy nincs szó, nincs könyörgés, mely meglágyítsa az öreget, egyszerre, mint a kővé változott Niobe, hidegen kelt fel onnan. — Jó.Hadd Haljon meg..Az unokád Megmenthetnéd néhány rongyos forinttal, ami orvosságra kellene. .Nem, akarsz adni. .Ne is . . . Oh, mert ha felnőne az a gyerek, de gonosz dolgokra is tanítaná az anyja, hogy miért legyen háládatos a nagyatyjához! Fellobbanó haraggal szökött fel erre öltéből .Balázsfalvy Tivadar s megragadta a balvány,, szenvedő asszony karját. — Tel '. . . " ' — Oh ! nem tartoztatom már vissza magamat — monda '— 's'•fékevesztett düheivel tépte ki karját... az aggastyán kezéből Mastwha íojtoltam^ *$$g friiDdeert. Mert & kis gyermekem miatt reszkettem elveszíteni tazt a te nehezen kikoldult irgalmadat. Tűrtem annyit, mint tán senki más. És kitől ? — Hacsak tőled tűrtem volna, atyámtól és ha csak tőled tűrt volna az a gyermek, nagyapjától, — de kitől kellett elviselnünk mindent? Nem törődött az öreg fenyegető haragjával, mely szemeiből felé lövelt. .. —, Mért nem tudtál bennünket soha szeretni ? Mért ölelt át engem az én szegény boldogult édesanyám annyiszor, hogy én vagyok egyedüli vigasza ? Mert inasnak nem panaszkodott, csak nekem. — Nem akarta, hogy megtudják, hogy te vagy a megölője. Az voltál . Én mondom ezt a szemedbe, a tulajdon leányod. Vétett ellened valamit csak egy szóval is? A halálos ágyra, a sírba fektetted. S azután ? Az erek kidagadtak az ősz ember homlokán az elfojtott dühtől e vádbeszéd alatt, pedig leánya folytatta azt : — Azelőtt se vetted sokba az ő intéseit, árnyék volt előtted az egész asszony, a mire rátaposhattál. Mikor ez az árnyék is eltűnt — óh mert emlékét is elfeledted teljesen, vak, őrölt dühvel rohantál a vesztedbe. Birtokaid egyre-másra kerültek kótyavetyére. Kellett a dorbézolásra a pénze, sok kellett. — Miket láttam a saját atyám házánál én, a serdülő leány ! Ha oly nagyon nem szerettem volna édesanyámat, ha imádságomban annyit nem beszéltek vele, mivél lettem volna akkor ? Mivé nevettél volna te engem és azok a czédák, akiket magadnál tartottál, hogy szégyentanya lett hazádból. Hogy is vehettek engem férjhez? Egy szegény ember el bírta hinni azt, hogy egy leány ilyen környezetben ártatlan, tiszta lehet. Áldja meg az Isten azt a szegény embert a háló porában. Mert csakhamar elszállitotta Isten. És én megtört, beteges voltam, férjem hosszú betegsége földönfutóvá, rongyos koldussá , tett, akinek átkára változott az Isten áldása: kis gyermekem. A te küszöböd előtt borultam le. Beeresztettél. Alig én vagyok a stá'ábian ugy e, hogy neked most mégis szemrehányásokat teszek ? Az indulat, az elkeseredés fényes könnycseppjei ragyogtak a szameiben, mikor az előtte álló aggastyánra nézett. — Azt igértette, hogy utolsó szolgálód leszek. És téged szolgáltalak volna ezer örömmel, háládatos szeretettel. De te azt akartad, hogy a lába kapczája legyek annak a becstelen, rosszlelkü személynek, akit házadba fogadtál és tejben, vajnan fürösztöl, csakhogy el ne hagyjon! —' És tudod, hogy megtettem a te is. A szivem majd belészakadt, de megtettem. Meg azért a nyomorult vacakért, a mit hajlékodban nukem és gyermekemnek adtál,meg azért a falat kenyérért, a mi nekem asztalodról jutott. Mert hisz a kicsinyem beteges és ha nálad meghúzódhattam, a keserves karesményemből gyógyitálhattam őt. Ezért, laktam én abban a házban, ahol az én szegény édes anyám emlékét a sárba taposta az apám, a ki úgy gyászolja őt, hogy egy szemérmetlen, aljas teremtést tart maga mellett s azt követeli, hogy leánya legyen a szolgálója a gyalázatos .* — Nem birta kimondani azt a szót, sZokogva elvetette magát az asztalra. — Etel! Felemelte a fejét a siró asszonynak a vén ember. — Azt mondod, hogy apád gázba tiporja az emlékét édesanyádnak, aki ellene nem vétett egy szóval sem soha ? S heves léptekkel kezdett a szobában járkálni fel és alá. — Nem akartam neked elmondani. Pedig el kellett volna már régen. Nem vádoltál volna engem, de vádoltad volna őt. — őt? ! Miért? S reszketve, el-elálló lélekzettel figyelt rá a halvány asszony ... — Igaz szeretettel vezettem az oltár elé. A legszebben éltünk együtt. És én azt hittem, Örökké háládatos lesz; örökké hűségééi lesz hozzám az a nő, akit én a Nyomorúság fenekéről emeltem magamhoz, akinek az egész családját váltotta meg az a karikagyűrű, amit én a leánynak adtam. Elfeledte ezt. Esküdhetett nekem, hogy ártatlan. Két jó barátom is bizonyította. Ki kellett volna kergetnem veled, három éves porontyával együtt, hogy semmi sem emlékeztessen többé rá, a hitszegő, bűnös asszonyra! Sapad.v.? Nem, én megtörtem őt házamnál, de neki megbocsátani nem voltam lépes • többé.-- Lehettem hozzá azután jó? Nem, kegyetlen voltam. Oh, de kellett