Esztergom és Vidéke, 1892 (14. évfolyam, 1-105. szám)

1892-10-09 / 82. szám

_ ESZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM. 82. SZÁM. VASÁRNAP, 1892. OKTÓBER 9. ESZTERGOM és VIDÉKE * ~ • Városi és megyei érdekeink közlönye* ITTTTWTTT^ * MEGJELENI­K EIETENKINT KÉTSZER: D <7 J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I szótól 100 szóig 75 kr, 100-A——— . Fi­nton 75. szára, a „Film­" szállodával szemben. tó1 á00" is 1 frt % 95 kr" ELŐFIZETÉSI ÁR: hová a \np szellemi részét illető közlemények küldendők. ; ^ Egész évre 6 frt — kr „ . _ n­i­t—' , MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szériát legjutányosab­ból 4we ------ 3 frt — kr K­I­A­D­Ó-H­I­V­A­T­A­L­­­ban közöltetnek. Negyed évre 1 frt 50 kr. SZÉCHENYI-TER 832, ' 7 " E'fly Szám­ára 7 kr. hová a lap kis% & m.tgán hirdetései, a nyíl­térbe szánt közte- NYILTTER sora 20 kr. 0­1—— 1 Q m­óllyek, einfi/eténi pénzek és reklamálások intézeinlők £ 1 — 0 Történelmi társulatunk, Esztergom, okt. S. (K. dr.) Sohase­mel­ kedvezőbb a hangulat az esztergomi Történelmi Tár­sulat megalakítására, mint ma. A kö­zönség kezd érdeklődni a múlt emlé­keiért, a közönség kezd adakozni a ré­giségek földerítéséért. A herczegprimás, mint his­torikus, első sorban a magasztos ügyé. Országos példát adva, ha ő állana az ügy élére s odaadná fényes nevét a Történelmi Társulatnak. K­n­a­u­z püspök, az esztergomi főkáptalan büszkesége és országos nevü történettudósa, szakavatott vezetése mel­lett az esztergomi Történelmi Társulat rövid idő múlva az egész tanult világ érdeklődését kivívná sikerével. Villányi S­z­a­n­i­s­z­l­ó, Eszter­gom múltjának jeles tollú történet­irója szintén az esztergomi Történelmi Társulat főoszlopa lenne, kinek gyűjtés dolgában rendelkezésére állana a fő­gymnáziumi ifjúság. W­a­lt­e­r G G­y­u­l­a, az esztergomi kultúra kitünő­ előharczosa, óriási munka­erejével és alapos készültségével szol­gálná a Történelmi Társulat magasztos érdekeit. Becsei Viktor, fáradatlan ar­chaeologusunk nemcsak tudományossá­gával, de szervező tehetségével biztosí­taná a hazafias ügy diadalát. Mailáth G­yörgy gróf főispán, K­ru­p­lanicz Kálmán alispán, Helc Antal dr. polgármester, Reviczky Győzd­ főszolgabíró és B. Szabó Mi­hály főszolgabíró hatósági támogatásukra biztosan számíthatna a Történelmi Tár­sulat, mert erre garancziát nyújt nem­csak hazafiságuk, de tiszteletreméltó intelligencziájuk is. Ott vannak a szt. k­i­r­á­l­y­ f­ö­l­d­i halmok Árpádkori omladékaikkal ki­aknázatlanul. Ott vannak a Széchenyi-tér s a B­u­d­a-u­t­c­z­a alatt lappangó régi Esztergom romjai. Ott van a szigeten a történelmi ne­vezetességű Árpádkori apácza­kolostor érdekes romtelepe. Ott van az 1683-ik évi török csata nagy temetője Párkány­ban. Nyerges­újfalun a római gyar­mat-kultúra maradványait kellene ku­tatni. Bén­y­ben római és Árpádkori emlékekkel van telve a föld méhe. Pilismaróthon római és prae­historikus műemlékek várják a kuta­tókat. Esztergom határai telve vannak ősi történelmi hagyományokkal. Dömös emlékeit, első Árpádkori hagyományait még nem kutatták törté­nelmi alapossággal és rendszerrel. Lábatlan vidékén bronzkori tár­gyak vannak a föld méhében. Kövesden őskori tűzhelyek kőkorszaki emlékek, és temetők várják a napvilágot. Egész sorozata van még a lelethe­lyeknek, honnan eddig csak a véletlen juttatott valamit. Tudományos rend­szerrel a Történelmi Társulat valósá­gos csodákkal lepné meg a világot, annyi műkincset tárna föl. Esztergom múzeumával orszá­gos hírü intézettel gyarapodnék, a Tör­ténelmi Társulat pedig annyi anyagot szolgáltatna városunk történetírójának, hogy a dicső emlékezetű Esztergom históriája a millénium irodalmi emlé­kéül nemsokára elkészülne. Teremtsük meg azonnal az eszter­gomi Történelmi Társulatot. Most — vagy soha. iz„Eszter pisís lék s1ározíja. HA TÉGED ÉN • • . K. téged én meghódítanálak, kz tenne ám a győzelem! t megtenne mindjárt tün­dérkirály­nak K nagyhatalmú szerelem, ím­ legalább így képzelem. 3 tündérkirályi uralkodásom in rögtön azzal kezdeném, h­ogy szőnyegeddé válnék palástom 3 koronám minden gyöngyszemén kíoved ragyogna én felém. Zsarnok-erővel parancsot adnék, hogy a tavasz szolgád legyen: h. mi virága majdan fakad még, te szórja el völgyön-hegyen, Piruljon a te kebleden. .. rózsaillat téged legyezne; n­alad dalolna a madár; K.t est fuvalma hangodra lesne; Látnád, hogy ég, föld bája vár , hogy vágyaidnak nincs határ, Szolgálatodban látnád az élet l­idden varázsát, gyönyörét; i. jókedv tánczra perdülne véled,­­ reszketve tartaná eléd i. délibáb is tükörét. i. merre lépnél, harmat peregne; 1 mit gondolnál, nap hevén beleolvadna két nagy szemedbe ; árnyékod lenne a remény, És minden álmod költemény. S én, birodalmam zsarnok királya, Trónom fenéked adva át Epednék ajkad egy mosolyára És hódolattal nézve rád, Csókolnám lábaid porát. RUDNYÁNSZKY GYULA: Városi hulladékok. Nagyobb városainkban a hulladékok eltávolítása meglehetős nehézségeket okoz. A legtöbb városban a hulladékok egy kijelölt helyre vitetnek azon czél­ból, hogy ezáltal a talajt feltöltsék és emeljék. Más helyeken a folyókba hordják, hogy azt később alkalmas helyen lete­gyék. A hulladékok egy része trágyá­nak is használtatik, de a haszon nem oly nagy, hogy a jobban termékenyítő műtrágyát kiszoríthatnák. Minél jobban növekednek a városok, annál kevésbbé értékesíthető a hulladék mint trágya, minthogy a kereslet nem tart mérté­ket a hulladék szaporodásával. Végül a nagy városok közelében már alig találnak helyet a hulladékok leraká­sára. Mindeme nehézségek ösztönszerűleg is a külföldre irányítják figyelmünket, hol e kérdés megoldásával sikerrel kez­denek foglalkozni. E tekintetben An­glia áll elől és ezért nem tartjuk ér­dektelennek röviden elmondani, hogy itt a hulladékokat hogyan értékesitik és semmisitik meg. Az angol városokban az utczák és házak szemete legnagyobbrészt eléget­tetik. Az elégetés különös kemenczék­ben a Fryer-féle rendszerű «Destruc­tor»okban történik. Egy ily kemencze képes ugy a száraz, mint nedves hul­ladékokat, sőt még a 40% víztartalmú fácaliákat is elégetni. Épugy lehet ezekben oly hulladékokat is elégetni, melyek sok szervetlen és nem égethető anyagot, nevezetesen meszet, anyagot és iszapot tartalmaznak. A kemencze egy házban van, téglákból építve és felülről táplálva. E czélból a szemétkocsik felvonta­tása végett a kemencze felső részéhez alkalmas ut vezet. A kocsikból a szemetet egyszerűen a kemenczébe fordítják, hol lassanként lefelé nyomva, végre a kemencze azon részébe ér, hol a legnagyobb hő ural­kodik. Az elégett maradékok egy tűz­rácson át egy hamuszekrénybe jutnak, honnan könnyen eltávolíthatók. A hul­ladék­tömeg kezdetben csekély men­­nyiségű szénnel meggyujtatik, a tűz lassanként tovább terjed, úgy, hogy további szénre nincs szükség. Az ily telepek a legtöbb városban 8—12 egymás mellett lévő kemenczéből álla­nak. Egészségi szempontból fontos kér­dés az, hogy az elégési processus gázai a szomszédságnak nincsenek-e ártal­mára. Szakemberek véleménye szerint nincs, mert az elégés lényegileg töké­letes. Azonkívül a Destructor a szén­oxydgázok eltávolítása czéljából egy — írta: Turgenyev Iván. — I. A rózsa. Augusztus vége felé­ volt ... Az ősz már közelgett. A nap letűnt a láthatárról. Erős zápor­eső, villámlás és dörgés kísérete nélkül vo­nult el hirtelen vidékünk felett. A ház előtt levő kert illatozott és pom­pázott az esti pír tüzétől és az esőcseppek­től­ egészen el volt árasztva. ő a szalonban, az asztal mellett ült s a félig nyitott ajtón át, gondolkozva tekintett ki a kertbe. Tudtam lelkében mi megy végbe ; tud­tam, hogy e pillanatban rövid, fájdalmas harcz után, lelkét oly érzés tartja fogva, melyet nem tud leküzdeni. Hirtelen felállott, gyorsan a kertbe ment és eltűnt. Elmúlt egy-két óra s ő még mindig nem tért vissza. Ekkor már én is felálltam, elhagytam a házat s azon sétány felé tartottam, melyen ő is, bizton tudtam, eltávozott. Közöttem teljes sötétség uralkodott; az éj már leszált ... A kert nedves porond­ján egy gömbölyű tárgyat vettem észre , mely az őt eltakaró sötétség daczára is vö­röses fényben tündöklött. Lehajoltam. Egy gyöngéd félig kinyílt rózsa volt. — Két óra előtt az ő kebelén láttam, óvatosan vettem fel a piszokba esett vi­rágot s a szobába visszatérve, széke előtt az asztalra helyeztem. Végre ő is visszatért. Könnyű léptekkel ment végig a szobán s az asztal mellé leült. Arcza halványabb, üdébb lett, lesütött szemei hirtelen, némi zavarral vegyest bo­lyongtak a szobában szerteszét. Ekkor észrevette a rózsát. — Kezébe vette , összezsugorodott, piszkos leveleit vizsgálgatta, ezután rám tekintett, — sze­meiben, melyek megszűntek bolyogni, kön­­nyek csillogtak. — Miért sír ? — kérdem őt. — A rózsát sajnálom. Látja, mi lett belőle. Hirtelen arra a gondolatra jöttem, hogy valami mélyelmüséget mondjak. — Könnyei a piszkot lemossák róla, — szóltam nyomatékkal. — A könnyek semmit se mosnak le, azok csak perzselnek, — válaszolt, mialatt a kandalló felé fordult s a virágot a ki­alvófélben levő lángokba dobta. — A tűz még jobban éget, mint a kön­­nyek ! — kiál­á kevélyen és a könnyektől csillogó, fényes szemek vakmerően, boldo­gan mosolyogtak. Éreztem — hisz ő is meg volt égetve. IX A Mindenható ünnepélye. Egyszer a Mindenható azúr palotájában fényes ünnepélyt adott. Valamennyi erény meg volt híva — azon­ban csak a nők — férfiak nem — — — csak hölgyek. Igen sokan jelentek meg — nagyok és kicsinyek. A kis erények sokkal kedveseb­bek és kellemesebbek voltak, mint a na­gyok ; de azért mind megelégedettek vol­tak ; a legbarátságosabb modorban mulatoz­tak, a mint az közeli rokonok és ismerő­sökhöz illik. Ekkor a Mindenható észrevette, hogy kék szép hölgy még nem ismerős egymással. A háziúr az egyik hölgyet kézen fogva vezette a másikhoz.­­— A jótékonyság! — mondta az elsőrt mutatva. — A háladatosság ! — tette hozzá a má­sikra nézve. Mindkét erény csodálkozva tekintett egy­másra : a világ teremtése óta — ez pedig már jó régen volt — most találkoztak először ... III. Az ördög. Egyedül sétáltam egy tágas mezőn. Hirtelen halk óvatos lépteket hallottam mögöttem . . . valaki követett. Hátra tekintettem, egy kicsiny, meghaj­lott öreg asszonyt vettem észre, szürke ron­gyokba volt burkolva, csak arcza látszott ki belőlük: egy sárga, ránczos, hegyesorru, fogatlan arcz.

Next