Esztergom és Vidéke, 1893 (15. évfolyam, 1-118. szám)
1893-01-01 / 1. szám
• ~" * Városi es mile^v^i érdekeink közlönye .• u innirT^ 0 ~ ~~* MECTJELENNÍ NETENKINT KÉTSZER: ° r. , J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HUMLETÍÍSEK I feftjei 100 i*tf* 75 kr, 100. j "t*V* o DUNA UTCZA 48. SZÁM, tói m'* 1 f* 1,0^ ^ 2 * 95 *i ELOh IZh f ESI AR: hova a lap ellemi relületi közlemények küldendők. . . " -Egész évre - - - 6 írt — l<r. , " - MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabber évre -«..- 3 írt - kr. KIADÓHIVATALban közüli étnek. Negyedére - - 1 fit 50 kr. SZÉCIKNYI-TÉI? «32,. KIVTT TTlhT7"-' 90 VEgy Szám ára 7 ki*, hová a lap hha'a'os <•» nv«gán hinUlései, a nyi literbe sárint közt« . MILI I sora M kr. £ _ _ . _______ 0 ni.'nyek. ek'n/<'t>;*j pén/ek «•$ reklamá'á*ok i |i,é/.ei'lí>k *| •— , 9 ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk 1893 jaanuár 1-től tizenötödik évfolyamába lép. A tizennégy éves múlt nem oly nagy érdem, mint hogy az «Esztergom és Vidékei ez idő alatt mindig tisztességgel megállotta helyét. Irodalmi színvonalon álló, választékos izlésű, eleven és gyors szolgálatú lapot fog adni ezentúl is szerkesztőségünk hetenként kétszer az olvasók közébe. Minden helyi érdekű ügynek hűséges képviselői leszünk, elsősorban Esztergom város érdekeinek. A vonal fölött közéletünk nem egy előkelőségéről hozunk cikkeket, a hírca rovatban elevenen, itt, többnyire aktuális dolgokat adunk. A legtöbb súlyt természetesen a hírek rovatára fektetjük és fő elvünk leszen elsőrangú, hiteles forrásból szerzett eredeti értesüléseinket lehető gyorsan közölni olvasóinkkal. E helyütt szabadjon szerénytelenség nélkül kiemelnünk azt, hogy míg a helybeli sajtónak a legutóbbi időben megszaporodott képviselői hetenként csak egyszer találkoznak olvaisóközönségünkkel, addig mi hinovaiunkat, egy héten kétszer tölthetjük meg és így már a hét közepén hozzuk azt, mit laptársaink csak négy nappal utánunk közölhetnek. Tizennégy éves múltunk alatt teremtettünk magunknak hű törzsközönséget ,és a munkatársak nem csekély csapatát, összeköttetésbe jöttünk a fővárosi napilapok, legelőkelőbb révnek, szépirodalmi lapok rétegeivel, könyvismertetéseket sokszor a budapesti lapokat megelőzve hozunk. Az «Esztergom és Vidéke» közönségének érdekeit szolgálja s ezért a szerkesztés munkájának oroszlánrészét a közönségnek adja át. Minden okos nezet helyet talál hasábjainkon, még ha miénkkel ellenkezik is. Mindössze — ahol szükségesnek látjuk - saját felfogásunk utólagos hozzátevését tartjuk fenn maiunknak. Nem rontunk doronggal senkinek, de az elismerést, mindétig nem tévesztjük össze a hízelgéssel. Különös gondot fordítunk el odább is a szeplőtlen magyarságra, mire nézve elég biztosítékot talál közönségünk múlt évfolyamainkban, ahol lapunk stílje a rendes vidéki hírlapírói cabíontól nagyon különbözik. Jól és körülményesen értesültek iparkodunk lenni, de a hírlapírói tisztességet soha nem tévesztjük szemünk elől. Szóval hivatásunknak komoly munkával akarunk megfelelni, de sohasem charlataneriával vagy álszenteskedéssel. Önérzetünket nagyon emeli a tudat, hogy olvasóközönségünk nagysága, munkatársaink száma, jól értesültségünk és lapunk színvonalára nézve elsők vagyunk laptársaink között. Még csak azt kívánjuk itt felemlíteni, hogy kiadóhivatalunk az uj év első negyedében az «Esztergom és Vidéke» nyomdáját is teljesen újjászervezni fogja, hogy így lapunk technikai tekintetben se üssék kifogás alá. Olyan újságot fogpunk adni a közönség kezébe, mely a vidéki hírlapirodalomnak becsületére fog válni. Úgy hisszük, tovább is körénk csoportosul atelligenciája, város és megye valódi ma melynek pártfogása a mi lapunk élete. Az „Esztergom is Vidóka" tárcája. STABAT MATER. Hideg márvány kövön ott térdepeltem A templom egyik oltára előtt, "Vérem forongott, lázban égett lelkem, Madonna adj óh adj nekem erőt, Hogy elviseljem, mit a sors reám mért, Ugy égek, vágyok azért a leányért, Kinek szerelme az egekbe vonna, Tudod, tudod Te úgyis szent Madonna ! Ránéztem én az Istenanya-képre, Olyan komoly volt, olyan szórnom, Fájdalmasan tekintett fel az égre, A szép, szent arcon ott ült a ború. Ií már majdnem elfeledtem a keservet, Ifijjön a «Stabafc mater* ím' felcsengett, Szivem majd megszakadt ez egyszer dalján... ö énekelte . . . tőle sokszor hallám . . . Kinek szerelme az egekbe volna, Segíts meg, szánj meg engem óh Madonna! ALAPI GYULA: Újévi levél. Esztergom, dec. 31. Kedves rokon, igen tisztelt Szerkesztő Úr ! Szintoly szívélyes, mint bizalmas abbeli fölszólitásának, miszerint mint az «Esztergom és Vidéke» egyik legrégibb munkatársa, szabadon választandó tárggyal nyissam meg az újévi ciklust megfelelni kívánván, kivénhedt, ügyefogyott, tollal összetákolt cikkemet azon felhatalmazással azt, ha be nem válik, küldöm be, hogy tétova nélkül szórja a papírkosárba. Ezt előre bocsájtva az illető tárgyat, mint szőlő és földmives gazda a hajdan római gazdáktól átöröklött azon jelmondat szerint «A hajós szelekről, a szántóvető az igásokról szokott tanakodni, a természet öléből, a gazdászat mezejéről kölcsönzöm ; annyival inkább, mint hogy azon vigasztaló reménnyel kecsegtetem magamat, hogy a jövő évre vonatkozó nemcsak jóhiszemű, de egyszersmind indokolt jóslatommal egynémely csüggedező, búsongó gazdát a kétségbeeséstől megóvnom sikerülend. Merésznek látszó ebbeli nyilatkozatom kapcsán bátorkodom mint öreg szőlő- és földmives gazda valamint a saját, ugy a környékbeli gazdászati viszonyok észlelése nyomán fogamzott abbeli meggyőződésemnek nyílt kifejezést kölcsönözni, miszerint a közelebb lefolyt november hónak ugyszólván végbefejeztéig tartott kedvező őszi napok alatt kellőleg kifejtett és megerősödött, utóbb pedig több napon át folytatott erősebb fagyok által a kevésbé mivelt földeken felburjánozott gazoktól teljesen mentesült őszi vetések gazdag hótakaró alá kerülvén, a jövő termést illetőleg legjobb reménnyel kecsegtetnek A szőlő, értve nemcsak a homokosokon telepített új éltetéseket, hanem az öreg szőlőkből szórványosan átöröklött azon kisebb parcellákat is, melyek a peronospora ellen idején permetezések, és a phyloxera alkalmazott gyérítése tekintetéből is jókor idején megejtett szénkénegezés által a végenyészettől meg lőnek mentve, egyszersmind az egyenletesen és bőségesen hullott hóréteg, az olvadás folytán pedig dúsan megivakodott talajt gyelembe véve, szinte jobb is kellő fikecsegteti, bátorítja az illető reménnyel szőlőszt, annyival is inkább, minthogy a szőlővessző a mult, száraz meleg nyár, valamint hosszantartó kedvező őszi idő alatt teljesen megérvén, a várva várt jobb termés nemcsak okadatoltan remélhető, de a tavaszra eszközlendő új ellenesekre nézve is tökéletes és megbízható anyagul A mondottak szolgálandó befejezéséül időszerűnek, sőt mulaszthatlan feladatának ismeri az alulirott a nagyközönség, valamint a kevésbé avatott gazdasági tagok biztos tájékozása és netalán szük- WSMSI^^^ — Levél a szerkesztífWz. I £edves Szerkesztő Úr! Fiatal, csinos leány vagyok, ez utóbbit nem magam, hanem mások, különösen fiatal emberek állítják rólam, meg a tükör. A múltkor egy, «zártkörű táncvigahnon», holarc egymáség elve azonban elég szembetünően uralkodott, Gyula (a másik nevét nem írom meg) azt mondta nekem — Mariska, hisz ön a lélekvándorlásban ? Én elég zavartnak éreztem magamat, hogy választ ne adjak Gyulának, akinek a szemei csodálatosan forogtak, mikor a kérdést feladta. Nem tudtam pedig választ adni: 1. mert eddig nem hallottam arról, hogy a lelkek vándorolnának (a boszorkák létezését Kálmán királyunk megcáfolta), 2. mert magam sem tudom, mi az a lélekvándorlás, 3. mert féltem, hogy valami olyat mondok, ami talán megsérthette volna az érzékeny Gyulát, akinek a szemei a fent leírt módon forogtak vala. Mikor huzamosabb ideig hallgattunk, én azt mondtam neki, hogy az Opoponax parfüm illata isten kellemes. Ezen válasz azt hiszem nem elégitheté ki Gyulát mert azt felelte rá: — Tudom, hogy szellemeinknek csillaga e földön, a szenvedések hazáján nem találkozhatuk, de egyesülünk a Siriuson megdicsőülésünk után. Én ezt sem értettem teljesen mert Gyula néha igen homályosan beszél, ilyenkor verset szokott irni (azok is éppen ilyenek.) S csakugyan a következő héten «Lemondás» cimmel egy verset közölt tőle valamelyik lap. Önnek, kedves szerkesztő úr, megsúgom, (nem árulja el senkinek, ugye ?) hogy Gyula és én bizalmasak vagyunk és a külső jelekből stelve szeretjük egymást. Egész éjjel gondolkoztam a felett, hogy mi az a lélekvándorlás. Félre hívtam Gizit is és attól tudakozódtam. Ez aztán felvilágosított. Aztán jutott eszembe, hogy aj nyolca'*'1* ***b*_ os'/hárlmn fahol háztartástant is tanultunk) a világtörténelemben tanultunk abban, hogy erről is. Az egyptomiak hittek haláluk után a lelkük egyik állatból a másikba költözik, míg megtisztulva az égbe jut. Ezért az állatokat, mint az Ökröt és macskát tiszteltek, szentek voltak előttük. Aztán meg eszembe jutott, hogy a Miciék gouvernante-ja azt mondta, hogy minden embernek van csillaga, ahova halála után lelke költözik, s hogy a szerelmesek lelkei közös csillagon húzódnak meg. Kezdett előttem Gyulának rejtélyes beszéde világossá lenni. De milyen az a Gyula! Hányszor megmondtam már neki, hogy szeretem (de el ne árulja kérem senkinek) és mindig kételkedik, a verseiben meg lemondásról és csalódásról kesereg. Pedig szeretem, mert különben olyan jó hu , okos, csinos és igen érdekes. Én nagyon borzankodom reá s ha legközelebb találkozom vele, megmondom neki, hogy igenis nem hiszek a lélekvándorlásban. Ha ő nem akarja, hogy a földön hozzá menjek, én a íáikusba nem megyek utána. Hiszen ön tudja szerkesztő úr, milyen messze van az a Sirius *) Nem bánom, ha erővel le akar rólam mondani a versei szerint, Ifát mondjon le! Csak arra kérem kedves szerkesztő urat, hogy ezt a levelet adja ki lapjában, hogy olvassa el Gyula, hogy én miképpen gondolkozom. *) Bizony, kedves nagyság, épen 156 trillió kilométernire. Az a szép zöldes sugár pedig, ami ma ért el bájos szemeihez, és 7/10 év előtt indult útjára. A szerk. írja ki a mellett azt is, hogy a lélekvándorlásban hinni bűn. Meg a múltkor is olvastam a pikáns újságban a Giziéknél (számítok diszkréciójára !), hogy legtöbbet ér, ha a földön egyesülünk — a csillagokon már nem számít. Én nem törődöm vele, ha Gyula megharagszik is. De ezt nem teszi, mert a múltkor azt mondta, hogy rám haragudni sem lehet. Nem tudom bók-e ez ? ! Azt hiszem eleget tesz egy kis leány kérésének és ír valamit erről lapjában. Ne haragudjék, hogy talán háborgattam * Isten önnel * sok szépet kíván Mariska. Az eredetivel mindenben megegyezőnek találta : HORVÁTH ADORJÁN. Egy cinikus bábis c&isszie-ja, — A «Magyar Hírlap »-ból. — Ah fiu, csak még egyszer mehetnék bálba először ... Te vagy az fiu? . . . Fent már cincognak, hangolnak a cigányok, de még oly kevesen jönnek, hogy, bár bizottsági tagok vagyunk, még elszívhatunk itt a lépcsőházban egy cigarettát. No fia, — vigyázz, szégyent ne valljak veled! Hadd lássalak".".. Jól nézesz ki. "Helyes. Frakkodban nincs vatta* legalább nincs Sok" vatta. Szárnya