Esztergom és Vidéke, 1895 (17. évfolyam, 1-102. szám)
1895-01-03 / 1. szám
jygrpni^ ^np^^yíT^^T i. szám. Csütörtök, 1895. január 3. i Eev hónapra ....•.—» 50 » ^ ^ bélyegilletek fizetendő. § T r fwm mm VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint kétszer: | | , csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, | I —*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI |r\: magánhirdetések, nyilt terek, előfizetési pénzek és reklamálások | | Egész évre • 6 frt — kr. | küldendők: | | Fél évre . • 3» — » ^ ^ ti 4.ui_ £ \ ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári § | Negyedévre I ... i » 50 » | Duna-utcza 52. szám (Toth-ház). | y * : F 1 | Egyes számára .'. — > 7 » | Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében. | Líésai SMiSS^^ a | az egészség mint nemzet] eszme. Boldogult Trefort miniszter a nemzeti eszmék és hazafias tettek nagy embere, — a ki oly sokszor elmerült a haza sorsának méregelésébe, — aki a vagyon és a műveltség mellett elsősorban az egészséget proklamálta oly nemzeti eszme gyanánt, amelynek megvalósiása garantirozza az állam fennmaradását. Valóban az egészség nemcsak egy jember magánügye, egyes ember érdeke, hanem általános, nemzeti érdek is s ennélfogva ora kell törekednünk, hogy az olyan egyetemes eszme színvonalára terelkedjék, mint a milyen a vizánk ats&^zévé vált hazafiság eszméje. Az a világtörténelmi esemény, s it:.r\ fiéí fogva kuioméie riepeí: és ! nemzetek képviselői időnként a sél[rózsa minden irányából nás és más I országok fővárosaiban ejtye,egy'u&jkezvén, kongresszust ü]£-k oly célból, hogy az egészségűket tegyék •teák avatott, bölcs tanácskozásaik Ragyává, — arra utal jjgyan bennünket, hogy úgy tekintsd az egészségügyet, mint oly nemzetközi érdeket, melynek megoltamazásában és ápolásában le kell omlnia minden válaszfalaknak, melyiket a vallási, faji, nemzetségi vagy bármily néven nevezett szűkkeblűség állított fel ember és ember közé. Ámde azt a magasztos czélt, hogy tudniillik a közegészségügy nemzetközi érdekké tétessék, csak úgy érhetjük el, ha azt előbb minden egyes népek és nemzetek, minden országok és államok a saját maguk nemzeti céljaikká teszik. Ez a magyarázat önkényt következik és indokolttá tesz, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a közegészségügyi kongresszusok is azt a célt, mely szemünk előtt lebeg, nevezetesen, hogy az egészségügyi érdekek nemzetközi érdekekké legyenek —úgy vélik elérhetni, hogy ezt mondják ! Mi a közegészségügy rendezésére irányt akarunk adni az államok kormányainak, annak eszméje iránt minél szélesebb körben föl akarjuk ébreszteni az érdeklődést s egyöntetű eljárás végett hatni akarunk a társadalomra. Az állam azonban ezen tevékenységben a társadalom következése nélkül igazi eredményekre nem számíthat. Ha a társadalom és az iskolák, az egyházak, a sajtó, az irodalom révén közreműködik arra, hogy az egészség érdeke minél szélesebb körben, az egyes családok kebelében is, még ott is, ahol a műveltség hajnalpirja csak most kezd felcsillámlani, a nemzeti eszme színvonalára fölemeltessék, akkor meg lesz az eredmény. Mert nyilvánvaló az államalkotó magyar faj azon hivatása, melynél fogva nem az erőszak fegyvereivel igyekszik magába beolvasztani más fajokat és nemzetiségeket, hanem kultúrájával és azzal a hatalmával, mely a testi épség és egészség állandóságában, szívósságában és produktív képességében rejlik. Ha egy francia tudós szerint az Ördög alatt a test épségét értjük , akkor elkerülhetetlen szükség van a magyar fajnak az anyagiasság azon ördögére. A testi épség dolgában a horvátokat kivéve,••egyetlen egy szláv töredékkel, még az oláhval sem álljuk ki a versenyt. Ami a halálozást, betegséget, a testi nyomort illeti, mi magyarok még mindig nagyon szomorú állapotban vagyunk. Miként a termőföldünk sokat ígér és keveset ad, úgy vagyunk népszaporodásunkkal is. Termésünk nagy részét tömérdek betegség sokszor még virágjában pusztítja el, újszülötteinknek csaknem fele esik évenkint áldozatul a különféle nyavalyáknak, leginkább azon vidékeken, ahol a magyar faj képezi a domináló elemet. A városokban, a magyarosodás ezen kiváló műhelyeiben is ilyen szomorú átlaggal találkozunk. Az újoncozási statisztika s az a körülmény, hogy a negyedik korosztály behívása is szükségessé válik, azt mutatja, hogy népünk testalkatra nézve satnyul, degenerálódik. Hogy felette igen sok a nyomorultunk, arról kórházaink túltömöttsége eléggé tanúskodik. Hát a túlságig hajszolt tanulás és a félszeg irányba terelt modern czivilizáció az értelmi keresetet űző osztályaink kebelében mennyi makacs testi bajoknak a kútforrása! Szolgáljon r a magyar állaamnak és a magyar társadalomnak komoly intésül arra, hogy igyekezzék oda hatni, miszerint az egészség, ez az államfenntartó erő az államalkotó magyar fajnak a hazafiassággal egyenlő rangú nemzeti eszméjévé legyen. Í rúm és mé' tátóia Ezredéves ünnep. j magyar dicsőség ezer éves il fzer éve mul el, hogy a magyar'ur j<r. Kárpátok alján, Duna, Tisza partján . . . egszerezte vérén, megtartotta kardjai, ft megünnepeljük ! ... Ez lesz ám az ünnep ! yet csak hatalmas, dicső nemzet ülhet liszke, szilaj nemzet, Árpád hősi vejre, észül most ünnepre, fényes dicsősé készülünk ünnepre ! egész ország ki Ikes Budapesten palota-sor épül. Ha ki jön idegen, eláll szeme-szája, magyarok városát nagy-igen csodálja] a, 1 T[§ Duna párján sürögnek forogn; ^"tmás új híd készen lesz ma-holt fezéres Duna partján az új ország-ház^épét víz tükrében maga is csodálj] Ősliget fái váltig azt csodálják fen jó társaikat miért döntik-vágjál irtás lesz itt, — a mink csak * itt mutogatják tündér paloták ! JTat.ész, magyar kéz a mi jót 1 gyönyört okoz, a mi szeretés, művész, gyáros, mester i legjobbat tud, mira feer év harcait, béke Rnye* örömeit, sok Wallisson" és Hauglt-féle dohánytőzsdékben. W^\X\\N\V\X\X^^^ Mind ott fogod látni szépen sorba rakva, Szép képben lefestve, szoborba faragva. Tatárok dúlása, török pusztítása, Magyar leventéknek szörnyű bajvivása, Királyok, vitézek drága ereklyéje, Nagy uraknak kincse mind le lesz itt festve. Meg fogjuk itt látni, hogy kik voltunk régen. Azt is, kik vagyunk most s mire vittük légyen. A múltból, jelenből megtanuljuk bölcsen. Mi vár ránk, belőlünk mi lesz a jövőben . . . Nagy dolgokat forral minden falu város . Ami jó, javitja, irtja, ami káros. Ez iskolát épit, kórházat a másik, Szobrot a harmadik, vagy templomot állit. Egy esztendő s készen várjuk a vendéget, Jó hazánk fiait, sok idegen népet, Hadd lássa meg minden magyarok nagyságát, Harczban vitézségét, békén okosságát. A sok idegen majd, hej, nagyokat bámul, Nem tud hova lenni nagy csodálatától. Leveszi kalapját, úgy tisztel bennünket : »Csoda ez a magyar, csoda ez az ünnnep !« S elmondja francia, német, angol, tajlán , Duna, Tisza partján nagy Kárpátok alján Lakik egy vitéz nép, nagy a dicsőségi, — Ezer évig élt már, örökké fog élni! Hegedűs: A takarékpénztár közgyűlése. Esztergom, jan. 1. Az esztergomi takarékpénztár* rendkívüli közgyűlést tartott dec. 3- ári, szép számú részvényes tagok jelenlétében. Harpokratesz szobra alatt, Bithániában lakott Lá •?ár két húgával eme szép történetét. Az önök szenzibilis idegzete modern után vágyik,, pedig higyjék meg, hogy a novellaírók tehetetlen irigységgel tekintenek a bibliára. Tehetetlen irigységgel mondom, mert bölcsen érzik, hogy fönségében olyan klasszikus novellákat, mint a tékozló fiú, az irgalmas szamaritánus, a mindent béketűrő Jób novellája ők összekomponálni nem tudna De mi haszna! Önök modern történeteket akarnak minden áron. Azért a bibliai Márthának és Máriának egyébként nagyon tanulságos történetét elhagyom, hanem utalom önöket egy szeptember vasárnapi prédikációra, hol ezt az Isten szolgája nagyon szépen el fogja önöknek prédikálni. Én pedig elmondom a modern történetemet. j ' * ' !••'• «• Hogy egészen modern legyek, a történet szálait attól a pillanattól kezdem bontogatni, mikor Edelényi Elemér és Molnár Mártha véletlenül (vagy önök egyáltalában nem akarnak hinni a véretlenségben ?) Harpokratész antik istennőjének egy félreeső zeg-zugos allében levő szobránál összetalálkoztak. A hallgatás istennőjének paradicsomi kosztümje szinte megdermesztette Márthát. A nap bágyadtan törte át a fák sugarait, melyek ambrát leheltek. Az érzékeket megvesztegető illat a bőr felületére csalta arcáról, hogy mint szégyenlős diákok sütötték le szemeiket, nehogy árulóikká váljanak. Edelényit mindenfelé snájdig gyereknek ismerték, nevéhez a pikáns esetek modern legendái fűződtek. Egyik barátja, ki valamelyik leszámítoló banknál hivatalnokoskodott, de egyébként novellákat irt, róla mondotta ezt a felettébb jellemző mondást. — Ha nem félnék az utolérhetetlen krimtjeidtől, hidd el pajtás, tíz novellára valót tudnék rólad irni. Mire Edelényi gondolkozva jegyezte meg: — Pedig még csak a közepén járom a bolondját. Ezzel az öntelt nyilatkozattal nem állt arányban mostani diákos megrökönyödése. Minden manirja, világlátottsága és szalonnai könnyedsége cserben hagyta, most a mint az igéző kis leányt meglátta. Mártha az alföldnek érintetlen fakadóban lévő rózsája. Bársonyos pillája szelíden feküdt le tiszta ragyogású szemeire. Látszott, hogy remeg, mint fecskemadár, ha pajkos gyermeknek jutott martalékul. Még a hallgatás istennőjének is tetszeni látszott ez az idilli megzavarodás. Mert mintha apró kacsóit még titokzatosabban, még ingerlőbben vonta volna apró szájacskájához, hallgatást parancsolva. Edelényi ennek ellenére megszegte a parancsot. * A megriadt őzike felé ment és megfogta ennek remegő kezét és szólt: — A kik a szobornál úgy találkoznak, t mi. azoknak könny ^