Esztergom és Vidéke, 1898 (20. évfolyam, 1-102. szám)
1898-01-01 / 1. szám
juk, de toképen, hogy a jövendő esztendők ismét a helyreigazításra kellenek. Nem az a baj csupán, hogy hoo °/0 a városi pótadó, de az a sivár jövő, hogy ebből ki nem lábalunk egyhamar, hogy ez nem kevesebb, de csak több lehet, mert a beállított és egyszer elismert igények szakadatlanul követelik kielégíttetésüket. Könnyen búcsúzunk tehát a letűnő évtől, üres volt, szürke volt, rossz volt! Nem mozdult meg benne semmi igazán, — csak úgy vajúdott; a gyámoltalanság és bárgyú furfang nevét fogja viselni. Legyen a most beköszöntő év jobb, tartalmasabb és szerencsésebb ! Boldog új évet! Városi közgyűlés. . .— A jövő évi költségvetés. — Esztergom, december 31. — Amennyire az idő rövidsége és a nagy anyaghalmaz engedi, itt adjuk lehető részletesen a háromnapos városi közgyűlésről szóló tudósítást, •magára a közgyűlés lefolyására ezúttal csak annyit jegyezvén meg, hogy a város e legfontosabb résére a városi hivatalnokokon gyors földműves képviselőkön kívül tíz képviselő sem tartotta érdemesnek megjelenni. Első nap. Lassan gyülekeztek kedd borús reggelén a képviselő urak, csöndesek, borúsak voltak maguk is néhány szentgyörgymezei földműves képviselő kivételével, akik ellenkezőleg igen világos és ünnepi hangulatban valának az egész nap folyamán , határozottan obstrukciós hajlamokat árultak el. *" A napirend előtt felszólalt Niedermann József rendőrkapitány s az »Esztergomi Lapok" legutóbbi számában megjelent két, a rendőrség mulasztására célzó hir valótlanságát bizonyította be. Bemutatták a hercegprímás válaszát a város részéről névünnepe és ötven éves szerzetesi jubileuma alkalmával intézett üdvözlő feliratokra s midőn hozzá az éljenzés elhangzott, egy kiváncsi képviselő azt tudakolta, mily válasz érkezett az ő felségéhez intézett hódoló feliratra. Egyrészről néma csend, másrészről csöndes mosolygás volt a válasz. A jövő évi virilis képviselők névjegyzékének átvizsgálására a pénzügyi tanácsosból, főügyészből, főjegyzőből, Brenner József és Brutsy János képviselőkből álló bizottság küldetett ki. Majd a főgimnáziumi épület ominózus kérdése következett. Az elnök bejelenti, hogy a közgyűlés e tárggyal csak most foglalkozhatik, mert a segélynyújtásra felkértek késedelmesen nyilatkoztak. A hercegprímás (okt. n-én), Fehér Ipoly 5000 frtot igért főapát szintén 5000 frtot (szept 25-én), végül Graeffel János kanonok (okt 19-én) 1000 frtot fizetett be e célra a városi pénztárba. Valamennyinek feliratban mondanak köszönetet. A főkáptalan ezúttal nem adhat segélyt, amíg a kultuszminiszter tudatta a várossal, hogy a jövő évi költségvetésbe e célra semmit fel nem vehet, de különben is a kultuszbudget ily^célokra már évekre meg van terhelve. Dr. Hercz Antal előrebocsátja, hogy két évvel ezelőtt izoláltan állott e helyen abbeli álláspontjával, amely az épület gyökeres és alapos kijavítását célozta. Az idő neki adott igazat. Hogy a város százezer forintos építésbe nem kezdhet, szomorúan dokumentálja az fekvő költségvetés. A reménylett előttünk segélyek pedig nagyon kis összeget tesznek ki, márpedig jelenlegi viszonyaink között nem mehetünk be az építkezésbe, ha legalább 50,000 frt biztosítva nincsen. Ezért a pénzügyi bizottságban elfoglalt álláspontján marad.Ajánlja, küldessék ki szakértő bizottság (2 helybeli, 1 fővárosi taggal), amely alaposan megvizsgálja az épületet s a javításról részletes költségvetést készít. Ha ez nem találja lehetőnek a kijavítást, vagy a költségvetése túl magas lesz, ám akkor foglalkozzunk az újjáépítéssel. Vojnics Döme — a változott viszonyok következtében — járul dr. Helcz indítványához, csak hozzáannak sürgős elintézését kéri, mert a jelenlegi állapot — mint illusztrálja is — tarthatatlan. Többek hozzászólása után határozatilag kimondatott, hogy az épület megvizsgálására szakértő bizottság küldetik ki, amely 30 nap alatt tartozik jelentést tenni, amíg a kultuszminiszterhez 8 nap alatt felirat intéztetik annak megtudakolására, hogy remélhető-e, miszerint bár 4—5 év múlva, a kormány 50,000 frt segéllyel járul az újjáépítéshez. A főkáptalant, aki 2000 frtot adott az új kórházra, megéljenezték. Az ebtartási szabályrendeleten több módosítást eszközöltek, így a ebek adóját 2, az elebekét 5, a vadászmészáros ebekét 15 frtra emelték. A pecér által elfogott ebek 48 óra leforgása után elpusztíttatnak. Az állami állatorvos javaslatát, hogy ebek a vendéglőkbe szájkosárral és zsineggel bevezethetők legyenek, elvetették. Az elnök a közgyűlés elé vezérelte az egy évnél hosszabb ideig beteg tisztviselőkkel való eljárásról készített szabályrendeletet, mely szerint hat heti munkaképtelenség után, a kezelő orvos javaslatára, 3 hóig terjedő szabadságidő engedélyezhető, mely a tanácsi orvos véleménye alapján még háromszor meghosszabbítható. Egy év lefolgása után összes illetményeit beszüntetik s vagy nyugdíjazzák, vagy kegydíjt adnak a nyugdijszabályzat értelmében. Az elnök : A javaslatott elfogadottnak jelenti ki. Egy hang: Hol a nyugdijszabályzat ? Elnök : Nyomják. Dr. Földváry nem érti, hogy ez ügyet az elnök a közgyűlés elé vezérelte, lévén az a még nem tárgyalt s el nem fogadott nyugdíjszabályzat kiegészítő része. Filius ante patrem. Ha elfogadják, az elvi kijelentés lesz, amely így értelmetlen. Mivel azonban a polgármester oly rettenetesen sietett a határozat kimondásával, már csak annyit tehettek, hogy a határozat felterjesztését a nyugdíjszabályzattal egyidőben eszközlendőnek mondották ki. Az iskolarend védelméről készült szabályrendeletet, amely szintén kissé korán volt napirendre tűzve, az iskolaszékhez utasították, mivel az még nem látta. Ez nunc . . . következett a költségvetés és vele az első viharszellő, amely később az elnök tehetetlensége, ügyetlensége és örökös kapkodása miatt valóságos orkánná fejlődött s csak az ülés berekesztésével volt csillapítható. Mindenekelőtt Bártfay Géza kíváncsiskodott, vajjon a gazdasági bizottság foglalkozott-e a költségvetés tervezetével, mint a törvény előszabja ? Az elnök: Úgy tárgyaltatott, mint rendesen. Bártfay kérdésére egyenes választ kér. Az elnök: Nem tárgyalta. Bártfay : Tekintettel éppen gazdasági viszonyaink rendetlenségére, most már általános tárgyalás alapjául sem fogadja el a költségvetést. (Helyeslés sokfelé.) Reviczky Győzőt megdöbbenti a könnyelműség, amellyel a költségvetést szerkesztették. Ennek igazolására fölsorol egyes tételeket. Nagy zúgás támad, mikor előhozza a bikáknak való takarmány beszállításának költségeit. Egy hang: Honnan szállították? Kiffer: A fekete tengerből. (Derültség.) Reviczky : Igen, behordottak december elején valami hatvan petrencét, de az még trágyának sem használható. Ha mégis belemennénk a részletes tárgyalásba, (»Nem megyünk!* ›Tárgyaljuk 99-ben mind a kettőt*) kimondja, hogy azon közel 26.000 frt megtakarítás eszközölhető. Tátas János konstatálja, hogy a gazdasági bizottság az egész év folyamán összehíva nem volt. Tehetetlen gazdával, még tehetetlenebb hegymesterrel semmire sem fogunk menni. A költségvetést általánosságban sem fogadja el. A sztgyörgymezőiek heves hangon kelnek ki az egyesítés hátrányai ellen s egyre Vállunk el-t kiáltanak. Szálkai Tóth Ferenc hegymester Tátus vádja ellen tiltakozik, de nem akarják meghallgatni. Gere Antal méla hangon konstatálja, hogy a mai bomlott gazdasági viszonyoknak magunk vagyunk az okai, akik a gazdasági tanácsost választottuk, aki nem érti a dolgát! Egyre hevesebben követelik a költségvetési tárgyalás elhalasztását, amely ellen dr. Hercz Antal szólal föl, évtizedes szokásra s a törvényre, utal az mely szerint nem a gazd. bizottság tartozik a költségvetéssel foglalkozni, hanem egy szakbizottság s ez volt a pénzügyi, amely alaposan áttanulmányozta azt. Ő azt hiszi, hogy még 5—6000 frtot sem lehet megtakarítani. Ha az általános tárgyalás elutasításával valami bizalmatlanságot akarnak demonstrálni, eltévesztették az adresszt. Reviczky Győző úgy véli, hogy a p. ü. bizottság tagjai is emberek, akik megtévedhettek, vagy megtévesztethettek. Micsoda gazdálkodás például az, hogy hat pár ló mellett bérkocsidíjakra 150 frt szükséges ! Egy hang : Szüreti kirándulásokra kell! Dr. Földváry ellenzi az ily részletezéseket, nem ide valók, így nem érünk célt. Ajánlja a tárgyalást, már csak dekórum kedvéért is, mert még soha meg nem történt, hogy a város az uj évbe költségvetés nélkül ment volna be. Niedermann József szintén a halasztás mellett van, mert az agg éve napjaiban minden ember, nagyon el van foglalva. Egy hang: Hát lesz vndemnyit ? kis fia: Lacika, Donáth István, Palkovics Alajos, Szölgyémi Gyuláné, Mattyasovszky Sándor, Balog Lászlóné, Szerencsés Mihály, Csernyánszky Ferencz, Konrádné Major Borbála, Szaller Imre, özv. Szántó Ferencné, ajticsi Horváth Terézia, Binetter József (Bátorkesz), özv. Szvoboda Ferencné, Szabó Antal, Deszáth Mihály (Bátorkesz), özv. Tölgyesi Ferenczné, Szilárd János (Szölgyén), Sándor Géza, özv. Fehér Károlyné dr. Aschenbruer Antal, Makkay Lázár és urián Pál. Akadtak olyanok is, akik nem tudták evárni, amig a fehér Tanathosz értükön, hanem beleavatkoztak a nagy megsemmisítő kegyetlen munkájába. Az öngyilkosságok szomorú sorozatából a legnagyobb részvétet egy zseniális, kitűnő katonáé, Neumann Frigyes főhadnagyé keltette, akinek végzetes elhatározása ma is megoldatlan pszichológiai rejtély. Követte a sorban az alig húsz éves Kovács Gyula pénzügyőr, aki egy átmulatott éjszaka után a „Fürdő* vendéglőben lőtte szívén magát, állítólag, mert hivatali főnöke elégetlen volt vele. Fekete gyászt okozott az a lövés is, amely Müller Gyula életét oltotta ki. Az ő tragédiája ismeretes. Erőszakkal vált meg az élettől Guttmann Imre írnok, gyógyíthatlan betegség telekkönyvi kergette a halálba Klepek Vilmost és Kadletz Edét. Egy nő is szerepel a szomorú sorban : Perina Györgyné. Simcsák volt, sorozhatlan utolsó, pedig egy Kámásik áldozatot is vitt magával a föld alá ; özvegy Homicky Ferencnét. A legutóbbi évtizedekben alig volt esztendő, ennyi életuntat mutatott volna fel, amely öröm és gyász váltakozott ez esztendőben is, mint az életben mindenkoron. A szomorúságokat hagyjuk ezentúl s inkább a lefolyt vidám óráknak krónikásai leszünk. A város társas élete olyan volt, amilyennek évtizedek óta ismerük. Csendes, kevéssé változatos, a jó kisvárosok élete azok legtöbb előnyével és minden hibájával. Nagyobb élénkséget csak a farsang okozott, amelynek nevezetesebb napjai voltak : január 25 (katonatiszti estély), január 27 (a Kat. Kör bálja), január 22 (altiszti bál), január 30 (a párkányi ifjúság táncmulatsága) február 13 (izraelita jótékony mulatság), február 14 (protestáns bál), február 20 (katonatiszti estély), február 22 (a Kat. Kör piknikje), március 1 (a Tornaegyesület kalikó bálja). Legkedélyesebbek,legintimebb családi jellegűek mindenesetre a Kaszinóesték voltak, amelyeken az egyesület műkedvelő gárdája mulattatta a közönséget. Ilyen est volt január 2-án (Színre került: »A kismama*, »Asszony szeretnék lenni*, »Tavasz*). —január 14-én (»Egy rendező keservei*, »A mama kedvencze*), február 1-én (»Utóirat*, »Margit álma*, »Bálkirálynő*), február 27-én (»Egy kis vihar*, »Férjhez menjek-e«, > Katonásan*), és december 27-én (>Nézd meg az anyját*). Ez estéket élvezetesekké a következő urak és hölgyek tették : Büttner Róbertné, Csupor Istvánné, Hoffmann Böske, Koksa Iza, Nozdroviczky Olga, Perényi Irma, Pethes Mariska, Schönbeck Márta és Véghelyi Ödönné; továbbá B. Szabó Mihály, Etter Gyula, Istvánffy Elemér, Pap Kovács Ferencz, Rudolf István, Büttner Róbert, ifj. Brenner József, Nedeczky Béla, Ivanovics Béla, Véghelyi Ödön, Etter Ödön, Berán Károly, Osváth Andor és Czinder Antal. A társas élet fellendítésére szolgált a színészet is. Az év folyamán három, illetőleg két társulat fordult meg vármegyénkben, amennyiben a januárban itt szerepelt s tetszéssel fogadott Dombay házaspárt s a hozzájuk tartozó két színésznőt társulatszámba alig vehetjük. Májusban Párkányban járt az Aranyossy-féle társulat, előadásaikat eléggé látogatták. Októberben szerepelt B. Polgár Béla társulata s szokatlanul meleg pártolásban részesült. A mai jubileumos világban természetesen a jubileumok sem hiányozhattak egészen, meg kell azonban jegyeznünk, hogy e jubileumok mind jól megérdemlett munkás életpályán történt elismerések voltak, így Walther Károly posta- és táviró felügyelő, Reviczky Győző közp. főszolgabíró, Wendland Károly gyárigazgató hivatalos működésük huszonötödik, amig Schável Károly muzslai járásbiró bírói pályájának harminczadik évfordulóját ünnepelte s a szokásos ovációk természetesen egyiknél sem maradtak el. A különböző köz- és magánhivatalokban is több változás történt. A főispán Pisuth Kálmán és Szlávy István végzett joghallgatókat közigazgatási gyakornokokká nevezte ki. A járásbíróságtól a törvényszéki bíróvá előléptetett Skoday Aurél távozott, helyét, mint járásbíró Környei Imre foglalta el, míg az áthelyezett Sárváry Ferencz albiró helyébe Lipschitz József jött. Aljegyzővé neveztetett ki Szlávy Elemér jogszigorló. Egyházmegyei tanfelügyelővé dr. Walther Gyula kanonok neveztetett ki s ugyancsak ő foglalta el a primási irodaigazgatói fontos állást is, amely Hettyei Samu pécsi püspökké történt kineveztetése alkalmából üresedett meg. Bartal Rezső kir. tanfelügyelő legfelső elismerés mellett nyugalomba ment, helyét Vargyas Endre foglalta el. Kir. főmérnökké az áthelyezett Csaby Andor helyébe Sándor Kálmán, állami állatorvossá Soós Imre helyébe Sulyok Géza, végül pénzügyőri biztossá Kelemen Ferencz helyébe Váczy György neveztetett ki. A herczegprimás uradalmi ügyészekké nevezte ki Vaszary Jánost, Fiedler Ferenczet és dr. Palkovics Jenőt. Új karmestert kapott a székesegyház kórusa a kiváló szeneszerzőnek és dirigensnek bizonyult Kersch Ferencz személyében. Házi ezredünkben az 1897-ik év szintén nevezetes változást hozott, amennyiben a tábornokká kinevezett Görcz Arthurtól Vojnovics Emil vette át az ezredparancsnokságot. A májusi csillaghullás kisebb volt, mint a novemberi. Akkor előléptek