Esztergom és Vidéke, 1900 (22. évfolyam, 1-100. szám)
1900-01-06 / 1. szám
gyűlést, amelyre még csak eljöttek, leszámítjuk. Mindezeknél fogva ajánljuk a tisztelt városatyák figyelmébe kis kimutatásunkat, de ajánljuk ugyanazt a városatyákat választó polgárok figyelmébe is ! Mindenekelőtt felemlítjük, hogy összesen húsz városi közgyűlés volt, mégpedig : január 5-én, március 3-án, április 6-án, május 1o-én, május 23-án, június 2-án, június 5-én, június 16-án, július 6-án, július 31-én, augusztus 1oén, augusztus 14-én, szeptember 4 én, szeptember 12-én, október 12-én, október 16-án, november 14-én, november 15-én, december 7-én és december 28-án. Mind a húsz közgyűlésen a képviselők közül csak Gabanitz Ferencz vett részt. A tisztviselőkből: Bedő József, Dóczy Antal, Rothnagel Ferencz. (A szabadságidők miatt.) Tizenkilenc közgyűlésen részt vett: Horváth Mihály, Tátus János. Tizennyolc közgyűlésen megjelent: dr. Fehér Gyula, Kis István. Tizenhét közgyűlésen jelen volt: idősb Brenner József, ifjabb Cserép János, Fekete Pál, Fritz György, Pach Antal, Tirner János. Tizenhat közgyűlésen : Adorján János, Dóczy Ferencz, Mészáros József. Tizenöt közgyűlésen: Bádi András, Gerendás János, Hajabács Albert, Kitzinger József, Nelhübel Gusztáv, Stróbl Mihály, Valch Mátyás. Tizennégy közgyűlésen : Hagen Ambrus, dr. Helcz Antal, ifjabb Hegedűs József, Leitgeb János, Meszes Ferencz, Pándi Ferencz, Schiller Mihály, Számord Ignácz, Szenttamási Béla, Tóth András. Tizenhárom közgyűlésen: Brutsy Já nos, Gere Antal, Haller Ferencz, Ka pus János, Perger Lajos, Schuller Pál, dr. Wipplinger Ödön. Tizenkét közgyűlésen: Brutsy Gyula, Eres József (közép), Kiffei János, Lajszky János, Rudolf Mihály, Zsiga Zsigmond. Tizenegy közgyűlésen: Marosi József, Popellár József, dr. Prokopp Gyula, Tölgyesy Ferencz, Oltóssy Ferencz, Trexler Antal, Wanitsek Rezső. Tíz közgyűlésen: Dudás János, Kis Mihály, Stámusz János, Wimmer Imre. Kilenc közgyűlésen: Bleszl Ferencz, Farkas Tivadar, Globutsnig József, Reusz József, idősb Sinka Ferencz, Schedl Arnulf, Stern Márk, Waldfogel József. Nyolcz közgyűlésen : dr. Feichtinger Sándor, Frey Ferencz, dr. Gönczy Béla, Grósz Ferencz, Iványi Géza, Kohn Gábor, Kecskeméthy János, Magyary László, Major János, dr. Weisz Sándor. Hét közgyűlésen : Büttner Róbert, Brukner Albert, Draxler Alajos, Néni ethy Lajos, Reviczky Gábor, Reviczky CyőzŐ, Schönbeck Imre, Wimmer Ferencz. Hat közgyűlésen: Berán Antal, dr. Csernoch János, Hercz József, Hübner Antal, Obermayer György, Török József, Vojnits Döme (eltávozott). Öt közgyűlésen : Bayer Ágoston, ifjabb Eggenhoffer József, Havas Vincze, Hübschl Alajos, Kaán János, Malina Lajos, Mattyasovszky Lajos, Weisz Mihály. Négy közgyűlésen : Balog László, Bódy Bódog, idősb Eggenhoffer József, Eckstein Mór, Farkas Gyula, Kerschbaummayer Károly, Kováts Albert, Lengyel Flávián, Magos Sándor, Niedermann Pál, Schönbeck Mihály, Szecskay Kornél, Uhlárik János. Három közgyűlésen: Barta Tivadar, dr. Horn Károly, Lőwy Lajos, dr. Okányik Lajos, dr. Perényi Árpád, Pfalcz József, Steinfeld Rezső, dr. Weisz Izsák. Két közgyűlésen : Fried Arnold, Jedlicska Rezső, Magurányi József, Mattyasovszky Kálmán, Meszéna Ferencz, Matus Gyula, Nagy Pál, dr. Rapcsák Imre, dr. Rosszival István, Véghelyi Ödön. Egy közgyűlésen voltak jelen: Boltizár József, dr. Burján János, Gerenday József, Hanny Béla, Heischmann Ferencz, dr. Hulényi Győző, Lindtner János, dr. Mally János, Pongrácz Zsigmond, idősb Schalkász Ignácz, Schleiffer Lajos, dr. Walter Gyula. Egyetlen közgyűlésen sem jelentek meg , ezek tizenheten valának. Nevüket az idén még nem hozzuk. Akik óhajtják ismerni azokat, nézzék meg a közgyűlési jegyzőkönyveket. Memor. Dr. Horn Károly jubileuma. EszUrgonty január 2. Szép, sikerült ünnepélyt rendezett az esztergomi izr. hitközség december hó 31-én. Dr. Horn Károly elnökségének tíz éves évfordulóját sikeres perték meg a hitközség tagjainak ünneps a társadalom előkelőségeinek szép részvétele mellett. A fias és felekezeti jellegű ünneplésnek hazatársadalmi jelentősége is van, mert a tíz éves időszak alatt, mely óta dr. Horn Károly vezeti az esztergomi zsidóság ügyeit, a felekezeti érzés, a vallási összetartozóság buzgó ápolásán kívül, , a nemzeti konszolidáció, a halmi előrehaladás körül is nagy társaeredményeket mutat fel az esztergomi izr. hitközség. Dr. Horn Károlynak hervadhatlan érdemei vannak a hitközség megmagyarosodásában, a község zilált pénzügyeit reális alapon rendezte, a hitközségi tagok között békés harmóniát létesített, előharcosa volt amaz elvnek, hogy az egyházközség ne csak felekezeti, hanem kulturális és társadalmi jótékonyságot is gyakoroljon. A tíz éves évforduló kitűnő alkalom volt arra, hogy azon önzetlen, lelkes tevékenységért, amelyet dr. Horn Károly kifejtett, a hitközség jól megérdemelt kitüntetésben részesítse elnökét. A díszközgyűlés: Dec. 31-én d. u. 5 órakor tartották meg az izr. hitközség tanácstermében a díszközgyűlést, amelyen dr. Berényi Gyula elnökölt. Ékes szavakban ecsetelte az elnöklő az ünnnepelt nagy érdemeit és a jelenlévők osztatlan helyeslése közben küldöttséget menesztett dr. Horn Károlyért. E küldöttség Kohn Gáborból, Popper Lipótból és Stern Márkból állott. Majd Geiger Miksa titkár felolvasta azt a jegyzőkönyv-tervezetet, amelyben a képviselőtestület az elnök megörökíti. Ezután az alelnök a érdemelt gyűlést felfüggesztette. Zúgó éljenzés közben érkezett meg rövid idő múlva az ünnepelt, elfoglalta az elnöki széket, midőn felállott dr. Weisz Izsák főrabbi és mély érzésű bölcselkedő szellemben tartott ünnepi beszédet, amelynek befejező része következőképen hangzott: Az esztergomi község mozgalmas és változatos történetének egyik legkiemelkedőbb részét, egyik legfényesebb lapját képezi az utolsó évtized. A megelőzött években bekövetkezett templomkatasztrófa által a községet fenyegető veszély szerencsésen elhárittatott, az általa keletkezett nehéz bajok sikeresen szavaltattak, a megingott anyagi alapok megszilárdultak, a jövedelmi források szaporítása, a község jogos igényeinek érvényesítése által a háztartás véglegesen rendeztetett, a már hivatali elődök által megkezdett magyarosításnak az igazgatás összes ágaira való kiterjesztése által a magyar nemzeti szellemet minden vonalon teljes érvényre juttatva, teljesen magyar jellegű községgé vált, a kulturális, felekezeti és jótékony célú intézmények erősbültek, gyarapodtak, az alkalmazottak anyagi helyzete javítása és állások biztosítása, a község reputációja tekintélye ki és befelé emelkedett, és mindez, ami az évtized tartalmát nem meríti ki és csak főmozzanatait veszi tekintetbe anélkül, hogy bővebb és behatóbb méltatásba bocsátkozhatnánk, ami egy rövid beszéd szűk keretében úgy sem lehetséges, mind az elválaszthatlanul gasú, dicsfényben úszó édenkertre gondolva. Épen egy téli nap éjszakáján álmodta ezt az ezüst-ragyogású álmot, midőn halk kopogtatás az ablakán abból felriasztotta. Eleinte azt hitte, hogy az álma folytatását látja, felült s az éj sötétében valami nagy fehér alakot vett észre az ablakánál s olyanforma hangot hallott, mint két hatalmas szárny csattogása. Aztán a szárnycsattogásnál is kivehetőbben, a következő szavakat hallotta: 1 Nyisd ki, Gardénia, nyisd ki ablako dat !! Mintegy elbűvölten ugrott ki agyából s nyitotta ki az ablakot. S bámuló szemei előtt abban a pillanatban megjelent egy angyal, olyan magas, mint a szobája, egészen fehér, kilenge szárnyait meglibbentve, arról ezüstös havat rázott le, mely a padlón ragyogott, de azt be nem nedvesítette, mintha csupa gyémántporból és gyöngyökből állana. Az angyalnál nem volt se fáklya, se lámpa, a szobát mégis nyugodt, foszforeszkáló fénnyel világította be, mely ugy sugárzott körülötte, mint az éjszakfény. 1 Gardénia, én a tisztaság angyala vagyok.* »Mit kivánsz tőlem ?< kérdé a lányka elragadtatással s izgatottsággal e paradicsomi jelenség láttára. 1 Először szállok, mert történik, hogy a földre, semég eddig nem találtam olyan, minden földi vágytól ment nőre, a minő te vagy.* »De ha az égből szálltál alá s engemet méltónak tartasz arra, hogy oda jussak, miért nem emelsz azonnal szárnyaidra s miért nem viszesz fel azonnal az édenkertbe ?« »Mert meg van írva, hogy boldog feleség és anya lesz belőled s én azt jöttem jelenteni neked, hogy találtam a számodra egy szüziesen tiszta férfiút, oly szeplőtlent, mint magad vagy.« >És hol van ?* »Most még messze van. Hogy ama legfőbb örömnek részesévé lehess, hogy őt bírhasd, egy évi súlyos, kegyetlen megpróbáltatásnak kell magadat alája vetned. c »Mi sem fog nehezemre esni, a tisztaság angyala, hogy ily jutalomra méltó lehessek.«Ne légy kevély, édes gyermekem. Eddig győztél, mert nem kellett szenvedned. Most társaságokba kell járnod, fényes táncvigalmakat, ünnepélyeket, tornákat kell felkeresned. Mosolyogva kell fogadnod ugy a kéjencek, mint őszinte tisztelőid hódolatát s naponként ide fehér fészkedbe visszatérve, minden vétektől tisztának kell magadat találnod, lenne az bár csak vágy, vagy puszta óhajtás is.« >Kész Örömmel teljesitem, a miket elém szabsz, s ugy hiszem minden kevélység nélkül biztosithatlak, hogy a világ csábításai között is tiszta maradok.* >Nos jó, hallgass ide hát, íme virágnak a magja, mely eddig csak egy az égben, az angyalok kertjében nőtt. Ültesd el egy nagy edénybe s Öntözgesd meg naponta. Még nyolc nap letelte előtt egy csodaszép növény fakad belőle, örökzöld, fényes levelekkel.*És mi ennek a növénynek a neve?c »Eddig még nincs neve, de a jó Isten akarata, hogy annak a lánynak a nevét kapja meg, aki háromszáz napon át a leveleit megcsókolhatja anélkül, hogy egyetlen egy, nem egészen tiszta gondolatát meg kellene bánnia. Te tehát minden este, mielőtt liliom ágyacskádba lefeküdnél, elmondod imádat s megvizsgálod öntudatodat, hogy ajkadat és szivedet tisztának találod-e, az maradtál-e külsőleg ugy, mint lelkedben s aztán a szüzesség fácskáját meg fogod csókolni.* Gardénia reszketve, erősen dobogó szívvel hallgatta. Már újabb kérdést akart intézni az angyalhoz, mikor az szárnyait kiterjesztve s a fejét lehajtva az ablakon elrepült, csak ennyit mondva : »Viszontlátásra egy év múlva, Gardénia !* * Gardénia másnap elültette az angyaltól kapott drága virágmagot egy hófehér porcelláncserépbe s miként az megmondta, nyolc nap múlva egy levéldus fácska nőtt belőle, tele ággal és gályákkal, de virág nélkül. És azután a legpompásabb selymekbe és bársony ruhába öltözve, drága kövekkel megrakva, szinte belevetette magát az ünnepélyekbe és társaságokba, úgy hogy mindenki elbámult ezen a hirtelen történt, különös megváltozásán. Ahol csak megjelent, mindenütt ő volt az ünnepély királynője, imádók és kéjencek fogták körül s térden állva könyörögtek egyetlen egy mosolyáért Ő is mosolygott, de oly magasztos, oly tiszta mosolygással, hogy attól a kéjencek megfagyni érezték vevőket . Őszinte imádói nem tudták volna megmondani, hogy Gardénia földi nő-e, vagy pedig angyal. Eközben Gardénia mindegyik férfiban fedezett fel valami hibát, némelyikben többet is, úgy, hogy nem esett nehezére, esténként visszatérni kedvenc fészkébe s magát minden vétkétől tisztának érezni, miután imádkozott s öntudata megvizsgálását teljesítette. Azután odament a virágcseréphez, melyben a csudálatos fácska nőtt s egy csókot lehelt reá. Mikor aztán másnap reggel az ablakot kinyitotta, hogy a fácskát megnézze, úgy találta, hogy azon a helyen, ahol csókot lehelt reá, egy virág nőtt nagy, mint egy kisebbfajta rózsa, olyan fehérebb a liliomnál, szelid, enyhe, isteni jóillatú. Minden este ujabb csókot lehelt rá imádság után s minden reggel egy újabb virágot talált a fácskán, így telt el háromszáz nap és háromszáz éjszaka s az ártatlanság növénye egyetlen egy virágját se hullatta el; a legelőször kinyílt, épen olyan üde, fehér és illatos volt, mint a legutolsó. Egy gyönyörű illatú fává növekedett, mint egy óriási virágcsokor s kellemes illata elárasztotta az egész várost. De valami mégis fehérebb volt ezeknél, a virágoknál: Gardénia lelke, mely tiszta, szűzies, szent maradt tizhónapi próba, háromszáz napi alattomos, heves, folytonos ostrom dacára. Boldog volt s a gyönyöruttaság tengerében úszva várta az angyal látogatását s ígéretének beteljesedését. Az angyal eljött s miként az első alkalommal tette, bekopogtatott szárnyai-