Esztergom és Vidéke, 1902 (24. évfolyam, 1-101. szám)
1902-01-01 / 1. szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ElLŐFIZETÉSI ÁRAK'! Egész évre — — — — 12 kor. — öl. Mérre— — — — — 6 kor. — fll. ,Negyedévre — — — 3 kor. — fll. Egyes számára: 14 fll. Felelős szerkesztő és kiadó : KEMPELEN FARKASLaptulajdonosok : Dr.PROKOPP GYULA és társai. Szerkesztőség és kiadóhivatal:hova a kéziratok, előf Qzetések, nyilt terek és hirdetések küldendő' Széchenyi-tér, 330. szén}. Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési felhívás: Az uj év kezdetén lapunk előfizetésre kéri fel megyénk és városunk művelt és a tisztességes hangot szerető közönségét. Mi nem ütjük az önreklám nagy dobját; nem ígérjük, hogy olvasóinknak ugynevezett „kínos szenzációkkal" kedveskedünk; a családi élet szentélye szent marad előttünk és ha támadnunk kell a közérdek nevében (bár reméljük, hogy erre nem lesz ok), soha sem fogunk személy elleni hajszát indítani. Ígérjük, hogy ha lapunkat emelni nem bírnánk is, bár ez lelkes igyekezetünk, de a mostani színvonalon okvetlenül fenn fogjuk azt tartani. Ehez azonban nemcsak szellemi, de anyagi segítség is szükséges. Anyagi segítség alatt a minél tömegesebb előfizetéseket értjük, ami jóformán nem is olyan félajándék, mint a régi közönség vélte, hanem litterátus csak jól kién;E melt ellenértéke egy irodalmilag, hírszolgálatilag és etniikailag is "tisztességes" újságnak. A mi eddigi közönségünk kitartásával, szóban és írásban hozzánk intézett buzdításaival fényesen tüntetett az irodalmi tisztesség mellett. Óhajtjuk és reméljük, hogy e jegyben tovább is folytatandó munkásságunk még a mostaninál is nagyobb számú közönséget fog e lapok zászlója alá vonzani. Hetenkint kétszer megjelenő lapunk előfizetési díja egész évre 12 korona, fél évre 6 korona negyedévre 3 korona. Hazafias tisztelettel a szerkesztőség és kiadóhivatal, lika, a főgymnasium, a nagy híd alkotásai mellett mint város, a szószoros értelmében véve teng és eltörpül. Ha ezek a monumentális alkotások nem volnának meg, Esztergom csak a mult dicsőségén elmerengő és falusi színezettel biró kis város lenne. De igy ezen még fennálló alkotások által még mindég a jelen országos nevezetességei közé tartozik. Egyébként a modern szellemmel csak annyiban rendelkezik, amennyiben pótadója a székesfővárosét háromszorosan, közel négyszeresen felülmúlja. Volt szerencsém már felemlíteni ugyan e lapok hasábjain, hogy a városnak mily pazarul szép és gazdag környéke van. A szó szoros értelmében véve a természet által alkotta emporium — és ?.. . nincs semmije, az az még is van : horrobilis adóssága. És befektetése ? Nézzünk körül. Az utca kövezet páratlan a maga nemében. Erről legjobb tanúságot ad az omnibusz, mikor kizakatol a vasútra. Külső részeiben még nagyszerűbb. Jól mondotta egy barátom, hogy ez aszfalt, oldott állapotban. Hogy is ne ? Kövezete a legdúsabb agyagot tartalmazó trachitból telik ki, sőt mint a prímási gyárnál látható, még a szétmállott tégladarabok is kitűnő anyagot szolgáltatnak az úttest javítására. Persze jó minőségű kalcium, dolomit annyira messze esik Esztergomtól, hogy vonaton egy nap alatt akár száz vagyonnal is ide szállíthatnának. Van ugyan a világon makadám itt is, de nem Esztergomban, hanem valahol másutt, ahol eléggé alkalmas is, szép is. Világítása páratlan a maga nemében. Van belőle háromféle is, nevezetesen : petróleum, acetylon és gazolin. Különösen behatóbb tanulmányozásra méltó a külső városrészeké és pedig akkor, amikor fürdik a holdvilág az éj tengerébe. Akkor a világítás megirigyli a hold eme gyönyörét és maga is fürdik benne. De ha az égi bolygó elfordítja tőlünk bájos arcát, az utcai világítás mellett egyszerűen béka módra elterülhet a halandó, mert a sötétség azt kényelmesen megengedni méltóztatik. 1• 1 • — 11 • 1 Sz .Esztergom is Vidékek tárcája. Üzenet. Szeretnélek még egyszer látni Szép csendes nyári alkonyon, Midőn a hold szelid sugara Átszűrődik a lombokon. Álmodó virágok kelyhéből Bóditó illat szállna ránk, úgy, mint azon a nyári estén Midőn egymástól távozánk. Nem akarok én pásztor órát, A csókodért sem epedek, Csak elsirnám a boldogságom . Hogy nem soká * anyus* leszek. • Anyusx. leszek. Oh mily boldogság ! S nagymama. — Az idő nem áll. Unokát ringat majd ölében A szép asszony, az ideál! . . Kicsi harisnyákat kötök majd Versírás helyett ez után, Hogy meg ne fázzék az én édes Drága picifiú kis unokám. Nagy Renée. # Esztergom. Ha az ember ezen ősi városnak egy pár évig lakója volt és alapos körültekintéssel megismerte az itteni viszonyokat, méltán felkiálthat : szegény Esztergom ! Ez ősrégi, király bölcsőjét ringató, királyt koronázó és egykor vitézekkel, déli leventékkel, országnagyokkal megrakott város ma az érseki szék, a káptalan, a bazi Asszony hűség- írta : NAGY RENÉE. A magas Tátra havas ormai még csillogtak a lemenő nap utolsó sugarászói, de a völgyekben elterülő rengeteg fenyőerdőkre már ráborult az alkony fátyola, és suttogva járt-kelt közöttük az esti szél, hajtogatva a büszke ágakat. Ahogy leszállt a nyugati hegyláncok mögött, rózsásra festve még néhány percig az égen úszkáló bárányfelhők szeszélyes fodrait, az esti szél mindinkább erősebben zúgott a fák között, hogy szinte hallatszott az ágak recsegése, majd lassanként a hegycsúcsokat is megülte az alkony s a tájék mindsötétebbre vált. Különös, ködszerű árnyak bontakoztak ki az esti homályból és mint valami szürke kisértetek bolyongtak a hegyek oldalában. Majd a ködös pára lassankint feketére válva, eltakart hegyet, völgyet és a titokzatosan suhogó rengeteg erdőt. A távolból vidám zeneszó röppenő akkordjai úsztak át a térségen, és a völgyből apró mécsvilágok fénylettek a sötétségen át, mutatva, hogy ott vidám fürdői élet van. A karszalon terasszra nyiló ajtaja nyitva s az onnan kiáradó világosság sugárkévése messze elnyúlik, a csendesen bólingató vadgesztenyefák lombjain. Bent a teremben táncoló párok libegnek. A fiatalság zongora mellett táncol, az idősebbek csoportokra oszolva beszélgetnek, és csak kilenc órakor mennek szét, hogy nyugalomra térjenek. A hölgyek hangos jóéjszaka kívánással válnak el egymástól — és néhány perc múlva már csöndbe van merülve a fürdőhely. Egyik másik ablakban, erkélyen fehér csipkés pongyolák tűnnek fel nehány percre, szerelmes lovagok vesztetlenül sétálnak a kavicsos úton, egy-egy megcsókolt virágot dobva fel imádott I • Ijukhoz. De azután megint csönd van mindenütt, csak a nagyvendéglőből hallik még ki cigánymuzsika és néha egy mulató kompánia hangos beszélgetése. A sétány egyik távolabb eső elegáns férfi sétál fel s alá. Csak részén most érkezett alkonyatkor. Míg be nem sötétedett, tolvajként bujkált a fürdő közelében, hogy holnap korán reggel meglepje > őt, a drágát, akinek az ablakára olyan áhítattal tekint fel és várja, hogy mikor gyullad ki benne a világosság ? A szíve mindinkább hangosabban dobog, ahogy nézi azt a zöld redőnyös sötét ablakot és szinte majdnem hangosan felkacag. Hogy meg fog örülni az édes, a drága, ha holnap váratlanul eléje toppan. A kertésznél az imént rendelt meg számára egy gyönyörű csokrot és megegyezett a cigányokkal is, hogy pontban éjfélkor játszanak az ablaka alatt egy pár szép nótát, de olyan csöndesen, hogy más ne is hallja meg, csak ő, akinek szánva van. Éjfélkor az éjjeli zene korán reggel pedig a csokor — azután . . . ! Milyen kedves meglepetés lesz ez. Valóságos idill! Ahogy ezen egész szivéből örvendezve elgondolkozott, járva a sétány kavicsos utain alá s fel, a föld is előbukkant a felhőpalástok közül és megvilágította a kanyargós utakat, belopva egy-egy sugarát a fák és bokrok sűrűjébe is. Az a zöld redőnyös ablak pedig csak nem akart megvilágosodni, pedig már mintegy másfél órája nézi és várja, hogy mikor tér nyugalomra . D* és mikor jelenik meg gyertyafény a redőnyök mögött ? Lefeküdt volna talán sötétben ? Nem, az nem lehet ! De hát hol van ilyen sokáig ? Már tíz óra és ő mégse jön. Pedig a legutóbbi levelében is ezt írta: »Kilenc órakor már mindég az ágyban vagyok, de nem tudok aludni, mert mindég rád gondolok, te édes egyetlenem te . . ! Oh már csak néhány percre is láthatnálak naponta. Sokkal könnyebb volna elviselni a távollétet. De képzeld, az orvos rendeletére még néhány hétig itt kell maradnom.