Esztergom és Vidéke, 1903 (25. évfolyam, 1-103. szám)
1903-01-01 / 1. szám
életéből s inkább az intézmény iránti jóindulatból, a célok iránti tiszteletből, vagyoni helyzetükből avagy állásukból önként hoznak és tesznek áldozatot, azt nem céltalanul teszik s filléreik nincsenek elpazarolva, mert egy ily intézmény fenntartásával közvetve a közügynek is szolgálnak. A jelenlévők orkánszerű éljenzése volt a leghatalmasabb megnyilatkozása annak a szeretettel párosult tiszteletnek, melyet a kaszinó minden tagja érez a buzgó elnök iránt, ki biztos kezekkel viszi a kaszinó hajóját a kitűzött cél felé. Az elnöki megnyitót Berán Károly helyettes titkár jelentése követte, ki elsősorban is sajnálattal hozta a tagok tudomására, hogy Istvánffy Elemér, a kaszinó fáradhatlan titkárja állásáról lemondott. A közgyűlés Istvánffy Elemér érdeme hálás köszönetének kifejezése mellett jegyzőkönyvbe iktatta. A titkári jelentés többi részeinek felolvasása után minden nagyobb vita nélkül a számvizsgáló bizottság jelentését, majd a költségvetést tárgyalták le, melyet a beruházási kötvények kisorsolása (44, 63, 68, 30,) majd a kaszinó részére tartandó lapok kiválasztása követett. A tárgysorozat utolsó pontja a tisztikar megválasztása volt, mi Zsiga Zsigmond korelnöksége alatt, történt meg, melynek eredménye a lemondott titkár, a pénztárnok és egy választmányi tagságban idézett elő változást. Megválasztottak : elnökké dr. Földváry István ; igazgatóvá : Ivanovits Bélatitkárrá: Niedermann Ferenc ; pénztárnokká : Berán Károly ; háznaggyá : Nedeczky Béla ; könyvtárnokká : Váralljai Sándor. A megüresedett választmányi tagságot Pospesch Antallal töltötték be és választmányi póttagok : Istvánffy Elemér és Grósz Ferenc lettek. Végre a kaszinói lapok elárverezése következett, majd az elnök záróbeszéde, ki megköszönvén az uj tisztviselők nevében a bizalmat és buzditván a tagokat a kaszinó meleg pártolására, köszönettel emlékezett meg a műkedvelők tevékenységéről, majd a kaszinónak nemrégiben elhunyt tagjáról, Meszena János tiszteletbeli elnökről, aki úgymond:a nagy események emlékétől meggörnyedt vállakkal járt sokáig, buzdítva közöttünk." Ezzel a kaszinó sorsa egy évre ismét el van intézve, s oly kezekbe letéve, hogy annak jövője elé, nyugodtan tekinthetünk. C. Hegyei közgyűlés, Esztergom dec. 30 Esztergom megye törvényhatósági bizottsága ma rendkívüli ülést tartott, mit a felszaporodott és még ez évben elintézendő, sürgős természetű letárgyalása, majd több bizottság ügyek kiegészítése tett indokolttá. Elnöklő főispán megnyitván az ülést, üdvözölte a bizottság tagjait, melynek utána kezdetét vette a napirendre kitűzött ügyek tárgyalása, melyek közül felemlítjük a következőket. A vármegyei ügykezelési szabályzatból kifolyó intézkedéseknél felszóllalásra a hivatalos óráknak reggel 8—- ig leendő beosztása és az iktatási záróra adott okot. Dr. Hetes Antal, B. Szabó Mihály, Andrássy János és dr. Horn Károly hozzászólása és az utóbb nevezettnek indítványára kimondatott, hogy az iktató hivatalba záros határidőhöz kötött beadványok d. u. 2 óráig adhatók be. Olvastatott a földmivelési ministernek leirata, melyet Tokod község elutasittatott azon kérelmével, hogy a mezőőrök puskával láttassanak el. Az átkaparók nyugdíjazásának ügye a tiszti ügyésznek adatott ki véleményezés végett. A tárgysorozat e pontjánál Berényi József köbölkuti körjegyző tett egy igen életre való inditványt, mely szerint az átkaparók írattassanak be a gazdasági munkás és cselédsegélyző pénztárba rendes tagokat, mi által azután nyugdíjigényük minden egyéb alap megterheltetése nélkül meg lesz oldva. Ezután különféle bizottságok kiegészítése következett. Az állandó választmányba: dr. Seyler Emil és Haán Rezső. — Az igazoló választmányba : elnökül: Reusz 7 József; tagokul: Vadászffy Jenő, Wimmer Imre, Etter Gyula, Zsiga Zsigmond, dr. Horn Károly, dr. Földváry István, Frey Ferencz és Magurányi József, — A lóavató bizottságba: elnökül az esztergomi járásba: Gotthard Ede; a párkányi járásba: Vancsó Gyula, —• A közigazgatási bizottságba tiszti ügyész helyettesül: Pongrácz Zsigmond, — A lóavatási bizottságba becsülökül és pedig az esztergomi járásba: Wimmer Imre, Reviczky Károly és Berzeviczy József; állatorvosul: Székely Henrik; míg a párkányi járásba: Geiger Ferencz, Hartmann Márton és Etter Gyula; állatorvosul pedig Pitz István Albert. — A közigazgatási bizottságba: Usztanek Antal, dr. Fehér Gyula, dr. Helcz Antal, dr. Csernoch János és Brutsy János választottak meg. Esztergom sz. kir. városszervezési szabályrendeletének módosításától a jóváhagyást megtagadta a bizottság, s a szabályzatot újbóli tárgyalás végett a városhoz visszavezérelte. A törvényhatósági közutak mentén lévő fák tulajdonjogára nézve kimondotta, hogy azok a föld tulajdonosának képezik tulajdonát, mégis azok nyesése és kivágása tekintetében, az államépítészeti hivatal hallgatandó meg. A megye tulajdonát képező és a párkányi tűzoltóság által kérelmezett tűzfecskendő kérdése végre dűlőre jutott a képen hogy a megye tulajdonjogának fenntartásával a gép a városi tűzoltóságnak adatott át használatul. Az állami tanítók fizetésének rendezése ügyében a képviselőházhoz intézett kérvény támogatásának elhatározása után kimondotta a bizottság, hogy az ujonczlétszám felemeléséről szóló törvényjavaslat ellen Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatósága által intézett feliratot pártolólag magáévá teszi. Végezetül Andrássy János alispán az uj év alkalmából a törvényhatósági bizottság tagjainak nevében, meleghangú szavakban üdvözölte a főispánt. Referens. : *_ Karácsonyi ünnepély. Az esztergomi Szent-Anna-zárda óvódás és elemi isk. növendékei dec. 24-én d. u. jól sikerült karácsonyi ünnepélyt rendeztek. Az ünnepély az óvónőképző intézet tornatermében folyt le, ahol az előkelő hölgyközönségen kivül Bogisich Mihály c. püspökkel élén a helybeli papság több tagja és sokan mások várták az ünnepély kezdetét. A színpad függönye felgördülvén, mindkét nembeli óvódások kedves csoportja állott a közönség előtt, hogy bemutassa az éneklésben és a szavalásban való jártasságát. A püspök bácsihoz intézett üdvözlő verset egy arasznyi kis cseppség, Szálkai Erzsi mondotta el oly bátor és szeniori hangon, hogy mellette e tekintetben bármely követválasztási kortes letörött volna. Általában az apróság igen minden mesterkélt póz nélkül, kedvesen, csengő, bátor hangon szavalta el a sorrendbe felvett alkalmi gyermekverseket és párbeszédeket. Nem zavarta meg őket a vendégsereg, de még az a pompás karácsonyfa sem, mely " telerakva minden jóval" hozzájuk oly közel állott, megelégedtek ők egyelőre azzal is, hogy időnkint nagyokat nyelve rá-rápislanthattak. És midőn megható, kellemes zengő énekek után a függöny legördült, szinte sajnáltuk, hogy tovább is nem gyönyörködhettünk bennök. Az óvodások után a népiskola növendékei Maszlaghy Ferencnek „Két karácsonyest" című 2 felvonásos szinjáté-Megemlítik a b. Szűz és sz. József bethlehemi utazásának inditó okát. Elbeszélik, hogy Augusztus római császár általános népszámlálást rendelt oly módon, hogy kiki azon helyen jelentkezzék, ahonnan származott. A b. Szűz és sz. József ennélfogva Bethlehem felé irányították lépteiket. Megérkezvén, annyi idegent találtak már a városban összeseregelve, hogy eredménytelenül fáradoztak szállást nyújtó hajlék felfedezése körül. Az év mely szakában jelentek meg Bethlehemben; ki volt az a nemes lelkű lakosa a városnak, aki vendégszerető házát megnyitotta számukra ; minő helyiséget bocsátott rendelkezésükre; mindezekről hallgatnak az evangélisták. Csak arról értesülünk sz. Lukács szavaiból, hogy miután megjelent az isteni kisded, a b. Szűz a pólyába takará és jászolba fekteté.c (П. 7.) Nem valami büszke palota fényes termeiben, hanem oly helyen vonták meg tehát magukat a názárethi ahol különben állatok szoktak vándorok, menedéket találni! A vallásos érzésnek és az áhítatos kegyeletnek azonban e néhány szó is elégséges anyagot szolgáltatott arra, hogy képzelete elé varázsolja a jelentőségteljes esemény mozzanatait. A katakombákban látható ábrázolások a legszigorúbb pontossággal és hűséggel ragaszkodnak az evangéliumok egyszerű közleményeihez. A sz. Priscilla katakombáiban látható kép, amely a Ш. századból maradt fenn, csak három alakot vezet a szemlélő elé. Az ülő helyzetben levő nő egy kisdedet tart karjain. Előtte egy férfi áll, aki kezeit a kisded felé nyújtja, mintha át akarná venni. Egy másik kép már gondosabb kidolgozásra, élénkebb képzeletre, fejlettebb műérzékre vall. Tágas, teremszerű helyiség közepén, magas támlával ellátott széken ül a szemeit lesütő női alak. Bal karján szelíd tekintetű kisded pihen, aki csodálkozva pillant a jobbról balról közeledő, nagy tálakat vivő két férfiúra, akik a keleti bölcseket látszanak jelképezni. Újabb alakokkal gazdagítja képét az a művész, akinek alkotását a sz. Sebestyén katakombája őrizte meg az utókor számára. Szorosabb értelemben véve ezen képet tekinthetjük az Üdvözítő születése legelső ábrázolásának. Megtaláljuk u. i. benme mindazon alakokat, amelyek a karácsonyi jelenet művészi feldolgozásaiban később is szerepelnek. Kezdetleges asztalon, vagy padon nyugszik a kisded Jézus pólyákba burkolva. Lábainál két állatot pillantunk meg. Egy ökör és egy csacsi hajolnak a kisdedre, mintha melengetni akarnák. Sz. Domitilla katakombáiban a IV. századból, ismét a keleti bölcsek hódolatával találkozunk. A női alak a középen Ül. Jobbról balról 2—2 férfi áll, akik ajándékokat nyújtanak a nő karján látható kisded felé. Ismeretes egy kőkoporsó is*— 343-ból. Előrészén a teljesen ép domborműben a kisded Jézus pólyákba göngyölve a földön játszadozik, közelében az említett két állat, a háttérben pedig két férfi látható, akikben igen könnyen felismerhetők a pásztorok. Történeti lényt igyekezvén az ecsetek és vésők megörökíteni, ragaszkodniuk kellett az evangéliumok közleményéhez. Lényegükben ennélfogva a művészek összes alkotásai ugyanazon viszonyokat, ugyanazon alakokat tárják a szemlélő elé. Bámulatos mindazáltal a változatosság, amelyet a művekben a képzelet rendkívül különböző erejének létrehoznia sikerült. A közös vonások, amelyeket a festészet és szobrászat alkotásainak hosszú sorozatában észlelünk, a következőkben foglalhatók össze: III. I. A kisded Jézus, A XV. századig terjedő időkből származó képeken és faragványokon, a kisded Jézus hűen az evangélisták elbeszéléséhez, göngyölve jászolban, kosárban, pólyákba bölcsőben, vagy bölcsőhöz hasonlító készítményben nyugszik. Giotto egy képén, amely Assisiben látható, a B. szűz derékaljon ül és a kisded Jézust bepólyázva maga előtt tartja. Egy másik festményén, a páduai Arena-kápolnában, a kis Jézust egy nő tartja kezei között és átnyújtja a b. Szűznek, aki nyugvó helyéről kissé emelkedik, hogy a kisdedet átvegye felés keblére szorítsa. Van igen sok kép, amelyeken a kisded Jézus kettős alakításban látható. Nemcsak a boldogságos Szűz mellett vesszük észre, hanem tőle távolabb, kép előterében, vagy valamelyik szögletében is látjuk — két nő gondozása alatt, akik a kisded számára fürdőt készítettek. így látjuk ezt egy elefántcsont táblán a Toledói székesegyházban, egy miniatűrökkel ékített evangéliumban, berlini múzeumban és a vatikáni múzeum a egy X. századból fenmaradt domborművén. Nem hiányzik az említett jelenet a palermói Martorana templom híres mozaikján sem, amely a XII. századból származik. Ott van azokon a remek faragványokon, amelyeket Pitai Miklós az ottani székesegyház számára készített. Duccio is megörökítette azon nevezetes alkotásán, amely a berlini múzeum tulajdona. A jelenet tárgya a következő legendából van merítve. Sz. József elhagyta a barlangot, hogy a hold, Szűz számára segítőt keressen. Alig lépett ki a szabadba, egy Salome nevű asszonnyal találkozott. Előadván kérését, az asszony vonakodott hitelt adni szavainak. Némi habozás után mind- j