Esztergom és Vidéke, 1915 (37. évfolyam, 1-101. szám)

1915-01-01 / 1. szám

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DÍJAK STB. KÜLDENDŐK. D­R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE , 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., FŐMUNKATÁRSAK : LANSZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Olvasóinkhoz. Az „Esztergom és Vidéke" szerkesztősége és kiadója azon tisztelettel teljes kérelemmel fordul Esztergom város és me­gye közönségéhez, hogy az új évben lapunkra minél nagyobb számban előfizetni szíveskedjék. Úgy hisszük, ezt a kérést teljes bizalommal intézhetjük, önökhöz, mert olvasóink azon két év alatt, mióta a lap birto­kunkban van, sokszorosan meg­győződöttek róla, hogy válto­zatlanul olyanok voltunk, ami­nőknek kezdetben ígérkeztünk: a városi és megyei komoly köz­vélemény gáncstalan, bátor szó­szólói. A dicsekvés nem kenye­rünk, de becsületes munkánk után arra büszkén hivatkozha­tuunk, hogy át voltunk és va­gyunk hatva a város és m­e­gye ügyei iránt való tiszta, ön­zetlen jóakarattól. Az atyafisá­got és pajtáskodást nem ismerő magyar nyíltság vezetője tol­lunknak s a jó ízlés irányítója közléseinknek. Mindenkor elfo­gulatlan bírálói voltunk és aka­runk maradni minden közéleti jelenségnek, eseménynek és sze­replésnek! Amint tudunk igaz érdemeket dicsérni, úgy volt és lesz bátorságunk az ostort is suhogtatni ott, hol akár a városi, akár a megyei közügy­ben vétkes könnyelműséget, be­számítható hibát és jogsértő visszaélést tapasztaltunk. Az országos politikában el­vünk a pártkeretektől független szókimondás. De minden szem­forgató kertelés nélkül, mert egyforma mértékkel akarunk mérni minden pártnak : a kor­mány igaz érdemeit is elismer­jük, de az ellenzék esetleges hibáit s túlkapásait sem szépít­getjük. „Esztergom és Vidéke" tárcája, lazár földbe temessetek engem... Leszállt az éj ... A hold világát Sűrű, jótékony felhők takarék. Többit előzve elől haladt Titkon két testi-lelki jóbarát, sak suttogni mertek. „Barátom, — Szólt az idősebb — hiszen jól tudod, Mindig szerettem én hazánkat szeretem addig, mig szivem dobog. Lásd, szólt hazánk ... Fegyverre kelek... Otthon hagytam kedves jó családom, rájt a válás ... De hitt a haza! Látrán küzdök a heves csatákon, Egy valami mégis úgy gyötör, folyton követő, ködös sejtelem. Üldöz az ágyúk hangja mellett. Miatta nincsen csendes éjjelem. Nem az aggaszt, elvész a hazánk. Ezt még gondolni is bűn — nem szabad ! A Jog, Igazság mellettünk áll. ízeké a győzelem az ég alatt. Zsák az busit. .. csak az fáj nagyon. Érzem, meghalok, s itt lesz sírhelyem, Hol a levegő, a föld, az ég, hol minden-minden olyan idegen. Kérve-kérlek, tedd meg azt nekem . Szeress akkor is halálom után ! Vigyél el engem honi földbe. Hazám szép ege tekintsen le rám." „Fáj beszéded ... De majd megteszem. — Szólott, a másik s megfogta kezét. A két jóbarát búcsút intve Elvált . . . S elnyelé őket a sötét . . . Messze, hol a Zala folydogál, Egy új, virágos síron fúj a szél . . . Honszeretetről ... a nagy harcról . . . Egy magyar hősről meséket mesél . . . Nagy Frigyesről. (Történeti adomák.) Irta: Dr. Körösy László. I. A szélmalom ellen, A legnépszerűbb és legzseniáli­sabb porosz király, Nagy Frigyes, huszonnyolc éves korban került trónra, majd egyszerre ünnepelt kor­a társával, Mária Teréziával, akinek atyja 11I. Károly, az utolsó Habs­burg meghalt. Ekkor kezdődött a nevezetes örö-Minden igyekvésünk az, hogy aki lapunkat kezébe ve­szi s elolvassa, avval a tapasz­talattal tegye le, hogy jó vi­déki lapot olvasott, mert állandó jelszavunk: jó tartalmat szép for­mában nyújtani olvasóinknak. Célunk elérése természetesen nem csupán magunkon áll, ha­nem a közönség támogatásán is. A háborúval járó nehéz anyagi viszonyok senkit se nyomnak sú­lyosabban, mint a vidéki újsá­gokat, tehát bennünket is. A hirdetések, melyek békés idő­ben jövedelmünk tekintélyes ré­szét teszik, most egészen el­maradtak, vagy a minimumra redukálódtak. Viszont kiadásaink a drágaság következtében foly­ton emelkednek. Tehát csak az olvasók fokozottabb anyagi tá­mogatása, azaz tömegesebb elő­fizetése segíthet rajtunk. Ezért ha Esztergom város és megye közönsége súlyt vet kösödési háború. A poroszok Szilé­ziának azt a részét követelték Má­ria Teréziától, mely egykoron a bran­denburgiaké volt. Az ifjú és ragyogó szépségű Má­ria Terézia azonban visszautasította a fiatal porosz király kivánságát. Erre aztán kitört a háború, mely Nagy Frigyes diadalával végződött. Savoyai Jenő herceg törökverő ha­dait verte meg. Ekkor teremtette a király Pots­dam mellett azt a felséges parkot és remek palotát, melyet olasz és francia művészek építettek és díszí­tettek. Az új fejedelmi lakhoz nem mes­­sze azonban egy kisebb halmon egy szélmalom kellemetlenkedett és a Sanssouci palota csendjét zavarta éktelen nyikorgásával. Nagy Frigyesnek valóban jobban tetszett a molnár lisztje, mint malma zakatolása. A király, akit a poro­szok Egyetlen-nek neveztek, (der Einzige), mert ő az állam első szol­gájának tartotta magát, azért volt mindig igazságos még a saját ká­rára is, egyszer áthivatta a molnárt. — Kedves szomszéd! A te mal­mod megzavarja az én foglalkozáso­mat, úgy­hogy egyikünknek rendet arra, hogy lapunk továbbra is irányítója legyen a helyi ko­moly közvéleménynek, álljon előfizetőink sorába az eddiginél nagyobb számmal. Régi bará­taink ne csak maguk újítsák meg előfizetésüket, hanem to­borozzanak ismerőseik körében új előfizetőket. Minden új előfizetés nem csupán támasz lesz lapunk to­vábbi fenmaradásához, hanem egyszersmind buzdításul fog szolgálni a arra, hogy az szerkesztőségnek eddigi helyes irányban még nagyobb buzgó­sággal szolgáljuk a közügyet. Abban az erős reményben, hogy az olvasó közönség meg­érti és tettekkel méltányolja majd megokolt kérelmünket, a legjobb újévi kívánságokkal kö­szöntjük régi és új előfizetőin­ket. A szerkesztőség és kiadóhivatal, kell csinálni. Vásárold hát meg a Sanssouci kastélyt és akkor odább állhatok. A molnár flegmatikus nyugodt­sággal ezt válaszolta: — És mi volna a vételár szom­széd úr? A király elnevette magát. — Honnan vennéd azt a sok pénzt, amibe a kastély meg a kert került? Mondd meg inkább, men­­nyire becsülöd malmodat, hogy azt rövidesen megvásárolhassam. — Szent igaza van felségednek. Nekem csakugyan nincs módomban annyi pénzt összeteremteni, hogy megvettessem a királyi házat meg a kertet. Csakhogy megfordítva is igaz. Fölséged sem lenne ám képes meg­fizetni az én régi szélmalmom árát. Mert a malmot az apámtól örököl­tem és azt megint fiamnak akartam átadni, mint egyetlen családi vagyo­nunkat, melyre eddig mindig reá szállott a jó Isten áldása. A nagylelkű király rögtön meg­értette, hogy a molnár szélmalma az ő egyetlen kincse és így tehát nem alkudozott vele mindene, tovább, hanem megtartotta jó szomszédjá­nak és hozzászokott a szélmalom zakatolásához is.

Next