Esztergom és Vidéke, 1920 (42. évfolyam, 1-227. szám)

1920-02-14 / 36. szám

Esztergom, 1920. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. XLII. évfolyam 36. szám. Szombat, február 14. Esztergom vármegye hivatalos lapja A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Súrlódások. Az elemi közismeretekkel útnak bocsátott ifjú is tudja, hogy a ha­ladás egyik feltétele a súrlódás. A vassíneken nyugvó gőzgép kerekei a hatalmas gőzerő kifejtése alatt is csak helyben forgó mozgást végez­nének, ha nem lenne súrlódás a ke­rekek és a vassínek felületén. Ilyen súrlódás teszi lehetővé társadalmunk előrehaladó fejlődését is. Azt sem nehéz megérteni, mért helyezik a néha közel ezer tonnával megterhelt vasúti szerelvényt vassínekre és mért nem vontatják előre kővel épített utakon . . . Ugye­bár, a nagyobb mérvű súrlódást akarják elkerülni... Nemzeti államunk szerelvénye, akár az egészet tekintjük, akár az egy­máshoz kapcsolt kocsikat, talán soha nem volt még annyira megterhelve, mint napjainkban, — talán soha nem ment még oly nehezen az erőt szol­gáltató gőz fejlesztése, mint most is amióta technikailag kiépített síneken jár, soha nem volt annyira kitéve a kisiklás veszélyének, mint jelenben. A súrlódás — szintén több, nagyobb a kelleténél; vajjon lehet-e így to­vább haladnunk, avagy lehet-e, sőt — kell-e segítenünk valahol a sok nehézségen, bajon, akadályon ! ? Én soha országos dolgokba nem szok­tam magamat beleártani, mert tar­tom a régi közmondást: varga, ne tovább a kaptafánál! . . . Elég eliga­zítani valója akad az embernek azon a szűk kis területen, ahová a köz­vetlen kötelességei kötik . . . Ezen a szűk kis területen is azt tapaszta­lom, hogy a mi közös terheink alépítménye, a mi haladásunk útja bizony nagyon laza, a súrlódás bi­zony kelleténél veszedelmesen na­gyobb mindenfelé! Látjuk-e, érez­zük-e mi ezt mindnyájan, akiknek kötelességünk­­ lenne látni és meg­érezni !? ... És ha látjuk, ha érez­zük, keressük-e a módját, hogyan lehetne eloszlatni ezeket a nem kí­vánatos, veszedelmesen­ nagy súrló­dásokat ! ? . . . Sopánkodunk, el-el kesergünk amúgy magyarosan, két­kedve nézünk a jövőbe, de elég-e ez ahhoz, hogy hazafiaknak tartsuk és érezzük magunkat! ? . .. Vannak községeink, ahol évtizede­ken keresztül azon pereskednek a kétfelé húzó erkölcsi testületek ve­zetői, hogy a közös érdekeltség jobb, vagy a bal zsebéből fedezzék a nél­külözhetetlen közintézmény szükség­leteit . . . S a per alatt álló intéz­mény k­özben hasznavehetetlenné­­ válik, züllöttségét sinyli az egész község . . . Legtöbbször egy ferde tekintet, egy könnyelműen kiszalasz­tott röpke szó, egy ismeretlen for­rásból eredő falusi pletyka elég hozzá, hogy a vezéreket a zabolátlan tör­vény-paragrafusokra ültesse és éve­ken keresztül nyomoztasson velük egy-egy elvi igazságot, hogy borsot törhessenek annak a ezáltal másik félnek az orra alá — és mindezt a község jól felfogott érdekében teszik ! Aki légből kapott szószátyárko­dásnak veszi jóhiszemű szemrehá­nyásaimat, nézzen körül a saját, enyémnél is szűkebb műhelyében, kicsiny falujában . . . Majdnem min­denütt ott éktelenkednek azok a görbe felületek, a nem kívánatos súrlódások, a haladás akadályai! Azon törjük a fejünket, melyik politikai párt veszi át az ország kor­mányzásának hatalmát ? . . . Ki lesz az időközi államfő ? . . . Ki lesz a király ? . . . Mert ugy­e­bár, valahol fent a légkörünkben repedésig duz­zadva vár a bőség szaruja, hogy megnyissa valaki számunkra és reánk csak az a feladat vár, hogy kivá­lasszuk a sok közül azt az áldást osztó kezet! ? . . . Én azt tartom, a boldogulás felé az első lépés : segíts magadon ! — és azután az Isten is megsegít. Ren­dezett községi élet, ez a nemzet bol­dogulásának az alapja. Jó iskola, látogatott templom, jótanácsokban bővelkedő községháza, ezek a jólét kritériumai. Ahol ezen három szent­es közhelyről sanda szemek néznek egymásra, ott megfeneklik a fejlődés, a haladás szekere. Kövezzenek meg, ha nem igaz ! . . . Padányi Andor. ^Telefon.-Távirat. p­ Meddig tart még a megszállás. Bécs. A legfelsőbb tanács olyan információkat kapott, hogy a nyu­gatmagyarországi megyék lakossá­gának hangulata rendkívül elkesere­dett és a katonai megszállás össze­ütközésekre adna alkalmat, — ezért elállt eredeti tervétől és a románok intervenciójára úgy határozott, hogy a román és szerb csapatok addig nem hagyják el jelenleg megszállott és a békeszerződés értelmében Ma­gyarországhoz tartozó területeket, míg a magyar kormány a nyugati me­gyéket . önként át nem adja Auszt­riának, Henry ezredesnek a magyar béke­szerződésre vonatkozó választ. A vá­laszt két részben nyújtotta át Apponyi. Újabb pályázó a magyar trónra Bem­. Diplomáciai körökben el­hangzott nyilatkozatok szerint a ma­gyar királyság trónjára sok közül egy dán herceg is pályázik és azt hiszik, hogy több esélye van, m­int Teck angol hercegnek. Jugoszláviából szabad a behozatal. Zágráb. A szerb kormány rende­letben szabályozta a ki és behoza­talt Jugoszláviában. A szállításhoz a azonban az illetékes iparkamara vagy hatóság igazolványa szükséges. Meg van engedve az élelmiszerek kivitele is. A búzából azonban csak kétszáz vagyon szállítható ki, egyszerre de ez külön vámmal lesz megterhelve. Lukáciu — római követ, Belgrád. A román király Lukáciu Lajos pápát nevezte ki római követté. Lukáciu az utolsó időig tagja volt a magyar országgyűlésnek. Előfizetési árak: egy évre . 96 K., félévre . 48 K. negyedévre 24 K., egy hóra . 8 K. Egyes szám­ára 50 f­­.­­ Hirdetések árszabály szerint.­­Kéziratot nem adunk vissza. A magyar jegyzék átadása. Neuylli. Apponyi Albert gróf csü­törtök délután adta át Práznovszky Iván meghatalmazott miniszter, a békedelegáció titkára, Csáky István gróf és Gallai kapitány kíséretében körű köztudomásra hozása utján gondoskod­janak visszavándorló honfitársainkkal űzött ilynemű visszaélések megszüntetése iránt. Esztergom, 1919. jan. 26. * Palkovics s. k. alispán. Hivatalos rész: Esztergom vármegye alispánjától. 164/1920. szám. Tárgy: Amerikából visszavándorló állam­polgáraink által magukkal hozott dollár, illetve más idegen valutaértékek átváltása. Rendelet: Esztergom város polgármesterének s az esz­tergomi államrendőrség kapitányának, az esztergomi járás főszolgabírójának s vala­mennyi községi elöljáróságnak. A magyar kormány és a mi közigazgatási hatóságok tudomására jutott, hogy Ameriká­ból visszavándorló állampolgárainkat, külöm­böző ügynökök, pénzüzérek hamis ürügyek alatt a magukkal hozott dollár illetve más idegen valutaértékeknek a rendes napi árfo­lyamokon aluli kedvezőtlen árfolyamok mellett való átváltására bírják rá és azáltal nem csupán a visszavándorlók fosztatnak meg nehéz munkával szerzett vagyonuk­­ tekinté­lyes részétől, hanem a magyar államot is érzékeny veszteség éri. Ennek megakadályozása végett felhívom a Címet, miszerint hatósága területén falraga­szok, hirdetmények útján,­ vagy esetleg más alkalmas módon figyelmeztesse visszavándorló állampolgárainkat arra, hogy magukkal hozott dollár, vagy más idegen valutaértékeket érzé­keny veszteségek elkerülése érdekében csak a magyar postahivataloknál vagy hitelszövet­kezeteknél váltsák be, hol ezen beváltás a rendes napi árfolyamon, kívánságukhoz ké­pest, az Osztrák-Magyar bank által kibocsá­tott bankjegyekben eszközöltetik. Különösen felhívom Esztergom város pol­gármesterét s a Duna melletti elöljáróságait, hogy jelen rendeletem községek széles­Esztergom város polgármesterétől. 74/1920. K. é. sz. Másolat: Gabonagyűjtés Országos Kormány­biztosa. 362/920. szám. Felhívás: — Vala­mennyi szeszfőzde vállalkozóhoz a birtokuk­ban levő tengeri készletek bejelentése tárgyában. — A szeszfőzdék részéről ismételten érkez­tek kérelmek tengerinek szesszé való feldol­gozása, illetve annak engedélyezése iránt. — Az erre irányuló kérelmek országos és egy­öntetű elbírálhatása érdekében felhívom a szeszfőzdéket, hogy ezen felhívást vételétől számított 8 napon belül a Gabonagyűjtés Országos Kormánybiztosának illetékes vidéki kirendeltségéhez, ahol ilyen nincs, ott a vár­megyei állami gazdasági felügyelőséghez je­lentsék be a következőket: 1. A szeszfőzde vállalat birtokában ezidőszerint hány méter­mázsa csöves tengeri van. 2. Az 1-ső pont alatti mennyiségből a) mennyi az egészséges vagyis emberi élelmezésre alkalmas tengeri, b) mennyi alkalmas állati takarmányozás céljaira, c) mennyi oly fokban romlott, mely sem hizlalásra, sem élesztő gyártás céljaira nem alkalmas. —• A bejelentésbe kell kérel­mezni, hogy szeszgyártás céljaira a c) pont alatt foglalt romlott­­ tengeriből a főzde mily mennyiség felhasználására kér engedélyt.) — Megjegyzem, hogy egészséges emberi élel­mezésre, vagy állati takarmányozásra alkal­mas tengerinek (a) és b) pont) szeszgyártás céljaira való feldolgozását valamint általában tengerinek szeszgyártás céljaira való vásár­lását nem engedélyezem. — A kitűzött nyolc napi határidőn túl beérkező kérelmeket figye­lembe nem veszem. — Budapest, 1920. évi január hó 9. Térfi s. k. kormánybiztos. Rendelet. A gabonagyűjtés országos kormánybizto­sának 362/1920. számú fenti másolatban kö­zölt rendeletét nevezetteknek tudomásulvétel és a készleteknek Legény Oszkár gazdasági felügyelő úrhoz (Esztergom megyeház épüle­tében) azonnali bejelentés végett közlöm. Esztergom, 1920. febr. 10. Dr. Antóny s. k. polgármester. Békét köt velünk a győztes. Hát béke lesz az, amikor tízmillió magyar napról­napra, óráról-órára, percről-percre azt kiáltja bele a győztes hatalmak, sőt az egész világ fülébe: nemzetgyil­kosok ! Győztesek ! ? ? Ugyan mondjátok meg, mikor és hol győztetek le ben­nünket, ti pöffeszkedő csatanyerők ? A magyar katona csak letiport nem­zetet, megalázott népet, szétvert sere­get, meghódított országot látott. Mi elvesztettük a háborút, nem azért, mert ti legyőztetek bennünket, hanem, mert itthon ördögi lelkek orgyilkot döftek belénk. Edömér.

Next