Esztergom és Vidéke, 1921 (43. évfolyam, 1-149. szám)
1921-04-14 / 42. szám
XLIII. évfolyam 42. szám. Keresztény magyar sajtó. Csütörtök 1921. április 14. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 120 K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra . 10 K Egyes szám ára: hétköznap 80 fil., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Kommunista-per. IV. közlemény. Hétfői nap ismét Győri és társainak gyilkossági bünperével kezdődik. A közönség siet a megyeház nagytermébe, amelyet a tárgyalás folyamán teljesen megtölt, úgy hogy 10 óra után már tűrhetetlen lett a levegő és a hőség. Hétfőn fél kilenc órakor az elnök megnyitja a főtárgyalást. A teremben a vádlottak közül egyedül Győri van ben. Elnök felszólítja Győrit, hogy feleljen az ellene felhozott következő tanúvallomásokra: Dr. Berényi Zoltán ügyvéd emlékszik Győrinek a volt forradalmi törvényszéken tett több nyilatkozatára, melyekben egyenesen követeli a halálos ítéletet négy vádlott ellen. Fodor Erzsébet hivatalnoknő és Iiely Ferenc határozottan emlékeznek Győrinek azon telefonbeszélgetésére, melyet az igazságügyi népbiztosságtól a halálos ítélet jóváhagyását kérte. Győri mindezeket tagadja és kijelenti, hogy nem is tud a telefonnal bánni, továbbá, hogy ő az ítélet hozatala után kegyelemre ajánlotta az elítélteket. Az elnök több kérdést intézett a vádlotthoz, melyekben a Szabó István féle puccs részleteit tudakolta. Győri elmondja Szabó István szereplését és kijelenti, hogy ők mindnyájan Szabó Pista terrorja alatt voltak. Városparancsnokká való kinevezését is úgy erőszakolta ki. Egyszerűen lóháton lement Bpestre és visszatért Szamuelli levelével, melyben őt városparancsnokká nevezték ki. Győri szerint Szabó orosz mintájú bolsevizmust akart meghonosítani Esztergomban és ők csak azért maradtak helyükön, hogy Szabót ellensúlyozzák. Végül az elnök megkérdi, hogy tagja volt-e a munkástanácsnak, Győri igennel felel. Miután Dr. Török védő intézett még néhány kérdést a vádlotthoz, az elnök Miklósit szólítja a terembe. Miklósi nem érzi bűnösnek magát, mivel ő csak az erőszaknak engedve vett részt a forr. törv. tárgyalásain. Az elnök kérdéseire Miklósi is tagadja, hogy Győri telefonált volna. Miklósi több kérdésben Győrivel ellenkező vallomást tesz. Miklósi nem emlékszik határozottan, hogy ő is aláírta volna a halálos ítéletet, mire az elnök, kinek birtokában van ez az okmány, rábizonyítja. Továbbá nem tételezi fel, hogy oly gyenge memóriája legyen valakinek, hogy ne emlékezzék arra, hogy egy halálos ítéletet aláír-e vagy se. Arra a kérdésre, hogy milyen címen ítélték halálra Szabó Pista társait, Miklósi határozottan felel hazaárulásért. Az elnök figyelmezteti őt, hogy a proletárdiktatúra alatt nem volt haza, tehát egy forradalmi törvényszék esímen nem is hozhatott ítéletet. Miklósi kijelenti, hogy máskülönben is megérdemelték büntetésüket, mivel állandóan fosztogattak. — Elnök : Tudja bizonyítani ? — Miklósi: A nyomozás kiderítette, hogy több pincefeltörést követtek el. Elnök: Hogy lehet akkor mégis, hogy habár a nyomozás kiderítélte bűnösségüket, mégis szabadon voltak, mikor az emlékezetes puccsot elkövetni akarták ? Miklósi, mivel az ügy nem hozzá tartozott, nem bír tudomással a dolog okáról. Érdekes, hogy Miklósi többször hangoztatja magyarságát, mire az elnök figyelmezteti őt, hogy ők nem magyarok, hanem nemzetközi proletárok, akik csak magyar nyelven beszélnek. Az elnök megkérdi Miklósit, hogy van-e tudomása azon táviratról, melyben az igazságügyi népbiztosság felfüggeszti az ítélet végrehajtását. Miklósi soha nem is hallott róla, pedig a távirat meg van az akták közt. Érdekes még Miklósinak az a kitétele, melyben kijelenti, azt amit nem sokan tudnak Esztergomban, hogy t. i. Számuelli itt is járt. Az elnök ezek után leíratja Miklósival a halálos ítélet végrehajtását. Arra a kérdésre, hogy Kartali jelen volt-e a kivégzésnél, Miklósi határozott nemmel felel. Miklósi még mindég nem érzi bűnösnek magát, mire az elnök igyekszik felvilágosítani őt cselekedetei bűnös voltáról, ő pedig vállvonogatva cinikusan vágja oda: „jól van, bűnösnek!“ Erre az elnök rendreutasítja. Miklósi kijelenti, hogy ők sohase mozdították volna el a katonatiszteket, akik oly becsületesen védték a hazát és a tisztviselőket, akik mindig buzgón dolgoztak, csak Szabó Pista intézkedésére történt elűzésük. — Miklósi szintén tagja volt a munkás és katona tanácsnak. Miután a kir. ügyész és dr. Török védő még néhány kérdést intézett a vádlotthoz, az elnök 5 perc szünetet rendelt el. A szünet után Bancsó Lászlót vezetik a terembe, aki megértette a vádat. Az elnök kérdezte, hogy meg volt-e győződve az elitéltek bűnössége felől ? És itt az elnök ismét vas logikával fejtegeti előtte a magyar állam és a tanácsköztársaság közötti különbséget. Bancsó megmarad a hazaárulás vádja mellett. Az elnök ama kérdésére, hogy mi volt a terrorcsapatok feladata, Bancsó kijelenti, hogy a polgári osztályok megfélelmezése. Ezután ugyancsak az elnök kérdésére elmondja az ismert vitát Győri és Fasler között, továbbá a gépírásos ítéletet és a tárgyalás lefolyását. Szentei is megemlékezik, de ugyan oly mód, mint azt már a hallgatóság is megszokta, hogy a jelenlevőkről egyiknek sincs terhelő vallomása. Kartalit nem látta a tárgyaláson, ellenben arra emlékszik, hogy Feigl „proletár becsületére“ bűnösöknek jelentette ki a vádlottakat. Burzáról azt mondja, hogy az kijelentette volna, miszerint nem kellett volna elítélni a vádlottakat, mert azok „proletár testvérek“ voltak. Hogy Győriék mikor az ítélethozatal miatt visszavonultak Bancsó László látni vélt valami Vadász János nevű politikai megbízottat is bemenni, aki minden valószínűség mellett Faslerrel együtt fogalmazta meg az ítéletet. Itt azonban összezavarodik. Dr. Popper kirendelt védő intéz még néhány kérdést Bancsóhoz többi között azt kérdezi, hogy mi volt oka annak, hogy a vádlottat súlyos vádak dacára is a soproni kir. törvényszék a diktatúra bukása után csak 2 év és 8 hónapra ítélte el. Itt az elnök közbeszól és a főtárgyalást másodszor is felfüggeszti 3 percre. Szentei beismeri, hogy a két kivégzett ellen tett terhelő vallomást, de Izsák és Sliz ellen nem, mert nem is ismerte őket. A vádlott mázoló munkás volt, mint politikai biztos jött Esztergomba, hogy itt a választásokat ellenőrizze. Meggyőződéses kommunista nem volt. Ezután aprólékosan elmondja tele tűzdelve hazafias frázisokkal az egész jelenetet, mely a hídon játszódott le, amikor Szabó István átszökött. Szentei előadását valóságos szónoki hévvel adja elő és állandóan a magyar haza iránt elkövetett bűnnek minősíti Szabó István városparancsnok kísérletét. Elmondja állandóan nagy hévvel, hogy Szabó hogyan tartóztatta őt le, hogy arra került a hídra, hogyan kapacitálta az őrséget a „haza védelmére“ és hogyan mentette meg Esztergomot a cseh veszedelemtől és a megszállással járó vérengzéstől. Az elnök két ízben is figyelmezteti a vádlottat, hogy ne ragadtassa el magát, ne beszéljen hazaárulásról, mert a nemzetközi proletárok nem ismerték a magyar Hazát. A proletárdiktatúra szavazati jogot adott minden világból szalasztott idegen csőcseléknek, de ugyanakkor megfosztotta pl. szavazati jogától a hercegprímást. Szenteit azonban ez nem hozta zavarba és rendületlenül szónokolt tovább, hogy szinte azt a benyomást ébresztette mintha hatásra vadászna. A tett terhelő vallomását a „hazaárulás“-on kívül másnak minősíteni nem tudja. Úgy az ügyész, valamint a kirendelt védők intéztek védenceik érdekében kérdéseket, melyekre minden zavar nélkül felelt. Végül dr. Kartali vallatására került a sor, aki szintén megértette a vádat, de bűnösnek nem érzi magát, mert a t. törvényszék tárgyalásaiba be nem folyt, a kivégzést csak messziről nézte és általában azért vállalta el a direktóriumnál elfoglalt állást, mert tudta, hogyha lemond, milyen elemek jönnek Esztergomba. Jóval elmúlt dél, mikor az elnök a főtárgyalást felfüggesztette délután három óráig. Hétfőn délután jóval 3 óra előtt már nagyszámú érdeklődő közönség gyülekezett össze. A főtárgyalás pontban 3 órakor vette kezdetét. Legelsőnek Bártfai Gézát hallgatta ki az elnök. Bártfai akit társaival együtt gyilkossággal vádolt a kir. ügyész, kijelenti, hogy a vádat megértette, de bűnösnek nem érzi magát. Az elnök kérdésére elmondta, hogy őt a proletárdiktatúra előtt több hónappal Beniczky Ödön kormánybiztos főispán nevezte ki a városi rendőrséghez bűnügyi referensül. Azon vádakra mintha a t. törvényszék tárgyalásán, vagy a kivégzésnél jelen lett volna vagyis ott intézkedett volna határozottan kijelenti, hogy az nem igaz. A kir. ügyész Győri János, Miklósi György, Szentei Sándor, dr. Kartali István, Bancsó és Janics ellen személyes szabadság megsértése címen emel vádat, mert Izsák János és Schltz Istvánt halálra ítélték, csak az igazságügyi népbiztosság változtatta át kegyelemből 20 évi fegyházra az ítéletet. Mind a ketten a proletárdiktatúra bukása után szabadultak ki. A vádlottak valamennyien megértették a vádat, de bűnösöknek nem érzik magukat. Győri azt vallja, hogy ő csak felolvasta az ítéletet, de mert az készen volt, nem határozhattak abban. Miklósi hasonló értelemben vall. Dr. Kartali szintén megértette a vádat, de bűnösnek nem érzi magát, mert az első tárgyaláson ugyan jelen volt, de bele nem szólt, a másodikra csak be-be nézett a közönség háta megett az ajtón. Bancsó szintén megérti a vádat. 1Ara 2 korona.