Esztergom és Vidéke, 1921 (43. évfolyam, 1-149. szám)

1921-04-14 / 42. szám

XLIII. évfolyam 42. szám. Keresztény magyar sajtó. Csütörtök 1921. április 14. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 120 K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra . 10 K Egyes szám ára: hétköznap 80 fil., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Kommunista-per. IV. közlemény. Hétfői nap ismét Győri és társai­nak gyilkossági bünperével kezdődik. A közönség siet a megyeház nagy­termébe, amelyet a tárgyalás folya­mán teljesen megtölt, úgy hogy 10 óra után már tűrhetetlen lett a le­vegő és a hőség. Hétfőn fél kilenc órakor az elnök megnyitja a főtárgyalást. A teremben a vádlottak közül egyedül Győri van ben. Elnök felszólítja Győrit, hogy feleljen az ellene felhozott következő tanúvallomásokra: Dr. Berényi Zol­tán ügyvéd emlékszik Győrinek a volt forradalmi törvényszéken tett több nyilatkozatára, melyekben egye­nesen követeli a halálos ítéletet négy vádlott ellen. Fodor Erzsébet hiva­talnoknő és Ii­ely Ferenc határozot­tan emlékeznek Győrinek azon tele­fon­beszélgetésére, melyet az igaz­ságügyi népbiztosságtól a halálos ítélet jóváhagyását kérte. Győri mind­ezeket tagadja és kijelenti, hogy nem is tud a telefonnal bánni, továbbá, hogy ő az ítélet hozatala után ke­gyelemre ajánlotta az elítélteket. Az elnök több kérdést intézett a vád­lotthoz, melyekben a Szabó István féle puccs részleteit tudakolta. Győri elmondja Szabó István szereplését és kijelenti, hogy ők mindnyájan Szabó Pista terrorja alatt voltak. Városparancsnokká való kinevezését is úgy erőszakolta ki. Egyszerűen lóháton lement Bpestre és visszatért Szamuelli levelével, melyben őt vá­rosparancsnokká nevezték ki. Győri szerint Szabó orosz mintájú bolse­­vizmust akart meghonosítani Eszter­gomban és ők csak azért maradtak helyükön, hogy Szabót ellensúlyoz­zák. Végül az elnök megkérdi, hogy tagja volt-e a munkástanácsnak, Győri igennel felel. Miután Dr. Török védő intézett még néhány kérdést a vád­lotthoz, az elnök Miklósit szólítja a terembe. Miklósi nem érzi bűnösnek magát, mivel ő csak az erőszaknak engedve vett részt a forr. törv. tár­gyalásain. Az elnök kérdéseire Mik­lósi is tagadja, hogy Győri telefonált volna. Miklósi több kérdésben Győ­rivel ellenkező vallomást tesz. Mik­lósi nem emlékszik határozottan, hogy ő is aláírta volna a halálos ítéletet, mire az elnök, kinek birtokában van ez az okmány, rábizonyítja. Továbbá nem tételezi fel, hogy oly gyenge memóriája legyen valakinek, hogy ne emlékezzék arra, hogy egy halá­los ítéletet aláír-e vagy se. Arra a kérdésre, hogy milyen címen ítélték halálra Szabó Pista társait, Miklósi határozottan felel­­ hazaárulásért. Az elnök figyelmezteti őt, hogy a pro­letárdiktatúra alatt nem volt haza, tehát egy forradalmi törvényszék e­símen nem is hozhatott ítéletet. Mik­lósi kijelenti, hogy máskülönben is megérdemelték büntetésüket, mivel állandóan fosztogattak. — Elnök : Tudja bizonyítani ? — Miklósi: A nyomozás kiderí­tette, hogy több pince­feltörést kö­vettek el. Elnök: Hogy lehet akkor mégis, hogy habár a nyomozás kiderítélte bűnösségüket, mégis szabadon vol­tak, mikor az emlékezetes puccsot elkövetni akarták ? Miklósi, mivel az ügy nem hozzá tartozott, nem bír tudomással a dolog okáról. Érdekes, hogy Mik­lósi többször hangoztatja magyarsá­gát, mire az elnök figyelmezteti őt, hogy ők nem magyarok, hanem nem­zetközi proletárok, akik csak magyar nyelven beszélnek. Az elnök megkérdi Miklósit, hogy van-e tudomása azon táviratról, melyben az igazságügyi népbiztosság felfüggeszti az ítélet végrehajtását. Miklósi soha nem is hallott róla, pe­dig a távirat meg van az akták közt. Érdekes még Miklósinak az a kité­tele, melyben kijelenti, azt amit nem sokan tudnak Esztergomban, hogy t. i. Számuelli itt is járt. Az elnök ezek után leíratja Mikló­sival a halálos ítélet végrehajtását. Arra a kérdésre, hogy Kartali jelen volt-e a kivégzésnél, Miklósi hatá­rozott nemmel felel. Miklósi még mindég nem érzi bűnösnek magát, mire az elnök igyekszik felvilágosí­tani őt cselekedetei bűnös voltáról, ő pedig vállvonogatva cinikusan vágja oda: „jól van, bűnösnek!“ Erre az elnök rendreutasítja. Miklósi kijelenti, hogy ők sohase mozdították volna el a katonatiszteket, akik oly becsü­letesen védték a hazát és a tisztvi­selőket, akik mindig buzgón dolgoz­tak, csak Szabó Pista intézkedésére történt elűzésük. — Miklósi szintén tagja volt a munkás és katona ta­nácsnak. Miután a kir. ügyész és dr.­ Török védő még néhány kérdést in­tézett a vádlotthoz, az elnök 5 perc szünetet rendelt el. A szünet után Bancsó Lászlót ve­zetik a terembe, aki megértette a vádat. Az elnök kérdezte, hogy meg volt-e győződve az elitéltek bűnös­sége felől ? És itt az elnök ismét vas logikával fejtegeti előtte a ma­gyar állam és a tanácsköztársaság közötti különbséget. Bancsó megma­rad a hazaárulás vádja mellett. Az elnök ama kérdésére, hogy mi volt a terrorcsapatok feladata, Ban­csó kijelenti, hogy a polgári osztá­lyok megfélelmezése. Ezután ugyan­csak az elnök kérdésére elmondja az ismert vitát Győri és Fasler között, továbbá a gépírásos ítéletet és a tár­gyalás lefolyását. Szentei is megem­lékezik, de ugyan oly mód, mint azt már a hallgatóság is megszokta, hogy a jelenlevőkről egyiknek sincs ter­helő vallomása. Kartalit nem látta a tárgyaláson, ellenben arra emlékszik, hogy Feigl „proletár becsületére“ bűnösöknek jelentette ki a vádlot­takat. Burzáról azt mondja, hogy az ki­jelentette volna, miszerint nem kellett volna elítélni a vádlottakat, mert azok „proletár testvérek“ voltak. Hogy Győriék mikor az ítélet­ho­zatal miatt visszavonultak Bancsó László látni vélt valami Vadász Já­nos nevű politikai megbízottat is be­menni, aki minden valószínűség mel­lett Faslerrel együtt fogalmazta meg az ítéletet. Itt azonban összezava­rodik. Dr. Popper kirendelt védő intéz még néhány kérdést Bancsóhoz többi között azt kérdezi, hogy mi volt oka annak, hogy a vádlottat súlyos vá­dak dacára is a soproni kir. tör­vényszék a diktatúra bukása után csak 2 év és 8 hónapra ítélte el. Itt az elnök közbeszól és a főtárgya­lást másodszor is felfüggeszti 3 percre. Szentei beismeri, hogy a két ki­végzett ellen tett terhelő vallomást, de Izsák és Sliz ellen nem, mert nem is ismerte őket. A vádlott má­zoló munkás volt, mint politikai biz­tos jött Esztergomba, hogy itt a vá­lasztásokat ellenőrizze. Meggyőződé­ses kommunista nem volt. Ezután aprólékosan elmondja tele tűzdelve hazafias frázisokkal az egész jelene­tet, mely a hídon játszódott le, ami­kor Szabó István átszökött. Szentei előadását valóságos szó­noki hévvel adja elő és állandóan a magyar haza iránt elkövetett bűnnek minősíti Szabó István város­parancs­nok kísérletét. Elmondja állandóan nagy hévvel, hogy Szabó hogyan tartóztatta őt le, hogy arr­a került­­ a hídra, hogyan kapacitálta­ az őrséget a „haza védelmére“ és hogyan men­tette meg Esztergomot a cseh vesze­delemtől és a megszállással járó vé­rengzéstől. Az elnök két ízben is figyelmezteti a vádlottat, hogy ne ragadtassa el magát, ne beszéljen hazaárulásról, mert a nemzetközi proletárok nem ismerték a magyar Hazát. A proletárdiktatúra szavazati jogot adott minden világból szalasz­tott idegen csőcseléknek, de ugyan­akkor megfosztotta pl. szavazati jo­gától a hercegprímást. Szenteit azon­ban ez nem hozta zavarba és ren­dületlenül szónokolt tovább, hogy szinte azt a benyomást ébresztette mintha hatásra vadászna. A tett ter­helő vallomását a „hazaárulás“-on kívül másnak minősíteni nem tudja. Úgy az ügyész, valamint a kiren­delt védők intéztek védenceik érde­kében kérdéseket, melyekre minden zavar nélkül felelt. Végül dr. Kartali vallatására került a sor, aki szintén megértette a vá­dat, de bűnösnek nem érzi magát, mert a t. törvényszék tárgyalásaiba be nem folyt, a kivégzést csak mes­­­sziről nézte és általában azért vál­lalta el a direktóriumnál elfoglalt állást, mert tudta, hogyha lemond, milyen elemek jönnek Esztergomba. Jóval elmúlt dél, mikor az elnök a főtárgyalást felfüggesztette délután három óráig. Hétfőn délután jóval 3 óra előtt már nagyszámú érdeklődő közönség gyülekezett össze. A főtárgyalás pont­ban 3 órakor vette kezdetét. Legelsőnek Bártfai Gézát hallgatta ki az elnök. Bártfai akit társaival együtt gyilkossággal vádolt a kir. ügyész, kijelenti, hogy a vádat meg­értette, de bűnösnek nem érzi magát. Az elnök kérdésére elmondta, hogy őt a proletárdiktatúra előtt több hó­nappal Beniczky Ödön kormánybiz­tos főispán nevezte ki a városi rend­őrséghez bűnügyi referensül. Azon vádakra mintha a t. törvény­szék tárgyalásán, vagy a kivégzésnél jelen lett volna vagyis ott intézkedett volna határozottan kijelenti, hogy az nem igaz. A kir. ügyész Győri János, Mik­lósi György, Szentei Sándor, dr. Kartali István, Bancsó és Janics el­len személyes szabadság megsértése címen emel vádat, mert Izsák János és Schltz Istvánt halálra ítélték, csak az igazságügyi népbiztosság változ­tatta át kegyelemből 20 évi fegy­­házra az ítéletet. Mind a ketten a proletárdiktatúra bukása után szaba­dultak ki. A vádlottak valamennyien megértették a vádat, de bűnösöknek nem érzik magukat. Győri azt vallja, hogy ő csak fel­olvasta az ítéletet, de mert az készen volt, nem határozhattak abban. Miklósi hasonló értelemben vall. Dr. Kartali szintén megértette a vádat, de bűnösnek nem érzi magát, mert az első tárgyaláson ugyan jelen volt, de bele nem szólt, a másodikra csak be-be nézett a közönség háta m­egett az ajtón. Bancsó szintén megérti a vádat. 1Ara 2 korona.

Next