Esztergom és Vidéke, 1921 (43. évfolyam, 1-149. szám)

1921-04-12 / 41. szám

XLIII. évfolyam 41. szám. Keresztes magyar sajtó. Kedd, 1921. április 12. Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 2L, nova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. j~ Telefon.­Távirat. p A görög-török háború. Páris. A Petit Journal konstan­tinápolyi táviratot közöl, mely szerint a görögök kiürítették Ismili félszigetét. A kemalista sereg folytatja az elő­nyomulását. A cél: Szmirna. A kínai köztársaság elnöke. Peking. Magánjelentés szerint a katonai törvényhozó gyűlés egyhan­gúlag Szunjanzsent választotta meg a köztársaság elnökévé. A német kommunisták akna­munkája. München. A rendőrigazgatóság kimerítő jelentést adott ki azokról az intézkedésekről, amiket a kommu­nisták készítettek elő erőszakos za­vargások szítására. A legutóbbi két hétben igen sok kommunistát tar­tóztattak le Münchenben és a kör­nyékén és ezeknél találtak kompro­mittáló adatokat. Rendkívül sok rob­banóanyagot és muníciót is talált a rendőrség. A kommunisták fel akar­ták robbantani az Augsburg és Re­gensburg mellett levő vasúti hidakat, meg akarták akadályozni a vasúti forgalmat és a csapatszállításokat. Ezenkívül el akarták távolítani a nép­őrség egyes vezetőit és rendőrök meggyilkolását is tervezték, aminek végrehajtására kiszemelt embereik voltak. Thomas birodalmi gyűlési képviselőt, akit a napokban hazaáruló­i nyilatkozat miatt két évi fogságra­­ ítéltek, tartja a rendőrség a bajoror­­­­szági propaganda vezetőjének. Lenin helyett Rakovszky? Bukarest. Diplomáciai uton érke­­­­zett hír szerint a moszkvai szovjet­­­ kongresszus Rakovszky román szo­­­­cialista­ vezért nevezte ki az orosz s szovjet­ állam fejévé Lenin helyébe. A római konferencia. Páris. A Temps kommentárt fű­zve ia az utódállamok római konferenciájáról beszóló tanácskozáshoz, Nemess gróf­inak az értekezlet alelnökévé történt ívválasztását jó jelnek mondja a konfe­rencia sikerére nézve. íiHiszek egy Istenben, hiszek egy hazában h­íiszek az isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. A hivatalom rész szerkesztője: Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre , 120 K. félévre . , 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra , 10 K Egyes szám ára: hétköznap 80 f­l., vasárnap 1 kor. kéziratot nem­ adunk vissza. Kommunista-per. Hu közlemény. Szombaton délelőtt tárgyalta a kir. törvényszék Győri János és lapunk legutóbbi számában közölt társainak izgalmas gyilkossági perét. Győri János, ez a szerencsétlen megtévelyedett egyszerű, két elemi osztályt végzett földmives ember, megtagadva magyarságát, a magyar parasztot jellemző hazafiasságot, oda­dobta lelkét a nemzetköziségnek. For­radalmi mámortól megkótyagosodva olyan hivatalt vállalt, melyhez teljes felelősség tudata, alapos jogi ismere­teken nyugvó lelkiismeretesség szük­ségeltetik. A forradalmi törvényszék elnöke lett. Ítélt élet és halál felett, minden korlátozó törvény nélkül, pusztán egyéni meggyőződése alap­ján. Halálos ítéleteket hozott, hogy szolgálatot tegyen a jogtalan ura­lomnak és ezzel erősítette azt, elő­segítette annak fennállását. Olyan uralmat szolgált ítéleteivel, melynek vezetői közönséges gonosztevők vol­tak, akik gazságaik leplezésére hasz­nálták fel a proletáriátusság állítóla­gos felszabadítás hangzatos igéjét, de valójában azonban gazságaik rab­ságban tartották a becsületes magyar munkásságot és elnyomták, meg akar­ták semmisíteni a magyar társada­lom többi rétegét. És most amikor az igazság és jog győzedelmeskedett a gazság felett, ez az öles, edzett ember lelkiismereti furdalása az igaz­ság pörölycsapásai alatt megroppanva áll bírái előtt, a nagyszámú hallga­tóság minden részvéte nélkül. Ez a nappala és vájjon ki­­ tudja, hogy álmában is pihen-e ? Nem vonulnak-e az éj sötétjében véres árnyak el előtte, engedi-e őt pihenni a kion­tott vér borzasztó szaga? Ilyen rettenetes lelki állapotban hallgatja a földi igazságszolgáltatás vádlójának irtózatos vádjait és az ítéletet hozó bírák elnökének kemény tekintete, vas logikával felállított kér­déseinek súlya alatt lassan törik, fogy lelkének ellenálló képessége. Mintegy bevezetőül gyilkossági kí­sérletért emel vádat a kir. ügyész, mert Horváth Józsefné párkányi la­kos nőt, amiért állítólag két Pár­kányban rekedt vörösőrt a csehek kezére juttatott, halálra ítélt, de ke­gyelemből 5 évi börtönre változtatta át az ítéletet. Győri elismeri,­ hogy ő és szavazó bírái hozták az ítéletet, de bűnösnek nem érzi magát, mert a közvélemény nyomása alatt hozta meg az ítéletet, sőt még szolgálatot is tett neki, mert különben a felbőszült polgárság (?) agyonverte volna a nőt. Dr. Török védőügyvéd azon kér­désére, tudta-e, hogy jogtalanul cse­lekedett , nemmel felelt. Miklósi f. törvényszéki szavazó bíró szintén nem érzi magát bűnös­nek és az ítéletet csak formainak minősíti. A gyilkosság vádjával nem terhelt vádlottakat visszakísérik a járásbíró­sághoz és csak azok maradnak a teremben, akik Varga Dezső István és Berlicai Aladár meggyilkoltatásá­nak részesei. A vád elhangzása után a törvényszéki elnök intézkedésére csak Győri marad egy csendőrrel a teremben és dr. Surgott elnök meg­kezdi a vádlott kihallgatását. Győri az elnök asztala elé lép és az elnök kérdéseire felel elmondja, hogy a katona és munkás tanács egyik ülésén, amelyen ő jelen nem volt, megválasztották a­ törvényszék elnökéül, de ő másnap lemondott tisztségéről, mert nem érzett magá­ban megfelelő erőt (?), azonban Lan­tos politikai megbízott terrorizálta őt és így maradt meg elnöknek. Az elnök azon kérdésére, hogy volt-e valamilyen zsinórmértékük az ítélethozatalra, azt válaszolta Győri, hogy az 1, 2 és 3 számú népbiztosi rendelet. Most az elnök több kereszt­kérdést intéz Győrihez, melyek alatt a vádlott eddigi határozottsága inga­dozni kezd, de csakhamar észretér és elmondja, hogy Fasler vádbiztos egy gépírásos levelet mutatott fel neki az igazságügyi népbiztosságtól amelyben feltétlenül 4 halálos ítéletet követelnek hozni a megszökött Szabó István városparancsnok itt maradt és elfogott társaira. Az elnök a legnagyobb részletezésre szólítja fel Győrit, mire az elmondja, hogy Szabó István,­­át akarta adni a cseheknek a várost és hiába akarta őt erről Szentét lebeszélni Szabó nem tágított Szentet és Feigl éberségén mú­lott csupán az árulás (?) sikertelensége. Most­ az elnök ismét több kérdést intéz Győrihez, melyekre többé kevésbé kielégítő feleleteket ad a vádlott. Elmondja, hogy Bancsó csoport jött meg Budapestről és az is azzal az utasítással jött, hogy 4 halálos ítéletet kell hozni. Csodálato­san nem akar ráismerni Bancsóra pedig már négy nap ülnek együtt a vádlottak padján. A tárgyalást nem tartották meg azonnal mert az akkori vádbiztos nem készítette el a vádira­tot amiért azután a népbiztosság fel­mentette a vádbiztosi teendők alól és Faslert nevezte ki teljhatalmú vád­­biztossá. Fa»l«r megdorgálta ők«t amiért olyan lágyak, kijelenti hogy az ítélet már készen is van és pedig Varga Dezső István és Berlicai Aladárt kötél a másik kettőt pedig golyó általi halálra a többit 20 évi fegyházra ítélte el az előre hozott „népítélet“. Győri előadja továbbá, hogy ő az ítéletet kihirdetni nem akarta és abban álla­podtak meg maguk között, hogy fel­­küldik az egész ügyet Budapestre az igazságügyi népbiztossághoz. Minden intézkedést Fasierra hárít.­ Fasier gondoskodott a terembelépő jegyek, orvos és védőről. Azt azonban el­hallgatta, hogy a védőnek alig volt szabad beszélnie, de a tárgyalás folyamán az elnök ezt is kiugrasztotta belőle. Ezután részletesen mondja el Feigl és Csiszár tanúvallomásait. A sok kérdéstől kifáradva szünetet kér, mire az elnök néhány percre fel­függeszti a tárgyalást. Szünet után ismét az Ítélethozatal felől kérdezte az elnök és akkor még azt tette hozzá Győri, hogy a terror hatása alatt olvasta fel az ítéletet. Azt nem akarja beismerni, hogy elő­zőleg mondta volna: „mind fel fo­gom akasztatni“, sőt az ítéletet is azért nem akarta meghozni, mert félt Varga Dezső István családjának boszújától. Mikor Budapestről visszajött az ítélet, Faszler vette kezébe az ügyet és ő intézkedett a kivégzés felől. A kivégzésnél csak mint magán­felek jelentek meg a t. törvényszéki bírák, de a tárgyalás végén rábizo­nyította az ügyész, hogy a kivég­zésről szóló jegyzőkönyvet is alak­ja tehát hivatalos minőségben volt ott. Az elnök azon kérdésére, hogy bű­nösnek tartotta-e a halálraítélt és ki­végzett Varga Dezső István és Ber­licai Aladárt, Győri igennel felelt, de azzal enyhít magán, hogy a bünte­tés fokával nem volt tisztában. Ugyan­csak az elnök kérdésére állította, hogy hazaárulásért voltak bűnösök. És most az elnök rajongó magyar lelkétől áthatott fejtegető kérdései következtek a Hazáról, melynek so­rán kimutatta, hogy az úgynevezett tanácsköztársaság nem ismerte ezt a fogalmat : Haza és ha nem volt haza nem lehetett hazaárulásról sem be­szélni. Nos, fordult hirtelen Győrihez, bűnösök lehettek tehát a kivégzettek ? És Győri nem tudott felelni. Dr. Rótt bíró intézett néhány kér­dést a vádlotthoz, majd az ügyész kezdi faggatni Győrit. A vádlott nem akar arra visszaemlékezni, hogy Szentei és Kartali ott voltak-e a ki­végzésnél. Ha sem az első, sem a

Next