Esztergom és Vidéke, 1926 (48. évfolyam, 1-102. szám)
1926-01-01 / 1. szám
iparvédelmi irányzat. A költségvetés általános vitájának kiemelkedő eseménye volt Valkó Lajos kereskedelemügyi miniszter beszéde, mely a tárcája ügykörébe eső feladatok és eredmények felől tájékoztatta a közvéleményt. A nemzetgyűlés szokatlan figyelemmel hallgatta a miniszter fejtegetéseit és azzal a tisztelettel adózott az exposénak, amellyel az igazán komoly törekvéseket szokták elismerni. Valkó Lajos nem nagyhangú szólamokkal, hanem a gazdasági politika terén folytatott céltudatos munkával vonta maga felé a közérdeklődést. Csendes munkája, erőfeszítései azon a téren amelyen a „háború és forradalmak utáni viszonyok legnehezebbé tették a haladást, olyan értékűek, hogy nem tagadható meg tőlük a legteljesebb méltánylás és elismerés. Iparvédelem dolgában — mondotta — azt kellett tennünk, amire a többi államokat terelte az új állapotok következtében előállott általános európai helyzet: ipari önállóságunk megteremtése és megszilárdítása s az ezzel járó áldozatok következtében fokozódó munkanélküliség leküzdése. Magyarország — a miniszter felvilágosításai szerint — a többi országokhoz viszonyítva, aránylag kevés tőkével tudta ezt az ipari politikát keresztülvinni. Ma már a magyar textiliparban négyszer akkora a termelésünk mint a múltban, a szénkitermelésben pedig szemmel látható haladást mutatunk fel. Ez nagyban hozzájárul a munkanélküliség csökkentéséhez, e tekintetben ma már jobb viszonyok között vagyunk, mint igen sok külföldi állam. Legnagyobb problemattCk ~trogy~mezőgázdan^rgr terményeink számára piacot találjunk. Ha ez megtörténik, sor fog kerülni a tarifaszerződések alkalmazására. Előbb azonban a kormánynak megfelelő elhelyezést kell találnia a mezőgazdaság produktumai számára és csak akkor jöhetnek a szerződések, amelyek elsietése egyértelmű volna érdekeink feláldozásával. Itten mindenképen törekednünk kell a termelés fokozására, amely természetesen csak folytatólagos beruházások által érhető el. Erre meg van minden remény s a már idegen tőke is szívesen helyezkedik el Magyarországon. Igaz ugyan, hogy a földmivelő államban meg kell fontolni, hogy drága kamat mellett igénybe vegyük-e a tőkét, még a miniszter a kormány beszélt építőipari és útépítő programmjáról, mely törvényileg nyer rendezést s a teherautózás kérdéséről, amelyek mind szervesen kapcsolódnak a termelés és a terményértékesítés intenzivitásának megvalósításába. Igen biztató momentum a kereskedelmi expozénak az az ígérete is, amely a kisipari hitel összegének felemelését helyezte kilátásba. Megtudtuk azt is, hogy a központi kézműves szervezet igen előrehaladott stádiumban van. A tanonckérdést pedig a jövő évi költségvetésben még fokozottabb támogatásban kívánja részesíteni kormány. Valkó Lajos hangulatoktól a mentes, de annál mélyebre nyúló munkája, kereskedelmi politikájának szolidsága igen kedvező benyomást vált ki mindazokból, akik az ország haladását lépésről-lépésre óhajtják előrehaladva látni a forradalmi újítások és ugrásszerű produkciók veszélyétől pedig féltik. Széchenyi Kaszinó közgyűlése. Esztergom úri társadalmának egyik kultúrintézménye, a Széchenyi Kaszinó szombaton, karácsony másod Ünnepén tartotta 89. évi közgyűlését saját helyiségében a tagok élénk érdeklődése mellett. Hajdú István gazdasági főtanácsos, a bercsi fiprimási uradalmak jószágigazgatója elnöki megnyitójában hazafias haraggal aposztrofálta azokat a próbálkozásokat, amelyek minduntalan gáncsot akarnak vetni a nemes eszmék, vállalkozások és törekvéseknek. Minden ilyen gáncsoskodást — úgymond —1 erős kézzel le kell törnünk. Majd így fejezte be megnyitó beszédét : „Falaink között befelé a megértésnek, hitnek és bizalomnak, kifelé az erőnek és törhetlen akaratnak kell megnyilvánulnia. Senkinek „Esztergom és Vidéke" tárcája. BUBORÉK. Szegi öröm, szappanbuborék kis szürke hab, s%a%s%inü szivárvány — egy perc, rovatam mindörökre mit Bántam én, kísz a% elei vári rám. S éfetem is csak Uy buborék semmiből Mi, a semmibe röppen, mért nem folyik el mindörökre mikor a legszebb, büszkén, bűvösen ? Ifj. Balogh Zoltán, sem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznie arról, hogy csak azért élünk, hogy a nagy magyar célokat megvalósítsuk. E falak között nem szabad a turáni átoknak helyet adni, itt mindenkinek egyet kell gondolnia és akarnia és mindig azt, ami minden magyar ember buzgó imádsága. Szívből kivánom, hogy ez legyen az utolsó kaszinói közgyűlés, amelyen a magyar erő és akarat nem birt meg szivünk kívánsága szerint megvalósulni." Mivel Hajdú István az elnökségről lemondott, a közgyűlés egyhangúlag tiszteletbeli elnökké választotta és helyébe Mátéffy Viktor prépost-plébános, nemzetgyűlési képviselőt, ügyvezető elnökül pedig vitéz Szívós-Waldvogel József nyug. tábornokot választotta meg. A tisztikarba pedig Hollósi Mátyás helyett, aki szintén lemondott, Turcsányi Ernőt választották meg háznagyul. Kohl Medárd negyedszázados püspöki jubileuma. A ritka évforduló alkalmából igen szép ünnepély folyt le f. hó 26-án d. e. 11 órakor a jubiláns lakásán. Megjelent a bíboros hercegprímás, a főkáptalan és az egész helybeli papság. A bíbornok nagy rendjeinek két gyémánt csillagával mellén, pontban 11 órakor érkezett dr. Drahos János p. prelátus, irodaigazgató és dr. Meszlényi Zoltán titkár kíséretében és a nagyterembe vonult, ahol az ünnepelt üdvözölte magas vendégét. A bibornok aztán hosszasabb, klasszikus latin beszédben méltatta a nap jelentőségét, kiemelte az ünnepelt jellemvonásait és köszönetét nyilvánította taraaozásaién, amelyeket mint segédpüspök kifejt. Majd felolvastatta pápa levelét, amelyet ez alkalomból a az ünnepeltnek küldött. A jelenlevők lelkes éljenzése után Kohl püspök meghatottan szintén latin nyelven köszönte meg a bíbornok kitüntető figyelmét. Majd dr. Walter Gyula nagyprépost a főkáptalan és a papság nevében az alábbi magvas beszédet intézte az ünnepelthez: Évszázadok mozgalmainak hullámaival, támadásainak ostromaival, viharainak tombolásával dacol immár az egyház anélkül, hogy sziklaalapja megingott, létjogosultsága csökkent, működésének jelentősége megfogyatkozott volna. Bámulatos életereje az isteni igazságok kristálytiszta ősforrásából fakad és táplálkozik. Vannak azonban külső tényezők, rugók és emeltyűk is, amelyek segítségére, erősítésére, oltalmára szolgálnak. Vannak épületének szilárd támpillérei, amelyek meghiúsítják a rázkódtatások következményeit. Éber, harcedzett, messzire tekintő őrségei, amelyek diadalmasan hárítják el elleneinek fenyegető veszélyeit. Vannak választott felkentjei, akik a tudomány és buzgóság fegyvereivel hódítják uralma alá a lelkeket. A meggyőző szó és vonzó tett harmatával öntözik a szivek talaját, hogy azokban a tisztult gondolkozás és nemes lelkület gyökerei minél mélyebbre hatoljanak és kiirthatlanokká szilárduljanak. Negyedszázada, hogy Méltóságod megelőzőleg szerzett érdemei alapján az örök város falai között az egyházi rend tetőpontjára, mint nagy szt. Leo pápa mondja : „ad apicem et fastigium dignitatis sacerdotalis" emeltetett. Mint erőteljesen lobogó gyertya a tartóra helyeztetett, hogy szélesebb körökre növelje a szellem világosságának és a szív melegének sugarait. Negyedszázada, hogy a kiváltságosok magas testületének tagjai közé soroztatván, érzi szt. Ágoston szavainak igazságát: Quantae dispensations sarcinem gerat et qualem de illa Domino rationem reddere debeat", és ennélfogva fokozott hévvel törekszik megvalósítani a nemzetek Apostolának tanácsát: „In omnibus te ipsum praebe bonorum operum exemplum, in doctrina, in integritate, in gravitate". Negyedszázada, hogy az oltár zsámolyánál elhangzott ünnepélyes ígérete szerint: „Divinis negotiis mancipatus et a terrenis negotiis alientis": szívvel lélekkel hivatása és állása kötelmeinek teljesítésébe mélyed. EMLÉKEK: Nemrégiben véletlenül vendége lettem egy vigkedélyű, deresedő hajú főerdésznek. Rendkívüli vendéglátása, közvetlen, lekötelező modora, feleségének keresetlen, mégis finom, lebilincselő úri társalgása, kényelmes, minden cifraságtól mentes, tágas, meleg lakószobája, elém varázsolt egy régi képet, melyet egykor hasonló szobában festett elém a régi boldog élet. Valamikor régen egy csendes, kis faluban nevelkedtem. Régi kúriák tarkították a régi zsupfedeles házikók sorait. Csendes úri élet honolt a kúriákban és megelégedés, jómód a kis házikókban, így téli időkben, a pihenés évadjában kétféle élet volt a faluban. A zsupfedeles havastetőket úgy hajnaltájban magasra csapkodó lángok világították be. Nem verték félre a harangokat, vészkiáltás, faluvégén, nem hallatszott kertek alatt disznót perzseltek. A kúriák napkeltével vadászatra készült. népe Régen volt. Akkor még nem vadkereskedők részére lőtték a nyulat és mégis szükség volt rá. Ide is, oda is, ennek is, annak is kellett küldeni egy-két tapsifülest ajándékba. Bizony más világ is volt akkortájt. Öreg és fiatal tekintetes asszonyok sürögtek-forogtak a konyhán. Nagyságuknak még híre-hamva sem volt. Szakácsnő csak a szomszéd filu kastélyában volt, de ott is a nemzetes asszony adta ki naponta a főzni, sütni valót. A szobalányt akkor még belsőlánynak hívták, aki szorosan fűzött tarka piuszlikban, hófehér igválban, pántlikával fonott hajjal, ráncos, bokorugró szoknyában sürgött-forgott a kastély szobáiban. A kúriákon csak vendéglátás idején szorgoskodott ilyen fehérnép bent. Az ügyesebb cselédleány volt eme kiváltságos teendőre kiválasztva. Vendéget azonban mindkét helyen egyforma szívességgel látták. Akkor talán még nem is ismerték a „se bor, se szívesség" féle szójárást. Mind a kettő meg volt. Milyen más világ járta akkori A nagykorcsmárosnak csak az öregek tudták a nevét, mert azt mindenki Nagykorcsmárosnak hívta. A boltosnak is csak keresztnevét tudták, pedig nem is volt megkeresztelve és kinek jutott volna eszébe a Braun név, amikor a Mózsi mészárosról beszélt ? A falu birája is inkább csak a címet viselte, mert minden kérdésben az öreg Tekintetes úrhoz fordult. Tanácsának soha se vallotta kárát a község. Az iskola sem volt birságoltató intézmény és mégis jártak a gyerekek iskolába, nemritkán 15 éves korig is. Az öreg Fehér Józsi bácsi szorgalmasan vonalazta a négy és egyvonalú irkákat. Nyomtatott vonal és irka nem igen volt még akkor. A hatalmas körfűtő kályha vállán száradt a finom homok, amely ősanyja volt az itatóspapirnak és porzó volt a neve. És Uram bocsáss, még a nádpálca is hajlékony vörösfűzvesszőből került ki. Hol egyenkint, hol karban tanította a „Mester úr" hosszúszárú pipaszó mellett a nebulókat, mégis csillagosan jöttek haza a fiúk három év múlva, sőt az öreg Fördös fiából esperes lett, az alvégi Takács István huncut János fia ügyvéd lett Pozsonyban. Még az a csúfság is megesett az ősz Galambos Ferenccel, hogy az egyik fia elment fináncnak. Pénzügyőr volt a szegény, de biz azt mindenki fináncnak mondta. Azóta nagyot változott a világ. Nincs ott már zsúpfedeles ház. Cserépzsindely fedi a szegénységet. A kúriák még állanak. Régi lakóinak emlékét a temető őrzi. Az új lakók vagy zsellérek vagy „Nagyságos" urak. Nincs már Nagykorcsmáros, csak pálinkát mérő Schwarz úr. A jó öreg boltos utódjának mér két neve is van a táblán. Meghalt már a Mózsi mészáros is, helyébe jöttek a Klein testvérek. Fehér Józsi bácsi helyett hárman is tanítanak a nagy ablakos iskolákban. Nem csapkodnak havas hajnalokban fel a disznót perzselő lángok. Bögrében hordja a falu népe a zsírt, papírzsacskókban a lisztet. Tanácsot a fiskális adós a termist a per viszi el. Szombaton kint és sátoros ünnepeken „Nagysága*" kocsikáznak át a szomszéd falu kastélyába a Grün uraságékhoz. Bodog mult szegény sivár jelen ! Ugar. NÉZZE MEG SSÍAK KÉSZ GYERMEKRUHAKAT BASAR SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN ! Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. (Volt Hangya üzlet.)