Esztergom és Vidéke, 1943 (64. évfolyam, 1-101. szám)

1943-01-01 / 1. szám

' 2 ESZTERGOM éS VIDÉKÉ A Magyar Hiszekegy elhangzása után Szalva László csapatparancsnok beszá­molt az eredményről, amely minden vá­rakozást felülmúlt. 104 család karácsony­fát teljesen feldíszítve és a családban lé­vő minden tíz éven aluli gyermek­játékot kapott, amelynek nagy része az iparos­­tanoncok munkája volt. A leventék azon­kívül nemcsak a családra, hanem a vö­rös pokolban küzdő édesapára, testvérre is gondoltak, ezeknek 200 csomagot jut­tattak el. % —• Büszke örömmel jelentem — mon­dotta —, hogy a jövő katonái, a biztos győzelem kivívásának várományosai el­végezték a kötelességüket, megértették a legfelsőbb leventeparancsnok elgondolá­sát és parancsát. Ezután Bánomy Jocika édesanyja szívhez szóló versét „Nem vagyok egye­dül“ adta elő meleg átérzéssel. Majd Szomor István gimnáziumi tanuló ,,Ma­­gyar gyermek karácsonya" című versét adta elő meghatóan. A szavalatok után dr. Czuczor János mondott ünnepi beszédet. Beszédében a Krisztusi szeretetet domborította ki, visszapillantott a múltba, hogy milyen volt az emberi közösség szeretet nélkül. Az első karácsony éjszaka megajándé­kozta az emberiséget az igaz szeretettel, ennek a szeretetnek a megnyilvánulása a mai este is, amely egybefogja a fron­ton küzdőket az itthoniakkal. Befejező szavaiban őszinte fohásszal kérte az Egek Urát, a jövő esztendőben adja meg, hogy a mindenki a boldog békét élvezhesse, ne családjától távol, hanem azokkal együtt. A beszéd után dr. vitéz Bánomy Antal főjegyző a város nevében mondott köszö­netet Sólymos Lajos körzetparancsnok­nak, Müller Ferenc oktatónak, az Aero Ever kft. vezetőjének, Rubik Ernő mér­nöknek és Mitter Lajos üzemfőnöknek azért, hogy nagymennyiségű ajándékkal lehetővé tették, hogy játékaikkal a gyer­mekeket megajándékozhatták, azonkívül köszönetet mondott a Szent Anna Zárda és a Vízivárosi Zárda vezető tisztelendő nővéreinek és növendékeinek nemes szí­vű adományaikért, köszönetet mondott a Felebaráti Szeretet a nemes célra juttatott Asztaltársaságnak 50 pengőért, a Hitelszövetkezetnek 50 pengőért, azon­kívül lapunk más helyén közölt adomá­nyokért. Az egyes számok között a levente­zenekar karácsonyi műveket adott elő Szeredi Károly karnagy vezetésével. Az ünnepély­ legmeghatóbb pontja volt, mi­kor a szépen feldíszített karácsonyfák betlehemes fiúkkal az élen megindultak az otthonok felé. A szép ünnepség megható részletei so­kaknak a szemében megcsillogtatták a hazafiúi érzés meleg könnyeit. A hercegprímás karácsonyi szentbeszéde az emberi méltóságról Nagykarácsony ünnepén­ dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás az esz­tergomi bazilikában nagymisét kárt, majd szentbeszédet mondott,pontifi­— Karácsony ünnepén — kezdte be­szédét a bíboros főpásztor — adjunk há­lát Istennek, mert az egész emberiség sorsdöntő évfordulóját ünnepeljük ezen a napon, amikor Istennek egyszülött Fia az emberiség megváltására és üdvözíté­­sére kedves kis gyermek képében a föld­re érkezett. Azzal, hogy az Ige testte­len, soha nem sejtett méltóságot adott az embernek. Bárcsak minden ember és minden nemzet megértené és megszívlel­né legalább a mai ünnepen az Istentől kapott emberi méltóság jelentőségét és levonná belőle a következtetéseket el­méleti, gyakorlati, társadalmi, faji és nemzeti szempontból. — Az emberi méltóság minden földi dolog fölé emelkedik. Ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania, hacsak nem akar Isten szándékaival és akaratával szembeszállni, aki gondosan őrködik az emberi méltóság fölött. Arról szólott ezután a bíboros herceg­­prímás, hogy az ember Isten élő képe, — ha pedig Istent tisztelet illeti meg, tisztelet jár képmásának, az ember­nek is. Az emberi méltóság nagyságát jelle­mezte a hercegprímás, amellyel szemben viszont Isten megköveteli az embertől, hogy testi-lelki erejét kifejlesztve mun­kálja boldogságát és hogy Istent szol­gálja, megismerje, továbbá, hogy Isten dicsőségére és a maga üdvösségére ural­kodjon a földi dolgok felett. A kegyelmi, lelki élet szempontjából és katolikus keresztény szempontból mél­tatta ezután a bíboros főpásztor az em­beri méltóság nagyságát, majd rámuta­tott arra, hogy ha Isten méltósággal ru­házta fel az embert, akkor ezt hálával és köszönettel kell vennünk. Ha fiaivá fo­gadott bennünket, akkor legyünk hű fiai 1943. január 1. parancsainak és szándékainak teljesíté­se által. — Krisztus arra tanított, hogy minden­napi imánkban mi Atyánknak szólítsuk Istent, aki gondoskodik rólunk, de meg­kívánja, hogy atyánkat tiszteljük benne és igyekezzünk tökéletesnek lenni, — hogy megbocsássunk embertársainknak és szeressük ellenségeinket is. Isten sze­reti az embert és mivel a szeretet egyen­lővé tesz, — ezzel is felmagasztalja az embert. — Ennek ellenértékeképpen azt köve­teli Krisztus, hogy tartsuk meg példáját és érvényesítsük ezt az egyenlősítő sze­retetet embertársainkkal szemben, azaz jó testvérek, Isten gyermekei legyünk. Ha igazában látnák a keresztény ember méltóságát — mondotta a hercegprí­más, — akkor meglátnák, hogy men­­nyire eltörpül mellette minden múlandó földi méltóság. A keresztény ember méltósága Isten akaratán nyugszik, aki mindig hűséges az ígéretek betartásában. Ha az ember együttműködik Istennel méltósága tartásában, akkor nem is veszítheti el,meg­komoly szavakkal ítélte el végül hercegprímás azokat, akik a keresztény­­ emberi méltóságot lebecsülik. Gonoszat cselekednek azok, akik az emberi méltó­ság ellen vétenek. Fogadjuk meg a bet­lehemi jászolynál, hogy mindenkor elis­merjük és becsüljük az emberi méltó­ságot. 100 éves az Oltósy meggyfagyár Csendben, szerény keretek között ün­nepelték egy régi, világhírre szert tett esztergomi nevezetesség , az Oltóssy­féle szagos meggyfatermelés és borgyár­­tás centennáriumát. Az ünnepség Karácsony másodnapján, Szentgyörgymezőn, a templom melletti Oltósy Rezső tulajdonát képező gyár egyik szépen dekorált műhelyében folyt le, ahol a vállalatot néhai Oltósy Pál 1842-ben alapította. Ezen kettős ünne­pély nevezetessége egyben az, hogy ös­­­szeesik Oltósy Rezső 40 éves vezetői működésével, ki kb. 40 munkását meg­vendégelte és valamennyit pénzjutalom­ban részesítette. A számos felköszöntő után az egybe­gyűltek — a munkaadó és munkás közti egyetértés jegyében — vígan voltak együtt a késő éjjeli órákig, mikor is az ünnepély a Himnusz hangjai mellett ért véget. Egyben meleg ünneplésben részesítet­ték Kis József 50 évre, Szabó Czimbal­­mos István 30 évre kitüntetett munká­sokat, kik életben maradtak még Oltósy Rezső több kitüntetett munkása közül. Ugyancsak meleg ünneplésben részesí­tették a harctérről szabadságolt és részt­vevő két honvéd­ munkásukat. A sopron megyei születésű néhai O1­­tósy Pál 1836-ban telepedett le Szent­­györgymezőn s mint szegény esztergályos mester folytatta üzemét s szőtte nagy­vonalú terveit, melyek 1842-ben jutottak a megvalósulás stádiumába. Esztergom­ban és Felsőolaszországban meggyfate­lepet létesített, majd megvásárolta a fegyverneki (Szolnok megye) báró Orczy-féle birtokot, melynek 180 hold­ján egy létesített, hatalmas szagos meggyfatelepet hogy méltó keretet adjon a kies, exotikus fákban bővelkedő angol­kertnek. így fért meg egymás mellett a költemény­es próza, Ilyen volt az ő élete is. A megsárgult helyi-, bécsi- és budapesti lapok életrajzi adatainál közlik többek között azon éj­jeli kirándulásait, melyek alkalmával a tudás szomjától hajtva Bádenben egy magas deszka-kerítéssel körülvett kb. 100 holdas meggyfakertbe mászott be s leste el a német féltve őrzött titkát : a szagosmeggyfa nevelési procedúráját használta fel hazája s a magyar ipar hír­s nevének öregbítésére. Boldog családi köréből csakhamar el­­szólította őt az 1848-as szabadságharc s ezt mint többszörösen kitüntetett hon­védtiszt küzdötte végig. Részt vett Komá­rom védelménél. Klapka tábornok sifrí­­rozott levéllel küldte el Kossuthhoz Deb­recenbe. A levelet kifúrt botjába rejtve, sok viszontagság között vitte s adta át Kossuthnak, mely tettéért századossá léptették elő. Jobb lábán megsebesülve elbocsájtották. A Bach-korszakban ren­díthetetlen magyarságáért sok üldözte­tést szenvedett s vérdíjat is tűztek ki fejére. 1874-ben Ferenc fiára bízva az esztergomi gyár technikai vezetését, Fegyvernekre költözött s irányította to­vább a meggyfatermelést. 1880-ban léte­sült a bécsi gyár, melynek vezetését La­jos fiára bízta. Mindhárman oly szak­értelemmel vezették a vállalatot, hogy az csakhamar világhírnévre tett szert. Ol­tósy Ferenc által vezetett esztergomi gyár már feldolgozott állapotban hozta forgalomba a meggyfacikkeket s expor­tálták a világ minden tájára. nyi Állandó képviselettel s részint bizomá­raktárakkal rendelkeznek minden nevezetes világvárosban : így­­ Koppen­hága, Szentpétervár, Varsó, Konstantiná­poly, Alexandria, Madrid, Cadix, Páris, Hatósági engedély Zsófi, az asszony, kiállt az eresz alá. —■ Hogy a nehézség ! ... miért nem hív­ja be a sógort, itt is megbeszélhetik a dolgot annak rendje-módja ripakodott a háborús helyzet szerint — tárgyalá­sába merült politikus urára, Jánosra. — Hát kerüljünk beljebb — adta meg a bíztatást János. Mihály könnyen kötélnek állt, mert János borának zamata csiklandozta torkát. Mi tagadás, más íze van, mint az a övének. János szőllője a Zamárd-hegy napos oldalában fekszik, az övé meg a laposon. Igaza van a régi mondásnak, hogy minél közelebb van a szőllő a nap­hoz, annál több tüzet kölcsönöz az neki. —Adjon Isten Zsófi .. . Már megint ve­lünk van bajod ? — Veletek hát ! Ki a fene látta mindig a ház előtt beszélgetni és az asszonyt ki­zárni az efféle tárgyalásokból. Akarom tudni a világ folyását, ha nem is nekem való a politika . . . —■ Jobb, ha nem mélyedsz bele, mert hát a mai helyzetben a tisztánlátás még a férfiaknak is sok gondot okoz, hát még az asszonyoknak. Neked Zsófi a kanál, nem a politika való. A fehér nép a lekicsinylő beszédre nagymérgesen odavetett még valamit, azután bement a konyhába. Míg e rövid társalgás folyt, János a rózsás kancsót megbuktatta borral. A szavak vitorlái jobban bontakoznak ki a magyar ember­nél, ha bor van előtte és még jobban da­gadnak, ha egy-két korsóval bevesz be­lőle. — Mielőtt még bemegyünk, nézd meg a disznómat Mihály —a korsóval a kezé­ben vezette az ólak felé. János némi őszinteséggel gondolta, több szem többet lát. Más szemén keresztül nézve más a jószág értéke. A disznó mit sem törődött a mai helyzettel, elég szépre meghízott. Nagy lompos fülei eltakarták a szemet. A kövérségtől nem bírt lábra állni. Az első két lábán állt és jó étvággyal mor­zsolta le a torzsokról a kukoricát. Röf... röf.. . — jelt adott magáról a lépések hallatára. — Poca — hívta halkan János. — E szóra felütötte nagy lompos fejét. — Gyere ide. — A disznó rántott egyet testén, azután bizonytalanul lábra állt, Mihály sercintett egyet a disznó felé. — Mennyi van benne, mit gondolsz ? — adta fel a kérdést a szakértőnek a gazda. Mihály nagy szakértelemmel az ól kö­rül lévő köveken jobbra-balra lépkedett, összeráncolta homlokát, a felhők felé tekintett, azután bizalmasan János mel­lé lépett.­­ — Hát százhatvan meglesz benne tisz­tán, így van vagy két mázsa — moz­gatta fejét az igazság kedvéért. — Így gondolom én is — tetézte be János Mihály szavait. — Ezt ha levágod, jövő ilyenkorig ku­tyának újat se mutatsz, bőven lesz hú­sod, zsírod egész évben. — Azt is akarom, hogy Zsófi ne töltse el az időt a sorbaállással. Meg aztán legalább tudom, miért dolgoztam — fogta csendesebbre boldogságtól teli beszédét. A disznó közben röffentett egy-ket­tőt és megfordult, otthagytam­ a politizá­­lókat. Talán érezte, hogy most mond­ják ki felette az utolsó ítéletet. — Kerüljünk már beljebb sógor — tessékelte a vendéget. — Zsófi, mondhatom szép állatot ne­veltél, az ólnál éppen mondtam az uradnak, hogy lesz ebben a disznóban százhatvan kiló tisztán — kezdte beszé­dét a konyhában. — Majd a hídmérlegen elválik — hű­­tötte le a sógor fontoskodását. — Ülj le Mihály ! — Ez nem is fog megártani, mert li­tánia óta mindig talpon vagyok — azzal a fal melletti padra helyezkedett és só­­várgó szemekkel nézett a rózsás kan­­csóra. Zsófi poharakat rakott az asztalra, János meg a kissé zavaros zamárdhegyi sillerből nyomban megtöltötte azokat. — Isten éltessen sógor — emelte meg a poharat. Először átnézett rajta, az­után a szájához emelte. — Egészségedre — jóleső érzéssel ürítette ki a pohár tartalmát Mihály. — A héten szeretném a disznó sorsát elintézni — vette fel a beszéd fonalát. Az asszony, aki a tűzhely mellett épp a disznónak keverte a forrázott kukori­­cadarát, nagy mérgesen közbevágott . —• Épp itt az ideje már ebben a hi­degben, mert ha nem gondoltad volna meg magad, akkor agyonütöttem volna én a cudart. — Azzal nagy sebbel-lob­­bal ment kifelé. — Ejnye, hát csakugyan igaza van a Zsófinak, nem is várok holnapnál to­vább egy percig se — azzal ismét még­is közben bejött dolgát elvégezve a ház asszonya is. Mihály, hogy a sűrű ivásról elterelje a figyelmet, a tűzhely fölött ke­zét szárítgató Zsófi felé fordult. — Te Zsófi, minap olvastam az újság­ban, hogy a disznót vágás előtt hatósági mázsán le kell mérni és csak a mázsa­jegyre adják ki a vágási engedélyt. Ezt aztán nagyon be kell tartani, mert az en­gedély nélkül vágókat szigorúan meg­büntetik és a disznót elkobozzák. Másnap reggel a szürkületet disznó­visítás zavarta meg. Nagy huza-vona után sikerült a disznót kocsira tenni. A kocsira, hogy a disznó ki ne ugorjon, rátették a kert léckerítését. Lassan in­dultak a kapuiskola mögötti mérleghez, hogy Mihály sógor szerint eleget tegye­nek a hatósági rendeletnek. János mellett a bakon ült a felesége is, nagykendőbe bugyolálva, aktusnál ő is jelen akart lenni.A mérési A mázsálás megtörtént. A kocsi az álattal együtt 6 mázsa 68 kg-ot nyomott. János a rend kedvéért beszólt az abla­kon a mázsamesternek. — Hatósági engedélyhez kell a cédu­la, úgy állítsa ki ! — A hivatalos ható­ságot emlegette, hogy súlyt adjon a sza­vának. — Ne magyarázzon nekem, nem maga itt az első — szólt egykedvűen a ható­sági közeg és nagy bajuszán igazított egyet. — A kocsival siessen vissza, hogy azt is lemérjem. — Magam is azon leszek ! ... ezután felült a bakra és a szürke nyakába cser­­dített, amely ködpárákat fújva indult hazafelé. Az úton szótlanul ültek, csak közel a ház előtt buggyant ki az asszony­ból a kíváncsiság. — Te János, az az érzésem, hogy ez a disznó több lesz, mint két mázsa. Még utóbb igaza lesz Mihálynak. — Most már az is baj ? — Nem baj, de a hatóság... — Fogd be a szádat, mert ha annyira oda vagy ezért a disznóért,­­mellé az üllésről. Eszednél légy­ belöklek Ily kedves eszme­csere mellett érték el a házat. János lelépett a kocsiról és ki­nyitotta a kaput. Zsófi vette át a gyep­lőt és ő igazította, hajtotta be a lovat az udvarra. Ez a rész mindig az övé volt. Most némi bosszú, harag ült a szemé­ben, az ura becsületes rendreutasítása miatt. A hátsó saroglyát levette és a kocsi­hoz támasztott pinceajtón leballagott a disznó. Zsófi a nagykendőt ledobta magáról és utasításokat adott élete párjának. —• Menj a konyhába és edd meg a früstöket, én majd addig rendberakom a kocsit. A kertajtót ledobta a kocsiról, kicse­rélte a pinceajtóval, a deszkaüllést ki­tette és helyébe a rugós ülést tette fel. A kocsi fenekébe elhelyezte a káposztás köveket, 15 vagy 20 téglát. Mindez a mű­velet nem tartott sokáig. A gyors mun­kában szétzilált haját a kendő alá gyűr­te magára terítette a nagykendőt és a konyhában kényelmesen eszegető urához bekiabált : — Meddig eszel még János ? Azt hi­szed, lakodalomban vagy ? Gyere, hogy gyorsan végezzünk. Aztán nekikészülünk az öléshez, meg elintézem a hivatalban az engedélyt. János teli szájjal jött ki és jónak látta a béke kedvéért mindent Zsófira hagyni. A kocsit kitolatta az utcára, aztán az ülésbe vágta magát Zsófi mellé. Lépés­ben hajtott a mázsa irányába. — A mázsálás után beviszed a cédulát a városházára és ott kikéred a vágási en­gedélyt. Ha netalán kérdik, miért vágunk ilyen korán, mondd meg, hogy az állat kész, az eleség elfogyott. — Ne oktasson engem, rég kijártam én az iskolát. Tudom én a dolgom intézni a dolgom a maga prédikációja nélkül is — vágott vissza Zsófi. E rövid eszmecsere után csend lett. A mászálásnál újra ráállította a kocsit a mérlegre. Amikor végigtekintett a ko­csin, csak akkor vette észre, mit művelt a felesége, de szólni nem tudott, mert félt, hogy észreveszi a változást a má­zsamester is.

Next