Ethnographia • 6. évfolyam (1895)
I. Értekezések és leírások - Munkácsi Bernát dr.: Török eredetű-e a magyar nemzet? 1
megvilágítására vezethet. S íme ez a munka is általában és részleteiben a török-magyar származási elmélet alapjára helyezkedik, sőt úgy látszik ezt már annyira megdönthetetlennek tartja, hogy a magyar őstörténet kérdései közt külön beható tárgyalásra sem szorul többé. A magyarok mint egyik „turcica tribus" (16., 17. 11.) hagyják el Altaj-melléki ősi hazájukat, azután sorba érintve az osztjáko£at, vogulokat és permi népeket hosszabb és rövidebb tartamú állomásokkal eljutnak „Magna Hungariá"-ba, Baskiria vidékére. Abulghazi nyomán megtudjuk közelebbről, hogy azon török törzs, melyből a magyarok erei kiváltak az ujgurok voltak, a mi szépen egybehangzik Vámbérynak azon „világosan bebizonyított" felfogásával, hogy „a magyar nyelv az ujgur, altáji és kirgiz, nem pedig a nyugati török nyelvjárásokkal áll közelebbi rokonságban".2 E mellett a magyar nyelv ugor elemei a vogulok és osztjákok közelében való tartózkodás s a velük való külső érintkezés eredményei. 3 A tudós főnemesnek ezt az álláspontját azonban még némileg érthetjük. Az ő előszeretete a török-magyar rokonság iránt régibb keletű Vámbérynak e tárgyra vonatkozó könyvénél s a nyelvészvilágnak különösen ismeretes a „Codex Cumanicus"-kiadásnak jegyzeteiből, melyekben a hág-, jut-, fúr-, hét- s más efféle szavak a tudományos közfelfogás ellenére a törökségből vannak, magyarázva ép úgy mint a „Relationum Hungarorum" műben az íjj és tegezi szemben a mégis ugor eredetűnek elismert nyíl szóval (179 1 „Abulghazi auctor XVII. saec. vestigia antiquiorum scriptorum persequens, orta inter Jugurum (s ez alatt az ujgur-ok értendők) diversas tribus discordia unam eorum partem ad flumen Irtis emigrasse dicit. Hi Jugures probabiliter Hungarorum majores erant" (27. 1.). ^ 8 „Lingua hungarica, uti Vámbéry clare demonstravit, cum dialectis turcicis uigurica, altaica, kirgizica propiore jungitur affinitate, quam cum dialectis occidentalibus" (26. 1.). Egész sajátszerűen ugyane lapon a magyarok Altaj-vidéki tartózkodásának igazolására hivatkozás történik az osztják nyelvnek is ugyanily „propior affinitas"-ára („longae Hungarorum cohabitationis in regione transaltarca cum Ostjacis locupletissimus testis: propior linguae ostr. affinitas cum hungarica"), miből az következhetnék, hogy az osztják is valami török „ujgur, altáji, vagy kirgiz"-féle nyelv. 3 „Hungari . . . longius tempus in vicinia Vogulum Ostjakorum egisse violentur, quia in lingua eorum multivaria commercii cum iis populis vestigia exstant" (65. 1.). A magy. tegez - török tikis szóegyeztetés jóhiszemű átvétel Vámb. könyvéből, melyben kétszer is található Radloffra való hivatkozással : „tegez „ tegez." De mint már Budenz reá figyelmeztet az illető helyen teges legkevésbé sem „tegez", hanem „napi": „as kujundu tegäSka wird speise in den napf geworfen" (Radi. III, 1.).