Ethnographia • 27. évfolyam (1916)

II. Értekezések - Elek Oszkár: Petőfi Sándor „János Vitéz”-e és a népmesék

rámutat „a mesei hagyomány ősi tőkéjé"-re Petőfi János Vitéz­ében.­ Riedl Frigyes erről a „tündérmesés eposz"-ról azt állítja, hogy irodalmunkat új irányba tereli. Kiemeli a mű tősgyökeres magyar jellemét. Úgy látja, hogy János Vitéz­ nyelve, alakjai, az óriások, tündérek a magyar nép képzeletének kedves gyermekei.2 Szép Petőfi­ méltatásában arra mutat rá Riedl Frigyes, hogy Petőfinek csupán „a magyar mesék ősi kincsé"-ből kellett merítenie.3 Vikár Béla is lelkesen szól János Vitéz­ről, a népies gondolkozásnak és érzésnek erről a mesteri alkotásáról.­­ Behatóbban és philologiai módszerrel Kalmár Elek foglalkozott János Vitéz népies mozzanataival („Petőfi „János Vitéz"-ének népies elemei"). Kiemeli, hogy a költő János Vitéz­ben mesét utánoz, nem eposzt, s hogy Petőfi a katonai részt is mesének szánta, nem költői elbeszélésnek. A rablók eszén való diadalban, a királyleány kezének visszautasításában, a tengeri viharnak, a madáron való uta­zásnak, az óriás legyőzésének, az óriás­ nyújtotta segítségnek népies indítékát a népmesékkel való összevetéssel igazolja.­ Vizsgálja azt is, mennyiben követi Petőfi a népmesék szerkezetét. Arra utal, hogy Iluska halála után János Vitéz­ben új történet indul meg. Az ilyen másodszor meginduló áradatot népmeseszerkezeti sajátságnak tekinti. Kalmár Elek gondos egybevetései dicséretesek, de kár, hogy olyan lényeges meseindítékok taglalását, mint a boszorkánypusztítás vagy tündérország csupán érinti, az élet vizét pedig nem tárgyalja. Nem vet ügyet az idegen népek meséire sem. János Vitéz szerkezetében kissé merész feltevéssel kutatja a népmesék­­hatását. 1903-ban Oravecz Ödön is népmesékre hivatkozik János Vitéz czímű tanul­mányában. A zsiványirtás, a királyleány megszabadítása, a griffen ülés, a sírról letépett virág, az óriások, a sárkányölés népies jellemét népmesékre való utalá­sokkal erősíti meg. (­ Oravecz komoly fogyatkozásai a rendszeres bonczolgatás hiánya s taglalásainak hellyel-közzel feltűnő utalás- és vázlatszerűségei. Mellőz néhány fontos mesei indítékot, így a boszorkánypusztítást, Tündérországot s az élet vizét. Idegen népmesékre nem is gondol. Palágyi Menyhért könyve („Petőfi") mesterkélt magyarázatot ad János Vitéz­ről. Palágyi úgy találja, hogy Petőfi János Vitéz-­ének indítékait a maga élményeiből meríti, János Vitéz helyenkint a költő pályafutásának rajza, a költő lelki fejlődé­sének „bámulatos szép allegóriája". Palágyi Menyhért fejtegetése az erőszakos és nevetségesen fontoskodó elmélkedés igazi mintája lehet. A jobbágyokká alázott kőevő óriásokban Petőfi képzelete világító erejének jelképét csak Palágyi látja." Somogyi Gyula János Vitéz anyagában zsúfoltságot, de a mű részleteiben a nép naiv gondolkodásának nyilvánulását látja. 8 1 Badics Ferencz : Petőfi válogatott költeményei. 888. II. k. Elb. költ. 102. 1. 2 Riedl Frigyes: Arany János, III. kiadás, 1904, 203­­. 3 A magyar irod. tört., képes díszmunka, szerk. Beöthy Zs. és Badics F. I. kiadás, II. k. 537. 1. Vikár Béla: Petőfi a nép közt, Petőfi-Album, 1898, 140. 1. * Vikár Béla arra is rámutat, hogy az egész János Vitéz­t látta egy csősznél leírva, u. o., 140. 1. — 5 Egyetemes Philologiai Közlöny, XVII. k. 643—651, 714—721. lk. 6 L. Oravecz Ödön János Vitéz czímű tanulmányában „A költemény tárgyi anyaga" czimü fejezetet, 35—41. lk. 7 Palágyi Menyhért: Petőfi., 99., 100., 104., 138., 163. lk. Petőfi-Könyvtár, XIII. 8 Somogyi Gyula: Petőfi költészete, Petőfi-Könyvtár, XIV. k., 95. 1.

Next