Ethnographia • 31. évfolyam (1920)

I. Értekezések - Solymossy Sándor: Mese a Jávorfáról I. (Térképmelléklettel) 1

MESE A JÁVORFÁRÓL. (Térképmelléklettel.) I. A típuscsalád. Ember nem járta helyen : erdő mélyén, vízszéli bozótban gyilkosság­ történik. Az áldozat ottmarad elhantolva, tanú az esetre nincs s a bűnös (egy vagy több) nyugodtan él tovább abban a tudatban, hogy tette soha ki nem derülhet. Később valami különös véletlen, aminek olyan színezete van, mintha a végzet sújtó keze irányítaná, a titkot napfényre hozza s a gyilkos egykori bűnéért meglakol. Egyike ez ama termékeny, hálás témáknak, melyekből évszázadok folyamán több különálló monda- és mesetípus keletkezett. A titok kiderültének mind újabb és érdekesebb megoldásai támadtak. A téma, mint látszik, élénken foglalkoztatta a naiv, rejtelmek iránt fogékony lelkeket : emberölés, aminek látszólag büntetése elmarad, gyilkos, aki bizton és büntetlenül éli világát ; az eset elképzelése feszült várakozást kelt. Hogyan fogja meg az igazságot osztó kéz a diadalmas, elhízott gyilkost? S amikor váratlanul, könyörtelen végzetszerűséggel lecsap rá, a jelenet lélekbe markol s borzalmas hatása alól nincs, aki kivonhatná magát. A más-más mód szerint, ahogyan a titok napfényre derül, történetünknek a népek epikájában következő típusaira találunk: I. Ibykus. a) A gonosztett elkövetésekor a helyszíne fölött madársereg húz el s a haldokló egyéb hijján ezeket hívja fel gyilkosa ellen tanukul. . Mikor azután idők múltával a bűnös valamely népes összejövetelen (színházban) van jelen s ott ugyan­olyan madársereg vonul át zúgva feje fölött, megjelenésükre önfeledten ejti ki áldozata nevét. A körülállók meghallják, figyelmesek lesznek rá; akad köztük, aki az eltüntet­ ismerte s az embert faggatni kezdi. Ez zavarában elejt néhány vég­zetes szót, majd kénytelen tovább vallani, végre megtörik és maga mondja el tettét.­­ Ismert változatai ókori eredetűek ; megvannak Plutarchos : De garruli­­tate, cap. 14. és Suidas grammatikusnál l'poxog szó alatt, akik nyomán készült Schiller Frigyes méltán híres költői feldolgozása : Ibykus darvai. b) Ugyane szerkezetet a középkor módosult formában ismerte. Gualterus Anglicus példái között „De mercatore et doctore“ c. a. van meg legkorábban, ahol a király szakácsa egy az udvarnál vendégül látott, pénzes zsidót kísér ura parancsából a nem biztonságos erdőn keresztül ; mikor kincseiért ki végzi, fogoly­madarak repülnek arra. Ezek szólíttatnak fel tanukul. Idővel egyszer a szakács királyának foglyot tálal fel s biztonsága érzetében ura előtt elneveti magát. Ethnographia, XXXI.

Next