Ethnographia • 68. évfolyam (1957)

Tanulmányok — Abhandlungen - Gáborján Alice: A szolnoki hódoltságkori ásatási lábbelianyag magyar viselettörténeti vonatkozásai — Die Beziehungen des bei den Ausgrabungen in Szolnok gefundenen Fussebekleidungsmaterials zur ungarischen Trachtentwicklung 543—574

E­T II V­I­I. K­­ P II I­­ A MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA LXVIII. * BUDAPEST, 1957 * 4. SZÁM. A szolnoki hódoltságkori ásatási lábbelianyag magyar viselet­történeti vonatkozásai A magyar viseletkutatás egyik nagyon komoly feladata az öltözet egyes elemeinek különválasztása, s eredetüknek, valamint hozzánk kerülésük idejé­nek és módjának pontos felmérése és tisztázása. A keleti jellegű ruházattal ideérkezett magyarság államának hivatalos nyugati orientációját a nép­vándorlás meg-megújuló hullámai, s végül a török hódoltság is erősen ellen­súlyozta. Az újonnan átvett nyugati elemeket újból és újból elborítja, s a régi, de még el nem feledett keleti elemeket újból feléleszti a keleties kultúrhatás. A magyarság — politikai és földrajzi helyzetének megfelelően — állandó fel­vevője nyugati és keleti hatásoknak, s ezek a gyorsabban változó és kultúr­hatásokra érzékenyebben reagáló öltözetben jobban érvényesülnek. A keleti hatások tisztázása szempontjából elsősorban azok az elemek érdemelnek figyelmet, amelyeket legalább az utolsó nagy keleti hullámtól, a hódoltságtól kiindulva a recens népi anyagig folyamatosan ki tudunk mutatni. Módszerben ez az eljárás éppen fordítottja a történeti alakulásnak, hiszen a kutatás a recens népi anyagból indult ki, s az egyes elemek eredetét keresve jutott el visszafelé a hódoltságig. Ezek azok a szempontok, amelyek a szolnoki ásatás hódoltsági lábbeli­anyagának közreadását, s a korabeli és későbbi magyar lábbeli fejlődésében kimutatható formai és technikai egyezések elemzését indokolják. Szolnokon 1951-ben a Tisza medréből hódoltságkori anyagot ásott ki Kaposvári Gyula, a szolnoki múzeum igazgatója. Ebben török kerámia­anyag­ mellett 102 talp és talprészlet került elő. Hódoltságkori talpanyag Szolnokon kívül kisebb számban még Egerben és Nagykanizsán került elő.­ A lábbelianyag mindhárom helyen csak talpakból áll. Ennek oka az, hogy a talpbőrök egyrészt vastagabbak a felsőbőröknél, másrészt valószínűleg amazoktól eltérő cserzésük is ellenállóbbakká teszi őket a földben dolgozó kémiai hatásokkal szemben. Ásatásoknál ezért inkább a lábbelik talpai kerülnek elő, a felsőrészek sokkal ritkábban maradnak meg. A számra is leggazdagabb szolnoki anyagban három típus különíthető el. Ezekre a következőkben Szolnok I., Szolnok II. és Szolnok III. jelzéssel fogunk az egyszerűség kedvéért utalni (1. 2. 3. ábrák). Egerben két típus került elő, 1 Soproni Olivér, Jászkunság, 1956. 2., 3. sz. 2 Nagykanizsán Méri István ásott ki hódoltságkori anyagot.

Next