Ethnographia • 120. évfolyam (2009)
TANULMÁNYOK - Bari Károly: A cigányokról 1-62
2 Bari Károly ’szülő’ (porinco©) felfogása szerint, a lány kevésbé „értékes”, mint a fiú, mert „a lányt elviszik, férjhez megy egy idegenhez”, és a ’hozomány’ (zesztra®) sokba kerül. Egy családban, ma, 3 fiú, 1 lány aránya kívánatos. Archaikusan élő cigányoknál, régen, a lakókörnyezeten belül mindenki figyelt minden gyermekre: a gyermekek a közösség szeme előtt nőttek fel. Az idősebbek arra is figyelmet fordítottak, hogy a gyermekeknek megtanítsák a hagyományos szokásokat és azt, hogy hogyan kell viselkedniük majd, ha felnőnek. Fiúknak nem illett „lányos dolgokat” csinálni, és viszont. A fiatalok (fiúk, lányok) magatartása elvárások függvénye volt saját korosztályukban éppúgy, mint a náluk idősebbek társaságában. Ez fokozta az enkulturáció erősségét, az autochton viselkedésformák és szokások tovább hagyományozódását. Az életmódból és az eleven hiedelmekből következően, a házasságokon alapuló rokonsági rendszerek kollektív alkalmai több rítust őriztek meg. Ezek a rítusok a mindennapokhoz ma is szorosan hozzátartoznak és viszonyalakítóak. Mivel a közösségi eseményekhez kötődő rítusok viselkedési armatúrája az életkor különböző szakaszaiban más és más, az önkulturáció folyamatosan lehetővé teszi az egyén számára az etnikumával való azonosulást. Hagyománytartó cigányok között jól körülhatárolható funkciók és életkorból/élethelyzetből adódó szerepek válnak időlegesen hangsúlyossá, hiszen pl. a kérő, aki idős és a vőlegény, aki fiatal, meghatározott alkalom kapcsán, egy időben, az előírásoknak megfelelően vesz részt a cigány szokás szerinti, színjátékszerű keretési rítusban. A kérő legtöbbször a keresztapa. Itt kell megemlíteni a fontos műrokoni viszonyt képviselő keresztapa és keresztanya személyét. Keresztszülő (terhes nőt kivéve) minden felnőtt lehet, fiatal is, idős is - a felkérést általában nem utasítják vissza -, de szükséges ismerni a komasággal járó tennivalókat és kötelességeket. A cigányság jellegzetes „kettős kultúrát” alakított ki: 1. a vándorlása során érintett országok különböző műveltségi elemeit átvette és saját kultúrájába beépítette; 2. közösségeinek belső életét pedig egy örökölt tradíciórendszer irányította. Ezért a cigányok kulturális és életmódbeli mássága a korszakok során nyilvánvaló volt, noha ők a legtöbbször szerettek volna megfelelni a környezet . Az archaikus cigány közösségek színjátékszerű, dramatikus lánykérése legtöbb helyen az elveszett bárány/aranybárány kereséséről és megtalálásáról „szól”. Ez a tartalom párhuzamot mutat a magyar falusi, tradicionális esküvőkben bemutatott ,juhait kereső pásztor” (egyes vidékeken „oláh leány tánca”) néven ismert pantomimikus táncos játékával. A csalódást keltő mozzanatok: 1. A cigány lánykérésben, amikor először fiatal lány helyett, „viccből”, egy vénasszonyt vezetnek elő. 2. Ajuhait kereső pásztoriban, amikor úgy hiszi, már megtalálta az elbolyongott jószágokat, közelebb érve „látja”, hogy azok csak fűzfacsonkok. Folklóradatok utalnak arra, hogy volt a cigányok között a lánykérésnek egy alakoskodó jellegű formája is, amikor a vőlegény álarcot (legtöbbször a középkori szimbólumrendszerben termékenységet jelentő medveálarcot) viselt a teátrális kéretési rítusban.