Ethnographia • 120. évfolyam (2009)

TANULMÁNYOK - Bari Károly: A cigányokról 1-62

2 Bari Károly ’szülő’ (porinco©) felfogása szerint, a lány kevésbé „értékes”, mint a fiú, mert „a lányt elviszik, férjhez megy egy idegenhez”, és a ’hozomány’ (zesztra®) sokba kerül. Egy családban, ma, 3 fiú, 1 lány arány­a kívánatos. Archaikusan élő cigányoknál, régen, a lakókörnyezeten belül mindenki fi­gyelt minden gyermekre: a gyermekek a közösség szeme előtt nőttek fel. Az idő­sebbek arra is figyelmet fordítottak, hogy a gyermekeknek megtanítsák a ha­gyományos szokásokat és azt, hogy hogyan kell viselkedniük majd, ha felnőnek. Fiúknak nem illett „lányos dolgokat” csinálni, és viszont. A fiatalok (fiúk, lá­nyok) magatartása elvárások függvénye volt saját korosztályukban éppúgy, mint a náluk idősebbek társaságában. Ez fokozta az enkulturáció erősségét, az autoch­ton viselkedésformák és szokások tovább hagyományozódását. Az életmódból és az eleven hiedelmekből következően, a házasságokon ala­puló rokonsági rendszerek kollektív alkalmai több rítust őriztek meg. Ezek a rí­tusok a mindennapokhoz ma is szorosan hozzátartoznak és viszonyalakítóak. Mivel a közösségi eseményekhez kötődő rítusok viselkedési armatúrája az élet­kor különböző szakaszaiban más és más, az önkulturáció folyamatosan lehetővé teszi az egyén számára az etnikumával való azonosulást. Hagyománytartó cigányok között jól körülhatárolható funkciók és életkor­­ból/élethelyzetből adódó szerepek válnak időlegesen hangsúlyossá, hiszen pl. a kérő, aki idős és a vőlegény, aki fiatal, meghatározott alkalom kapcsán, egy idő­ben, az előírásoknak megfelelően vesz részt a cigány szokás szerinti, színjáték­szerű keretési rítusban.­ A kérő legtöbbször a keresztapa. Itt kell megemlíteni a fontos műrokoni viszonyt képviselő keresztapa és ke­resztanya személyét. Keresztszülő (terhes nőt kivéve) minden felnőtt lehet, fiatal is, idős is - a felkérést általában nem utasítják vissza -, de szükséges ismerni a komasággal járó tennivalókat és kötelességeket. A cigányság jellegzetes „kettős kultúrát” alakított ki: 1. a vándorlása során érintett országok különböző műveltségi elemeit átvette és saját kultúrájába be­építette; 2. közösségeinek belső életét pedig egy örökölt tradíciórendszer irányí­totta. Ezért a cigányok kulturális és életmódbeli mássága a korszakok során nyilvánvaló volt, noha ők a legtöbbször szerettek volna megfelelni a környezet . Az archaikus cigány közösségek színjátékszerű, dramatikus lánykérése legtöbb helyen az elve­szett bárány/aranybárány kereséséről és megtalálásáról „szól”. Ez a tartalom párhuzamot mutat a magyar falusi, tradicionális esküvőkben bemutatott ,juhait kereső pásztor” (egyes vidékeken „oláh leány tánca”) néven ismert pantomimikus táncos játékával. A csalódást keltő mozzana­tok: 1. A cigány lánykérésben, amikor először fiatal lány helyett, „viccből”, egy vénasszonyt vezetnek elő. 2. A­­juhait kereső pásztoriban, amikor úgy hiszi, már megtalálta az elbolyon­gott jószágokat, közelebb érve „látja”, hogy azok csak fűzfacsonkok.­­ Folklóradatok utalnak arra, hogy volt a cigányok között a lánykérésnek egy alakoskodó jellegű formája is, amikor a vőlegény álarcot (legtöbbször a középkori szimbólumrendszerben termékenységet jelentő medveálarcot) viselt a teátrális kéretési rítusban.

Next