Ethnographia • 125. évfolyam (2014)

TANULMÁNYOK ÉS KÖZLEMÉNYEK - Müller Róbert: A középkor agrotechnikája a vaseszközök alapján 1-19

Ethnographia A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata 125. évfolyam 2014 1. szám Müller Róbert A középkor agrotechnikája a vaseszközök alapján A rendszerváltást követő infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódó nagy volumenű megelőző feltárások eredményeként,­­ különösen a kulturális örökségvédelemről szóló 1997. évi CXL. törvény hatálybalépését követően­­ korábban nem ismert és nem remélt méretű ásatásokra került sor.­ Ez vonatkozik a középkori településekre is. A település feltárások többek között értékes adatokkal szolgálhatnak az adott korszak agrotechnikájának színvonalára vonatkozóan. A településszerkezetből következtethetünk a föld művelésmódjára, a telekrendszerre, az előkerült állatcsontokból az állatállomány összetételére, a tenyésztett állatok méreteire, az állattartás szerepére, a növényi maradványokból a termesztett növények fajtáira, a föld művelésmódjára vonatkozó adatokat nyerhetünk, a mezőgazdasági vaseszközökből pedig az agrotechnika színvonala rekonstruálható. Ma már fontos, megbecsült leleteknek számítanak a vaseszközök, nem úgy, mint a 20. század elején, amikor Kuzsinszky Bálint még azt írta a fenékpusztai erőd területén nagy számban előkerült vastárgyakról: „A vasleletek természetesen kevésbé értékesek, de ekkora mennyiségben és változatosságban más hazai helyen még nem kerültek napfényre és a keszthelyi Balatoni Múzeumnak különös érdekességet kölcsönöznek.”2 1982-ben jelent meg az a munkám, amelyben összegyűjtöttem és értékeltem a középkori mezőgazdasági vaseszközöket is.3 Az ott leírtak kiállták az idő próbáját, eddig mindössze egy római kori eszköztípus meghatározásom bizonyult tévesnek.” Összegyűjtve az azóta közzétett középkori mezőgazdasági vaseszközöket csak bizonyos pontosításokra. 1 A 2012. november 6-án, a Tudomány Hete keretében a Budapest Történeti Múzeumban rendezett, „Hogyan született az újkori falu? Régészeti adatok a mezőgazdaság- és településtörténet kérdéseihez” című konferencián elhangzott előadás. 2 Kuzsinszky 1920: 64. 3 Müller 1982. (Az anyaggyűjtést 1977-ben zártam le.) 4 Azt gyanúsnak tartottam, hogy az ép példányok tüskéi mennyire hegyesek, de elfogadtam a külföldi meghatározást, hogy a fogazott élű nyéltüskés eszközöket lóvakaróként használták. Pásztókai- Szeőke Judit bebizonyította, hogy ezek az eszközök a szövőszéken a vetülékfonal leverésére szolgáltak. Pásztókai-Szeőke 2010, 2011. ETHNOGRAPHIA 125/2014. 1. sz.

Next