Tik-Tak - Európai Idő gyermekeknek, 1990 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1990-04-01 / 1. szám
VyLfeCXI KINCSESFtíZVBOL—a világ teremtése Nagyon-nagyon régen teremtette Isten az eget és a földet. Az égben minden gyönyörű volt. Csupa ragyogás és csupa öröm. Ott lakott az Isten és az Ő angyalai. És az angyalok gyönyörű szépen énekeltek. De a földön még nem lakott senki sem- A föld még csöppet sem volt szép. Hideg volt, néma és koromsötét. Az egész földet víz borította. Akkor azt gondolta az Isten : „Széppé teszem a földet is ! “ És így szólt: „Legyen világosság ! “ Erre világos lett, mert az Isten mondta. Mert amit az Isten mond, az megtörténik De amint aztán beesteledett, a földön újra sötét lett. És így szólt az Isten : „Nappal legyen világos, éjjel pedig legyen sötét !“ Ez volt az első nap. A második napon az Úristen folytatta amit elkezdett, így szólt: „Legyen kék égbolt a föld fölött!“ És máris meglett. Fehér felhők úsztak a kék égen- Gyönyörű szép volt. Aztán újra este lett. Ez volt a második nap. Az egész földet még mindig víz borította. De a harmadik napon egy nagy darab földet szárazzá tett az Isten. Onnan kihajtott minden vizet. És így szólt az Isten : „Ami a vízből kiáll, az a szárazföld, a víz pedig a tenger." Aztán a szárazföldön mindenféle csírát növesztett az Úristen : füvet, virágot, fát. A virágoknak olyan finom illatuk volt, és oly gyönyörűen virágoztak ! És a fák hogy suhogtak, amikor a szél fújt! Oly gyönyörűvé lett a föld ! De a negyedik napon még szebbé lett! Akkor teremtette Isten a napot. Reggel fölkelt az égbolt szélén, aztán mindég följebb-följebb emelkedett és melegen sütött a földre. A virágok a napfény felé fordították fejüket és színesen pompáztak. Estefelé aztán a nap mindig lejjebb szállt, a végén pedig elbújt. De most már akkor sem volt vaksötét, mert éjjel meg a hold járt végig az égen. A holdat is az Isten teremtette, meg hozzá a sok-sok csillagot is. És szólt az Isten : „Nappal világítson mindig a nap, éjjel pedig a hold adjon világosságot ! “ Ügy is lett. Akkor következett az ötödik nap. És tudod-e, akkor mit teremtett az Isten ? A halakat meg a madarakat. A halak fickándoztak a vízben, a madarak énekeltek a fákon Mintha csak meg akarták volna mutatni az Istennek, mennyire örülnek. Isten megtanította a madarakat fészket rakni, így szólt: „Rakjatok tojásokat és költsétek ki azokat, kis madarak fognak kikelni belőlük, így több madár lesz a földön ! “ Ezzel elmúlt az ötödik nap. A hatodik napra tartogatta Isten a legnagyszerűbbet az egész teremtett világon. Először még csak az összes állatokat teremtette meg : lovakat, teheneket, bárányokat és nyuszikat. A nagy-nagy elefántokat, meg az icipici egereket. Mind az Úristen teremtette. És akkor aztán így szólt az Úristen : „Most pedig embert teremtek. Az ember hasonlítson énhozzám!" És megteremtette az Úristen az első embert, és elnevezte Ádámnak. És így szólt az Úristen : „Ádám, téged teszlek urává mindannak, amit teremtettem. Uralkodjál a halakon, a madarakon és minden állaton. Minden fogadjon neked szót, te pedig fogadj nekem szót. “ Ezt Ádám jól megértette. Ezzel a hatodik nap is elmúlt. A hetedik napon megpihent az Isten, mert hiszen a föld elkészült. És megáldotta Isten ezt a napot És azóta minden embernek is ki kellene pihennie a hetedik napon munkája fáradtságát ANNE de VRIES nyomán JÓJÁRT (francia népmese) Volt egyszer egy legény, Jójárt Jánosnak hívták , elment a tarlóra kalászt szedni. Szedett is három szálat, azzal megelégelte, bekopogtatott az első háznál— Ki van odakint ? — Én volnék, Jójárt János! — Kerülj beljebb! Mi kéne, cimbora ? — Ugyan tegyétek már ezt az én kalászomat a kenyerespolcra. Visszafelé majd benézek érte. Hát őrizgetik neki a három szál kalászát. Jön is egy idő múlva Jójárt János vissza. — Elvinném a három szál búzakalászomat! — A búzád ? Azt bizony megette a tyúkocskánk ! — Márpedig vagy a búzakalászt ide, vagy a tyúkocskát! — Búza nincs már, vidd a tyúkocskát! — Jójárt János fogta a tyúkot, hóna alá kapja, s bekopogtat a következő háznál. — Ki van odakint ? — Én volnék, Jójárt János! — Kerülj beljebb. Mi kéne, ha volna ? — Itt van a tyúkocs- JÁNOS kám, nem maradhatna nálatok, amíg odajárok? Nem akarok cipelni. Majd visszafelé benézek érte. — Vidd az udvarba, ereszd a többi közé! Viszi az udvarra, a többi közé ereszti, odébbáll. Néhány nap múlva arra kerül megint. — A tyúkocskámért jöttem ! — A tyúkocskádért ? Azt bizony eltaposta a kancánk! — Márpedig én rátok bíztam a tyúkocskámat, nem hagyom a dolgot annyiban. Vagy a tyúkocskát ide..., vagy a kancát! A tyúkocskával nem szolgálhatunk, vidd a kancát! — el is vezeti János a kancát kötőféknél fogva és bekopogtat a következő háznál. — Ki van odakint ? — Én volnék, Jójárt János ' — Kerülj beljebb. Mivel szolgálhatnánk ? — Nem köthetném be a kancámat hozzátok két napra az istállóba? — Megtesszük, hogyne tennénk meg ezt a kicsi szívességet. Kösd csak be a többi ló közé ! — Jójárt János ott is hagyja a kancáját és pár nap múlva visszatér. — Itt volnék, a kancámért jöttem ! — A kancádért ? Hát az bizony itatásnál belefulladt a tóba, amikor levitte a kislány. — Azzal nem sokra megyek, ha tudom, hol fulladt bele. Vagy a kancát adjátok ide, vagy a kislányt. — A kancát már nehezen tudnók visszaadni, vidd a lányt! Fogja Jójárt János a kislányt, beledugja a zsákjába, a hátára veszi és már viszi is. Hanem útközben megáll valakivel egy kis beszélgetésre. A kislány keresztanyja aznap finom édeskását főzött neki, és, hogy a kása megfőtt, elkiáltotta magát, ahogy szokta : — Hát a lábast ki nyalja ki ? — Én, keresztanya! — szólt egy cérnahangocska. — Hol ? Hol vagy, kicsikém ? — Jójárt János zsákjában ! — János éppen nem néz oda, a keresztanyja hamar kiszabadítja a kislányt a zsákból, és hogy János semmit se vegyen észre, bedug a helyébe egy kandúrt, egy kutyát és egy köcsög tejet. Jójárt János közben kibeszélgette magát, újra vállára veszi zsákját , útnak ered. Nem is igen vesz észre semmit, olyan egyforma nehéz maradt a zsákja, hanem ahogy bandukol vele, s lötyög jobbra-balra a hátán, csak furcsállja, csak figyeli, mi izeg-mozog ebben a bolondos zsákban ? Mintha verekednének benne! Ügy is volt. A kandúr meg akarta inni a tejet, a kutya a kandúr farkába harapott, a tej kifolyt és végigcsurgott Jó járt János hátán. — Hallod-e, te errearra, hát így huncutkodol? — kiáltja Jójárt János. — No, megállj, majd adok én neked ! — Azzal ledobja a zsákját, szalad az út szélére, hogy tör egy mogyorópálcát a bokorról, hej, de rettentően elnásságolja ezt a gézengúzt, aki így megtréfálta, mert még mindig abban a hiszemben volt, hogy a kislány kuksol ott a zsákjában Hát egyszer csak nyílik a zsák, egy ugrással leint terem a macska, azzal uzsgyi, neki a rémnek, a kutya meg utána. Nagy, kerek szemeket meresztett utánuk János, hogy itt meg miféle csoda történhetett. De akkorra már bottal üthette a nyomukat, nemcsak a kislányét, de a kutyáét, macskáét is. így lett Jójárt Jánosból — Póruljárt János. MESEMONDÓ EURÓPA BAÁSZ IMRE rajzai GUBÓPÁLYÁZAT Ne gubózzatok be ! Május végéig várjuk a legjobb rajzaitokat, festményeiteket az alább megadott címre . A legjobb rajzok majd megjelennek lapunkban. A nyerteseknek (L, II- és III. díjasok) Gubó külön ajándékot (pályadíjat) tartogat ! Címünk: TIK-TAK (Gubó-pályázat) — Európai Idő gyermekeknek — 4000 — Sepsiszentgyörgy, postafiók: 141.