Európai Idő, 1991 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1991-01-10 / 1-2. szám

A TRANSZILVANIZMUS IDŐSZERŰSÉGE SZABÉDI LÁSZLÓ LEVELE SZEMLÉK FERENCHEZ (folytatás a 3. oldalról) Ez értelmezés tekintetében az én állásfoglalá­som a következő : Amit a hőskor nemzedéke dogmatikusan kije­lentett, azt én kételkedő, kritikai módon KÉRDÉS alakjában vetném fel. Megkérdezném nevezetesen, hogy vannak-e csakugyan olyan jellegzetességek az erdélyi magyar írók műveiben, amelyek indokolttá tehetnék ennek az új irodalomtörténeti kategóriá­nak (transzilván írók) felállítását ? Továbbmenőleg (mivel a hőskor nemzedéke erre a kérdésre magá­­tól értetődő igennél válaszolt már) vizsgálat tárgyá­vá teendőnek nyilvánítanám azt is, hogy vajon, a­­zok a jellegzetességek, amelyeket eddig transzilván jellegzetességekként könyveltek el, valóban azok-e, nem történhetik-e meg, hogy azoknak a bizonyos jellegzetességeknek az alapján, a magyar irodalom­nak több — úgy erdélyi, mint magyarországi — mű­velője vonható ebbe az új irodalomtörténeti kate­góriába, amely ebben az esetben természetesen hi­básan neveztetnék „v­anszilván írók" kategóriájá­­nak. Az is megtörténhetik, hogy az erdélyi íróknak csak egy része kerülne ebbe a kategóriába. Akár­mi legyen a felelet a fentebb feltett kérdésekre, tájékozódásul közlöm, hogy én magamra jellem­zőnek találom magát a kérdés felállítását, ha nem csalódom, ez a kritikai magatartás egész nemzedé­künkre jellemző.Természetesen, nem csupán arról van szó, hogy bennem, ül bennünk egyszerűen egy kritikai tem­­peramentum­ áll szemben a hőskor nemzedékének dogmatikus temperamentumával. Ez képtelenség is volna, mert ilyen sibbolet alapján nemzedékeket nemigen lehet szembeállítani. Kételkedésemnek — ezúttal persze, már csak magamról beszélhetek — a kritikai temperamentumtól független valós okai is vannak. Álljon itt nevezetesen kettő ezekből az okokból. I. A transzilván írók két fontos témaköre : 1. Erdély múltja, 2. a székelység, két általánosabb témakör konkrét megnyilvánulása, amely két álta­lánosabb témakör a magyarországi írók tárgyvá­lasztásában is jelentkezik. Nevezetesen célozok az új történeti és népi irányra (regényes életrajz stb. és parasztregény). Tovább megyek : ez általános európai jelenség (vö. Babits : Európai Irodalom). Persze, tudom én, hogy nem éppen a témán for­dul meg a dolog és a népi realizmus képviselői nálunk kétségtelenül a fiatalabbak (Tamási, Kiss), ami igen érdekes valamit jelent. Nem azt, hogy a transzilvánizmus folytatás nélkül maradt, hanem azt, hogy a transzilvánizmus nem kezdés, hanem folytatás volt, egy korszak lezárása, persze azon­ban az irodalomtörténeti korok között nincs brüszk határolódás, hanem átmenet van- Erről azonban később. II. Kételkedésem második okát a következő kér­­dés foglalja magában : vajon, azok a jellegzetessé­gek, amelyeket a hőskor nemzedéke transzilván jellegzetességekként könyvelt el, tényleg szerves tartozékai-e az ún. erdélyi irodalomnak ? Vajon, nem jutunk-e közelebb egy lépéssel az igazsághoz, ha TRANSZILVÁN jellegzetesség helyett TRIANO­NI jellegzetességekről beszélünk ? Azt akarom mondani, hogy van ok a gyanakvásra, hogy a felfe­dezettnek vélt erdélyi szellem, mely állítólag a múlt­ban is mindig megnyilvánult (vö. erdélyi csillagok), tulajdonképpen nem abszolút, hanem esetleges jel­lemvonása az erdélyi életnek. Nem tudom, elég ér­telmesen fejezem-e ki magam- Hasonlattal próbálok élni, bár a hasonlatokat nem szeretem, mert gyak­ran érvül dobják, mikor csak ábrázoló ereje van, de én csak ábrázolni akarok vele, s ne fogd fel érv gya­­nánt. Ha a magyar irodalmat organizmusként fog­juk fel s az erdélyi írók oeuvre-jét ennek testrésze­ként (ez a hasonlat csak pontosan az itt felvetett gondolattal kapcsolatban értendő és nem tágítandó ki általános hasonlattá, mely általában jelezné az erdélyi irodalom viszonyát a magyar irodalomhoz!), akkor az ún. erdélyi irodalom jelenségei a magyar irodalom szerves jelenségeinek szerves tartozéka, s ami jellegzetesnek tűnik benne, azaz olyannak, mint ami megkülönbözteti a magyarországi írók oeuv­­re-jétől, az már nem egészséges életfunkció, hanem a testrész sérülésének következménye, betegségi tü­net (teszem azt, rákos daganat). DE MÉG EBBEN A,?, ESETBEN IS — ez a betegségek természetraj­zából következik — EZEK A BETEGSÉGI TÜNE­­TEEK föltéve, hogy nem halálos megbetegedés­­re, azaz, a szervezet felbomlásáról van szó — AZ EGÉSZ ORGANIZMUS SZEMPONTJÁBÓL CÉL­SZERŰEK, azaz, ezeket a jelenségeket is az egész organizmus egészséges életműködésének a törvé­nyei irányítják (mint ahogy a láz csak részben be­teges tünet, részben az egészségességre törekvő or­ganizmusnak éppenséggel egészséges felelete a be­tegségokozó csírák, vagy akármilyen külső behatás káros és kóros működésére). Szorosabban az előbb mondottakhoz kapcsolva ezt : a transzilvánizmus, mint irodalomtörténeti módszer, téved, amikor a trianoni békekötés által teremtett helyzet szellemi, nevezetesen irodalmi répercursion­jait sub specie aeternitatis veendőknek tanítja. Ezzel a módszerrel szemben, az én tanításom az, hogy az erdélyi iro­dalmi jelenségeket csak a magyar irodalom léleg­zetvételeivel, szerves jelenségeivel lehet helyesen értelmezni. És hogy a transzilvanistáknak néha mégis igazuk van, amikor azt mondják, hogy a magyarországi irodalom tanulhat az erdé­lyitől, az csupán azt jelenti, hogy sajnos, az egész magyar organizmus beteg. AZ EGÉSZ MAGYAR ORGANIZMUS MEG VAN TÁMADVA, tehát az egész magyar organizmusnak ki kellene termelnie a lázat, ezt az állítólagos betegségi tünetet, amely pedig, am­int a modern orvostudomány álláspont­jával tökéletesen megegyezően mondottam már, ép­pen az igazi betegségre való felelet, egészséges fe­lelet. Természetesen, mutatis mutandis : a mi beteg­­ségeink nem teljesen azonosak az önálló, független Magyarország betegségeivel. De, nagy általánosság­ban maradva, nem­csak Erdélyben mondott csődöt a magyar kapitalisztiko-feudalizmus, hanem Ma­gyarországon is, nemcsak Erdélyben fenyegeti pusz­tulás a magyart, hanem Magyarországon is és így tovább. Nem részletezek, mert újra tízegynéhány oldalra lyukadnék ki. (...) Mi a transzilvánizmus úgy, ahogy azt az erdé­lyi irodalmi hőskor nemzedéke értelmezte és mi­képpen értelmezed­ne ezt a fogalmat ? A kérdés első felére, úgy, ahogyan a kérdés fel van téve, persze adós maradok a válasszal. Azt ők jobban tudják. Olvasd el Kós „Gálok" c. könyvét, abban az 1919 c. novellát, Reményiknek e könyv­ről írt és Helikonban megjelent bírálatát, valamint Reményik e tekintetben legfontosabb írását, a He­likonban 1930-ban megjelent Kosról szóló tanulmá­nyát. De persze, Te jobban ismered az idevágó iro­dalmat nálamnál, úgy, hogy nem részletezek. Ha­ nem, ha megengeded, a kérdés második felét bele­olvasztanám az első kérdés felébe és akkor a kér­dés így hangzanék : EGYÁLTALÁBAN MIKÉPPEN ÉRTELMEZHETŐ A HŐSKOR NEMZEDÉKÉNEK TRANSZILVANIZMUSA ? A két kérdés között a különbség ez : nincs egy adott transzilvánizmus, a­­mit a hőskor nemzedéke így, s én úgy értelmezek, hanem A HŐSKOR NEMZEDÉKE TEREMTETTE A TRANSZILVANIZMUST. A nagy kérdés az, hogy vajon az általuk teremtett transzilvánizmust, tuda­tos, vagy öntudatlan erők hozták-e létre, más sza­vakkal : az általuk teremtett transzilvánizmus álta­luk adott értelmezése helytálló-e ? 2. Mert hiszen a transzilvánizmus nem csupán irodalomtörténeti módszer, hanem magatartás is. Ha van specifikusan erdélyi szellem, akkor annak hatása a te műveiden, erdélyi író, akkor is meg fog látszani, ha te nem vagy transzilvánista. De a hőskor nemzedéke transzitvánista volt, s ez vala­mivel többet jelent, sőt, egészen mást jelent, mint az, hogy transzilvániai volt. Gondolom, Téged főként a kérdés irodalmi ol­­dala érdekel. Bár a harmadik kérdésed világosan mutatja, hogy nem kizárólagosan. Én nem is tud­­nám ennyire elfokozni a kérdést akkor, amikor gyökerében akarom megragadni. Már magának, annak a ténynek, hogy a transzilvanizmus főként (de nem kizárólagosan) irodalmi téren jelentkezett, nem­ irodalmi okai vannak : nem utolsó sorban az, hogy politikai passzivitással kezdtük kisebbségi é­­letünket, így, a szellemi erők jelentkezési alakja jóformán az irodalom maradt csupán. De ez a két jelenség nemcsak meghúzódik egymás mellett, hanem közöttük szerves­­ összefüggés van. Ugyanaz a nemzedék teremtette a transzilván­izmust, amely passzivitással, non possumus­szal reagált az új ál­­lamhatalom kezdeti ténykedéseire. (Egyelőre nem lehet tisztán látni, de a Makkai nem lehetje minden­esetre arról tanúskodik, hogy egy kör lezárult, ép­pen a transzilvánizmus köre s ma ismét ott állunk, ahol az uralomváltozás napjaiban­­ teljesen proble­­matikussá vált viszonyunk az államhatalommal szemben. Ha ez igaznak bizonyul, akkor kiviláglik mindenki előtt a transzilvánizmus csődje.) Ez elin­duló pont tehát a non-cooperation Ennek irodal­mi vetülete az Áprily és Reményik TÁJTRAN­­SZILVANIZMUSA. Ezt a tájtranszilvánizmust meg­különböztetem a Kós ORSZÁG­ TRANSZILVANIZ­­MUSÁTÓL. Ez a szétválasztás nagyon fontos, ha­bár megjegyzendő, hogy a transzilvánizmus képvi­selői gyakran a tájtranszilvánizmus és országtran­­szilvánizmus amalgámját nevezték egyszerűen tran­­szilvánizmusnak, ami nem azt jelenti, hogy a kettő összeegyeztethető, hanem valami egyebet, ami csak lélektani úton érthető, azt, hogy az ember nem mindig azt akarja, amit mond, sőt, nem mindig azt gondolja (s nem mindig azt gondolja amit akar s b. a )a Karinthy). Én a kettőt külön tárgyalom s befejezésül rátérek egymáshoz való viszonyukra. A Reményik és Aprily tájtranszilvánizmusa kí­sérlet annak bizonyítására, hogy a Magyarországtól elszakadt, románná lett Erdél azonos az 1848-ban Magyarországhoz csatolt Erdéllyel. Hiszen, a he­gyek és fenyők nem változtak, funkciója abban merül ki, hogy a ROMÁNIÁBA SZAKADT MA­GYARSÁG SZÁMÁRA PÓTOLJA A PILLANAT­NYILAG ELBUKOTT NAGY MAGYAR ÁLLAM- eSZMÉT. így tehát arra vigyázz, hogy véleményem szerint a transzilvanizmus ebben a formájában nemhogy szemben állana a magyar állameszmével, hanem egyenesen annak folytatása a megváltozott államjogi körülmények között. A tájtranszilvániz­mus lényegében a milleniumi magyar állameszme búvóhelye, katakombája. (...) E tájtranszilvánizmus SZÍNE a Tájék, FONÁK­JA a Végvár. Ebben az értelmezésben oldódik egy­ségbe a Reményik-vers a Végvári-verssel, az er­délyi költő, Áprily, a har­madosi iskolaigazgatóval, Jékelyvel. (. .­­) 2. Történeti jelenségeknél rendkívül nehéz meg­különböztetni az egymás mellettit az egymásutáni­­.­­ mert a jelenségek tudatának megestesítői, mond­­juk jobb szó híján — a szellemi vezérek, egymás mellett élnek, de a jelenségek egymás után követ­keznek, amennyiben csak akkor nevezzük őket kor­jelenségeknek, amikor uralkodókká, általánosan val­lottakká és követettekké válnak. így péld, Kós idő­sebb is Reményiknél, mégis azt kell mondanunk, ^°AgxT­^,,?,$.s által képviselt ORSZAGTRANSZIL­­VANIZMUS a Reményik által képviselt tájtranszil­vanizmus után következett (Az már társadalom­lélektani kérdés, hogy közben az Aprily hűtlensé­gével párhuzamosan — „hűtlenség" idézőjelben, mivel, ismétlem, a terminus téves Reményik tájtranszilvánizmusa is továbbfejlődött a Reményik tudatában ; különösen, ha meggondolod, hogy ma­ga a tudatosodási folyamat is idő eredménye, más­részt a kezdeti tájtranszilvánizmusról egy szóval sem mondtam, hogy teljesen tudatos alkotás.) Ak­kor lett — de akkor sem általánosan uralkodó — közfelfogássá, mikor a magyarság kilépett a politi­­kai passzivitásból. A passzivitásból való kilépés bizonyos mértékben elfogadása az új impériumnak. Az az országtranszilvanizmus is. Bizonyos mérték­ben, persze. Mivel Magyarország keretén kívül kell élnünk, lehet élnünk Magyarország keretein kívül (vö. a Makkai Nem lehet-jére adott válaszát Reme­­nyiknek : lehet, mert kell). Az országtranszilvániz­mus tehát tagadja a nagy­ magyar állameszmét, ez a SZÍNE. Nem kevésbé tagadja, bár írásban ter­mészetesen ezt nem fektetheti le, a dákoro­mán eszmét is, ez a FONÁKJA. Tartalma : Er­dély mint ország (keleti Svájc). Konszolidált transzilvánizmusnak nevezném, mert ebben a szellemi ágyazatban már néha lehet aludni is. Itt már az ellentétes terminusok nincse­nek oly iszonyú távolságra egymástól, mint a táj­transzilvánizmus esetében, ahol az adottsággal, a románná lett Erdéllyel szemben az ezeréves Ma­gyarország állott. Erdélyország már nemcsak a nagy hegyek csúcsán subsistál (a subsistentia, mint tudod, még nem jelent existenciát, azért haszná­lom ezt a filozófiai terminust­, ahol „tisztást vetett a bújdosó verőfény“, hanem néha-néha egyenesen olybá tűnik, hogy van. Ha máshol nincs, hát van a történelemben. Az a bizonyos erdélyi jellegzetes­ség, amely a tájtranszilvanizmus képviselőinek alap­jában véve, nem jelentett egyebet, mint a triano­ni általános magyar tragikum „romániai" vetületét, melynek az erdélyi havasok adtak különleges szint, kezd consistensebb formát ölteni. Az a bizonyos erdélyi szellem az országtranszilvánizmus evangé­liuma, jó híre, tanítása. Nem mintha a tájtran­­szilvánizmustól idegen lett volna ez a gondolat, az „erdélyi szellem" gondolata. De a kettő lényegesen különbözik egymástól. A tájtranszilvánizmus csak az erdélyi magyarságot tartja szem előtt és azt mondja, hogy az erdélyi magyar különbözik a ma­gyarországitól, de mégis egy vele. (...) Termé­szettudományi hasonlattal: a magyar genus (pl­­equus), az erdélyi a species (pl. equus caballus, vagy equus asinus). Ezzel szemben az országtran­szilvánizmus „erdélyi szellem"-én egyáltalán nem a magyar szellem variatio-ját érti (folyvást termé­szettudományi értelemben), mert az erdélyi szellem gyökerei még a magyar államalapítás előttre nyúl­nak (1. Országépítő c. regényét), szóval az nem magyar termék. Nem is csupán az erdélyi magyar­ság életében jelentkezik alakító erőként, hanem éppen úgy az erdélyi románságéban és németségé­ben is. Meghatározója, nem geográfiai, hanem tör­ténelmi mozzanat: az erdélyi népek évezredes, — ta­lán több évezredes — együttélése. A geográfiai mozzanat itt csak közvetve játszik szerepet: Er­dély olyan geográfiai egység, mely a benne élő népeket EGY ÁLLAM alkotására kényszeríti. Te­hát, az Erdélyben élő népek szellemiségének meg­felelő államelmélet nem a nemzeti (vagy éppen : faji) államra, hanem a nemzetiségi államra (kele­ti Svájc) támaszkodhatik, mint eszményre. Kimu­tatható ez az Erdélyi Szellem az itt élő népek min­­degyikének művészetében (pl. építkezés), eszejárá­­sában stb. Természettudományi hasonlatom foly­tatásával : ez az erdélyi szellem az equus caballus és equus asinus keveredése , öszvérjellegű. Itt e­­gyik nemzet sem élhet külön, zárt életet, nem is élt soha. (vö. Budai Nagy Antal). Az erdélyi iro­dalom nem a magyar irodalom változata, azzal nem egy gyökérből hat ott, mások a meghatározói, nincs közös vérkeringésük. Mindössze közös gyökereik is vannak. (folytatjuk)

Next