Európai utas, 2001 (12. évfolyam, 42-45. szám)

2001 / 1. szám (42.)

„A BOMBÁK FELTÁRTÁK A BELSŐ ROMOKAT” Végel László háborús naplójából A magyar nyelvű irodalom az ez­redfordulón időtálló művel gazda­godott. Szerzője: Végel László, a mű címe: Exterritórium. Műfaji megjelölése: ezredvégi jelenetek. A mű földrajzi, időbeli kontúrjai, az átalala megjelenített helyzet­­ történelmi, kivételes, egyedi. A Kis- Jugoszlávia bombázásának idősza­kában születtek a feljegyzések, amelyek „pontos történetek útköz­ben”. Feljegyzések két bombázás között, menedékszerzés közben, kocsmai beszélgetések közben, tö­meggyűlések közben. Már ettől az első krónikási teljesítménytől is ér­dekes ez a könyv. Ám a külső ese­mények csak indítékul szolgálnak az elmélkedésre, elemzésre­­ választ keresnek arra a kérdésre, hogyan juthatott a világnak ez a része idáig. És Végel fölidézi azt a gyökér nél­küli, irracionális, szürreális világot, a titói Jugoszláviát, ahol ő megpró­bált otthon lenni. És ahogyan halad előre a feljegyzésekben, úgy buk­kannak elő a külső vagy belső kény­szerek, elfojtott, elfelejtett emlékké­pek, a ki nem beszélt bűnök víziója. Nagyon jelentős műnek tartom az Exterritóriumot. Irodalmunk­ban Radnóti Miklós lágerversei, Ker­tész Imre Sorstalansága, Nagy Lajos Pincenaplója jelentik a könyv előz­ményeit és rokonságát. Persze az igazi nagy előd Márai Sándor, aki több mint négy évtizeden át élt ex­­territóriumban. Márai a négy évti­zed alatt megvalósított, mára példá­vá tett egy magatartás- és látásfor­mát, szemléletmódot. Ő, aki téren és időn kívül élt, mai zűrzavaros vi­lágunkban nagyon erősen jelen van. Végel László e könyve Márai naplói mellé tehető. Nyilván sokan sokszor fogják elemezni majd hajlé­kony nyelvezetét, a jelen és a múlt közötti állandó nézőpontváltást, írása mesterfogásait. Mi itt az Eu­rópai Utasban a legegyszerűbb módját választjuk a hírverésnek és bizonyításnak - közreadunk a könyvből egy idézetgyűjteményt. M. P. Az első éjszaka a polgárok bámulták az eget, és nem hittek a szemüknek. Az utcára kizúduló tömegek tanácstalanok vol­tak és tehetetlenek. Hitetlenkedve néztek maguk elé, és min­denki azzal fejezte be a mondókáját, hogy ezt nem érdemelték meg. Újvidék semmiképpen. A közelemben csapott be egy ra­kéta, az orromban éreztem a füstöt, émelygett tőle a gyomrom, kiabálta egy fiatalasszony. Síró-vívó gyereket rángatott maga után. Miért éppen minket, ismételgette ő is. Egy férfi vette át a szót. Tomahawkot irányítottak ránk, most röhögnek a markuk­ba. 1600 kilométernyi távolságról kilövik, aztán rágógumit rágcsálnak, chipset eszegetnek. Azért büntetnek bennünket, mert nem akarunk az ő Tomahawk-demokráciájukból. ...hova menekülj? Ez sem mellékes kérdés. Hol a legkö­zelebbi óvóhely? Abban a pillanatban magad előtt is nevet­séges voltál. Magadhoz vetted az útleveledet, a bankkár­tyádat, készpénzedet meg a zsebrádiót, pár perc vagy má­sodperc múlva két hatalmas robbanás rázkódtatta meg Újvidéket, narancssárga lángcsóva villant meg az ablak­ban, kiállhatatlan éles reccsenés hallatszott, úgy tűnt, egé­szen közel hozzád, mondjuk, ötven méterre, vagyis néhány házzal odébb. A Koszovóból visszatérő szemtanúk hallgatni fognak, mert félnek vallani, mert nem hittek a szemüknek, csak ha­lottak voltak, de háború nem. A világ megőrült, hiszen még valódi háborúra is képtelen. Az erdőkben kóboroltak, elhagyatott falusi iskolákban bujkáltak, kubikosokra, nap­ VÉGEL LÁSZLÓ EXTERRITÓRIUM JELENKOR Végel László: Exterritórium. Ezredvégi jelenetek. Pécs, Jelenkor Kiadó, 2000. 12

Next