Európai utas, 2006 (17. évfolyam, 62. szám)

2006 / 1. szám (62.)

MÓDOS PÉTER Emberek, városok - találkozások 2006 tavaszán - „Nem az idő halad, mi változunk.”­­ Ez a madáchi sor mintha nem vonatkozna ránk itt, Közép-Európában. Ta­valyi első számunkban pár sor kíséretében, amelyben az unió adta lehetőségek térségünkbeli és magyarorszá­gi kihasználásáról volt szó, közöltünk egy képriportot, egy igen egyszerű montázst. A Parlament előtt glédában sorakozó traktorok, egy Dunába bombázott újvidéki híd s egy Európa éjszakai fényeiről készült műholdfelvétel került egymás mellé. Meghatározó koordinátái életünk határainak, időben, térben, konkrétumban. Most, 2006-ban visszaérkezve Bécsből, Pozsonyból, Belgrádból vagy Temesvárról a göröngyös Budapestre, megállapíthatjuk: a gödrök maradtak, és nagyobbak, mint voltak. A várost furcsa plakátok és gigaposzterek lep­ték el. S van valami rosszkedvű feszültség a levegőben. Pedig. A pediggel kezdődő mondatot majd máskor folytatom, most itt arra a három beszélgetésre hívom fel a figyelmet, amelyet előjáróban közreadunk. Demján Sándor, az európai léptékű ingatlanbefektető és Inotai And­rás szinte ugyanazt mondja az országról, a lehetőségekről és kényszerekről. Mindketten tárgyszerűek, nem dra­matizálnak. Böjté atya megtalálta a helyét és élete értelmét. De hát nem mindenki tud és akár Böjté atya lenne. Bár nem ártana, ha több volna belőle. Ivan Zabota: Kaszálók, 1910 Európai utak

Next